Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-21 / 12. szám
KORUNK KÖVETELMÉNYEINEK MEGFELELŐEN Kultúránk fejlődése a CSKP XIV. kongresszusa óla Irta: Michal Hruskovic, az SZLKP KB osztályvezetője Ha értékelni akarjuk kultúrpolitikánk eredményeit a CSKP XIV. kongresszusa, avagy a CSKP KB 1969 áprilisi plenáris ülése óta, tudatosítanunk kell, hogy a mérlegelésnél gyakran találkozhatunk kétfajta szélsőséggel: maximalista és minimalis- ta igénnyel, ami az elért színvonalat és további céljainkat illeti. A legnagyobb veszély az, ha szubjektivista szempontok alapján értékelünk. Éppen ezért a mérlegelésnél a legfontosabb a tudományos elveken alapuló tárgyilagosság. A reális értékelés alapja a hatvanas évek derekán kialakult helyzet ismerete. Ma már tudjuk, és tények bizonyítják, hogy azoknak az éveknek egyik legjellemzőbb vonása művészetünk és kultú- » ránk eszmei és esztétikai alapjainak fokozatos felszámolása volt. Ebben a mesterkedésben a jobboldali erők játszották a vezető szerepet, de olykor a dogmatikus és szektás csoportok — amelyek az elmúlt időszakból maradtak fenn — is közvetve vagy közvetlenül besegítettek ebbe a folyamatba. Példaként művészetünk szocialista realista elveinek kétségbevonását, a nemzeti érzéssel való visszaélést, a kulturális szervezetekben — Matica slovenskában, CSEMA- DOK-ban, Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségben tapasztalható nacionalista demagógiát említjük. A hatvanas években egyre kevesebb alkalmunk nyílt arra, hogy rámutassunk az említett erők mesterkedésére, mert könnyen dogmatikusnak vagy szektásnak bélyegezték az ilyen embert. Ami kultúrpolitikánk elmúlt években elért eredményeit 1976. . 21. Illeti, pozitívumként említhetjük meg elsősorban azt, hogy sikerült felújítani művészetünkben a szocialista realista elveket, a kulturális és a népművelő tevékenység szocialista jellegét. Természetesen, gondjaink továbbra is vannak. Nem lehetünk elégedettek a művészi alkotások eszmei és esztétikai színvonalával, a tartalom és a forma közötti összhanggal. Nem elegendő ugyanis, ha egy-egy alkotásnak elkötelezett a témája, politikai szempontból is megfelel a követelményeknek, de művészi megjelenítő ereje csekély, nem ragadja magával az olvasót, avagy a nézőt, nem nyújt számára művészi élményt. Csak annak a művészi alkotásnak van értéke és jelentősége, amely eszmei és művészi szempontból egyaránt igényes, tehát megfelelően befolyásolja az emberek tudatát és érzelmeit. Ugyanez az igényesség a népművelői munkában is érvényes: nem elegendő á sok rendezvény, ha azoknak nincs megfelelő hatása, a résztvevők _ közömbösek irántuk. Ha értékelni akarjuk az egyes művészeti ágazatok fejlődését, akkor elmondhatjuk, hogy éppen azokon a területeken értünk el figyelemreméltó eredményeket, ahol a válságos években talán legrosszabb volt a helyzet. Elsősorban az irodalmi alkotásokra s az irodalomkritikára gondolunk. Ma a helyzet e téren viszonylag jobb. Nemcsak a legidősebb nemzedék tagjai, hanem a középgenerációhoz tartozó és a legifjabb költők is megfelelő művészi színvonalon keresnek és találnak választ korunk, társadalmunk időszerű kérdéseire. Örömmel nyugtázzuk a legifjabb költőnemzedék sikeres fejlődését, amelyben Voj- tech Mihálik a Nővé Slovoban kifejtett munkája révén jelentős érdemeket szerzett. Kívánatos volna, ha más idősebb művészeink a folyóiratok hasábjain, avagy művészeti alkotó szövetségekben ilyen szinten és ilyen rendszerességgel foglalkoznának a pályakezdő művészekkel, egyengetnék útjukat. Különösen a fiatal képzőművészek esetében lenne fontos ez a gondoskodás, mert e téren a legbonyolultabb a helyzet és sok még a megoldásra váró feladat. Tudvalevő, hogy a prózai műfajok Időigényesebbek, mint a versek. Ha ezt a tényt figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy- a szlovák próza fejlődésével elégedettek lehetünk. A figyelemre- * méltó új könyvek között J. Kot Láz című könyvét és J. JonáS több alko- ■ tását említjük meg, amelyek méltán keltettek figyelmet a szakemberek és a közvélemény körében. A kortárs — szlovák prózával kapcsolatban e könyvek sikere ellenére, hiányosságként kell megemlíteni, hogy még nem születtek meg olyan alkotások, amelyek művészi szempontból is hitelesen ábrázolnák a közelmúlt és napjaink számottevő eseményeit. Kedvező fejlődésről számolhatunk be a szlovák drámairodalom