Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-11 / 15. szám
w t 1976. IV. 11. így tehát a világ megújhodásának és demokratizálódásának viharosan kibontakozó folyamatában, amelyet az imperializmus szeretett volna visszafordítani, Churchill nem véletlenül választotta ki a megfelelő pillanatot. Nem véletlenül Harry Truman amerikai elnök jelenlétében, amerikai szónoki emelvényről hintette el az új viA NÉPEIK TAVASZA A Nyugat hosszá ideig nem kívánt tárgyalni az általunk felkínált békeszeretet és együttműködés nyelvén. Az imperializmus uralmának mind nagyobb arányú összezsugorodósát Koreában és Kongóban, Ku- A kongresszus részvevői lelkesedéssel fogadták Brezsnyev elvtárs beszédét a vilagfejlodes békés kában és Indokínában, a Közel- távlatairól lf£Í időpont véletlen egybe■*'** esése s ebben a külső egyezésben két világ belső lényegének a megnyilvánulása. eonyid /Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának egyhangúlag újjáválasztott főtitkára a XXV pártkongresszuson mondott zárszavában hangoztatta, hogy a szovjet kommunisták, a szovjet emberek rendületlenül hívek a tartós és igazságos béke ügyéhez, a földkerekség népei és állami egyenjogú együttműködésének az ügyében. Pontosan 30 évvel ezelőtt, 1946. március 5-én Winston Churchill, a lemondott brit miniszterelnök az amerikai Ful- ton városban olyan beszédet mondott, amelynek elhangzásától számítják a történészek a két és fél évtizedig tartó hidegháborút. A húszas évek antikommunis- ta „keresztes hadjáratainak“ kezdeményezője SzovjetOroszország „egészségügyi övezettel“ való blokád alá vétele tervének szerzője, Winston Churchill, aki a Hitler-ellenes koalíció és a fasiszta Németország háborúiénak lággal, a Szovjetunióval szembeni bizalmatlanság, ellenségeskedés és gyűlölet magvát, agresszív szándékokkal vádolva a Szovjetuniót. Churchill nem alaptalanul feltételezte, hogy az évtizedeken át kifejtett antikommunista propaganda talaját jól felszántották és* megművelték. Az antikommunista propaganda szov- jetelíenes irányzatát Wijliam Randolf Hearst sajtómágnás még a hitleri Németországban tanulmányozta és magáévá tette, amikor 1934-ben Goebbels- hez járt tanácskozni. A náci birodalom bukása után nagyon képletesen fejezte ki véleményét erről a találkozóról Ha-, rold Ikes, akkori amerikai belügyminiszter: Időnként kételkedem benne, vajon halott-e Goebbels, mert ügy tűnik, mintha csak kivándorolt volna az Egyesült Államokba. A nácizmus leverésének küszöbén Goebbels valóban kiáltozott, hogy „Oroszország megszállja egész Kelet- és Délkelet Európát a náci birodalommal együtt, és a vasfüggöny mögött megkezdődik a népek töA szovjet párt és kormány vezetői a moszkvai béke-világkongresszuson nemegyszer képmutatóan bókolt a szovjet államnak és fegyveres erőinek, a győzelem után pedig új'ra kígyót-békát kiáltott ránk, nem véletlenül szemelte ki beszéde helyét és időpontját. Az első békés év kora tapaszán annak az államnak a területén elhangzott beszéde. amely akkoriban az atomfegyver monopóliumával rendelkezett, semmi tavasziasat és békéset nem tartalmazott. Ellenkezőleg, felhívás volt a Moszkvával fenntartott kapcsolatok befagyasztására, a. Szov- • jetunió és a népi demokrácia útjára lépett kelet-európai országok elleni fegyveres agresz- sz ó előkészítésére. Msgsárgult újságpéldányok segítségünkre vannak, hogy képet adjunk ama napok világá- ró’. A háborús sebeinek behege6z- tésére törekvő szovjet nép parlamentje, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa