Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-18 / 16. szám
írta: Krocsány Dezső, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere 1976 [V. 18. A CSSZSZK 1976—1980. .évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelvei szerint a hatodik ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem 27—29 százalékkal növekedik. A növekedés több mint kilenctizedét a társadalmi munkatermelékenység növekedése fedezi. Az olyan fontos mutatót, mint a társadalmi munkatermelékenység, sok más gazdasági, műszaki és társadalmi tényező határozza meg. Szerepét a szocialista újratermelési folyamatban részletesen meghatározta a CSKP XIV. kongresszusa és az azt követő központi bizottsági ülések. Hatékonyságának elmélyítésére irányítja figyelmünket gazdasági és szociális fejlődésünk irányelve is. A dolgozók létszükségleteinek teljesebb kielégítése attól függ, hogyan kapcsoljuk össze az emberi munkát és tudást a technikával és a termelési berendezésekkel. Ebben a kapcsolatban elsődleges szerepe van az embernek— mindennemű érték kialakítójának és élvezőjének. A hatodik ötéves terv időszakában ennek szellemében viszonyulunk a munkaerőgazdálkodáshoz. Az irányelvek leszögezik: „ ... fontos feladat a munkaerők célszerű elhelyezése, a káderek stabilizálása és a nemkívánatos munkaerő-vándorlás korlátozása. Előnyben kell ré- ' szesíténi a termelés kulcsfontosságú ágazatainak és a fejlődő ágazatoknak a munkaerőszükségleteit.“ A munkaerő-gazdálkodás fontosságát az a tény is kiemeli, hogy a CSKP KB Elnöksége is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Leszögezte, hogy az irányítás minden szintjén igényesen és rugalmasan kell megvalósítani a foglalkoztatás-politikát. Ez a népgazdasági irányvonal főleg a Munka- és Szociálisügyi Minisztériumra és a nemzeti bizottságokra vonatkozik, mivel az állami terv célkitűzéseivel összhangban ők biztosítják elsősorban a munkaerőket. 3ŰÜÜG új dolgozó Ennek az eljárásnak a létjogosultságát az határozza meg, hogy a 6. ötéves . tervidőszakban egynegyedével csökkent a produktív korban lévő lakosság száma, miközben számos vúj, a népgazdaság szempontjából fontos termelési kapacitás számára kell munkaerőt biztosítanunk. 1976-ban az SZSZK- ban tervezett fejlődést mindössze 30 000' új dolgozóval kell biztosítanunk, míg az előző években évente átlag 37 400-zal növekedett a dolgozók szá- m a foglalkoztatottság felmérése azt mutatja, hogy a dolgozók száma az iparban, elsősorban az építőiparban növekedett. Pozitívan kell értékelnünk, hogy a leggyorsabban azokban az ágazatokban növekedett a foglalkoztatottság, amelyek a műszaki haladás képviselői, tehát a gépiparban és a vegyiparban, a textil-, a ruha- és az élelmiszeriparban viszont csökkent, illetve nem változott a foglalkoztatottak száma. A gépipar fejlődésének dinamikáját az építkezési beruházások befolyásolják. A terciális szektorban, elsősorban az iskolaügyben és az egészségügyben emelkedik a foglalkoztatottság, vagyis azokban az ágazatokban, amelyek túlnyomórészt szakképzett dolgozókat alkalmaznak, míg a fizikai munkával jellemzett ágazatokban (közlekedés, híradás, szolgáltatások), nem sikerült teljes mértékben megvalósítani az ötéves terv célkitűzéseit. A szolgáltatások fejlesztése az ipari központokban a legfontosabb, de a munka - erőforrások csak a kevésbé fejlett területeken teszik lehetővé fejlesztésüket. A szolgáltatások fejlesztésének alacsony színvonala negatívan hat a termelésre és az életszínvonalra. A CSKP Központi Bizottságának a tudományos-műszaki haladás kérdéseivel foglalkozó ülése többek között rámutatott a szolgáltatások és a kereskedelem gépesítésének fontosságára, valamint arra, hogy a nem termelési szférában tudományosan kell irányít* ni és szervezni a munkát. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a szolgáltatások és a kereskedelem területén nem oldottuk meg teljes mértékben a feladatokat, s ezért a következő években fokozott gondot fordítunk megoldásukra. Egybeliairgoltan, tervszerűen Az objektív fejlődést tudatosítva konkrét intézkedéseket kell foganatosítanunk a területi és az ágazati szükségleteknek a munkaerőforrásokkal való egybehangolására. A megvalósítandó intézkedések között az egyes ágazatok progresszív munkatervein kívül jelentős szerepe lesz annak, hogy a 6. ötéves terv éveiben a Szövetségi és a Cseh Munka- és Szociálisügyi Minisztériummal együttműködve módosítjuk a foglalkoztatottság szabályozásának, a munkaerőmozgás és a munkaerők elhelyezésének rendszerét. A