Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-25 / 17. szám
SZEMORVOSNÁL — Semmi oka az aggodalomra! Pontosan meg tudja különböztetni egymástól a címleteket. Mikus Sándor rajza — Mi a véleményed az ifjabb Kissről? — Hogy hatökör. — Tegnap megkérte a lányom kezét... — Hát nem megmondtam?! — Semmi rosszat nem akarok mondani arról, ahogyan a menyem főz. Csak eqy valamit szeretnék... — Ugyan mit? — Hogy a gyerekei, ha iól viselkednek, vacsora nélkül lekhessenek le ... Egy harmadrendű lokálban a zongorista odamegy az egyik asztalhoz és megkérdi a vendéget: — Bocsánat, ön rendelt Schumanntól egy darabot? — Nem — ordítja dühösen a vendég —, én marhnstiltet rendeltem! A vállalati értekezleten az előadó dühösen félbeszakítja az előadását: — A sok közbekiáltás miatt már a saját szavamat sem értem! — Ne törődjön azzal — kiált vissza egy halfgató —, nem mulaszt semmit! A házasságközvetítő irodában a fiatalembernek megmutatják egy sereg menyasz- szonyjelölt fényképét. Az igazgató látja, hogy a fiatalembernek egyik sem tetszik különösebben, ezért további ajánlattal szolgál: — Van itt még egy lány, akinek másfél millió frank a hozománya. t — De hol a fényképe? ' — Az olyan ügyfelektől, akinek a hozománya több mint ötszázezer frank, fényképet nem szoktunk kérni! \A/LODZIMIERZ SCISLOWSKI: Gondolatok és gondolatkák Az igazi gentleman, ha torkára teszik a kést, villát is kér hozzá. Nemcsak mitológiai kérdés: Kettévágható-e a gordiuszi csomó Damoklész kardjával? X. a világot akarta megjavítani — és elrontotta a saját hírnevét. & Az utcán egy vak ment — rózsaszín szemüvegben. Buta liba pecsenyéje is libapecsenye. Annyi volt a barátja, hogy még az ellenségei is jót kívántak neki. • A butaság csúcsa néha oly magas, hogy meg sem állapítható. Ne higgy annak, aki a kezét a szívére téve beszél. A másik keze szabad! • Nem művészet szentnek lenni az égben! * e Mindent egy lapra tett fel. Megjelölt lapra. • Addig hajlongott, míg elhajolt. Ha a kulcslyukon leskelődsz, ne panaszkodj a huzatra! Ne nyessük le az ifjú költők szárnyát, mert akkor a földön fognak bennünket zaklatni. 9 Fordította: KOPASZ CSILLA — Én is elhatároztam, hogy zenét szerzek — közli bizalmasan a híres zeneszerzővel egy öntudatos hölgy. — Mellesleg szólva, mit tanácsol, hogyan írjam a muzsikát? — Balról jobbra, kedves asszonyom! e A cíppüzletben egy asszony hosszasan válogat a cipők között. A férj nógatja: — Már egy órája, hogy próbálgatod ... Vedd meg ezt itt! — Uramisten, hiszen ilyet már senki sem hord! — Akkor vedd meg ezt a másikat! — Hová gondolsz? • Most mindenki ilyet visel! Két kisfiú vitázik. Az egyik erősködik: — Az én apám nagyobb, mint a tiéd. — Nem igaz! — Az én bátyám erősebb, mint a tiéd. — Nem igaz! — A mamám szebb, mint a tiéd! — fól van no... igazad van. Az én apám is ezt mond- ja... — Vádlott! Miért vonta visz- sza töredelmes beismerő vallomását? — Mert az ügyvédem megmagyarázta, hogy ártatlan vagyok. SZÖVEG NÉLKÜL — Kotródj attól a televíziótól! Stern I Szombaton reggel, miután szépen megborotválkoztar és jól megreggeliztem, tiszta inget vettem fel és odaültem az íróasztalomhoz, hogy hozzálássak családfői kötelességeim teljesítéséhez. Az asztalon nagy halom papír hevert, melyek az elmúlt hét folyamán érkeztek. Miután kértem egy pohár erős teát, nem vesztegettem az időt, munkához láttam. Késedelem nélkül aláírtam gyermekeim kérvényét, melyet zsebpénzügyben intéztek hozzám és ugyancsak kézjegyemmel láttam el legutóbbi családi tanácsunk határo zalát „a szobák és mellékhelyiségek tisztasága ellenőrzésének módozatairól“. Egy sor javítást kellett eszközölnöm a negyedik negyedévre szóló családi költségvetésben. Miután eszembe jutottak a számomra és családom számára nap nap után tálalt leveskonzervek és tojásrántották, kénytelen voltam az anyagi eszközök egy részét a „Kulturális igények kielégítése“ rovatból a „Táplálkozás“ rovatba áttenni. Kibővítettem az „Egyéb kiadások“ rovatot is: vállalatunk ugyanis egy új közös vállalkozást vett tervbe, amelynek nyélbe ütése alkalmából közösen