Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-18 / 16. szám
r 1976 IV. 18. Mészáros László: A megfordított parancsolat Ján Jónás új könyvéről I Az utóbbi években a szlovák irodalomban — tágabb értelemben ■ irodalomként értelmezve a filmet és a tévéjátékot is — mintegy új hullámként visszatért a szövetkezetesítés tematikája. Gondoljunk például a Eudo Zúbek novellájából készült Egy asszony útja című filmre, Pavol Gejdos tévéjátékáira és Ján Jon᧠korábbi publicisztikájára. regényeire f Az ekefordulón; A szűz legyében). Ján JonáS legutolsó regényében — A tizenegyedik parancsolatban — aztán mintha eszmeileg és művészileg egyaránt tetőzött volna ez az új hullám. A tematika visszatérése közép-európai viszonylatban is kimutatható lenne, tehát a visszatérés okait tágabb összefüggésekben is keresnünk kell. A szlovák irodalomban tulajdonképpen nem is olyan markánsan mutatkozik meg ez a tematikai visszakanyarodás, mert a szlovák epika túlnyomó többségében a falu epikája. A szlovák irodalomban sohasem éleződött ki d népies-urbánus ellentét. Még a fiatalok között is csak ritkán jelentkezik igazán városi író [például: Jozef Kot, búbos Jurík). A szlovák faluról tehát sokat írtak már. Milo Úrban /Elő ostor), Jilemnicky IDübörög a föld, Töretlen föld), Fraíio Kráf (Eltorlaszolt út), Vladimír Minác (Válaszúton), FrantiSek Heőko (Falu a hegyek között) és mások művein keresztül vezet az út Ján JonáS Drienkov- ce nevezetű falujáig. A visszatérés jellegét kutatva nézzük először az eszmei-művészi vonatkozásokat. Stanislav Smatlák éppen JonáS legújabb regényével kapcsolatban (Pravda, 1976. III. 5) mutat rá a kérdés lényegére. Tulajdonképpen a történelmi távlatról van szó. Frantisek Heő- ko művével kapcsolatban például többen is utópisztikusnak tartották a falu szocializálásának előrevetítését. Alig húsz év alatt azonban a valóság az író legmerészebb — és akkor türelmetlennek tűnő — elképzeléseit Is túlszárnyalta. A parasztból, szolgáló földműves, mezőgazdasági munkás lett. A mai író számára tehát a projekció helyébe a retrospekció lép, ami viszont megköveteli az igényesebb művészi feldolgozást. A szilárd történelmi struktúrában előtérbe lép az epika lehetősége. Azé az epikáé, amely ott lebeg minden igényesebb író előtt: a novellák tangensei helyett — melyekkel csak szurkáljuk a valóságot — bekeríteni a világot! Így született meg Drienkovce is. 2 Ján Jónás hosszú úton jutott el A tizenegyedik parancsolat sod- ■ ró erejű, összetett és bővérű epikájáig. Még ezt a jelzőt Is hozzátehetnénk: izgalmas. Az egyes családok ösz- szekulcsolódó sorsait ugyanis JonáS olyan mesterien szövögeti, hogy az ember alig tudja letenni a könyvet — akárcsak Merle Szigetét, vagy Puzzo Keresztapáiét, fonás mindenekelőtt kitűnő ismerője a falunak, a paraszti munka technológiájának. Ezért többnyire megmarad a falusi tematikánál, bár egy sikeres tévésorozatban kitűnően ábrázolja egy többnemzedékes mai munkáscsalád életét is (Hely a házban). Első prózai müvével (Az ekefordulón) kapcsolatban a kritika a publicisztikai, riportszerű elemek túlsúlyát kifogásolta. Második regénye (A'szűz ]egyében) már jelentős lépés volt az epika felé. Az epika felé való sodródás Messze az ég című filmjében is kimutatható. Még azt is mondhatnánk, hogy a film forgatókönyve előtanulmány volt A tizenegyedik parancsolat megírásához. A helyszín ugyanaz: Nyugat-Szlovákia dombvidékének eldugott kis faluja, ahová gyakran nem jut el a távolabbi világ. A patriarchális családok, a családtagok közti ellentétek, a falu konfliktusa az új eszmékkel — mindezek lényeges építőelemei az új regénynek is. Ján Jónásban tehát szinkronban érett a téma és az epikus ábrázolás képessége. 3 A regény tulajdonképpen Drienkovce, a dombok között megbúvó ■ kis falu egy mozgalmas évtizedének krónikája. A cselekmény a háború utolsó napjaiban indul és az ötvenes évek derekáig tart. Néhány apró visz- szajátszást leszámítva a regény ideje egyenesen folyik előre. Már az első oldalaknál megcsapja az embert ez epikai atmoszféra örvénye. Jónás leírásai tele vannak dinamizmussal, információkkal és dimenziókkal. „Adamica Vojtech kilépett tágas udvarára. A Kaszásalja gazdája, emlékezet óta így hívják Drienkovcén Adamicáék portáját, munkanapon is, ünnepnapon is mindig elsőként kelt fel. íratlan törvény volt ez Adamica szépapja, a jobbágybíró óta.