Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-28 / 13. szám
AT esztendővel ezelőtt, rö- ” ■ viddel a párt XIV. kongresszusa után ezt írtuk lapunk hasábjain: Az 1968—69-es évek politikai válsága következtében íilmművészetünk megtorpant, elvesztette koncepcióját és sajátos nemzeti arculatát. A regresszió után alkotóink nem egykönnyen találták meg a kivezető utat abból a kátyúból, amelyben filmművészetünk megfeneklett. Filmgyártásunk csak az 1970-es évek elejétől halad új úton, amikor a GSKP XIV. kongresszusa meghatározta film- művészetünk fő vonulatának jellegét és körvonalait is. A pozitív eredmények azonban világosan jelzik, hogy filmgyártásunk az egyetlen járható úton indult el, azt a vonulatot követve, melynek legnagyobb értéke a szocialista elkötelezettség. Ügy tűnik, az elmúlt öt év igazolta bizakodásunkat s ma már nyugodtan megállapíthatjuk hogy nemcsak kirajzolódtak a körvonalak, hanem lassan megtelnek tartalommal is. A szocialista kultúra szolgálatát vállaló alkotók tudatosították, hogy a filmművészetnek tartalmában és stílusában egyaránt a nép művészetének kell-lennie. Nem volt ez sehol másképp, ahol maradandót teremtettek a filmművészet történetében. Eizenstein, Pudovkin, Dovzsenko műveit áthatja a jellegzetes orosz líra és drámai- ság, e neorealistákéit az oly sajátos olasz hétköznapiság — s így sorolhatnánk tovább a példákat —. de a nép. az egyszerű dolgozó ember sohasem szorult ki az igazán „nagyok“ alkotásaiból A nemzeti, a népi jelleg azonban nem csupán a formai jegyekre vonatkozik; a nemzeti jelleget a nemzeti problémáknak a kor szintjén álló feldolgozása hitelesítheti, azoknak a küzdelmeknek az ábrázolása, amelyeket társadalmunk a szocializmus programjának igaz megvalósításáért folytat. Az alkotók társadalmi elkötelezettségének. pártosságának abban kell megnyilvánulnia, hogy szocialista felelősséggel elemezzék valóságunkat vizsgálják mai életünket, a közelmúltat vagy a régebbi történelmet, s a hibák, a visszásságok feltárásával és bírálatával a szocializmus kibontakozásának ügyét szolgálják. Nem árt hangsúlyozni és tudatosítani ezeket a tényeket. hiszen a válságos években a hazai film egyre inkább elvesztette nemzeti értékeit és arculatát, elrugaszkodott a valóságtól, a haladó forradalmi hagyományoktól s a divatirányok utánzásával teljesen deformálta nemcsak profilját, hanem mondanivalóját is. Hazánk filmtermésének eszmei és tartalmi hibái a haladó művészekben igényt ébresztettek arra. hogy a kérdéseket ne a társadalmon kívülre rekedt ember szemszögéből tegyék fel, hanem az alkotás, a cselekvés módjait keresve azt kutassák, melyek a személyiség kibontakozásának útjai, az egyéni aktivitás és felelősség új lehetőségei s a még meglevő korlátái, hogy az emberiséget tiszta gondolkodásra. őszinte cselekvésre ösztönözzék. Ebben a törekvésben ott tükröződik az a politikai realizmus is. amely társadalmunkban egyre inkább érvényesül s amely szükségessé teszi életünk és korunk elvi kérdéseinek művészi megfogalmazását. Az új úton megtett első lépést /öze/ Reíu- cha Remek fickók című filmje jelentette. Tudatában vagyunk túra, a nép haladó hagyományaihoz fordult, hogy e kiapadhatatlan forrásból merítsen témát. Egész sor felkelési és háborús film készült, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy ebben az időben emlékeztünk meg a Szlovák Nemzeti Felkelés. a felszabadulás és a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójáról. A jubileumok indokolttá tették a visszatekintést, csakhogy az alkotások — á művészi ábrázolást tekintve — nemigen hoztak újat, jobbára csak a már sokszor elmondott élményeket idézték, a harc egy- egy részletét örökítették meg — a háború élményét visszavetné filmek számát gyarapítva ezzel I Fénykeresők, Halhatatlan nap. Ember a hídon, A völqy I. Némi újszerűség, előrelépés követhető nyomon csupán Martin fapók Holnap késő lesz, Stefan Uher Ha puskám lenne, illetve Nagy éjszaka, nagy nap, Andrei Lettrich Találkozás, főzet Rezucha A szökevény élete című filmjében. Sikeresebb vállalkozásnak tekinthető Az ismeretlen vadász trófeája /Vladislav Pavlovié és Vincent Rosinec munkája), mely a háborús téma újszerű ábrázolásának egyik módját példázza. A szlovák filmművészet helyzetéről annak, hogy nem remekmű ez a szlovák film, mégis jelentős^ nek tartjuk, mert a „születő új“ előhírnöke volt s szerzője a hazai filmművészetből száműzött munkástémához nyúlt. Hosszú szünet után így ismét visszakerült a szlovák filmbe