Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-03-07 / 10. szám
Még ma is gyakran meg kell markolni a lapát nyelét Németh István felvételei Két évvel ezelőtt jártam utoljára az alig 130 dolgozót foglalkoztató kis üzemben. A prie- vidzai Banské stavby nemzeti vállalat koSi üzemének csallóközara- nyosl részlegéről van szó, ahol nagyrészt a földalatti munkákhoz, bányák és alagutak építéséhez gyártják a vasbeton építőelemeket. Akkoriban Csontos János üzemvezető azt ígérte, hogy ha egy-két év múlva Ismét ellátogatok hozzájuk, nagy változásoknak leszek majd szemtanúja. — Sikerült-e azóta megvalósítani elképzeléseiket? közt. A Duna-parton kavicstermelő és osztályozó berendezéseink vannak, hiszen évente jelentős mennyiségű, s nagyrészt osztályozott kavicsra van szükségünk. Az alacsonyabb fekvésű partokon júliusban nagy területek kerültek víz alá a Duna magas vízszínt- je miatt Gépeink hetekig kénytelenek voltak beszüntetni a termelést. Ez volt az első jelentősebb kiesés, ha csak nem számoljuk azt, hogy terveinkben — nem mi állítjuk fel azokat — a VLA—2-es üzemeltetésével január elsejétől számoltak, erre viszont csak egy negyedévvel később került sor. működő hidraulikus betonprés, a már említett VLA—2-es is kiesett néhány hétre, nem kaptuk meg a támlecek gyártásához szükséges vasvázakat. Természetesen a felsoroltak nem nevezhetők objektív akadályoknak, mert bár a megoldás nem rajtunk múlott, mégis elkerülhetők lettek volna. Mindenekelőtt a tervezés és a szervező munka fogyatékossága) eredményezték a hibákat. A jövőben saját érdekünkben szorosabban együtt kell működni az üzemi és a vállalati vezetőséggel. Sajnos, területileg elég messze esünk tőlük, ezt a hátrányt csak rugalmassággal tudjuk úgy-ahogy csökkenteni. — Hogyan sikerült mégis teljesíteni tervüket? — Az év két utolsó hónapjában minden szombaton két műszakban dolgoztunk. A terv teljesítése egyedül a dolgozók önfeláldozó munkájától függött, s ők nem hagyták cserben az üzemet. Ez bennünket arra kötelez, tegyünk meg mindent, hogy a jövőben ne forduljon elő a tavalyihoz hasonló helyzet. Természetesen a 108 százalék szép teljesítmény, elégedettek viszont nem tehetünk, mivel a célunk sem az. hogy munkásainknak minden erejüket ki kelljen „préselniük“ magukból az irányításban mutatkozó zavarok miatt. Kis üzemrészleg a csallóközaranyosi, a rájuk váró feladatok viszont nagyok. Az elképzelések szerint a 6. ötéves terv végéig 70—80 millióra növekszik a termelés értéke. Ehhez természetesen több beruházás megvalósítására van szükség. 0) munkacsarnok építését tervezik, s az üzemrészleg területére 3 rakodóvágányt akarnak bevezetni 130 vagon számára. A munkások számának gyarapodásával is számolnak, habár évről évre nagyobb a munkaerőhiány. Ma már a dolgozókat nemcsak az érdekli, hogv fizetéskor milyen vastav ;> hanem az is Üsontus jáno« — Részben igen — felelte. — Akkor, hetvennégyben, évi tervünk közel 37 millió korona értékű termelést írt elő, ez 1975-ben már 11 millióval növekedett. s ezt 108 százalékra teljesítettük. — S az idén? — Szintén emelkedett a tervünk, több . mint 4 millió koronával. Tehát a 6, ötéves terv első évében már 52 millió korona lesz az évi produktivitásunk, dolgozóink száma viszont változatlan marad. Az üzemben az eltelt öt esztendő alatt a bányaipar számára többféle terméket gyártottak. Például a dél-mar- vaországl lignltbánvák számára a )LD ötszögletű betonidomot, a