szakaszáról is. Bukoocan, Urálik, Solooiö, Záhradnik, KákoS és más szerzők alkotásai aránylag sikeresen jelenítik meg napjaink számos társadalmi és egyéni vonatkozású problémáit, jelenségeit, különösien a kispolgárságot. Ezek az új színművek nagy népszerűségnek örvendenek a nézők körében, ami azt bizonyítja, hogy a szerzők időszerű gondokról szólnak. Nem hallgathatjuk el viszont azt sem, hogy néhány új színmű eszmei és művészi szempontból még nem kevés kívánnivalót hagy maga után, elsősorban azért, mert a szerző nem végzett alapos, elmélyült művészi munkát. Ugyanez a megállapítás vonatkozik számos új televíziós játékra is, amelyeknél nem ritkán érződött a fölösleges sietség. Emiatt több új, a Szlovák Nemzeti Felkeléssel foglalkozó televíziós játék sem érte el a kívánt színvonalat. Figyelemre méltó alkotások születtek a csehszlovákiai magyar irodalomban is. különösen a prózában. Itt Is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a kritikusok és tömegtájékoztatási eszközeink Is keveset foglalkoznak a rádiójátékokkal, pedig e műfajban az utóbbi időben sok értékes, új alkotás született. Legnagyobb fejlődést kétségkívül a komoly zenében értünk el. Ján Cikker, Eugen Suchoií, Dezider KardoS, Alexander Moyzes és mások új alkotásai nemcsak hazánkban, hanem külföldön is elismerést vívtak ki. Jelentőségüket növeli az a tény, hogy több új zenemű a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadulása évfordulójának tiszteletére született meg. Nem leihetünk elégedettek a szlovákiai könnyűzene jelenlegi helyzetével, főleg a táncdalszövegek gyenge színvonalával. Sok esetben a zenekarok és az énekesek nem felelnek meg még a nem túl magas követelményeknek sem. Ez pedig nagy baj, hiszen különösen a fiatalok körében népszerű a könnyűzene, befolyásolja életszemléletüket és életmódjukat. Ezért a könnyűzene fejlődésének jóval nagyobb figyelmet kell szentelnünk, mint eddig tettük. Jó lenne, ha elmélyülne az együttműködés a cseh és a szlovák énekesek, táncdalszerzők, valamint a zenészek között. A válságos évekhez képest bizonyos javulásról számolhatunk be a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének muinkájában is. A művészek egy része igyekszik visszatérni a politikailag elkötelezett témákhoz. Sajnos, azonban még nem ritkaság a bizonytalanság, a modernista irányzatok jelenléte, különösen az építészetben, ahol olyan alkotásokat fejeztek be, amelyeknek terveit még a hatvanas évek derekán hagyták jóvá. Akadnak még olyan képzőművészek, akik a formalista megoldások hívei és alkotásaikkal behódolnak a revizionista és más káros propagandának. Az eszmei zűrzavaron kívül képzőművészeti életünkben még egy nagyon káros jelenség uralkodik, éspedig a túlzott anyagiasság. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy képzőművészetünkben egyesek a „könyöklősekkel“ a „kéz kezet mos“ elvvel szereznek jogtalan anyagi és más előnyöket. Általában olyan módszereket figyelhetünk meg, amelyek idegenek szocialista társadalmi rendszerünk, művészetünk elveitől. Sajnos, nem állnak feladatuk magaslatán a Képzőművészeti Alap szakbizottságai és a képzőművészeti kritikusok sem. E téren is sürgős és feltétlen javulásra van szükség. Kulturális életünk további fejlődése érdekében el kell mélyíteni a kapcsolatokat a cseh és a szlovák alkotó szövetségek között. Itt elsősorban arra gondolunk, hogy fel kellene számolni a formális jellegű találkozókat és olyan rendezvényeket szervezhetnénk, amelyek elősegítik kultúráink jobb megismerését, hatékonyabb propagálását Jő lenne, ha például a cseh és a szlovákiai filmesek közös alkotásokat készítenének az orenburgi építkezésről, a munkások és a szövetkezeti dolgozók életéről és egyéb érdeklődésre számot tartó témáról. A következő hónapokban, években többet kell tennünk azért is, hogy Szlovákiában sokkal jobban ismerjük a cseh művészi alkotásokat, és a cseh országrészekben pedig az eddiginél jobban tartsák számon a szlovákiai kultúra értékeit. Sokat tehetnek e cél eléréséért a népművelési dolgozók is, akik szintén elmélyíthetnék kapcsolataikat cseh kollégáikkal. Aránylag nagy az adósságunk a csehszlovákiai magyar, ukrán és lengyel kultúra értékeinek propagálásában is. Különösen az utóbbi években számos olyan alkotás született, amely méltó arra, hogy a cseh és a szlovák közvélemény