Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-11 / 15. szám
ÚJSZÚ — Igazgató kartárs, szeretném felhívni a figyelmét arra a körülményre, hogy a fizetésem nincs összhangban a képességeimmel ... — Tudom, kedves barátom. De azt mégsem engedhetem, hogy a nélkülözéstől éhen haljon! Két barát összeakad az utcán. — Hogy vagy? Mi újság — kérdi az egyik. — Csal a feleségem — feleli amaz letérten. — Nem értettél! Azt kérdeztem: mi újság? Egy chicagói fegyverkereskedésbe rossz arcú férfi nyit be, s így szól az elárusítóhoz: — Revolvert szeretnék vásárolni. — Hatlövetűt vagy nyolclövetűt parancsol? — Egy pillanat türelmet kérek — szól a vevő, majd a kereskedés telefonjához lép, s feltárcsáz egy telefonszáraot: — Halló! Bőségszaru Bank? Szíveskedjen megmondani: hány alkalmazott ül a pénztári osztályon? — Tudod, hogy ebben az étteremben mindent lóból készítenek? — A koinpótot is? A FOCI SZERELMESE V: y c' rl LLiziszvj : ■ ■ -Ap -*2.u! alj j i , , » * » , „ 7‘"\ V\ v 1 • i Maguk csak mímelik a futballt! ... Kesztyűs Ferenc rajza — Hát te valóban elhiszed, hogy a férjecskéd minden vasárnap horgászni jár, amint azt neked állítja? — Elhiszem. — És miért nem gondolsz arra, hogy esetleg megcsal? — Azért nem, mert mindig hal nélkül tér hazai Az osztályvezető megkérdi a cégnél megüresedett állásra pályázó fiatalembertől:: — No és mondja, van nagymamája? — Nincs, kérem. — Akkor máris fel van véve! Az elődjének ugyanis egyetlen hónap alatt öt nagyanyja halt meg! — Ű a legértékesebb ügynökünk ... Senki sem tudja kimondani a nevét. International Héráid Tribüné SZÖVEG NÉLKÜL Elek Tibor rajza JÖLNEVELTSÉG jezs 1976 IV. 11. lE A tanuló nagy üggyel-bajjal levizsgázik, és nem győz hálálkodni a tanárjának: — Köszönöm, monsieur, nagyon köszönöm! Mindazt, amit tudok, önnek köszönhetem! — Ugyan már, szóra sem érdemes. Hiszen semmi az egész! Ilii ——II I Hl mi— A fiatalembernek ütött-kopott jármernadrágja és rendkívül rossz modora volt. Közvetlenül azután, hogy felszállt a villamosra, áttekintette a terepet, aztán egyenesen egy nála jó néhány évtizeddel idősebb férfi mellé lépett: — Szidod az anyámat, mi? Az a meglepetéstől csak dadogni tTidott: — Elnézést de ... — Semmi de, majd a Lajos megtanít a rendes viselkedésre• is könnyed mozdulattal csavarni kezdte a férfi orrát, először jobbról balra, majd balról jobbra. A villamoson rajtuk kívül huszonkét életerős férfi utazott. Egy kötélizmú, bikanyakú ifjú belemélyedt a sportújságba. Egy öttagú baráti társaság őszinte felháborodással, izzó haraggal szidta a szerintük cseppet sem megfelelő zöldség- és gyümölcsellátást. Két széles vállú, atléta külsejű férfi találós kérdéseket tett fel egymásnak. Eközben a garázda alak abbahagyta áldozatának orresa- vargatását, és ritmikusan ütő- getni kezdte az idős úr feje búbját. A villamoson huszonkét életerős férfi utazott. A zsúfolt kocsiban senkt nem akadt, aki szólni merészelt volna a csirkefogónak. Éreztem, hogy lila köd borul az agyamra. Vérnyomásom szinte hallhatóan emelkedni kezdett. Az arcom lassan céklaszínűvé vállt. Senki nem akad, aki szólni mer ennek az elvetemült brigantinak? Majd szólok én! Két határozott lépéssel melléje léptem, és bátran, félelem nélkül a szemébe mondtam: — Bocsánat a zavarásért, nem tetszik tudni, hányadik megálló a Wesselényi utca? ... {.galambos) A cég főnöke hívatja egyik alkalmazottját: — Dupont, azt hallottam, hogy maga munkába menet, minden reggel betér a templomba, és arra kéri az istent, hogy emeljem fel a fizetését. Nos hát, Dupont, tudja meg, nem szeretem, ha valaki az én megkerülésemmel a felettes hatósághoz