Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-28 / 13. szám
kongresszus által kijelölt népgazdaság-fejlesztési ter- • vet pártunk gazdaságpolitikájának alapvető célkitűzéseit sikerült teljesítenünk. Ezt az utóbbi években egyre nagyobb feladatokat teljesítő építőiparról is elmondhatjuk. Az 1971—1975-ös években elvégzett munka nagyságát néhány példával érzékelhetjük. A népgazdasági beruházások értéke 606 milliárd korona volt, ebből 374 milliárd koronát az építőipari munkákba fektettünk be. Szemléletesebb példa ennél a sokakat érintő lakás- probléma megoldásának felgyorsulása. A kongresszusi irányelv szerint az ötödik ötéves tervidőszakban 500 000 lakást kellett felépíteni, s építőipari dolgozóink 614 000 új, korszerűen felszerelt lakás építését fejezték be, ezzel mintegy 2 millió állampolgár számára emelték a lakáskultúra színvonalát. A hatodik ötéves tervidőszak felada tai az építőanyag-iparral szemben fokozott követelményeket támasztanak. Amint „A CSSZSZK 1976—1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének irány javaslatai“ című dokumentumban olvashattuk, az építőanyagok és elemek gyártását 42—42 százalékkal kell növelni. Ebből az egyik legfontosabb építőanyagét, a cementét 12—13 millió tonnára. Az utóbbi évek jelentős beruházásai Banská Bystrica-i cementgyár teljesítményével, melynek évi kapacitása 800 ezer tonna. Hazánk legnagyobb cementgyárának termelésére a tökéletes gépesítés és a magas színtű automatizáció a legjellemzőbb. A dolgozók száma jelenleg 560, s a három szakasz végleges átadása útán is csak 840 alkalmazottal számolnak. Az egy főre jutó munkatermelékenység 800 000 korona lesz, míg például Tornán — szintén korszerű technológia mellett — 600 000 korona. A gyár nagyságára jellemző, hogy csak a belterületeken 6 km hosszú utat kell kiépíteniük. A leglátványosabbak közé tartozik pl. a 130 méter magas kémény, továbbá a félkész áru, a klin- ker raktározására szolgáló 60 000 tonnás henger alakú acéltartály. Nagyobb gondot fordítanak a környezetvédelemre 'is, az első és második szakaszban összesen 180 elszívó berendezést és különböző filtereket szereltek fel mintegy 140 millió korona értékben. A kormány által kiemelt beruházáson a terveknek megfelelő ütemben haladnak az építéssel. Naponta 900—1000 ember fáradozik azon, hogy a határidők megtartásával eleget tudjanak tenni célkitűzésüknek,, mely szerint a portlandi cement gyártása után 1976 decemberében a fehér cementet gyártó ÉPOL hazánk LEGNAGYOBB CEMENTGYÁRA — mint például a tornai cementgyár első szakaszának átadása, ahol évente 760 000 tonna portlandi cementet készítenek — a szlovákiai cementgyártást a legfejlettebb országokban elért színvonalra emelik. Ez év márciusában Szlovákiában az egy főre eső termelés elérte a 750-kg-ot, ez 1980-ban a tornai cementgyár második szakaszának és a rohoüníki cementgyár harmadik szakaszának átadása után eléri majd az ezer kilogrammot, amivel megközelíthetjük az európai „ranglista“ élén álló Svájcot. Csehszlovákia azonban még mindig évi 500 000 tonna cementet kénytelen importálni, ami azonban a dél-morvaországi cementgyártás fejlesztése után megszűnik. E széles körű fejlesztési program egyik legjelentősebb „állomása“ a ro- hozníki Kombinát Záhorie nevet viselő cementgyár építése, mely kapacitását és méreteit tekintve a legnagyobb lesz hazánkban. A megközelítőleg két és fél milliárdos beruházás három szakaszban épül. Az első szakasz alapjait 1971 novemberében rakták le, s 74-ben megindult a mészgyártó részleg próbaüzemelése. A mészgyártő részleget rekord időben, 42 hónap alatt adták át rendeltetésének. Ezen a részlegen évente 162 ezer tonna meszet, 100 000 tonna mészkövet — ebből 50 000-et a mező- gazdaságnak —, 80 000 tonna mészkőkavicsot és 100 000 tonna fehér cementet készítenek majd. A második szakasz építését 1972-ben kezdték meg, évi kapacitása 770 000 tonna portlandi cement, 40 000 tonna brizolit-habarcs és 20 000 tonna színes cement, A próbaüzemelést már megkezdték, az első tonna portlandi cement március 25-én hagyta el a gyárat. A harmadik szakasz építését az