koSicei magnezitbánva részére a P—210-es bá nyapanelt, továbbá árokprofilokat a teknőszerű vízlevezető csatornákhoz Legfontosabb termékük a bányatámléc. Ez utóbbival kapcsolatban kissé dicsekvően mondták, hogy Ostrava mellett is készítenek hasonlókat, az ost- ravai bányák mégis inkább a Csallóközben gyártott támlecek tránt érdeklődtek. — így van ez még ma is? — Nemmel kell felelnem. Két évve! ezelőtt még a hagyományos módon, kézi erővel gyártottuk — a beton keverésén kívül. Teherbírásuk az előírt 330 kg/cra3 helyett a 480—500 kg-ot is elérte, mivel a vasazást a beton egvik felébe ágyaztuk Csak az egyik oldal! lehetett terhelni, s így a támlánc feszítő ereje is megnövekedett, Termő szetesen nagyon nehéz fizikai munkát kellett végezni a dolgozóknak, aki pró bálta. az tud|a. miiven súlya van egv lapát betonnak A gyártást gépesítettük, a VLA—1-es automatikus présen kívül üzembe helyeztük a VLA—2-est is. A minőség nő lünk is olyan lett. mint másutt, ahol szintén gépesített úton gyártják. Az előírt paramétereket így Is meghalad Iák valamivel termékeink, bár az élettartamuk valamivel csökkent. Viszont kézi erővel már nem lehetne kitermelni a szükséges mennyiséget. A vasbe- ton-támlánc kiválóan helyettesíti a bányafát s hosszabb az élettartama is. — Tehát a termelés említett XI milliós emelkedését a gépesítésnek, az új technológia bevezetésének köszönhetik? S miért mondta az elején, hogy csak részben valósították meg elkép ze léseiket? — Az első kérdésre rövid igennel felelhetek. A második már bővebb magyarázatra szorul. Az 1975-ös évben, s főlog a második felében váratlan akadályokkal találtuk magunkat szemVállalatunk „30 szál virágot hazánknak" jelszó alatt szocialista munka- versenyt hirdetett, melyben a VLA—1- esen dolgozó két kollektíva is részt vett. A gép árokprofilok gyártására van beállítva a munkaverseny pedig a termelés növelésére Irányul A két munkacsoport jávorka Zoltán és Beke Ferenc vezetésével olyan eredményeket ért el. amilyenre nálunk még nem volt példa. A baj csak akkor kezdődött. amikor raktáraink megteltek, s nem volt, aki átvegye az árut. Tehát kél hónapra le kelleti állítani a gépen a munkát, amely naponta 70 000 korona értéket termel ki. A dolgozókat pedig más, igénytelenebb munkára kellett átcsoportosítani, ahol 30 000-nél nem termeltek ki többet A másik tv-. számít, milyen kű;u.iujii»bk között keresték meg azt. ami benne van S e téren nem valami rózsás a helyzet, eddig sem épültek s ezutánra sem terveztek szociális létesítményeket Nem könnyű a munka ezen a részlegen, a gépesített termelés ellenére is gyakran meg kell markolni a lapát nyelét. A körnvéken az utóbbi években számos úi ipari létesítményt adtak át, melyekben a legkorszerűbb körülmények között dolgozhatnak az emberek. Ez ma inár természetes igénynek számít Ha azt akarták hogy csökkenjen a fluktuáció, a vállalat vezetőségének változtatni kell az aranyosi részleg dolgozóinak munkakörülmé- nve'n-’AUNAK tSTVAN A kiske téli varázsa Hat évvel ezelőtt, X971 februárjában érdekes kezdeményezés vette kezdetét Trnávkán. Vetélkedőt rendeztek. Az első próbálkozást követte a második, harmadik, negyedik, ötödik rendezvény. S most újra Trnávka felé robog velünk az autóbusz. A naptár február 14-et mutat. Csallóköz beláthatatlan rónasága még puha hótakaró alatt nyújtózik, de a levegőben már érezni, hogy a tél hatalma nem tarthat soká. Az égbolt milliónyi hunyorgó lámpása