első háború utáni ülésszakára készült, amely később elfogadta a gazdaság helyreállításának és fejlesztésének ötéíes tervét. Folyt a demokratikus erők konszolidálódása a fasizmus alól felszabadult Bulgáriában, Magyarországon, Németország keleti részében, Lengyelországban, Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, erősödött barát-’ ságuk és szövetségük 'a Szovjetunióval. Ezekben az országokban a munkásosztálynak a múltban szétforgácsolódott osztagai a marxista-leninista pártok vezetésével egyesültek. Az első ilyen egyesülés 1946 tavaszán Berlinben történt, ami-' kor megalakult a Német Szocialista Egységpárt, amely három évvel később döntően kihatott a német föld első békeszerető munkás-paraszt áílamá- nak a megszületésére. Nőtt a kommunisták tekintélye Nyu- gat-Éurópában és más földrészeken is. AZ ANTIKOM MŰN IZMUS RÉGI LEMEZE megmészáriása“. Néhány nappal később, a potsdami értekezlet idején, jalhin Tője fasisztabarát török újságíró volt bálványai • kifejezésmódját használva azt jósolgatta, hogy „acélfüggöny ereszkedik le és' választja el ezeket a szerencsétlen országokat a világ többi részétől“. így aztán Churchill nem volt eredeti, amikor Fultonban a „kontinensre ereszkedő vasfüggönyről“ beszélt, arról a „keleti árnyékról, amely a szövetségesek győzelmével még nemrégen megszentelt földekre vetődött“. A brit konzervatívok .vezére nem akarta megérteni, hogy minden forradalom elsősorban az adott társadalom belső fejlődésének törvényszerű eredménye, amit az SZKP XXV. kongresszusa újra megerősített, támadta a fiatal népi demokratikus államokban történt forradalmi változásokat. Az Egyesült Államok atom- fnonopóliuma különös aláfes- tést adott Churchill beszédének. Nem tudom, megjósolták-e neki március idusát, mint valaha Julius Caesarnak a birodalom bukását, de a XX. század imperializmusának bukásától rettegve, háborút hirdetett, háborúra szóllított fel, olyan háborúra, amely „alkonyat és virradat között bármely országot elérhet, bárhol terüljön el“. Rábeszélte, győzögette az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és más nyugati országok kórmá- nyát. hogy növeliék a fegvver zetiiket. Nehéz évek voltak. A Neiu Yprk Post a világ megosztásé ra, háborúra való felszólításnak nevezte Churchill beszédét. A világ megosztása a NATO létrehozásával történt meg. Fultonban elhintett konkolyból a háború után szinte minden tavasszal veszélyes katonai-politika: doktrínák sarjadzottak ki: ,,Ks- let-Európa felszabadítása“, „a ..kommunizmus megfékezése és visszaverése“, „a háború peremén táncolva“, „rugalmas reagálás. „eszkaláció“ ... Keleten, Chilében, Angolában akarta véresen ellensúlyozni. Csak akkor egyezett bele a tárgyalásokba és fogadta el a feszültség enyhülésének alapvető szabályait, amikor a béke és a szocializmus javára változó- erővizonyok vitathatatlanokká váltak. Mintegy hatvan éve fejlődik, erősödik a világ első szocialista állama. Ennek az időnek több mint a felében más európai szocialista országokkal együtt békében él, és ez a béke egyben egész Európa békéje is. A feszültség enyhülése visz- szafordíthatatlan folyamatának főbb mérföldkövei: a Varsói Szerződés tagországai Politikai Tanácskozó Testületének a kollektív biztonsággal, a leszereléssel és az Európa-értekezlet összehívásával kapcsolatos kezdeményezései, az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja, amelyet a szocialista közösség tagállamai, a világ békeszerető erői közös külpolitikai irányvonalul fogadtak el, e