Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-02 / 18. szám
A SZOCIALISTA SPORT SIKERE eújszú Index. 48 011 K.ad;o Szlovák :o Kormunisto Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Or. Rabcy Zoltán CSc, Helyettes tőszerkesztő: Szarka István. Vezo- tö titkár- Gál László. Szerkesztőség 893 38 Bratislcvc Gorkého 10 Telelőn 169. 312 52 löszerkesztő 532-20 titkárság: 550 18 spoitrovot. 505-29, gazdasági ügyek: 508-39. Távíró: 092308 Hrovdo — Kiadóvállalat Brotisiovo. Volgograaská 8. Nyomle o Pravda, az SZLKP nyomdovállo otc — Provdo Nyomdaüzeme, Bralíslova, Störovo 4. Hirdetőirodo: Va* íanského nábreíie 13/A/il.. telefon. 551-83, 544-51. Az 0| Szó előfizetés dtjo havonta — c vasárnapi számma' együtt — 14,70 korona. A Vasárnapi Ül Sző külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti c Postai Hfrlopszolgálot Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedíció o dovoz tloőe. Gott- woldovo námestie 48'Vlt Harmincegy évvel ezelőtt, 1945 májusában végleg elcsitultak a fegyverek Európa harcmezein, a Vörös Hadsereg felszámolta a második világiégést előidéző hitleri Németország utolsó fasiszta maradványait is. A felszabadult országok lelkesedő övömmel fogadták a Szovjetunió végső gyö2»elmét Hitler és csatlósai felett. Romokban hevert szinte egész Európa, de a felszabadult népek birtokában ott volt a legnagyobb kincs: a szabadság. Ott volt előttük a nagy lehetőség, hogy az urak országát a dolgozó nép hazájává alakítsák át. És a munkások, parasztok éltek is a nagy lehetőséggel. A népi demokratikus országok kommunista pártjai a testnevelésnek a nemzet életében rendkívüli fontosságot tulajdonítottak. Mivel a fasiszta háború az egyes nemzetek gazdasági és kulturális értékeivel együtt elpuszította a sportlétesítményeket is, mindent elölről kellett kezdeni. A sport irányítását is ki kellett venni a régi üzletemberek kezéből, és olyan vezetőkre bízni, akik a sportban nem saját érdekeiket hajszolják, olyan vezetőkre, akik sportbeli tevékenységüket összhangba hozzák az általános célkitilzésekkel, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen szerepet tölt be a sport az új társadalom életében. A kommunista pártok és kormányok arra törekedtek tehát, j hogy a háborús pusztításokat a legrövidebb ; időn belül helyreállítsák, s rendszerint már í az első esztendők tervei alapján sikerült is majdnem minden népi demokratikus országban az újjáépítés legégetőbb kérdéseit a sport terén is megoldani. A régi sportklubokat, amelyeket különböző érdekcsoportok irányítottak, új, nagy egységes sportegyesületek váltották fel. Ezek szakmánként tömörítették a sportolókat, akik így a számukra legalkalmasabb keretek között sportolhattak, versenyezhettek, erősödhettek. A sportegyesületeken belül alakultak meg a sportkörök, amelyek városon, talun, üzemekben, hivatalokban, iskolákban egyaránt biztosították a sportolás, a versenyzés lehetőségeit. A testnevelés és a sport állami ügy lett. Tehát újszerű alapokon, tömegalapokon indult el a népi demokratikus országok sportélete. S a második világháború utáni első világversenyek azt bizonyították, hogy helyes a fejlődés iránya. Erről mindennél ékesebben tanúskodik a háború utáni első olimpia (1948, London), amely már akkor jelezte: a szocializmus útjára lépő országokkal komolyan kell számolni a világ Sportéletében. (Csehszlovákia sportolói hat arany-, két ezüst- és két bronzérmet szereztek, míg a magyar mérleg 10 arany-, öt ezüst- és 11 bronzérem volt.) A londoni olimpia azonban nem tekinthető az akkori világ ifjúsága sportbeli tudása és felkészültsége értékmérőjének, mert még nem jelentek meg a küzdőtéren a szovjet fiatalok, akik a sportban is rövid idő alatt az első helyet vívták ki maguknak. Helsinkiben volt a szovjet sport olimpiai bemutatkozása. És milyen bemutatkozásai A nyugati sajtókban szalagcímek jelentek meg, hogy nő, most- majd megmutatjuk a „vörösöknek“, tudniillik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok sportolóinak. A Szovjetunió versenyzői kiváló eredményekkel válaszoltak a provokatőröknek: ugyanannyi pontot gyűjtöttek első olimpiájukon, mint az USA (492), de több helyezést értek el, s így megnyerték a nemzetek