Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-29 / 9. szám

A CÁPÁK GYŰRŰJÉBEN Az utolsó rádiótáviratban, amelyet Valerif Koszjak a Ka­pitän Viszlobokov motoroshajó­ról küldött jeleségének, ez állt: a hajó az Indiai-óceánon tar­tózkodik, és Haiphong jelé tart. Itt, csaknem 600 mérföld­re a parttól, egy hullám leso­dorta Valerijt a fedélzetről, egyenesen a közelben leselkedő vízi ragadozók közé ... — A hűtőberendezést szerel­tem abban a sajkában, amelyre szükségünk lett volna majd Haiphongban. Javában tombolt a vihar, a hajé erősen imboly­gón és alaposan belevertem a fejem a csapőajtóba. Az orvos adott valamilyen tablettákat és meghagyta, hogy menjek a fülkébe. Reggelig aludtam. Fel­ébredek — de nem tudom for­dítani a fejem. Alig tudtam láb­ra állni. Gondoltam, felmegyek a fedélzetre, szívok egy kis le­vegőt. A hullámok még maga­sabbra csaptak, mint előző es­te. A hajókorlátba kapaszkod­tam. A többiek nemrég fejezték be a szokásos tornát és regge­lizni mentek. Hívtak engem is, de nem akartam enni. Csak ennyire emlékszem. Nem tudom, mennyi idő telt el addig a pillanatig, amikor hir­telen egy hatalmas ütést érez­tem, és minden elsötétült körü­löttem. Kínzó fájdalom nyilallt belém, s pokoli módon zaka­tolt valami a fülemben; akkor döbbentem rá, hogy a tengerbe estem és a csavarlapátszárnyak közelében bukdácsolok. Szerencsére a lapátok nem kaptak el, nem sértettek meg, inkább a víz felszínére löktek. A hajó fara ovális falként me­redt elém. A kezemmel lázasan evezni kezdtem, — de hogyan versenyezhettem volna a nagy- erejű motorral? A hajó egyre távolodott. Kiabálni kezdtem, de hangomat elfojtotta a hullá­mok zúgása. Alig öt perc múlva erős ütést éreztem a lábamon. Talán vala­mi deszka? Ilyesmik gyakran úsznak a hajók közelében. Ojabb ütés, az előbbinél erő­sebb. Előre buktam, mintha egy szaltót csináltam volna. Kinyi­tottam a szemem, és egy töm­pe disznóorrhoz hasonló, moz- _ gó tárgyat pillantottam meg r magam előtt. Hirtelen elfor­dult, és jól láthattam az állat ólomszürka törzsét. Azonnal tudtam, csak cápa lehet. Rövidesen azt is megál­lapítottam, hogy nem egy, ha­nem több cápáról van szó. Mintegy három-öt méter hosz- szúak lehettek, összehúzódtam és vártam a támadást. Nem tu­dom miért, de úgy gondoltam, hátulról támadnak majd, a lá­bam felől. Torpedóként kering­tek körülöttem, és én is forog­tam, hogy távol tartsam a lá­bam a fogaiktól vagy fark­csapásaiktól. Egy pillanatra az agyamba villant, hogy jobb lenne vizet nyelni és a hullámsírba merül­ni. Még mindig szebb halál, mintha cápák tépnek darabokra. Aztán meggondoltam. Harcolni fogok, élni akarok. A cápák nem siettek a tá­madással, s közben egy kissé magamhoz tértem. Egészen összehúzódtam, azok pedig öt­hat méternyi távolságban körü­löttem úszkáltak. Kényelmesen, lustán, néha egy-egy türelmet­len mozdulatot. téve. Meddig tarthat ez? Nem szabad pánik­ba esnem! Lesz, ami lesz ala­pon megpróbáltam előreúszni. Nem bántottak... De a kör nem tágult. Láttam, hogy nem szabadulhatok a cápáktól, ezért arra ügyeltem, hogy a hajó visszatéréséig takarékoskodjak az erőmmel. Az ugyan már el­tűnt a látóhatáron, de biztosra vettem, hogy visszatér. Gondo­san ügyeltem tehát, hogy ne térjek el a helyes iránytól. A naphoz igazodtam, mert arra­felé távozott a hajó. A hullá­mok az arcomba csaptak, így a cápák helyett inkább azzal tö­rődtem, hogy megbirkózzam a hullámokkal. A vészjelzést 8 óra 40 perc­kor adták le a Kapitän Viszlo- bokovról, vagyis két órával az után, hogy Valerij Koszjak le­sodródott a fedélzetről. A hajó azonnal visszafordult. Rajta kí­vül még 13 idegen felségjelű hajó igyekezett arra a helyre, ahol a cápák körülfogták a ten­gerészt, Ceylonból pedig repü­lőgépek emelkedtek a magas­ba. Hogyan sikerült' megmenteni? Erről Sz. Verhovecki, a ka­pitány így számol be: — 8 óra 40 perckor jelentet­ték, hogy egy ember hiányzik a hajó legénységéből. Nyílt ten­ger, viharos idő, cápák. Mindez megfordult a fejemben, ami­kor arra gondoltam, hogy ez a szerencsétlen a tengerbe esett. A visszafordulástól számítva, két óra múlva találtunk rá. Az erős hullámzás és a dühöngő szél miatt nem tudtuk lebocsá- tani a dereglyét. Bizonyára da­rabokra