már nem ragyog olyan hidegen szikrázó fénynyel. mint néhány nappal ezelőtt. Este van, mire autóbuszunk Trnáv- kára érkezik. A falu takaros, széles utcáját aszfalt borítja, s kétoldalt a szép kertes házak előtt betonjárda szegélyezi az utat. Az udvarokból kutyaugatás hallik; a fényesen kivilágított kultúrházból viszont cigányzene hangfoszlányai szűrődnek ki Megérkeztünk. A kultúrház ajtajában a csallóközi ember őszinte, szívélyes vendéglátó szeretetével Ivanics János iskolaigaz- _ gató fogad, ö az est ceremóniamestere. Dehát miről Is van szó tulajdonképpen? Nemsokára ezi is megtudjuk. A színpadon levő asztalnál komoly méltósággal foglal helyet a zsűri. Az utolsó helyig megtelt terem elcsendesül, csak a kályha vidám duruzso'ása hallatszik. A zene tusst húz, s a házigazda szerepét betöltő igazgató köszönti a vendégeket, a versenyzőket, s elmondja, hogy rövidesen kezdetét veszi az immár VI. Tárnoki Borverseny. Közölte, hogy 14 szőlőtermelő nevezett be a versenybe. Bemutatta a zsűri tagiait: Gálffy Lászlót, a Du- najská Streda 1 borüzem igazgatóját, a zsűri elnökét. Tóth Istvánt Cséraí- vav Lászlót, Lengyel Lajost és Álló Istvánt. Ismertette a vetélkedő .szigorú“ szabályait, s elmondta, hogy az első három értékes díjon kívül — a megelőző évekhez hasonlóan — a közönség diját is kiosztják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a zsűrivel együtt a jelenlevők is végigkóstolják a 14 bormintát, pontozzák azokat, s amelyik a legtöbb pontot kapja. az nyeri el a közönség díját Megkezdődött tehát a borok vetélkedője. amely két órán át, héttői kilencig tartott. A teremben meghitt, otthonias volt a hangulat. Az asztalok közön csinos tárnok! lányok sürögtek forogtak töltötték az aranyló nedűt a leglelkesebb és legelfogulatlanabb ..zsűri“ a közönség poharába. Kilenc után ért véget a verseny, s a zsűri tagiai félrevonultak, hogy megvitassák a borok ranglistáját Aztán a zenészek újból tusst húztak s az elnök kihirdette a feszült izgalommal várt eredményt. A közönség díját fölényes biztonsággal Szabó Ferenc termelő hóra nyerte A zsűri a harmadik álját ugyancsak Szabó Ferenc borának ítélte. Második díjban Ivanics lános bora részesült. Aztán a zenekai assa fortissimóba csapott át: kihirdették az első díjat Nyertese Lengyel l.ajos termelő. A teremben tetőpontjára hágott a hangulat. Az emberek tapsoltak a nyertesek kipirult arccal vették át Gálffy Lászlótól a díjakat. S a látogatónak sem maradt más hátra mmt őszinte szívvel gratulálni az eredményekhez De nemcsak a nyerteseknek. hanem a többi versenyzőnek is. valamint azoknak, akik az idén még nem mertek benevezni a versenybe, s csak „csendes“ megfigyelőként vettek részt az estén. A két Duna közti szigeten a század negyvenes éveiben csak elvétve akadt egy két gyümölcsös, a iobbmódú gaz dák háztáján. Ma szinte minden ház portájának legszebb dísze, ékessége a gvümölcsöskert sok helyen már a szőlő is. Csallóköz szorgalmas embere ma Itt olyan bort termel, amely a Kis-Kárpátok márkás nedűjével is felveheti a versenyt. Csallóköz beláthatatlan rónaságán már sar|ad az új élet. s ha az erősödő napsugár végleg győzedelmeskedik a tél felett, az emberek is kimennek a kiskertbe, hogy féltő gonddal ápolták a gyümölcsfákat, a szőlőt az ébredező növényzetet. (»1 40 3 i '« S M (fi JC 8 M V S fi © s m x n bk © I (0 <f jB <■ N M 3“ N © 3 5 3 1 ■“ B — gi i S g » fo ! I I £ E A DOLGOZÓK NEM HAGYTAK CSERBEN AZ ÜZEMET
