Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-21 / 12. szám
0] tavasz köszöntött a mezőgazdasági dolgozókra: a 6. ötéves tervidőszak első tavasza Életre keltek a gyümölcsfák termést ígérő virágrügyei, megerősödött az őszi vetés, kifutottak a határba a traktorok a gondosan előkészített gépekkel, hogy elvégezzék a simítást, a boronálást, a kultivátorozást, a műtrá- gyaszőrást, a vetést és a permetezést, mindazt, amit ilyen időszakban a tavaszi illatot árasztó mezőkön tenni kell. A tavasz érkezése azonban nemcsak a mezei munkák kezdetét jelenti a mezőgazdaságban. A szövetkezetek és állami gazdaságok istállóiban a jószág is türelmetlenül várja a legelőt és az első tavaszi kaszálást, hogy a nem mindig ízletes silófélék után zsenge fűvel, friss zöldtakarmánnyal tölthesse meg a bendőjét. Az idei tél ismét nyomatékosan figyelmeztetett a növénytermesztés és az állattenyésztés szoros kapcsolatára, elsősorban arra, hogy .céltudatos és felelősségteljes takarmánytermesztés nélkül nem tehet az állattenyésztést, különösen a szarvasmarha-tenyésztést a mai követelményeknek megfelelő szinten tartani. Sokszor elhangzott már, hogy mezőgazdaságunkban — más fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokhoz viszonyítva — rosszul gazdálkodunk a koncentrált takarmányokkal. Ez elsősorban abból adódik, hogy egyes üzemek felelős vezetői az abraktakarmányok túladagolásával próbálják helyrehozni a tömegtakarmányok termelésében elkövetett mulasztásokat. Ugyanakkor szem elől tévesztik a kérődzők természetes. öröklött adottságait, szükségleteit. Csodálkoznak aztán, hogy ez nem vezet eredményre, s csupán a termelés gazdaságosságát rontja. Az igényesség korparancs Mindezt megkülönböztetett hangsúllyal kell felvetni most, az új vegetáció kezdetén Elsősorban azért, mert népgazdaságunk további fejlődésének jelenlegi külső és belső feltételei mellett egyszerre több irányban kell fokozni a növénytermesztés eredményességét, sokoldalúan és intenzívebben kell kihasználnunk a rendelkezésre álló földterületet. Sok mindent szükséges rajta megtermelni: kenyérgabonát, szemes takarmányokat, cukorrépát, burgonyát, étkezési- és takarmányhüvelyeseket, olajos és textilipari növényeket, zöldség- és fűszerféléket, s nem utolsósorban jő minőségű tömegtakarmányokat a gyarapodó és növekvő termélékenvségű állatállomány számára. Mindent, ami éghajlati feltételeink mellett előnyösen megtermelhető, hogy ezzel is enyhítsük a külkereskedelmi mérlegünkre nehezedő terheket. A földterület természetesen nem nyújtható a növekvő feladatok arányában. Fokozottabb felelősséggel kell tehát elosztani azt, ami van, hogy a társadalom szükségletei, vagyis az állami tervben előirányzott feladatok biztosítva legyenek, s ugyanakkor a szakosítás, a termelési koncentráció szempontjai is hatékonyan érvényesüljenek. Bárhogy csűrjük-csavarjuk is a dolgot, a termelést csak a földterület jobb kihasználásával, az intenzitás fokozásával tudjuk növelni. Ebben döntő szerepet játszik az. hogy mit, hogyan, milyen anyagi ráfordításokkal milyen szervezési és műszaki feltételek mellett termelünk. Növelni .kell tehát az intenzívebb növények vetésterületét a kevésbé intenzívek rovására A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például szlovákiai viszonylatban az elmúlt évhez viszonyítva körülbelül 40 ezer hektárral növeljük az őszi búza 7 ezerrel a rozs, 17 ezerrel a kukorica, 4 ezerrel a -burgonya, 6 ezerrel pedig az olajos növények vetésterületét. Mindez összesen 74 ezer hektár többletet jelent. Tekintélyes mennyiség. De honnan vesszük ezt a területet? A cukorrépa vetésterülete körülbelül a tavalyi szinten marad, esetleg csak ezer hektárral lesz kevesebb, s a többi speciális növényre is inkább a vetésterület növekedése lesz a jellemző. Az árpa rovására körülbelül 40 ezer hektárt nyerhetünk, a többit, mintegy 30—35 ezef hektárt a szántóföldi takarmánynövények termesztésében kell