közötti nem hivatalos pontversenyt, Magyarország végzett a harmadik (!) helyen és Csehszlovákia egy arannyal többet szerzett, mint Londonban. Ezt még a legszelídebb nyugati antikommunisták sem várták. Kénytelenek voltak elismerni: azért tudnak valamit az új társadalmi rendszer megvalósításán fáradozó „vasfüggöny mögötti“ országok sportolói is. Sorolhatnánk tovább a szocializmust építő országok sportsikereit. Nemcsak a nyári, hanem a téli olimpiai játékokon is fokozatosan a legjobbak közé küzdötték fel magukat. Például a szovjet sportolók 1956-ban vettek részt először téli olimpián, és 32 ország között fölényesen nyerték a nem hivatalos pontversenyt. De nemcsak a két legnagyobb világversenyen (nyári és téli olimpia) szerepeltek és szerepelnek kiválóan a Szovjetunió és a többi szocialista országok küldöttei. Gondoljunk csak a különböző világbajnokságokra, gondoljunk a szovjet és a csehszlovák jégkorongozókra, műkorcsolyázókra, a magyar vívókra, birkózókra, a lengyel ökölvívókra, a bolgár birkózókra és súlyemelőkre, az NDK-beli úszókra és atlétákra ... Mindez azt bizonyítja, hogy a szocialista sport merőben különbözik a tőkésországok sportéletétől. Az állam másképpen tekint a sportra, mások a végső célok is. Nálunk és a többi szocialista országban nem üzlet a sport, nem egyes vállalkozó kedvű emberek meggazdagodását szolgálja. A tömegsport szórakozást nyújt az embereknek, felüdülést jelent számukra a mindennapi munka után. Az élsport, amelynek óriási tömegbázisa van. pe dlg bizonyítja a szocializmus vitathatatlan előnyét a testnevelés területén is. A helyesen értelmezett és , irányított szocialista sport és testnevelés olyat) bajnokokat nevel, akikre méltán lehet büszke az egész szocialista társadalom, az egész szocialista világrendszer, (tv) MOZOGNI KELL! Mottó helyett: „A szocialista ember nevelésében és fejlődésében egyre nagyobb szerepet játszik a sport és a testnevelés„ A szocialista társadalmunk által létrehozott feltételek lehetővé teszik a tömegsport további fejlődé sét. (A CSKP XV. kongresszusának anyagából) egy mai átlagos termetű ember magára kívánná ölteni a régmúlt lovagi páncélját, nem valószínű, hogy sikerülne neki. Délcég őseink termete ugyanis merőben eltért a mai emberétől. Kiderítették ugyanis, hogy ezek a régi, rettenthetetlen hősök lé nyegesen satnyább alkatúak voltak a mai fiataloknál. Ma már tudjuk, hogy az emberiség az elmúlt századokban nemcsak szellemileg, hanem testileg is sokat fejlődött, A fejlődés okát több tényezőijen kereshetjük. Így mindenekelőtt a táplálkozás javulásában, a társadalmi szemlélet nagy változásában, a testnevelés és a sport általános térhódításában. Hiszen a felszabadulás után a tömegek számára olyan mértékben vált hozzáférhetővé a testnevelés és a sportolás, amilyenre korábban gondolni, sem lehetett. Az emberek életét átalakító és formáló új társadalmi viszonyok közepette egy re. több a dolgozók szabad ideje, mert a gyors ütemű gépesítés „megkíméli“ az embereket. Az iparosodás, a városiasodás, a technikai fejlődés azonban veszélyt is rejt magában: az emberek kevesebbet mozognak, ami az izomzat és a testalkat gyengülését vonja maga után, de káros az emberi szervezetre más szempontból is. Ezzel általában tisztában vagyunk, és valahogy még sincs minden rendben a tömegsport körül. Pedig közéleti személyiségeink nemcsak a pártkongresszuson hangsúlyozzák a testnevelés jelentőségét. De aztán mintha egy kicsit háttérbe szorulna ez a probléma. Főleg a gyakorlatban. Emlékezzünk csak, hogy a felszabadulás után milyen nagy lendülettel indult meg a dolgozók testedzése. Falusi és városi, üzemi és iskolai sportkörök alakultak, ahol ezrek és ezrek hódoltak a testmozgásnak, élvezték a sport adta örömödet; üzemek, intézmények, iskolák versenyeztek lelkesen egymással. Most is tudja mindenki a tömegsportról, hogy szükség van rá, hogy életünk egyik legfontosabb tartozéka. S ha ez a folyamat mindennapossá, rendszeressé válik, ha a testedzésre állandó lehetőség nyílik, ak" kor megközelíti a tömegsport a célját. így van-e ez nálunk jelenleg? Nem teljesen. Örvendetes tény azonban, hogy például az új lakónegyedek már nemcsak lakásokat jelentenek, hanem ennél sokkal többet: az emberek életének a teljességét ki vánják szolgálni. Mert az ember nemcsak lakni akar, hanem mozogni, sportolni is. Akadnak azonban még olyanok is, akik nem ismerték fel teljesen a sport nagy nevelő, levezető, karbantartó hatását, s csak lassan jönnek rá: nemcsak folyóvíz kell a lakásokba, hanem olyan viz is a közelben, amelyben úszni is lehet. A megnövekedett igényű ember Számára akármilyen környezet már nem elegendő, az emberek nem akárhogyan akarnak hosszú ideig élni. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók nagy része akar és szeret sportolni, csak feltételeket kell számukra teremteni, és meggyőzni őket az igazságról: a rendszeres testmozgás jobb közérzetet, hosszabb és tevékenyebb életet biztosít. Akkor talán a felnőttek sem szégyellnének „kocogni“. Mert elsősorban róluk van szó. hiszen a gyerekek szakítanak maguknak mindig időt a mozgásra, a sportolásra. És mit csinál a felnőtt? Nem mozog eleget. Nincs ideje rá! Semmire sem ér rá. Rettenetesen elfoglalt, különben is lusta sportolni, sportoljanak a bajnokok és a válogatottak, játsszanak a gyerekek, ő már kinőtt belőle. Hát így „tornásznak“ a felnőttek ... Bonyolítja a helyzetet, hogy a felnőtt a gyermeknél is fegyelmezetlenebb, nem lehet neki beszélni, túlságosan önfejű. „Ugyan mikor?“ — hangzik a válasz, ha valaki felveti azt a kérdést, hogy a mindennapi test mozgás éppen olyan szükséges, mint a mindennapi mosdás. A falusi emberek egy része még mindig bizonyos előítéleteket táplál a sporttal és a testneveléssel szemben. Ám napról napra több a lelkes sportvezetők száma, akik újabb híveket szereznek a' tömegsportnak. Nagy szerep vár a hnb-képviselőkre, akik felkarolják és erkölcsileg támogatják a falusi tömegsportot. A csekély anyagiak ugyanis egy kis jóakarattal mindig előkerülnek. Nagy általánosságbah fogalmazva, a tömegekből kerülnek ki a kiválók, az élsportolók. A tömegsportnak nem az a fő hivatása, hogy olimpiai bajnokokat neveljen. Ne higgyük például, hogy ha az egész falu sportol, akkor már csak idő kérdése a két méteren felüli magasugró. Újra ismételjük: az a fontos, hogy a falvak, a városok népe egészséges legyen! Pártunk XV. kongresszusa Is megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a tömegsportnak. Nemegyszer hallja az ember Lenin elvtárs mondását, miszerint az új társadalmat csak erős fizikumú és akaratú emberek, energikus és kitartó milliók képesek építeni. És elsősorban ezért van szükség a sport minél nagyobb térhódítására. Természetesen az egészségi szempontok is legalább ilyen fontosak. A technika rohamos fejlődése következtében mindjobban közeledik az idő, amikor az ember egyedül a sportban talál majd mozgási lehetőséget. A sport az, amelynek segítségével megőrizheti egészségét, munka- képességét. Sokan azonban könnyen lemondanak róla, hogy a sporthoz valami hasonlót műveljenek. Röviden: nem sportolnak, nem mozognak. Néha.esetleg hajlan dók gyalogolni, ha nincs kedvük tolakodni és nem férnek fel a villamosra, vagy elromlott a lift... Erőltetni nem lehet. A felnőtt gyanakvó lény: ellenáll, ha valamit nagyon akarnak tőle. A legfontosabb: felismertetni vele a saját érdekét. Nem véletlen, hogy a Szovjetunió példájára a GTO nyomdokán — húszegynéhány évvel ezelőtt — nálunk megszületett a PPOV és BPOV, amely a maga idejében úttörő jelentőségű kezdeményezés volt, sikerekkel és tanulságokkal. Aztán lassan, de biztosan kiment a divatból. Kár. Most újra rájöttünk hogy azért nem is volt az rossz kezdeményezés. Szemléletet kell, változtatni a tömegsportról és még jobb feltételeket létrehozni n testedzéshez. A jelenlegi helyzet — vitathatatlan sikereink ellenére sem kielégítő. Még mindig nagyon kevés azoknak száma, akik rendszeresen foglalkoznak testedzéssel. Pedig a sport, a tömegsport helye társadalmunk életében fontosabb, mint valaha. És a jövőben, a további gépesítés, a mozgójárdák korában még fontosabb lesz. Mert csak a sport révén tudja az ember megőrizni a fizikai és lelki egyensúlyát. A régi görögök analfabétának tekintették azt, aki nem tudott úszni. Mi nem tekintjük annak azt, aki nem sportol. De sportolni szép, sportolni jó és főleg — egészséges. Mozogni kell... TOMI VINCE