korunk munkásembere, napjaink megoldásra váró erkölcsietikai kérdéseivel együtt. Az 1971—75-ös évek szlovák filmművészetének — mennyiségileg — legerőteljesebb vonulatát a múlt témáinak feldolgozása képviselte. Alkotóink egy része a nemzeti kulFilmművészetünk másik, ún. mai témákat feldolgozó művekből álló vonulata — szüntelen erősödése ellenére is — még kevésbé erőteljes. Ez nem csupán a művészi színvonalra, hanem a témaválasztásra is vonatkozik. Az alkotók érdeklődése a mai témakörben több irányba ágazik: a falusi életforma változatait, a parasztból szövetkezeti dolgozóvá válás folyamatát, a gyári munkások grkölcsi-etikai kérdéseit, a fiatalok társadalmi beilleszkedésének problémáit, vagy a válságos években bekövetkezett torzulásokat elemzik-vizsgálják. A kolibai stúdió egyik legújabb alkotása a Láz; balra Michal Doéoiomansky, a főszereplő A szlovák filmművészetben a hatvanas években nem csupán a munkástéma, hanem a falusi környezetből merített téma is ritka volt, mint a fehér holló. A hetvenes évek elején alkotóink azonban ismét „felfedezték“ a falut, s néhány filmmel igyekeztek legalább valamit törleszteni adósságukból. Elsősorban a falu szocialista átalakulását, az emberek életében és gondolkodásmódjában történt változásokat ábrázolják, bemutatva, honnan indultunk és hová jutottunk /Messze az ég, Oéovái pasztorálé, Egy asszony útja, Aki esőben távozik). Vitathatatlan érdemük, hogy a forradalmi változásokat teljes összetettségükben tárják elénk, felderítve a sorsdöntő napok okát és miértjeit is. Kevésbé sikeresek pillanatnyilag a fiatalok problémáit felvető filmek (Tiszta szívvel, Tüzes útkereszteződések, Minden Időben, Akiket megérintett az idő, A megbocsátó idő). Bár Izgalmas és jelentős kérdéseket feszegetnek (a fiatalok beilleszkedése a dolgos társadalomba, harc az előítéletek és beidegződések ellen), mégis szinte sorra meg lehetne őket kérdőjelezni. (Kivétel talán csak Oto Krivá- nek A megbocsátó idő című alkotása.) Nem elég meggyőzőek ezek a filmek, hiányzik belőlük az igazán mély konfliktus, nem tükrözik hitelesen fiataljaink életét, törekvéseit. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb szlovák filmje a Láz, mely a nehéz és ellentmondásokkal terhes 68—69-es évek eseményeivel foglalkozik. Martin Hóiig alkotásának pozitívuma, hogy nem a mindany- nyiunk által ismert események illusztrálására szorítkozik, hanem az emberek jellemét, magatartását, helytállását veszi bonckés alá. Ezért nem csoda, hogy az alkotás a cseh és a szlovák filmek brnól fesztiválján a közelmúlban díjat kapott, s a válságos évekről szóló összes hazai film közül a legsikeresebbnek bizonyult. Pozitívumként könyvelhető el, hogy filmjeink az utóbbi években tematikailag és műfajilag tágultak, ami a szórakoztató filmek számának gyarapodását eredményezte /Pacho, a betyár, A sebechlebyi zenészek, Sutto- qó fantom), színvonaluk azonban még nem üti meg a kívánt mércét. Bár az 1975-ös esztendőt filmeseink és a kritikai közvélemény felemás hangulattal zárta (a brnói fesztivál értékelésére gondolunk itt), még sincs különösebb okunk csüggedtségre. Mert ugyan igaz, hogy az utóbbi években nem készültek kiemelkedő értékű, maradandó művészi alkotások, de ez még nem ok a türelmetlenségre. Ugyanis, ha filmgyártásunkat öt év távlatába helyezzük, s a Remek fickókat összevetjük a Lázzal — még a legmegátalko- dottabb kételkedőknek is el kell ismerniük, hogy a válság okozta kifáradás oldódóban van. a szlovák filmművészet az erőgyűjtés korszakát éli. S ha helyzetünket összevetjük azzal, ami a világ különböző filmgyártásaiban végbemegy, igazán nem indokolt az aggodalom. A kolibai stúdióban újonnan készült és készülő filmek arról tanúskodnak, hogy az alkotók elkötelezetten, a szocializmus iránti elkötelezettséggel vállalják a mai valóságot, a hazai irodalom és művészet haladó, forradalmi hagyományainak ápolására törekszenek. Az alkotások a művészet népi-realista ereiből táplálkoznak, száműzve ezzel filmművészetünkből az öncélú kísérletezéseket és a kétes értékeket. Meggyőződésünk, hogy a hazai film a következő években újabb alkotásokkal gazdagodva, sikeresei oldja meg a továbbfejlődés egyre bonyolultabb feladatait, s hű és igaz tükrévé válik a szocialista társadalmat építő népünk életének. TÖLGYESSY MÁRIA Felkelési témát dolgoz fel Az ismeretlen vadász trófeája című film; jobbra Iván Rajnlnlc Falusi környezetben játszódik az Aki esőben távozik című film cselekménye. A képen jelenet az alkotásból
