Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 2. szám
ÚJ szú A. Szkvorcov: A NEMZETKÖZI ENYHÜLÉS ÉS AZ ANTIKOMMUNISTA Hírek a Szovjetunióból • V. Pelipeuko kijevi biológus olyan táblázatokat állított össze, melyek segítségével következtetni lehet arra, milyen teljesítményre lesz képes a; leendő balett-táncosnő. Egysrérü mérésekkel megállapítható például, hogy a lábak elbírják-e a balettek előadásánál fellépő megterhelést. A táblázatok ösz- szeállításakor a kutató 15 éven keresztül figyelte a lábfej fel építésének változásait a balett- intézet 126 növendékénél.-k IDEOLÓGIA VÁLSÁGA197B. I. 11. A Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a béke megszilárdításáért, a nemzetközi biztonság megerősítéséért folytatott kitartó és következetes politikája magából a szocialista rendszer lényegéből következik. Az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett békeprogram korunk fő történelmi tendenciájának tudományos, reális értékelésén alapszik. A békeprogram megvalósítása törvényszerűen a hidegháború és az an- tikommunista ideológia válságának elmélyülésére, az agresszió erői és a reakció növekedő politikai elszigetelődésére vezetett. De ez nem jelenti azt, hogy a reakció, a háború hívei letették a fegyvert. A reakció politikai stratégiájának fő célja ma is az, hogy aláássa vagy legalábbis gyöngítse a szocializmus társadalmi-politikai és ideológiai pozícióit. A marxizmus— leninizmus igazságával, a szocializmusnak a világesemények menetére való növekvő befolyásával, erejével, példájával szemben a reakciós propaganda igyekszik az áltudományos doktrínák és koncepciók gyűjteményét szembeállítani, melyekben a kapitalizmus közvetlen apologetikája összefonódik a szocializmus „tökéletesítésének" revizionista receptjeivel, reformista nézetekkel, maoista eszmékkel. Az imperializmus ideológusai lázasan kutatnak mind újabb szociológiai, politikai, filozófiai és más koncepciók, sémák után, bármely áron is megkísérlik növelni a beteg bur- zsoá osztálytudat életképességét. o A nemzetközi feszültség enyhülése és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése ellen fellépő antíkommunista ideológusok kiinduló érve az, hogy az enyhülés, úgymond, aláássa a nyugati civilizáció alapelveit, annak gyengülésére, szétesésére vezet. Ezt a pozíciót legérzékletesebben az 1973-ban Amszterdamban megtartott Amerika—Euró- pa-konferencia egyik szervezője, ]o- seph Godson fogalmazta meg. Az egyik antíkommunista csoportosulás nézeteit összegezve, amely megpróbálta elemezni az agresszív NATO válságának okait, elismerte, hogy maga a nemzetközi enyhülési folyamat komoly problémák elé állította a Nyugatot. Az imperializmus gyengülése és a szövetségi blokkjainak válsága, az antíkommunista politika csődje Godson és társai szemében egyenlő az egész civilizáció válságával. A válságban azonban éppen a két világháborút is kirobbantó imperialista politika az emberi civilizáció valódi fenyegetője. Ma már a civilizáció fejlődésének perspektíváját lehetetlen a béke megszilárdításáért vívott harcnak és a békés egymás mellett élés elvének mellőzésével vizsgálni. De éppen ezeknek az elveknek a mellőzésén alapszik a nemzetközi feszültség enyhülésének „veszélyességét" hirdető, demagóg koncepció. Shapiro, Pipes, Labdes és más amerikai, illetve brit antikommunisták kutatásainak következtetéseire támaszkodva Godson úgy próbálja a békés egymás mellett élés enyhülési politikáját beállítani, hogy azt a Nyugat mindaddig köteles elvetni, amíg a Szovjetunió nem lép a nyugati eszmék megszabta „liberalizálás" útjára, mert enélkül, úgymond, nem lehet haladást elérni az enyhülés kérdésében. A hidegháborús irányzat alapja a remény volt. hogy sikerül döntő katonai, tudományos-technikai és gazdasági fölényt elérni a szocializmussal szemben. De a realitások felborították ezeket a számításokat, és ma már több burzsoá teoretikus elismeri, hogy az antíkommunista előítéleteken alapuló külpolitikai stratégia tarthatatlan. A dolog lényege az, hogy a háború utáni gazdasági fellendülés Nyugaton bizonyos szociális illúziók kialakulásának forrása volt. Ezek arra az elképzelésre épültek, hogy az ipari társadalom ellentmondásai kiküszöbölhetők, a