“ így kezdődik a történet, és alig néhány oldallal odább már a falit pezsgő eseményei között találjuk magunkat. A visszavonuló németeknek fogatok kellettek; szállítás közben bombatalálat érte Ste- fan Adamica fia kocsiját. A temetés és a halotti tor alatt megismerkedünk a további szereplőkkel. Helena, Stefan özvegye, aki már eddig is a Kaszásalja úrnője, parancsolója volt, Befiák, a falu nagy tekintélyű bírója és a többi férfi rokon minden segítségét visz- szautasítva továbbra is egyedül akar uralkodni. Simon, a szolgalegény, aki Stefannal együtt, szinte annak testvéreként nőtt fel a portán, titkon imádja úrnőjét. Senki sem sejti, hogy Heléna azért akar mindenáron Úrnő lenni, mert még fiatal korában, az Uraság fia elcsábította őt... Az egyéni sorsok bonyolódása mögött felfigyeltetö, hogy milyen kevés szerep jut a regényben a háborúnak, a felkelésnek. Mert az író, követekezetesen és kitartóan a falura összpontosítja figyelmét. Nem megy messzebbre a szomszéd falunál. Nem történelmietlen- ség ez, hanem koncentrált történelem. A háború az emlékekben él. Az író vallomása szerint: ... „az élet egy pillanatra sem állt meg, az emberek szerettek és gyűlöltek, tagadtak és hittek, örültek és búsultak, egyszóval — éltek“. Ezért kitűnő epika JonáS műve, mert az életen, a sorsokon, a jellemeken keresztül ragadta meg a kort. Tehát nem dokumentál, nem kommentál, hanem ábrázol, teremt. Ez az adekváció aztán mintegy „he-, lyére teszi“ a szövetkezetesítés problémáját is. Jónás bemutatja, hogy bármennyire heveskednek is a határozatokra és kongresszusokra hivatkozó Benőík-féle emberek, a tulajdonképpeni megvalósítás mindig a helyi körülményeken múlik. Lantaj, az öreg kommunista, Simon, a szolgalegényből lett titkár jól tudja, hogy nem az agitáción múlik a szövetkezet, hanem a gazdasági feltételek megteremtésén, a példamutatáson. A cél szentesíti az eszközt dialektikus ellenpárja ez: a rossz eszköz elhomályosítja, lerombolja a célt. Lentaj, Simon és a többiek merték vállalni, hogy a járáson lemaradóknak bélyegezzék őket, mert ők nem papírszövetkezetet akartak, hanem valódit. Azokból a hús-vér emberekből, akiket jól ismertek, akik közé maguk is odatartoztak. 4 Az epikai cselekmény magva lényegében három család körül * összpontosul: Adamicáék, Bená- kék és Gubanék körül. A tulajdonképpeni főhős persze, mint már említettük, maga a falu, Drienkovce. Tíz év nagy idő egy ember életében. A regény cselekményének évtizede pedig egy különösen mozgalmas időszakot ölel fel, amikor nagyot lendült a világ. Ján JonáS jó érzékkel aknázza ki a nagyepika domináns lehetőségét: a jellemek változásának, fejlődésének bemutatását. t Az első szerelmében csalódott Helena először csak viruló fiatalasszonyként igyekszik a porta úrnőjévé válni, de később, férje halála után már gyűlölködéssel vegyes megátalkodott makacssággal szándékszik mindenáron igazi Úrnővé válni, hogy visszafizethessen valamit a sorsnak. Elvakultságá- ban aztán lemarad az élet szekeréről; egy rövid szerelmi fellángolás után — éppen a falu „vörös komisszárja“ szédítette őt meg — a regény vége felé már nem is találkozunk vele: sorsa beteljesedett. Bénák Ignácot természetes tekintélye emelte a bírói székbe. Okos ember volt. az emberek utánozták, követték őt, meghallgatták a tanácsait. Közel harminc esztendeig Drienkovcében semmi sem történt Beüák „áldása“ nélkül. Kormányok és országok váltakoztak, de Beüák Befiák — és bíró maradt. Negyvennyolcban aztán felülről mást állítottak a helyére, a nemzeti bizottság elnöki tisztségébe. Befiák nem mutatta ki, hogy fáj neki a „kisemmizés“, de lelke mélyén szenvedett; nem értette meg, hogy miért állították félre. Az már csak olaj volt a tűzre, hogy kulákká akarták nyilvánítani. A szövetkezetbe azért nem lépett be, mert tudta, hogy nem lehetne elnök. Végül már majdnem letért az egyenes útról: elkeseredettségében meg akarta mérgezni a fiatal szövetkezet teheneit. Gubán, kétszeres násza akadályozta