Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-11 / 15. szám
cseh szerzők műveit játszották Prágában és a vidéki cseh színházakban. Iván Bukovcan, Ján Soloviő, Osvald Záhradník drámái a sikeres szlovákiai visszhang után a cseh színpadokon is méltó fogadtatásra találtak. A korábbi évekhez képest jóval több mai szovjet szerző darabjait játszották a cseh országrészben és — ez sem mellékes — az előadások többsége átlagon felüli volt. A cseh színházak megfelelő figyelmet szenteltek a klasszikus tíiűveknek is. Elsősorban azokat a produkciókat emelhetjük ki amelyeknél a rendező a színészek segítségével többet akart az úgynevezett jól megcsinált előadásnál: a mai nézőhöz akart szólni, mái problémákról akart vallani. A csehszlovákiai színházi élet egyik jelentős fóruma lett az felfogásban. Heléna Albertová Parádés szoba (Parádní pokoj) című művét rövidesen a prágai F. X. Salda Színház mutatja be. Jana Knltlová is átírja Fejszével a forráshoz (Sekerou na studánky) című művének néhány jelenetét. A színházi művészek aktivitása nemcsak az anyaszínházban végzett munkáiuk alapján mérhető le. A cseh színészek többsége számos más lehetőséget is talál, hogy részt vegyen pártunk kultúrpolitikai céljainak gyakorlati megvalósításában. Ennek a növekvő aktivitásnak egyik szép példája a dél-mor- vaországi színészek munkája: nagy figyelmet szentelnek az amatőr színjátszó csoportok szakmai nevelésének. Több ismert rendező és színész vezet ilyen társulatokat, s nagymértékben hozzájárul az öntevéA CSEH SZÍNHÁZAK A KONGRESSZUS ELŐTT ínészeink, rendezőink eredményes munkával köszöntik a CSKP XV. kongresszusát. Az elmúlt öt esztendőben színházaink az első bizonytalan léptek után helyes útra tértek: tevékenységükkel, sajátos eszközeikkel pártunk politikáját támogatják. Elsősorban igényes dramaturgiai munkával igyekeztek megerősíteni a társulatok szocialista jellegét. S nem eredménytelenül: erről a cseh színházak sok-sok előadása is tanúskodik. A sikeres munka egyik előfeltétele volt a Cseh Drámai Művészek Szövetségének a megalakulása és tevékenységének fokozatos javulása. Ma ennek a szervezetnek már több mint hatszáz tagja van, s a szakmai kérdések megvitatásának egyik jelentős fóruma. Sok hely kellene ahhoz, hogy a sikeres előadásokat, a figyelemreméltó rendezéseket és színészi teljesítményeket fel soroljuk. Az elmúlt évek egyik jelentős pozitívuma, hogy fiatal ostravai színházi szemle, ahol a szakmai kérdések megvitatása mellett arra is számos lehetőség nyílik, hogy a művészek, színházi dolgozók találkozzanak a munkásokkal, meghallgassák véleményüket egy-egy előadásról. Általában az elmúlt évek egyik jellemzője az volt, hogy a színházak igyekeztek minél szorosabb kapcsolatot kialakítani a nézőkkel, megpró- váltak az igényeiknek megfelelő repertoárt összeállítani. A cseh színházi életben több új név tűnt föl az elmúlt évadokban. Ián Illek Szilveszter c. művét a prágai ősbemutató után nem sokkal a szlovák fővárosban is előadták, s értesüléseink szerint más szlovákiai színház szintén érdeklődik a darab iránt. A javuló dramaturgiai munka egyik bizonyítéka, hogy több új színmű az ősbemutatóhoz képest átdolgozva kerül ismét színre. így R. Los- ták Köveken■ járva (Chűze po kameni) című színművét most a kolíni .társulat viszi színre úi kény színjátszó mozgalom színvonalának további emelkedéséhez. Említsük meg Pavol Rím- sky brnói rendezőt, akinek a csoportja évek óta a legjobbak közé tartozik a hronovi országos szeregszemlén. Érdekes kezdeményezés bontakozik ki Ceské Budéjovicé- ben is, ahol az idén másodszor rendezik meg a fiatal művészek, rendezők második szem léjét. Itt elsősorban stúdióelőadásokat, kísérleti produkció kát láthatunk. A CSKP XV. kongresszusának előestéjén örömmel állapítjuk meg, hogy színházaink sikeres harcot vívtak szocialista jellegük kidomborításáért. Az elért eredmények nem vezethetnek önelégültséghez. Nem kevés a gond, a sürgős megoldásra váró feladat. A CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt időszak eredménye kultúránkban szintén jó alapul szolgálnak ahhoz, hogy a cseh színházi élet töretlenül fejlődjék. MItOS VOJTA I E stéről estére százan és százan igyekeznek színházba. A jegyirodák plakátjaira gyakran kitűzik a cédulát: Minden jegy elkelt. Napilapjaink, folyóirataink hasábjain rendszeresen jelennek meg színházkritikák. A munkahelyeken és máshol viszonylag sokszor beszélnek egy-egy színházi előadásról. Ezek a tények a pezsgő színházi élet