kapitalista társadalom természete minőségileg megváltozhat. A tőkés politikát úgy ábrázolták, mint egy tiszteletre méltó demokráciának és az osztályegyüttműködésnek a szociális alapját, amelytől idegen a jobb- és a baloldali „extremizmus". Innen következik az „ideológia vége" koncepció, mivel maga az ideológia — ezek szerint — a nem megfelelően fejlett ipari társadalom terméke, amely jelentőségét csak a nemzetközi kapcsolatban, különösen a szocialista világrendszerrel való kapcsolatában őrizte meg. Az ilyen ferdítések segítségével próbálták cáfolni a marxizmus—leninizmus társadalmi tanait, bizonyítani az antikommunizmus lét- jogosultságát, a szocializmus felbomlásának szükségszerűségét. Ez az irányvonal a legplasztikusabban R. Áron, S. Lipset és más burzsoá teoretikusok munkáiban követhető nyomon. Az élet lépésről lépésre feszíti szét ezt az ideológiai sémát. Még a gazdaságilag fejlett imperialista országoknak — amelyek intenzíven felhasználták a tudományos-technikai forradalom eredményeit, élvezték a hosz szú évekig kedvező gazdasági konjunktúrát — sem sikerült gyengíteniük a kapitalizmus belső társadalmi- gazdasági ellentmondásait. A hetvenes évek kezdetétől ezeket az ellentmondásokat különösen élesen tükrözi a valutáris-pénzügyi válság, a gazdasági fejlődést lassító tendenciák erősödése mellett is feltartóztathatatlan infláció, az energiaválság, az osztályharc és az imperialista országok közötti ellentétek kiéleződése. A nagytőke azon törekvése, hogy ezektől a nehézségektől a munkásosztály, a dolgozó tömegek kárára, a bérek befagyasztásával, a fogyasztási cikkek árának felduzzasztásával szabaduljon meg, a munka és a tőke antagoniz- musának további elmélyülésére vezetett. A szélsőjobboldali erők tevékenységének felélénkülése a kapitalista országok politikai helyzetének még súlyosabb káoszát váltotta ki. Ilyen körülmények között erősödik a fogyasztói társadalom tételének elméleti kritikája. Nyilvánvalóvá válik, hogy egy „bámulatos" fogyasztói színvonalú, ésszerűen megszervezett gazdasági és társadalmi életű (H. Kahn, D. Bell), minőségileg új burzsoá társadalom megszületésének rózsaszínben lefestett, optimista futurológiái prognózisa megvalósíthatatlan. Ezzel az optimizmussal kezdtek szembeállítani olyan szélsőségesen pesszimista doktrínákat, melyek szerint, ha nem történnek komoly intézkedések a fogyasztás mérséklésére, a gazdasági fejlődés megfékezésére, az emberiség katasztrófája elkerülhetetlenné válik. A pesszimista prognózisok megjelenésének ténye megváltoztatja az úgynevezett „nagy társadalom" (az USA-ban) és ennek különféle variációi (más kapitalista országokban) létrehozásának tervét. Közvetlenül a II. világháború után több burzsoá ideológus szemében axiómának tűnt, hogy az amerikai vezetés alatt felsorakozó országokat saját érdekközösségük tömöríti, és hogy ezek az érdekek belátható történelmi perspektívában mindig egybe fognak esni. Éppen ezen a talajon alakultak ki valamiféle „összehangolt" ideológiai elvek, melyeket a burzsoá ideológusok hosszú időn át fenntartások nélkül elfogadtak, nemzeti és vallási hovatartozásuktól függetlenül. Ma már ez a „fenntartásnélküliség“ a múlté. A fő tényező, amely megalapozta az antíkommunista ideológia válságát, abban áll, hogy az objektív tények összessége, a szocializmus javára változó erőviszonyok szükségessé tették a globális imperialista politikai vonal felülvizsgálatát — annak a szocialista országokkal való kapcsolatokban diktálni igyekvő politikai vonalnak a felülvizsgálatát, amely a szocialista rendszer „gyengeségének“ fel- tételezésén alapul. Az ilyen körülmények között az antikommunisták az Atlanti Tömb és japán minden erőtartalékénak latba vetésére mozgósítanak a „kívánt eredmények“ elérése céljából. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az enyhülési politika megakadályozásával, egy új hidegháborús korszak elindításával megállítsák a szocializmus békés offenzíváját, a dolgozó tömegekre gyakorolt növekvő befolyását. Az imperializmus tényleges gazdasági, politikai, szellemi lehetőségei a hidegháború folytatására azonban jelentősen leszűkültek, egyszerűen kimerültek. Lehetetlen nem észrevenni azt, hogy a kapitalista országokban mindinkább előtérbe kerülnek a legsúlyosabb problémák, melyek a tőkés gazdasági válságtendenciáknak, a kapitalizmus általános válságának az elmélyülésével magyarázhatók. Ebben a helyzetben a kalandor külpolitikai irányzat, a „globális antikommunizmus“ folytatása csak még jobban súlyosbítja a kapitalizmus belső nehézségeit. Nem véletlen, hogy a reálisan gondolkodó burzsoá teoretikusok már a 60-as években felléptek a szűk látókörű antikommunizmus és az atomel- rettentetés koncepción alapuló eszmék ellen. A hetvenes években a hidegháborús politika és ideológia egyik pozícióját a másik után veszíti el. A kapitalista országok haladó gondolkodású széles rétegeinek éles bírálatát is kiváltva. A nemzetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdítását célzó politika hatalmas nemzetközi társadalmi mozgalommá szélesült, meghozza a reális gyümölcseit. © Az egész háború utáni társadalmi fejlődés tapasztalata az elavult politikai tételek felülvizsgálására kényszeríti a nyugati országokat. Ez a revízió ölt testet a konfrontáció korszakából a tárgyalások korszakába való átmenet formulájában. Ez a formula tükrözi a szocialista világrendszerhez a gyakorlatban is megváltozott viszonyt, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elvének az elfogadását. A nemzetközi biztonság megerősítése, a gazdasági, tudományos-technikai és kulturális együttműködés kiszélesítése, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok létrehozása — mind a békés egymás mellett élés politikájának nyilvánvaló eredményei. Az enyhülés gyengíti az olyan erők és reakciós csoportok befolyását, melyeknek egész léte szorosan kapcsolódik a hidegháborús irányzatok folytatásához. (A cikk befejező részét a Vasárnapi 0j Szó következő számában közöljük) • A Távol-keleti Hidrometeo- rológiai Intézet tudományos expedíciója az utóbbi hónapokban a Csendes-óceán északi részén tombolt orkánok kitörését és fejlődési törvényszerűségeit tanulmányozta. Mint ismeretes, az északi Csendes-óceán a keleti félteke legváltozatosabb időjárású része. ★ • Az emberi életműködés problémáit vizsgálja majd szélsőséges körülmények között — nagyon nagy magasságban — az a tudományos expedíció, mely a Pamír északnyugati vidékére indul. Világviszonylatban most kerül sor először huzamos orvos-biológiai kísérletre a tengerszint fölött 6100 méter magasan. E kutatómunka módot ad annak megvizsgálására, lehet-e élni és dolgozni ilyen nagy magasságban. ★ • Ogynevezett „nedves“ búváröltözéket készítettek a kijevi kutatók. Lemerüléskor a víz részben behatol alája. Az átszivárgóit víz az emberi testtől felmelegszik, s így sajátos „párnát“ képez, amely megvédi a könnyűbúvárt a hidegtől. Kísérletek tanúsága szerint az új búvárruha 20 méterig terjedő mélységben is több órás tartózkodást tesz lehetővé. ★ • A Föld légkörében másodpercenként 1800 vihar tör ki. Leningrádi geofizikusok az egész Földre érvényes vihartevékenységi modellt dolgoztak ki. Megállapították, hogy a legtöbb vihar greenwichi idő szerint 18—19 óra közötti időre lut. A kutatások lehetővé teszik, hogy közelebbről megismerhessük a légköri elektromos jelenségeket, és azt, hogy milyen lehetőségek vannak a vihar befolyásolására. ★ • Lapátkerekekkel felszerelt, két Diesel-motor által hajtott vontatóhajó jelent meg az Irtis folyón. A vontató, mely a Szemipalatyinszki Hajójavítóban épült, alacsony vízállásnál és a zuhogókon is tud közle kedni. Ügy gondolják, hogy az ilyen hajók széles körijén alkalmazhatók sok vidéken a sekély folyókon. ★ • Nemrég megkezdődött az Ogyesszai Filatov Szemészeti és Szövetterápiai Intézet orvosai által konstruált OK—2 típusú kvantumgenerátor sorozatgyártása. A műszer- segítségével megelőzhető a lá.tóideg- hártyaleválás, gyógyíthatók bizonyos leválástípusok, valamint cukorbetegség nyomán fellépő körfolyamatok, a szem érrend szerének elváltozásai és a szemdaganatok. k • Régi metszetek és levéltári dokumentumok felhaszná lásával leningrádi restaurátorok helyreállították a paviovsz- ki park egyik legérdekesebb építményét, a mintegy kétszáz évvel ezelőtt emelt, Pil-basnya nevű kerek tornyot. Restaurálták P. Gonzago homlokzati falfestményét Is. A toronyban kiállításokat fognak rendem.