idén kezdték meg. s 1980-ban adják át rendeltetésének. Ezen ‘ a részlegen évente 770 000 tonna portlandi cement gyártását tervezik. Mikulás Rohrböck mérnök, a gyár igazgatója és dr. Michcd Forgáé igazgatóhelyettes a gyár megtekintésekor az elhangzottak összegezéseként elmondták, hogy előreláthatóan 2 millió tonna lesz az évi árutermelés. Ezt a számot érdekes összehasonlítani a Szlovákiában jelenleg legnagyobb, a részlegen kell megkezdeni a próba- üzemelést. Az építők és szerelők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a második szakasz átadásánál ne kelljen a kormánytól az átadási határidő meghosszabbítását kérni, mint az elsőnél. Ez utóbbinál két hónapot „húztak“ rá a fennálló, valóban objektív nehézségek miatt, hiszen például több kilométer hosszú országutat, vasútvonalat kell áthelyezni a kombinát területi szervezettsége érdekében. A cementgyár építésén számos külföldi és hazai vállalat működik közre. Az építési szakasz fő kivitelezője a bratislavai Priemstav nemzeti vállalat, amely tíz főszállítóval, és ennél talán ötször több alszállítóval működik együtt, míg a technológia, a műszaki berendezések fő kivitelezője, a Prerovi Gépgyárak nemzeti vállalat 29 hazai és 16 külföldi aiszállító munkáját hangolja össze. A jő együttműködés és munkaszervezés érdekében létrehozták az építkezési pártbizottságot. és szakszervezeti bizottságot is, melyeknek irányításával 49 szocialista munkabrigád ért el figyelemreméltó munkasikereket. Az első szakasz időbeni átadása azért is fontos, mivel a fehér cementből való behozatalt jelentősen csökkenthetjük. A fehér cement iránt az utóbbi években egyre nagyobb az érdeklődés, annak ellenére, hogy háromszor drágább a portlandinál. Ez egyrészt esztétikai okokra vezethető visz- sza, másrészt felhasználásával egyéb külső és belső burkolóanyagok takarít- hatók meg. A rohoíníki cementgyár vezetőségének számos nehézséggel kell megküzdeni. Nagy gondot okoz majd az évi 2 millió tonna áru elszállítása. Annak ellenére, hogy 168 lakást már átadtak, így is nagy a lakáshiány. Az azelőtt 1200 lakosú kis faluban gyökeresen át kellett szervezni az áruellátást. Kicsi a kultúrház, több mint ezer munkásnak semmilyen lehetősége sincs a művelődésre, a szabad idő hasznos eltöltésére. Amint Rohrböck igazgató hangsúlyozta, ezeket a feladatokat a harmadik szakasz építésével párhuzamosan maradéktalanul akarják megvalósítani. MALINAK ISTVÁN SKBKS 25 (II A LAKOSSÁG SZOIGAIATABAN A Kolárovói (Gútai) Közszolgáltatási Vállalat dolgozói ez év márciusában ünnepelték a vállalat fennállásának 25. évfordulóját. A jubileumi évforduló alkalmából felkerestem Ondrej Kertai elvtársat, a vállalat igazgatóját, s elbeszélgettünk a 25 esztendő nehézségeiről, sikereiről. Ondrej Kertai elvtárs saját jubileumát is ünnepli: ugyancsak 25 esztendeje igazgatója a Kolárovói Közszolgáltatási Vállalatnak. Így emlékezik vissza az alapítás körülményeire: — Az előző társadalmi rendtől nem örököltünk sem műhelyeket, sem szerszámokat. Csaknem a semmiből vágtunk neki 38-an, akik közül ma“ mar csupán heten dolgozunk a vállalatban melynek ma 44 szakágazata van. Üzemeink szépen fejlődtek, új műhelyekkel gazdagodtunk és szolgálatainkkal a lakosok is elégedettek voltak. Vezetők, szakemberek és munkások, valamennyien nagyon örültünk e sikereknek — sajnos nem sokáig. Jött a nagy elemi csapás, a csallóközi árvíz 1965-ben, amely csaknem valamennyi munkahelyünket, műhelyünket tönkretette, megsemmisítette. E szavak után mély sóhaj hagyta el az igazgató száját, majd elmondotta, hogy a gútai ember semmilyen helyzetben nem ismer lehetetlent. A pártalapszervezet irányításával a szak- szervezeti tanács az ifjúsági szervezettel és az üzem vezetőségével karöltve nagyszerűen megszervezte az újjáépítést. A régiek helyébe nagyobb és korszerűbb üzemrészlegek, műhelyek épültek. A felsőbb párt- és állami szervek is nagymértékben támogatták az újjáépítést. E hathatós támogatásnak köszönhető, hogy az árvíz után elkezdhették a Drevo elnevezésű bútorüzem építését. Főleg e bútorüzem építésénél mutatkozott meg, hogy a szolgáltatási