foglalkoztatottság szabályozó rendszerének módosítása azokból a tapasztalatokból indul ki, amelyeket a nemzeti bizottságok, a CSSZSZK szervezetei és központi szervei szereztek az eddigi rendszer érvényesítése során és á kiválasztott járásokban megvalósított kísérletek révén. A módosítás eredményeképpen az irányítás valamennyi szintje fokozott mértékben felelős a munkaerők hatékony elhelyezéséért, miközben jelentősen leegyszerűsödik a szabályozás rendszere. Ez a rendszer nem tekinthető a szabályok adminisztratív felsorolásának, hanem elsősorban fontos gazdasági és keresnek. Ily módon keresik a köny- nyebb utat, és másra hárítják a felelősséget. A CSKP KB novemberi plenáris ülése ezzel kapcsolatban nagyon is nyílt, bíráló szavakat mondott. Ha részletesebben elemezzük az ilyen érveléseket, rendszerint bebizonyosodik, hogy a szervezetekben nem dolgozták ki a dolgozók felkészítésének komplex programjait, nem tisztázták a dolgozók szakképzettségi struktúráját, nem oldották meg a szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos problémákat stb. így tehát természetes, hogy a tudományos-technikai forradalom viszonyai között a rögtönzés t nagy társadalmi károkat okoz, az új nagy teljesítményű kapacitások nem a tervezett hasznot hozzák. Ez többek között megköveteli, hogy javítsuk a tájékoztató, tanácsadó tevékenységet, kiépítsük a kerületi és a járási tanácsadók hálózatát. Az utóbbi években már az összes járásban működik ilyen tanácsadó, de tevékenységükben még sok mindent kell tökéletesíteni. A nemzeti fontos szerepe népgazdasági küldetést betöltő eszköznek, amely útmutatóul szolgál az ösz- szes gazdasági dolgozónak a szubjek- tivista nézetek, s nem egy esetben a kényelmesség leküzdésében. Sokszor még érvényesülnek a gazdaság exten- zív fejlődésének időszakában uralkodó, ma már elavult nézetek, miszerint jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Nem ritkaság, hogy túlzott követelményeket támasztanak az új munkaerők számát illetően. Felméréseink szerint még mindig előfordul, hogy az egyes vezérigazgatóságok kerületi munkaerő-toborzást kérvényeznek, pedig a szükségletek felmérése azt mutatja, hogy az üzemben nincs munkaerő- hiány. Az ilyen politikai és gazdasági szűk látőkörűségről tanúskodó gyakorlatot nem tűrhetjük. A nemzeti bizottságoknak a munkaerő-szabályozáskor és -elhelyezéskor ismerniük kell, hogy az egyes szervezetekben hogyan gazdálkodnak a munkaerővel, elemezniük kell a munkaerő-stabilizálást befolyásoló tényezőket, és kompromisz- szummentesen hatékony intézkedéseket kell foganatosítaniuk, akár az engedélyezett toborzás beszüntetését, illetve korlátozását is. Nem ismerhetjük el mindig a szervezetek azon érvelésének jogosságát, hogy a munkaerő-vándorlást a női al- / kalmazottak magas száma befolyásolja, hogy több szakképzett munkásra van szükségük s feladatok teljesítésére, vagy pedig arra hivatkoznak, hogy betanított munkásaik más munkahelyet Túlnyomórészt olyan feladatokról van szó, amelyeket elsősorban a szakágazatoknak és a beruházóknak kell megoldaniuk, de ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti bizottságok passzívan tudomásul veszik javaslataikat és követelményeikét. Hiszen a nemzeti bizottságok nem érthetnek egyet a beruházóval, ha pl. azt javasolja, hogy közvetlenül a termelés megkezdése előtt, toborzás útján szerezzenek dolgozókat, miközben a szakmai felkészültséget csak másodrangúnak tekintik. A nemzeti bizottságok fontos szerepet töltenek be a munkaerő-szabályozás és -elhelyezés rendszerében. Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet és ki kell küszöbölni az egészségtelen lokálpatriotizmus megnyilvánulásait. Társadalmi célkitűzéseinkkel összeegyeztethetetlen, ha a nemzeti bizottságok vezetői számára fontosabb, hogy munkaerőt biztosítsanak a melléktermelési ágak számára, miközben a nagy társadalmi munkatermelékenységű iparvállalatok munkaerőhiánnyal küzdenek. Ezek az elvek jelentik a kiindulópontot a foglalkoztatás-politika megvalósításában a 6. ötéves tervidőszakban. A meghatározó tényező a népgazdaság kulcsfontosságú ágazatai, a kiemelt építkezések. Folyamatos fejlődésüket megfelelő számú, szakképzett dolgozó val kell elősegítenünk. Ilyen ágazat elsősorban az ipar, amely meghatározza a gazdaság általános fejlődési ütemét és alapvető strukturális változásait. Gyorsan fejlődik a petrokémia, a fa kémiai feldolgozása, a műszálgyártás, a számítástechnika, a textil- és a szerszámgépek, a traktorok és más termékek gyártása. Ezt a