kirándulunk majd az erdőbe gombázni. Miután aláírtam a hihetetlenül magas mosodaszám’át, azonnal külön átiratban fordultam az illetékesekhez, figyelmeztetve őket az anyagi eszközökkel való fegyelmezett bánásmód elkerülhetetlenségére és az önkiszolgálás szé les körű kiterjesztésére, hiszen az önkiszolgálás a fehérneműmosás leghaladóbb és a kor követelményeinek lég inkább megfelelő módja. Ezután figyelmesen megnéztem fiam iskolai ellenőrzőkönyvét és a mértanból kapott négyeséhez fűzött magyarázatot. melyet beírtak a könyvecskéjébe. Mérlegelve a kérdés bonyolult voltát, valamint azt, hogy a társadalom szerepe egyre nő az ifjú nemzedék nevelése .erén, nem I akartam törni a fejem, ezért a kérdéses okmányt a nagyapához utaltam át, a bal felső sarokba írott következő megjegyzéssel: „Kérem az ügyet elemezni és elintézni!“ A papírhalmaz utolsó darabja a feleségem kérvénye volt, melyben bejelentette, hogy elhagy. Kérelmét a távozása engedélyezését illetően azzal indokolta, hogy már nem bírja tovább azt a hivataloskodást, kukacoskodást és lelketlenséget, ami a családunkban eluralkodott. Qj Ez a kérvény kissé lehangolt. A nyi évet leéltünk * együtt, és ez sem volt elég az asszonynak, hogy megtanul- í jón egy rendes kérvényt írni! Hol az iktatószám, a dá- ‘ tűm, miért nincs margó kihagyva? Hát igen, az általam >; irányított családban még mindig hiányos a szükséges * szakmai tudás! Nos, mi nem tartunk vissza erővel senki*, gondoltam a ;i probléma lényegét mérlegelve. Próbálja meg, talál-e még 1 egy ilyen jó helyet! Ráírom tehát a kérvényre: „Beleegyezem“, hozzáláttam. Í hogy megírjam feleségem jellemzését, és tárgyilagosan leírtam a közösen eltöltött éveink során tapasztalt pozitív jellemvonásait. Be kell ismernem, ezt a jellemzést eléggé . összecsaptam, de kevés volt az időm: fél óra múlva kezdődött a félfogadás, ilyenkor családom tagjai személyesen fordulnak hozzám kérelmeikkel, ügyes-bajos dolgaikká'. Én pedig sohasem szeretem az embereket megvárakoztatSÁG1 TÓTH TIBOR fordítása I Doktor Umberstóck Endre, a jónevű körzeti orvos fáradtan támolygott ki a folyosóra: — Kérem a következő egészségeset! A középkorú páciens illemtudóan levetette a micisapkáját, amikor belépett a rendelőbe. — Foglaljon helyet — intett a főorvos —, és mondja el szépen, mire nincs panasza! A férfi tekintete ragyogni kezdett: — Lekopogom, semmi panaszom a szívemre, a májamra, a tüdőmre, a vesémre, a fejemrp. — Közérzete? — Kitűnő. — Szédülni szokott? — Néha a körhintán. — Akkor miért jött a körzeti orvosához? — Egy kis háztáji munkám van, azonkívül holnap le szeretnék menni disznótorra a sógoromékhoz. Remekül csináljuk a májas hurkát. — Tehát táppénzes akar lenni, ki akarja íratni magát betegállományba, pedig makkegészséges? — Természetesen. Mi másért jöttem volna? — kérdezte csodálkozva a férfi, majd dörzsölgetni kezdte a homlokát, zavartan, értetlenül bámult a főorvosra: — Olyan furcsa mindez. Akaratom ellenére mást mondok, mint amire készültem. Panaszkodni szerettem volna, hogy csak hálni jár belém a lélek, reszketni akartam, hisztériázni, földhöz csapni magam, nyögni és sóhajtozni, de a főorvos úr már a folyosón hosszan a szemembe nézett, és azóta nincs önálló akaratom. I Dr. Umberstóck elmosolyodott: — — A modern orvostudomány a hipnózist is felhasználja a betegek gyógyítására. Hipnotizált állapotban arra kéi.y- szerítettem, hogy őszinte legyen, csakis az igazat, a valóságot mondja. A páciens keserves sóhajjal indult kifelé: — Ide se jövök többet! Át fogom kérni magam egy másik körzeti orvoshoz, aki még nem dolgozik ilyen fejlett módszerekkel. Jó napot! — Jó napot! — biccentett dr. Umberstóck, aztán zsebtükröt vett elő és belenézett: — Most megpróbálkozom egy kis önszuggesztióval. Nem vagy fáradtl Friss vagy és kipihent, hiszen influenzajárvány idején vagyunkl Odakint még legalább ötven beteg j és harminc egészséges vár rád — mormolta többször egymás után, aztán friss, ruganyos, fiatalos léptekkel az ajtóhoz ment: — Kérem a következőt!... Jarosiav Dustal niju GALAMBOS SZILVESZTER