fordul! — Az ön vérnyomása sehogyan sem tetszik nekem — csóválja a fejét az orvos. — Magas vagy alacsony? — Normális. De a mi korunkban éppen ez a rossz előjel! Smolmen rajza — Tudod-e, jacques, hogy nálunk a nők többet költenek a kozmetikára, mint amennyit az ország fegyverkezésre fordít? — Nagyon is lehetséges, de hát több győzelmet is aratnak! — Bármelyik szoknyát feV próbálhatom? — Amelyiket parancsolja! — Hát akkor szeretném azt, ott a kirakatban ... — Talán jobb lenne, asszonyom, ha a próbafülkében próbálná fel. STEFÁNIA GRODZIENSKA: Ló nem csinál ilyet! Walczakowski úr a lakáskarbantartó vállalat telefon- számát tárcsázta. A hallgatóból kellemes női hang csendült: • — Halló! — Jó reggelt! Itt Walczakowski beszél. Csendes utca 89. — Parancsoljon! — Mázolókra lenne szükségem. Ki akarom festetni a lakásomat. Ló nem csinál meg ilyet. — Nem értem. — Azt mondom:: ki akarom festetni a lakásomat. — De úgy hallottam, az előbb valami lóról beszélt. — Azt mondtam: „Ló nem csinál meg ilyet.“ — Bocsánat itt valami tévedés lehet. Tudja, kivel beszél? — Ha akkumulátorcserére volna szükségem a kocsimhoz, akkor az autójavító műhelybe telefonálnék. Mivel azonban a lakásomat akarom kifesteni, a lakáskarbantartót hívtam fel. Talán rossz számot tárcsáztam? — Nem. jó számot. — Akkor kérem, hogy jegyezze fel a címemet, és közölje, mikor jönnek a mázolok. Ló nem csinál meg ilyet. , — Már megint a lóról van szó? — Mit képzel, egy ló megcsinál ilyet? — Mit csinál az a ló? — Uramisten! — sóhajtott fel türelmetlenül Walczakowski. — Maga tehát úgy gondolja, hogy a lovak remekül értenek a falfestéshez? Kérem az irodavezetőt! — Vezető kartárs — hívta reszkető hangon a rendelésfelvevő —, a telefonhoz kérik. — Itt a vezető beszél. — Kedves vezető kartárs, két kérdéssel zaklatom. Először arra kérem, küldjön mázolókat a lakásomra — Csendes utca 89., 6. ajtó —, hogy kifessék a falakat meg a mennyezetet. Két szoba, konyha, fürdőszoba. Ló nem csinál meg ilyet. — Világos, mint a vakablak: ló nem csinál meg ilyet, és nem is kell megcsinálnia. Kedden reggel, nyolc órakor ott lesznek a mázolok. Halálpontosan! És mi a má' sik kérése? — A másik kérésem az, hogy büntesse meg a rende lésfelvevőt. Mégpedig azonnal! — Fegyelmit indítok a rendelésfelvevő ellen; az ön óhaja parancs... Ló nem csinál ilyet! GELLERT GYÖRGY forídása — Ez már szörnyű! Otthon mindig a feleségemé az utolsó szól — Ne érezze magát szeren esetlennek emiatt! Nálunk még rosszabb a helyzet! Az én feleségemnek ama bizonyos utolsó sző után is mindig bőven van mondanivalója ... Az emberben csak fiatalkori érzelmei és öregkori gondolatai jók. JOSEPH JOUBERT — Mioen natt meg ilyen váratlanul a férje? — kérdi a részvétlátogató az özvegytől. — Egy lyuk volt a ruháján. — Bocsásson meg, ezt nem értem. Nekem két lyuk is vau az öltönyömön, és kutyabajom sincs! x — Igen, igen, csakhogy önnek azok a lyukak bizonyára nem hajtóvadászaton támadtak! — Sosem találsz olyan nőt magadnak, mint amilyen az én feleségem! — S ki mondta neked, hogy én olyat keresek? — A mai lányoknak ser.’mi érzékük sincs a zenéhez! — Miért gondolod? — Magad is meggyőződhetsz róla. Próbálj gitáron játszani egy lány ablaka alatt — az orrát sem dugja ki az ablakon! Ám, ha megszólaltatod az autód dudáját, úgy kiszáguiú a ház elé, mintha puskából lőtték volna ki! BJ — Miért ülsz mindig a férjed mellett, amikor krimit ír? — Mert olyan izgalmas történet, hogy fél egyedül maradni...- • • i-< •- -c, Íi. ■ < íi.i- • Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok, mint ahogy vannak igréíUi-jó’ öltözött ostobák OHAMFORT