program továbbfejlesztése és gazdagítása az SZKP XXV. kongresszusán. Két március. Az idei fényes. igazán tavaszi március, és az a harminc évvel ezelőtti, 1946-os március, amelyet a brit Konzervatív Párt mai vezetői és az Atlanti-óceánon túli elvbarátaik szeretnének felújítani. Nem véletlenül szólított fel a közelmúltban Margaret Thatcher asszony, a konzervatívok új vezére újabb fegyverkezési hajszára, a hidegháború felidézésére, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való „forró szembenállás“ előkészítésére. A londoni Daily Telegraph ezt „Churchill művének folytatásaként“ üdvözölte. A washingtoni hivatalos körök március első napjaiban, annak ellenére, hogy az SZKP XXV. kongresszusának szónoki emelvényén igen nagy jelentőséget tulajdonítottak az enyhülés folytatódásának a szovjet--’ amerikai kapcsolatokban, a londoni felhívásokra azzal reagáltak, hogy kiiktatták a szóhasználatból az „enyhülés“ kifejezést, és meghirdették az „erőre épülő“ politikát. Szembetűnő ellentét ez az SZKP XXV. kong- reszusán kifejtett javaslattal szemben: kössenek az egész világot átfogó szerződést az erőszaknak a nemzetközi kapcsolatokból való kiiktatásáról. Az SZKP XXV. kongresszusa napirendre tűzte a külpolitika, a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harc terén történelmileg szükséges intézkedések és reálisan megvalósítható feladatok mindent átfogó rendszerét. Azt hihetnénk, hogy a jelenlegi amerikai vezetők hasonló nyilatkozatai csupán a vetélytár- saknak szólnak a jelenlegi választási küzdelemben, főként az enyhülésellenes Jackson szenátornak, akit az amerikai reakció Pekinggel egyetemben nemcsak a Fehér Ház elnöki székében szeretne látni, hanem a „modern Churchill“ szerepét is szánja neki az imperializmus globális terveiben. Az enyhülésből eredő előnyök valamennyi állam számára azonban annyira világosak, hogy a régi idők sohasem jönnek vissza. FOLYAMATOS, SZILÁRD BÉKEPOLITIKA Az SZKP XXV. kongresszusa kiemelte a történelmileg elengedhetetlenül szükséges intézkedések és reálisan teljesíthető feladatok mindent átfogó rendszerét a külpolitika, a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harc terén. Megvalósításukban a kommunista párt és a szovjet kormány elsősorban abból indul ki, hogy mindenképpen szilárduljon és bontakozzék ki a szocialista államok és pártjaik sokoldalú együttműködése. Ez főként abban nyert kifejezést, hogy a kongresszus idején. Moszkvában baráti találkozón vettek részt a bolgár, a magyar, a vietnami, az NDK-beli, kubai, mongol, lengyel, román, szovjet, csehszlovák testvérpárt fő- és első titkárai, valamint a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének képviselői. A Szovjetunió a fejlődő országokban, mint mindenütt, a haladás, a demokrácia, a nemzeti függetlenség erőinek oldalán áll, úgy viszonyul hozzájuk, mint barátaihoz, fegyvertársaihoz. A tőkés államokkal kapcsolatban a szovjet politikában továbbra is a fő dolog a békés egymás mellett élés alapelveinek erősítése, a tartós békéért, új világháború kitörése veszélyének enyhítéséért és távlati megszüntetéséért vívott harc. Erre irányulnak a Szovjetunió újabb erőfeszítései a fegyverzet csökkentése terén, a nemzetközi kapcsolatokból az erőszak kiiktatására vonatkozó, az egész, világot átfogó szerződés megkötésére. Ezt tartalmazzák az SZKP XXV. kongresz- szusának határozatai, az általuk gazdagított, továbbfejlesztett szovjet békeprogram. OLEG SZTROGANOV, az APN sajtóiroda politikai hírmagyarázója t kei cam, m VILÁG