jellemzői. Tehát: elégedettek lehetünk. De vajon: elégedettek lehetünk? Fogas kérdés, vaskos tanulmányban lehetne talán részletes, minden mozzanatra kiterjedő választ adni. Hely hiányában most néhány sorban próbálunk megemlíteni több, szerintünk fontos összefüggést a szlovákiai színházak je lenlegi és közelmúltban végzett munkájáról. Rövid visszatekintésünket a hetvenes évek elejével kezdjük, amikor a társadalmi konszolidációval párhuzamosan színházainkban is fokozatosan — és nem minden nehézség nélkül — sikeres produkció közül Vampilov A mült nyáron történt című darabjának Hviezdoslav Színház- beli előadását említjük meg Pavol Haspra rendezésében. Nagy sikerrel játszották több helyen Szakonyi Károly Adáshibáját is. Szívesen emlékezünk vissza a klasszikus darabok kitűnő előadására is. Két Shakespeare- rendezés kívánkozik az élre. Pavol Haspra Lear királya a Hviezdoslav Színházban és Beke Sándor Othellója a magyar Területi Színházban. Mindkét rendezés erénye a sajátos értelmezés, az expresszív erejű, sodró előadás, amely figyelemreméltó színészi alakításokkal párosult. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy az elmúlt évadokban a Magyar Területi Színház szintén nagyot lépett előre. A sok — szlovákiai méretben is — felfigyeltető előadás közül a Dupla vagy semmi, a Meridián és A kőszívű ember fiai című előadásokat említjük meg KonELŐRETEKINTVE visszaállítottuk a megfelelő eszmei és esztétikai kritériumokat. Az úgynevezett recept látszólag egyszerű volt, hiszen elméletben ismerjük a korszerű színház ismérveit: egyéni és társadalmi problémáinkra rezonáló, mai darabok szuggesztív erejű színre vitele, klasszikus színművek korszerű értelmezése. Mindehhez „csak“ jó rendező, színész, díszlettervező és így tovább, vagyis igazi társulat szükségeltetik. A gyakorlatban mindez persze sokkal bonyo lultabb, nehezebb. Mi tagadás: láttunk rossz előadásokat is, de egyre inkább éreztük — mert láttuk —, helyes útra léptünk. Szenzációk, kom merszdnrabok helyett a színházak értékese' akartak nyújtani a nézőnek. Ebben a légkörben született újjá a kortárs szlovák dráma. Nem túlzás, hiszen azóta Iván Bukovéan színművein kívül Osvald Záhradník, fán Soloviö és mások színműveit ma már hazánk határain túl is nagy sikerrel játsszák. A sorból a Meridián és a Kinek üt a toronyóra emelkedik ki. Itt említjük meg a két hazai magyar vonatkozású eredményt is Loviesek Béla művét, a Tűzvirágot szép sikerrel játszotta a MATESZ Thália Színpada, többek között Nitrán, a szlovákiai színházak szemléjén és Banská Bystricában az országos rendezvényen. Dávid Teréz darabjainak pedig Komáromon kívül Nitrán, Brnóban és Par- dubicéten is tapsoltak. Színházaink a korábbihoz képest jóval nagyobb és alaposabb figyelemmel kísérték a szocialista országok drámaíróinak alkotásait. A sok rád József rendezéseiben. S ide tartozik Beke Sándor kísérletezése Tamási Áron színműveinek értelmezésében és több más rendezése. Mindez természetesen nem valósulhatott volna meg a megfelelő vezetés, az átgondolt dramaturgiai munka és elsősorban a színészgárda jelentős hozzájárulása nélkül. Sokáig folytathatnánk a felsorolást, még sok minden kívánkozik az eredmények listájára. Ízelítőül talán ennyi is elég. Sokat fejlődött a szlovákiai színházi élet, ezt ma már nehéz lenne akár vitatni is. Persze, azért nem rózsaszínű szemüvegen át szemléljük a tényeket. Mert gondok, fogyatékosságok még felbukkannak, s nem is kis számban. Az óvatos dramaturgiai munka, az unalmas előadás még sajnos nem fehér holló nálunk. Aztán a színházi kritikák sem mindig igényesek, elvszerűek és következetesek. Tovább kell munkálkodnunk azon, hogy a színház és a közönség kapcsolata ne legyen formális, hogy társulataink nagyobb szerepet vállaljanak a munkásművelődésben, az emberek életszemléletének és életstílusának megfelelő formálásában, hogy ... — de nem folytatjuk tovább. Egyszóval a pezsgő, korszerű színházi élet megteremtésén kell fáradoznunk. S ez nem könnyű feladat, rendszeres, átgondolt munkát igényel. Társadalmunk igényei ugyanis egyre növekszenek, s a színháznak is lépést kell tartania a korral. SZILVÁSSY JÓZSEF 1976. IV. 11. ÚJ SZÚ ss fc -. , ^^iiimiiiiiiiiiiihiiiihii'iiiiiihiiii ni ....mm' v.. Ka terina Buriánová és Jnsef Vétrovec a prágai E. F. Burian Színház Jegor Bulicsov előadásában __________________________ A Meridián Komáromban is sikert aratott. Felvételünkön Ferenczy Anna, Fazekas Imre és Bugár Béla Karol Machata a Lear király címszerepében