megtakarítani. Nem szükséges hangsúlyozni hogy ez milyen mélyreható minőségi változásokat tesz szükségessé a takarmányalap biztosításában, elsősorban a legelők és a rétek hozamának növelésében, a takarmánytermesztésre fenntartott szántóföldterületek jobb kihasználásában. * A járható út célhoz vezet Alaposan körül kell tehát tekinteni s haladéktalanul meg kell keresni az intenzitás fokozására, a hatékonyság növelésére felhasználható tartalékokat. Ilyen tartalékok bőségesen találhatók valamennyi növénv termesztésében, részben a munkaszervezésben a technológia színvonalában, az intézkedések célszerűségében, részben pedig a vetőmag, az ültetőanyag s a termelés többi anyagi tényezőjének minőségében. A takarmánytermesztés intenzitásának fokozásában nagy tartalékok vannak például a melegleveqős szárítók és az öntözőberendezések kihasználásában. Ez igaz. mondhatná bárki, de nincs minden gazdaságnak szárítója és öntözőberendezése. Mit tegyenek a többiek? Ám arra is gondolni kell, hogy a különböző termelési adottságokkal és műszaki feltételekkel rendelkező vállalatok kooperációs együttműködése lehetővé teszi a termelési feladatok járási méretű elosztását s így az adott berendezések optimális kihasználását. Ahol szárító működik, ott haladéktala- lanul ki kell dolgozni a szárítás egész évi ütemtervét, s ennek megfelelően kell összeállítani — a szomszédos üzemekkel együttműködve — a zöld futószalagot, hogy a szárító az egész vegetációs idő alatt három műszakban és folyamatosan dolgozzon. Jó tapasztalataik vannak ezen a téren az NDK mezőgazdasági dolgozóinak, ahol a szárítók évi átlagban 2250 órát üzemeltek, hazai viszonylatban pedig a Senkvicei Efsz-nek, ahol a szárító az elmúlt évben 2400 órán át működött. Ugyanez vonatkozik az öntözéses gazdaságokra, ahol aránytalanul jobbak a feltételek az évelő és az egy kaszálású takarmánynövények intenzívebb tér-, mesztésére. Ezzel kapcsolatban azt is megjegyezhetjük, hogy ebben az évben különlegesen kedvező a vetőmagellátás helyzete borsóból, lóbabból és kukoricából, amelyek öntözéses feltételek mellett egymás után, illetve egymással is kombinálhatok, élni kell tehát ezzel a lehetőséggel. Különösen az említett hüvelyesek termesztése az indokolt, mert ezek nitrogénben részben „önellátók“, s az idén nagyon meg kell gondolnunk, hogy a nitrogént milyen növényhez és milyen mennyiségben adagoljuk. A legközelebbi napokban minden mezőgazdasági vállalatban gondosan felül kell vizsgálni a lucernatáblák állapotát. Nincs értelme meghagyni az olyan növényzetet, ahol a gyomok uralkodnak s a lucerna csak itt-ott üti fel a fejét. Ezeket is fel kell szántani, megművelni, s bevetni nagy hozamot adó siló- kukoricával. Gondoskodni kell azonban a lucernások pótlásáról, de csak garantáltan tiszta vetőmaggal, mert a növényzet nagymértékű és gyors elgyomoso- dása nemegyszer a hiányosan tisztított saját termelésű vetőmagból ered. A kukoricasiló jó tömegtakarmány, karbamiddal kiegészítve részben a fehérjetartalmú lucernát is helyettesíti, minőségét azonban jelentősen befolyásolják a betakarítás, a silókészítés körülményei. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy itt van a szarvasmarha takarmányozásában a legtöbb potenciális tartalék. , Tavaly például a silókukorica rendkívül jó termést adott, a belőle készült siló minősége azonban meo- lepően gyenge. A központi mezőgazdasági ellenerő és vizsgáló intézet adatai szerint a megvizsgált silótakarmányoknak több mint 50 százaléka nem kielégítő minőségű. Az ilyen takarmányhoz aztán hiába adagolják az abrakkeveréket, a várt eredmény elmarad. Anton Borovy, a szocialista munka hőse. az Ivanka pri Nitre-í Efsz állattenyésztője például az abraktakarmányt inkább a zöldtakarmóny mellé igyekszik megtakarítani, szerinte az abrak friss zöld- takarmány mellett kétszer olyan hatással von a tejtermelésre, mint a közepes minőségű siló kíséretében. Az elmúlt évben így