megismerje, értékelje. Talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy ezek az alkotások is nagymértékben hozzájárulhatnak nemzetiségeink életének jobb megismeréséhez, a proletár nemzetköziség elveinek térhódításához A csehszlovákiai- magyarság kultúrája egyrészt a csehszlovákiai, másrészt pedig az egyetemes magyar kultúra része. Ezt a tényt és lehetőséget jobban ki kell használni a két szocialista ország kulturális együttműködésének további elmélyítésében. A szocialista iparosítás és a tszocia- lista nagyüzemi mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan Szlovákia déli és keleti része is jelentős gazdasági, szociális és kulturális fejlődésen ment keresztül. Az elmúlt években ebben az országrészben is számos új üzem. iskola, kórház és kulturális létesítmény épült. Az utóbbi negyedszázadban, különösen a magyar tannyelvű iskolák nemcsak mennyiségi, hanem komoly minőségi fejlődést értek el. jelentős mértékben javultak a feltételek a magyar és az ukrán nemzetiségű lakosság művelődéséhez és megfelelő szórakozásához, a kulturális és a népművelési munka színvonalának rendszeres emeléséhez. A nemzetiségek kulturális szövetségei jelentős segítséget nyújtanak az állami népművelési intézményeknek Általában elégedettek lehetünk a nemzetiségi amatőr művészeti együttesek tevékenységével és színvonalával A legjobbak közülük évről évre számot adnak tudásukról a komáromi Jókai-napokon, a gombaszögi, zselízi és svidníki dal- és táncünnepélyeken. Az utóbbi években a proletár nemzetköziség elveinek megfelelően a legjobb magyar és ukrán népművészeti együttesek szerepelnek számos szlovákiai rendezvényen. köztük Vfchodnán is. Örömmel fogadjuk azt a tényt, hogy városainkban és falvainkban a szlovák, a magyar és az ukrán amatőr együttesek egyre gyakrabban lépnek föl M. Jiránek: Gyetvai asszony az unokájával közösen, összehangolják munkájukat, sokoldalú baráti kapcsolatokat tartanak fenn. A gyakorlat igazolja, hogy a nacionalista hisztéria, amelyet a jobboldali erők 1968-ban igyekeztek kiváltani, nem befolyásolta a dolgozó tömegeket. Az internacionalista együvétartozásnak hazánk dolgozóinak körében mélyek a gyökerei, s ezeket tovább kell szilárdítani, fejleszteni. Dél-Szlovákia dolgozóinak kulturális életében jelentős feladatot vállal a Magyar Területi Színház és kassai Thália Színpada. Előadásaik méltán népszerűek és nagy érdeklődésre tartanak számot. Ugyancsak megelégedéssel érzékelhetjük a presovi Ukrán Nemzeti Színház tevékenységét is. A népművészeti csoportok és énekkarok közül a Duklaalji Ukrán Népművészeti Együttes, továbbá az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Tánc- együttes, valamint a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara ért el figyelemreméltó eredményeket. Az elmúlt negyedszázadban a Tátrán kiadónál, később pedig a Madách-nál mintegy 500 irodalmi alkotás látott napvilágot magyarul. A Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadónál évente jelennek meg tankönyvek a magyar és az ukrán tannyelvű iskolák számára. A legutóbbi szociológiai felmérések igazolták, hogy jórészt egyformák a lehetőségek a magyar, az ukrán és a szlovák nemzetiségű dolgozók számára kulturális igényeik kielégítésére. Szocialista kultúránk további fejlődése érdekében jelentős mértékben javítanunk kell kulturális intézményeink munkáját, eszmei és művészi színvonalát. Elsősorban arra kell törekednünk, hogy kulturális és népművelési intézményeink munkája összhangban legyen napjaink követelményeivel, dolgozóink igényeivel. Tovább kell mélyíteni együttműködésünket a szocialista országokkal a kultúra szakaszán is. A számos figyelemre méltó eredmény ellenére, nem kevés javítanivaló akad a Szovjetunió soknemzetiségű kultúrájához fűződő kapcsolataink terén is. Ügy véljük, hogy nem ismerjük még eléggé a mai szovjet kultúra értékeit. Javítanunk kell az együttműködést a szocialista országok kulturális intézményeivel, elsősorban az elméleti kérdések megoldása terén s a közös kiadványok szakaszán. Jobban együtt kellene működnünk új eszmei és művészi irányzatok megfelelő értékelésében is. Ezekről a kérdésekről most az SZLKP tanácskozása, valamint a CSKP közelgő XV. kongresz- szusa élőtt valamennyiünknek el kell gondolkoznunk, s azon kell munkálkodnunk, hogy szocialista kultúránk még eredményesebben teljesítse azokat a feladatokat, amelyek fejlett társadalmunkban hárulnak reá.
