Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-09 / 19. szám
A mély válság, amellyel szemben a gazdaság tőkés állami szabá: lyozásának jelenlegi formái és módszerei tehetetleneknek bizonyultak, számos érték átértékelésére kényszerítette a Nyugatot. A közgazdászok és az üzleti körök képviselőinek figyelme mindikább a szocialista országok gazdaságtervezési tapasztalatai felé irányul. A közelmúltban több neves amerikai üzletemberrel volt alkalmam beszélgetni. — „Elképesztenek a modern fejlődés egyes jelenségei — mondotta egyik beszélgető partnerem. — Az a meggyőződésem alakult ki, hogy a válságok, az infláció, a munkanélkü- Vség és más veszélyes gazdasági és társadalmi folyamatok kiküszöbölése önöknél azért vált lehetségessé, mert az állam szabályozza a gazdaságot. Am hogyan magyarázzuk ebben az esetben azt, ami nálunk történik: az egyre bonyolultabbá és nagyobb méretűvé váló állami gazdasági szabályozás hátterében tornyosulnak a gazdasági nehézségek. Nem látja-e paradoxnak az állami tevékenység oly eltérő eredményességét!“ Két államtípus Első pillanatra a helyzet valóban túrosának tűnik fel. Paradox jellege azonban eltűnik, ha az állam gazdasági tevékenységét a társadalmi viszonyok összességének rendszerében vizsgáljuk. Ilyen, bizonyos rendszer szerinti megközelítéssel felfedezhetjük, hogy nem az állam mentesíti a szocialista gazdaságot a legélesebb ellentmondásoktól, hanem ezen ellentétek gazdasági és társadalmi alapjának a felszámolása alapvetően megváltoztatja az állam szerepét a gazdaság fejlesztésében, óriási lehetőségeket nyújt neki a harmonikus gazdasági fejlődés biztosítására. Az állam e célból biztosítja a szükséges erőforrásokat és funkciókat. Sajnos, ezt az igazságot gyakran helytelenül magyarázzák. A szocialista államnak csakis a feltételek folytán van lehetősége arra, hogy támogassa a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat, az árutömeg és az inflációmentes mozgáshoz szükséges pénz közötti egyensúlyt stb. Az eszközök koncentrációja az állami költségvetésben, amelyen keresztül évente a nemzeti jövedelem négyötöde megy keresztül, lehetővé teszi olyan gigászi tervek kivitelezését, mint amilyen a BAM (Bajkál—Amur Vasútvonal), a szibériai vízi erőmű- rendszer, üzemkomplexum Togliattiban, a KAMAZ tkámai) autógyár és mások. Tudatosan változnak a népgazdasági ágak arányai és fejlesztési ütemük kölcsönös kapcsolatai. Például a hatvanas évekig a szovjetország kénytelen volt a termelőeszközöket termelő ágakban biztosítani elsődlegesen a növekedés ütemét. A szükséges feltételek létrejötte után, a kilencedik ötéves tervtől kezdve irányt vettünk a fogyasztási cikkeket termelő ágak gyorsabb fejlesztésére. Megvalósul a mezőgazdaság átalakulásának, a kulturális fejlődésnek széles körű programja és sok egyéb. Mindez a gazdaság tervszerű irányításának segítségével vagy röviden a tervezéssel valósul meg. Ez utóbbi alapjában különbözik a tőkésországokban széleskörűen elterjedt gazdaságszabályozástól, céljaiban, módszereiben és arányaiban is eltér tőle. E különbségek gyökere abban a társadalmi—gazdasági alapban van, amelyre a tervezés és a szabályozás épül. Miért sikerül a szocialista államnak elérnie a kommunista társadalmi alakulat történelmi céljait s emellett biztosítania az arányos és válságmentes fejlődést? A szocialista tulajdon döntő szerepe Sok objektív és szubjektív okot és feltételt sorolhatnánk fel. Közöttük a legfontosabb a szocialista tulajdonAz Angarán épült bratszki erőmű du*xasztúgátja A Zapszib ... Szibéria legnagyobb kuhóipari vállalata [APN-felvételekj forma döntő szerepének megerősödése. Amikor a döntő fontosságú termelési ágak a dolgozók tulajdonába kerülnek. szükségessé válnak az állam teljesen új funkciói. Ezzel együtt kedvező lehetőségek alakulnak ki megvalósításukra. Nézzük meg ennek néhány mozzanatát. A szocializmusban elérjük a társadalmi osztályok és csoportok céljainak és érdekeinek egységét. Természetesen nem akármilyen unifikáció- ról van szó, hanem az osztály és képviselői objektív céljának és érdekének a történelmi fejlődés