vállalatok dolgozói mennyire tudnak lelkesedni a szocializmus ügyéért, mennyire megszerették azt a vállalatot, amelyet már előzőleg is közösen építettek. A kivitelező Hydrostav vállalatnak nem volt kapacitása az egyes ipari szakmunkákra. A szolgáltatási üzem dolgozói saját maguk végezték el ezeket a munkálatokat, többnyire szabad szombatokon, amikor egyaránt dolgoztak az új üzem építésén szakemberek, vezetők, munkások. Senki sem csodálkozott azon, hogy a borbélyok keverték a maltert, vagy az asztalosok meszelték a szobákat. Örömmel tették, mert közös volt az érdekük. A CSKP XIV. kongresszusa után tovább növekedett a lakosságnak nyújtott szolgáltatások száma és színvonala. A felsőbb párt- és állami szervek jóvoltából a gútaiak a város két különböző részében egy-egy szolgáltatási házat létesítettek, amelyekben az üzem dolgozói nagyon sokrétű és színvonalas szolgáltatásokat biztosítanak a lakosoknak. Mivel e két létesítmény is a Z-akció keretében készült el, az üzem dolgozói alaposan kivették részüket a társadalmi munkából. A ruhatisztítással például a vállalat dolgozót annyira elnyerték a lakosok bizalmát, hogy az egész környékről ide hozzák a ruhaneműt tisztítani. A vállalat igazgatósága az el-* múlt év utolsó hónapjában a művelődési ház termében kiállítással egybekötött ankétot rendezett. A szépen, esztétikusán elrendezett kiállításon a látogatók találkozhattak az üzem termékeivel. Valamennyi látogató egy lapot kapott,' amelyre ráírhatta észrevételeit, mivel elégedett, mivel nem, milyen szolgáltatások bevezetését tartaná szükségesnek. A lapokat a vállalat vezetői és szakemberei gondosan áttanulmányozták, s a javaslatok nagy részét már meg is valósították. Bevezették például a háztartási villanygépek javítását, ami szintén nagyon sokak által keresett szolgáltatás nemcsak Gútán, hanem az egész környéken. A vállalat Drevo elnevezésű bútorüzeme rövid idő alatt jó hírnévre tett szert kiváló termékeivel. Sorozatban gyártják itt az „Igor“ elnevezésű korszerű irodai bútorfalat. Jelenleg 260 alkalmazottja van a bútorgyárnak és ebben az évben 40 millió korona értékű termelést irányoztak elő. A gútai bútorüzem dolgozói Rudolf Straőiak és Ián Veselka irányításával hagyományok nélkül vágtak neki az új tevékenységnek — a bútorgyártásnak. A sikerek az üzem dolgozói körében kialakult jó közösségi szellemnek, a szocialista munkaversenynek, az újítómozgalom nagyszerű kibontakozásának köszönhető. Hogy milyen további termékekkel szeretnék a bútorkészítők meglepni a lakosokat, arról Kertai elvtárs így nyilatkozott: — Célunk továbbra is az, hogy a vásárlók számára olyan termékeket szállítsunk, amelyek megfelelnek a mai követelményeknek. Elsősorban tehát az „Igor" irodai bútorfal tökéletesítését tűztük célul, s hétféle változatát dolgoztattuk ki. Ebben az évben a már közismert típus mellett újabb változattal is indulunk a Brnói Nemzetközi Vásáron, s reméljük, hogy ez is elnyeri a látogatók tetszését. Továbbá lakosaink kérésére áttérünk a gyermekszobabútor gyártására is. Feladataink nagyon igényesek, hiszen ebben az évben 2000 „Igor“ bútorfal gyártását irányozza elő az évi tervünk. Az év első két hónapjában túlteljesítettük tervezett feladatainkat. Vállalatunk évi tervének teljesítéséhez biztosítékul szolgál az a tény, hogy 16 kollektívánk bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. Pártunk megalapításának 55. évfordulója és a CSKP XV. kongresz- szusa tiszteletére 563 dolgozó tett értékes szocialista kötelezettségvállalást. Páczer Antal, Ján Veselka, Nagy Péter és további újítók eddig is értékes javaslatokkal segítették a termelés fokozását és az önköltség csökkentését. A Kolárovói Közszolgáltatási Vállalat dolgozói üzemük fennállása 25. évében minden bizonnyal kimagasló eredmények elérésével köszöntik pártunk XV. kongresszusát, hogy hazánk legfiatalabb városának szolgáltatási üzeme a továbbiakban is közmegelégedésre álljon a lakosság szolgálatában. KOLOZS! ERNŐ F 1 KJ B © > I 13 o ■ ^ I í oc a «►» oc c © 6 » c < ízelítő az üzem termékeiből _ca <-* CB 00 N CB op B o N SS N CB *3 S* ® ‘3 1 a c*