meg ezt a meggondolatlan tettét. A regény tulajdonképpeni hőse a Helena szolgalegényéből a falu titkárává vált Simon. Még kölyökkorában került a kaszása Iji birtokra. Félárva volt a falu legszegényebb asszonyának, a süketnéma Sidóniának a gyermeke. A libák. a tehenek, a lovak után az égési gazdaság gondja következett. Harmincéves már rég elmúlt, de elégedett volt magával. Érzelmi élete tulajdonképpen még gyerekes volt. „A tizenegyedik parancsolatnak alázatosan engedelmeskedő emberkém született: szolgálni fogod a földet!" Amikor rádöbben, hogy Helena nem tekinti őt többnek egv jó igáslónál. megszökik. Érzelmi hullámvölgyéből Lantai, az öreg kommunista menti ki Simon Iskolázásra megy és a falu titkáraként tér vissza. Simon megértette az új kor kihívását: A tizenegyedik parancsolatot meg kell fordítani: szolgálni fogsz, föld! A falu a megfordított parancsolat útján indul el a jövő felé 5 Ami a hatalmas epikai anyag megformálását, a regény szerke- ■ zetét illeti, az első szembeszökő tény az hogy a kötet nincs részekre, fejezetekre osztva. Egyszerűen kettős sorköz jelzi a váltást, és hömpölyög tovább, előre a cselekmény. Az epizódok sokszor egészen rövidek, féloldalasak. mégis mindig tartalmasak. A környezet, a külszín leírásai gazdaságosak és funkcionálisak. Mint már említettük. a késleltetett kibontakozás teljesen fogva tartja az olvasót: sokszor szeretném átlapozni a közbeugró cselekményt de nem teheti, mert az megint egv előzőleg megszakadt cselekményszál folytatása. Különös vonzást teremt az író például az eltitkolt tények előadásával is; arra gondolunk, hogy egyes szereplőkkel együtt az olvasó hamarább megtud valamit, mint a történet a titok érdekeltjei. Simon például a regény végén sem tudja meg, hogy ki az apja. Szervesen illeszkednek a műbe a különféle közmondások, a régies helység-, és tárgynevek, valamint a falura oly jellemző csúfnevek. Meggyőző és felejthetetlen a mű néhány epizódfigurája is (például a pap, a kisbíró, a gíőfnő, és mások). A regény hibáiként a műfaj tökéletlenségét kellene elemeznünk. A címet azért egy kicsit megtévesztőnek tartjuk, mert — mint már rámutattunk — a könyv egészének szelleme éppen a „tizenegyedik parancsolat“ megváltoztatásának, megfordításának szükségességét példázza. Mesterházi Lajos azonos című drámájával tehát nem a parancsolat megfogalmazásában rokon. Mesterházi „tizenegyedik parancsolata" — az igazságot soha meghamisítani nem szabad — azonban benne van a mű egészének igazában. 6 Végezetül még röviden rá kellene mutatni a tematika visszatéré- “ sének. időszerűségének szélesebb, társadalmi okaira, impulzusaira. A falu szocializálásának tematikája rendkívül kifejező modellként szolgál a műszaki-tudományos forradalom hatására beinduló különféle törvényszerű társadalmi változások megragadására. A változások szükségessége általánosabb lett. nemcsak a falut, a társadalom egészét érinti. A tizenegyedik parancsolat példázatával: sok parancsolat, norma megváltoztatásra, megfordításra vár még. A minőségi változások kulcsszavai az automatizálás, az irányítás racionalizálása és hatékonyabbá tétele, az információs rendszerek átszervezése és automatizálása. Az SZLKP kongresz- szusi beszámolójában ez áll: „A mindennapos gyakorlat meggyőzött róla, hogy az irányítás minőségi színvonala emelésének érdekében tökéletesíteni kell az információs rendszert, az ismeretszerzési és döntési folyamatot, erősíteni kell az ellenőrzés szerepét az egész irányítási struktúrában. Ehhez szükséges, hogy az irányításban, mégpedig mind a központi hivatalokban, mind a termelő területeken dolgozók állandóan tökéletesítsék szakmai ismereteiket, nagyobb mértékben elsajátítsák a munka tudományos szervezését, s az irányításban használják ki a számítás- technika vívmányait és á gazdaságimatematikai módszereket“ (Új Szó, 1976. III. 26.). |án Jónás drienkovce! példája szerint nem könnyű a határozatokból a megvalósításig vezető út, de aki nem értette meg az új idők szavát, az önmaga ellen fordulva lemaradt az élettől. Napjaink irányvonala pedig a falu kollektivizálásától ae értelem kollektivizálása felé mutat. <D *0> _> <D H— c 'O > — "(fi N :0 c :0