folyamatában történő megegyezéséről. A szocializmus fő feladataként tűzi ki a legkedvezőbb feltételek megteremtését a személyiség és a társa- ralom "sokoldalú fejlődésére. Miután megszűnik a magántulajdon, vége lesz annak a lehetőségnek is, hogy idegen munka kizsákmányolásával jusson valaki jövedelemhez. Az ember, a család, a társadalom jólétének egyedüli forrása mindenkinek a saját munkája lesz. Nagyon természetessé válik a munka eredményességének fokozásában való közös érdek. Az objektív cél és érdek, valamint megvalósításuk kapcsolata már korántsem egyszerű folyamat. Az egyes ember és a közösség munkája a társadalmi munkamegosztás rendszerének részecskéje. Egyes közösség munkájának eredménye nemcsak a maga erőfeszítéseitől, hanem a tőle néha sok ezer kilométer távolságra levő sok más vállalat erőfeszítéseitől is függ. Az egyes ember és a társadalom érdekei szervesen áthatják egymást. Harmóniájuk támogatása végett ki kell jelölnünk minden egyes közösség helyét a termelési folyamatban, a közös érdeket szubjektív tudatos érdekeltséggé kell változtatnunk. A kommunista társadalmi alakulat objektív céljának elérése történelmi folyamat, amely sok szakaszból tevődik össze, amelyeknek mindegyikében konkretizálódik e cél. Az állami tervezés lényege Az állami tervezés feladata mindenekelőtt abban van, hogy a tények tüzetes tanulmányozása alapján minden adott szakaszban feltárjuk a közös cél és érdek megnyilvánulásának konkrét formáját s megvalósításukban rámutatunk minden egyes kollektíva lehető leghatékonyabb szerepére. Mindezt konkrét cselekvési programba kell foglalnunk. A célok és érdekek objektív közössége folytán az állam olyan feladatokat tűzhet ki a gazdasági tervekben, amelyeket minden osztály valóban támogatni fog. A cél- és érdekegység akarategységet szül, amely hatalmas alkotó erőt jelent. A kiegyensúlyozott, válságmentes, nagy ütemű fejlődés feltétele az ösz- szes gazdasági érdekterület vállalatainak egybehangolt munkája. Ebben a vonatkozásban a népgazdaság egy szimfonikus zenekarra hasonlít. A gazdaságnak csakúgy mint a zenekarnak, karmester kell, aki szabályozza és egyezteti az egyes vállalatok tevékenységet. A szocialista tulajdon- forma ezen a téren is óriási lehetőségeket biztosít az államnak. Az állam közvetlenül szabályozhatja — és ez kötelessége is — a termelést, tevékenysége nem korlátozódhat csupán a hitelre és a forgalomra. Lehetőség nyílik és érvényesül is arra. hogy a közös erőforrások és szükségletek helyzetéből kiindulva fejlődjék minden vállalat, a leghatékonyabb kapcsolatokat tartsák fenn egymással a vállalatok. Bármilyen bonyolult rendszer irányításában a rendszer egyes láncszemei állapotára vonatkozó pontos információkra van szükség. Nélkülük nagy g téves döntések veszélye. A szocialista állam a legteljesebb információt kapja a termelés helyzetéről és potenciáljáról az egyes láncszemekben. Az információs bázisnak a nyilvántartási technika és az alkalmazásában szerzett tapasztalatok érettsége szab határt. A szocializmusban lehetetlen valami az információnak magánérdekekből történő eltitkolása. Döntő erők — a tömegek Bármilyen terv csak akkor valósul meg, ha helyesen tekintetbe veszi a szükségleteket és a lehetőségeket. Lehet-e demokratikus úton megoldani ezeket a feladatokat? A Szovjetunió tapasztalatai ennek a lehetőségét bizonyítják. Az állam a dolgozók milliós tömegeit vonja be a tervek kialakításának és megvalósításának folyamatába. Éppen ők tárják fel a kihasználatlan tartalékokat, dolgoznak ki javaslatokat közösségeik fejlődési távlataira vonatkozóan. Ebben van a tervezési munka objektivitásának és a tervek megvalósítááh tömeges támogatásának a kezessége. A fegyelem a döntés szükségességeként és a kimunkálásában való részvétel tudatosításának eredményeként nyilvánul meg. A szocializmus viszonyai között az állam olyan eszközként hat, amelynek segítségével a nép eléri céljait és érvényesíti érdekeit. Minden úgy történik, hogy ez az eszköz a lehető leghatékonyabban hasson. ALEKSZEJ NYIKOLAJEV, a közgazdaságtudományok doktora (APN) 1970. V. 9. N V3