tényt a munkaerők mintegy évi 15 ezres növekedése is bizonyítja. Tervszerűen biztosítják a munkaerőt a többi ágazatban is — az építőiparban, a közlekedésben, a hírközlésben és a terciális szférában. Szakképzettség, pályaválasztás A társadalmi újratermelési folyamat egyik legjelentősebb feladata lesz a 6. ötéves tervidőszakban a szakképzett dolgozók felkészítése. Amint azt a CSKP KB 1973 júliusi ülése is meghatározta, a fiatal nemzedék nevelése az egész foglalkoztatás-politika legalapvetőbb feladata. Az SZSZK-ban a 6. ötéves tervidőszakban 420 000 fiatal készül fel hivatására, mintegy ötven százalékuk szaktanintézetekben tanul majd, s közben 9 százalékuk az érettségit is megszerzi. Bővül az egyéves szakmunkásképzés, elsősorban azon fiatalok számára, akik nem végzik el az alapiskolát. A tizenöt évesek pályaorientációját össze kell hangolni az SZSZK gazdasági fejlődésének alapvető irányvonalával. Tehát a termelésnek és a nemzeti bizottságoknak elsősorban a kiemelt ágazatokba kell fiatalokat toborozniuk, és szigorúbban kell korlátozniuk a társadalmilag kevésbé jelentős gazdasági ágazatokat. A csökkent munkaképességű fiatalok felkészítésére is gondot kell fordítanunk. A vázolt feladatokat a sokoldalú és bonyolult irányítási és termelési folyamat mindennapi gyakorlatában valósítjuk meg. Arra kell törekednünk, hogy a munkaerő felhasználása a lehető leggazdaságosabb legyen, ezt pedig csakis úgy érhetjük el, ha minden szervezetben mozgalmat indítunk a munkaerő-megtakarításért. Ez szükségessé teszi, hogy az üzemen belüli irányítás minden szakaszán (elsősorban a munkatermelékenységben, a racionalizálásban, a normarendszerben, az anyagi érdekeltségben) megfelelő Intézkedéseket foganatosítsunk, melynek következtében megnőnek a követelmények a szocialista verseny szervezésével, a termelés munkalgényes- ségének csökkentésével és a munkaerőmegtakarítással szemben. A munkaerő-megtakarítás erkölcsi- potitikai érdekeltségét össze kell kapcsolni a kollektív, elsősorban a személyes anyagi érdekeltséggel. Minden dolgozónak tudnia kell, milyen konkrét előnye van abból, ha a kollektívában munkaerőt takarítanak meg, tudnia kell, hogy a munkatermelékenység állandó növeléséért egyre magasabb bért kap. A Szovjetunióban a scsokini vegyikombinát példáját követve 10 ü2*?m- ben mozgalmat indítottak a munkaerőmegtakarításért, s az erkölcsi ösztönzést egybekapcsolják az anyagi jutalmazással. A mi üzemeinkben is számos lehetőség nyílik az anyagi ösztönzésre. Például adjanak prémiumot a munkatermelékenység növeléséért, a normaórák megtakarításáért, a munkaigényesség csökkentéséért, a munkaerő-megtakarításért. A gazdasági ösztönzők azonban önmagukban nem befolyásolhatják döntően az üzemek -állásfoglalását az alkalmazottak számát illetően. A munkaerő-megtakarítás elérésében jelentős szerepe van a munka racionalizálásának, amelynek azon szakaszokra kell irányulnia, ahol emberi munkát fejtenek ki. Fokozott figyelmet szentelünk azoknak a szakaszoknak, ahol relatíve magas az élőmunka részaránya, és ahol a leggyorsabban mozgósíthatók a tartalékok a munkaerő-kihasználásban. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a termelő- tevékenység, hanem a nem termelő tevékenység racionalizálásának is figyelmet szentelünk. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a munka racionalizálása során nem' volna szabad figyelmen kívül hagyni az olyan jelentős tartalékokat, mint a munkaidő kihasználása, a megkésett műszakkezdés. a munka idő előtti befejezése stb. Az embernek a termelési folyamatban betöltött szerepe a társadalom termelőerőinek fejlődésével párhuzamosan változik. Amikor a fejlődés inten- zifikálásáról beszélünk, nem a dolgozók fizikai és szellemi erejének nagyobb fokú kihasználására gondolunk. Ezen a téren is vannak bizonyos tartalékaink, de mi más úton haladunk. Az újratermelési folyamatban eszközölt minden lépésnek többszörös hasznot kell hoznia, mivel nem elegendő a mennyiség növelése, javítanunk kell a minőséget is. Társadalmunknak ehhez minden feltétele megvan. Az állóeszközök színvonala, a dolgozók műveltségi és szakmai színvonala, a szocialista gazdasági integráció folyamatában betöltött szilárd helyünk jelenti további gazdasági fejlődésünk alappilléreit. A CSKP XV. kongresszusa meghatározta további fejlődésünk irányát. Készen állunk, hogy következetesen megtartsuk ezt az irányvonaíat, érvényesítsük irányító munkánkban társadalmunk érdekeinek megfelelően. i mini'!!»■»■—— Ésszerű munkaerő-gazdálkodást