érte el a tehenenkénti 4000 literes tejhozamot, miközben 1 liter tejhez mindössze 17 deka «braktakarmányt használt fel. Ennek természetesen nélkülözhetetlen feltétele a kiváló minőségű silótakarmány. Sürgősen meg kell keresni és idejében eltávolítani a hibákat előidéző okokat, s már a vetés előtt ’S. gondolni kell arra, hogy a szemes kukoricához hasonlóan a silókukoricából is legyen korai, közéokorai és kései érésű, hogy a betakarítás itt is folyama- s tosan, tervszerűen és fó minőségben történjen. Ezek csupán a legfontosabb szempontok, a racionális takarmányozás feltételeinek biztosítása ennél sokkal szélesebb területet ölel fel. Sok tartalék rejlik még a különböző melléktermékek, a pogácsá- zó gépsorok célszerű kihasználásában s közvetlenül a takarmányozási technológiában. Ezek többnyire már az állattenyésztésért felelős vezető dolgozók hatáskörébe tartoznak. A légiit!) tényező az ember Az állattenyésztés sikerességét számos tényező befolyásolja, például maga a biológiai anyag, az állatállomány öröklött teljesítőképessége, a takarmány mennyisége és minősége, de legjobban talán maga az ember. Nem egy gyakorlati példa van rá, hogy a rátermett, odaadó zootechnikus akár egy éven belül is csodákat tud művelni az állatállománnyal, háromszáz-négyszáz literrel is növeli az egy tehénre eső évi tejhozamot céltudatos és hatékony szervezési intézkedésekkel. Olyasmi is előfordult már, hogy a jó zootechnikus távozása után rövid időn belül 20—30 százalékkal esett vissza az állomány termelékenysége. A legjobb zootechnikus is tehetetlen azonban, ha munkájában nem támaszkodhat becsületes, pontos munkát végző gondozókra, valamint a vezetőség kellő megértésére, támogatására. A nyugat-szlovákiai kerületben, ahol az elmúlt évben 3047 literrel országos átlagban a legjobb eredményt érték el az egy tehénre eső tejhozamban számos jó példát lehet felsorolni a vezetőség, a zootechnikus, az agronómus, valamint az állattenyésztési dolgozók, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztők, a fejők eredményes együttműködésére. Kiváló munkát végetzek például a senkvicei, a Novy Zivot-i, a Zla- té Klasy-i, s néhány további szövetkezetben, valamint a Novy Tekov-i törzstenyésztő intézetben, ahol a tejhozam a 4000 litert is meghaladta. A kiváló fejők ' sorában a tanyi Németh László az egy tehénre eső 5519 literrel, a vist'uki Moravlíková Stefánia 5180, a senkvicei Opálková Stefánia 5150, a nyárasdi Bognár Károly 5079, a bajcsi Lovász János 5062, a Növi) Zivot-t Farkas Ernő pedig 4928 literrel került az élre. A dunaszerdahelyi járásban tavaly járási átlagban is hlérték a 3500 literes szintet, mögöttük a Bratisla- va-vidék-i járás következik 3200 literrel, s a nitrai, a senicái és a topofőanyi járás is a 3000 literes szint fölé került. De mi történik a Nővé Zámky-i, a komárnói és a levicei járásban, ahol az 5. ötéves tervidőszakban a tejtermelés szakaszán csupán hanyatlásról adhatnak számot? Továbbá a negyedi, a stupavai, az Alsó Péter-i, a hetényi, a mocsl, a madari és a bolerázi szövetkezetben, ahol még a 2500 literes szintet sem tudták elérni? Az egész nyugat-szlovákiai kerületben az elmúlt évben 48 üzemben fejtek 3500 literen felül és 24 üzemben 2500 literen alul. Mindez elsősorban azt bizonyítja, hogy hatalmas tartalékok vannak még az egyéni hozzáállásban, s ez a tavaszvárás valóban a legjobb időszak arra, hogy minden üzemben elgondolkozzanak az elért eredmények, a munkaszervezésben, a takarmánytermesztésben és a takarmányozási technikában rejlő tartalékok felett. A jó gazda szeme az egész év folyamán legyen ott. ahol a hatékonyság forrásai vannak, a takarmányfélék vetésétől kezdve, a gondozásukon és begyűjtésükön át az ésszerű és termelékeny takarmányozásig. MAKRAI MIKLÓS * Prltyl Lajos, Kvasnovsk? Frantllek 6s Bájtok Jflssef, a Növi Mmky-t Efsz fit1 lattenyésztői kiváló eredményeikkel másoknak is példát mutatnak fján Súkup felvétele)