zúzódott volna. A hajó­val kellet megközelíteni. A ma­nőver sikerült. Amikor hozzá- kezdtünk a kiemeléséhez, dühö­sen csapkodtak körülötte a cá­pák. Amikor az átélt izgalmak után magához tért kábultságá- ból, ezek voltak első értelmes szavai: — Jelentsétek a kapitány­nak, minden rendben van. Majd hosszú időre elvesztette az eszméletét. Az orvos az egész legénységgel együtt állhatato­san harcolt a beteg életéért. Vérátömlesztést is kapott. Né­hány nap múlva már jobban érezte magát, és arra kérte a kapitányt, hadd maradhasson a hajón. Az orvos azonban halla­ni sem akart erről, és a legkö­zelebbi kikötőből hazaküldték Valerijt, hogy meggyógyuljon és alaposan kipihenje magát. Folyóiratunk kérésére Ja- ques-Yves Cousteau így nyilat­kozott a történtekről: — Egyedülálló eset. Már elő­fordult, hogy emberek egy két órát cápák közelében töltöttek. ' Négy óráról még nem hallot­tam. A cápák rendszerint sokáig keringenek áldozatuk körül. Szimatolják, vizsgálgatják. De hogy meddig, azt nem lehet megjósolni. Nagyon fontos az illető magatartása. Ha nyugod­tan viselkedik, egyenletesen úszik, nem tesz izgatott, ag­resszív mozdulatokat, nem esik pánikba, akkor a cápák sokáig várakozó álláspontra helyez­kedhetnek. De a cápákat min­den heves mozdulat felinge­relheti. A szovjet tengerész bizonyára nagy önuralmat és bátorságot tanúsított. Ez mentette meg. Amikor a cápák — ezek az alapjában véve elővigyázatos, óvatos állatok — látták a hal­latlan magabiztosságot, nem léptek fel támadólag. Adják át üdvözletemet a hős tengerésznek, aki győztesként került ki ebből a küzdelemből. < ^ZPUTNYIK) A 20. üzemcsarnok fiataljai A Lenini Komszomol Autógyárban tavaly, az év végén kezdték meg a Moszkvics—2140-es kibo­csátását. Az új gépkocsi jelentős lépés a Moszkvics—412-es modernizálásában. Bár kontúrjaik sokban hasonlóak a Moszkvics 2140-hez, szemre mégis ,.energikusabb“ elődjénél, s kevesebb raj­ta a díszítő elem is. Az áttételek pontosan kapcsolha­tók, a sebességváltó gyorsan és kényelmesen működ­tethető. A motor könnyen növeli fordulatszámát, és nem érezni a nagy sebességet. A kocsi kitűnően „ül“ az úton, fékezésnél nem csúszik oldalra. A karosszéria simább, nincsenek kiálló elemei és éles sarkai, az aj­tókilincsek süllyesztettek. Az orr-rész radiátorának fe­kete műanyagbevonata és a hátsó karosszéria-panel fe­kete színe különleges „stílust“ kölcsönöznek az autó­nak. A motor elvi konstrukcióján nem változtattak,' de teljesítménye 75 lóerőről 82-re nőtt. Tökéletesítették a motorhűtést és hideg időben is megbízható indítást biz­tosító új karburátort szereltek be. Megnövelték az ak­kumulátorok és a gyújtás kapacitását, ami érezhető a motor indítási jellemzőin. A motor üzemfogyasztása 100 kilométeren továbbra is 8 liter. Az új motorral együtt még szilárd alumíniumházba szerelt, hatékony szinkronizátorral és a hosszabbítóban görgőscsapágyakkal ellátott erősebb fogaskerék-áttételt is be akarnak építeni. flj MOSZKVICS A FUTÓSZALAGON A hátsó hídon lényeges változtatást nem eszközöltek, kivéve azt, hogy a kerekek nyomtávának szélesítése névén zártabbak lettek a karosszéria belseje felé ki­képzett sárhányók. Szélesítették az első nyomtávot is, ami érezhető a kocsi stabilitásán is. Még egy fontos körülmény — a biztonság. Már a kocsiban ülve tapasztalható, mennyire jó for­mája van a szintetikus szövettel bevont ülésnek, ame­lyen még a hátlap hajlásszöge is állítható. Sokat szá­mít a hátsó lökés ellen védő fejpárna is. Az öv bekapcsolásának a négy ülés bármelyikén való elmulasztása esetén a puha borítású műszerfalon ki­gyullad a megfelelő jelzőlámpa. Hasonlóképpen bizton­ságos a kormánykerék' és a kormányrúd is — ütés esetén a rúd előrenajlik, és nem tesz kárt a vezetőben. Esős időben és éjszaka ablak- és reflektormosó be­rendezés biztosít megfelelő látásviszonyokat. A kocsi levegőjét a szellőzőrendszer percenként háromszor cse­réli. ^A kocsi fűtése jó. A hátsó ablakot beépített „pók­háló“ fűti. A kocsi dinamikai szempontból is 'jó. Álló- helyzetből 16,8 másodperc alatt eléri az óránként 100 kilométeres sebességet. Ugyanakkor a lengéscsillapító, az új profillal ejlátott köpenyek, a mindig üzemképes reflektorok és a kettős működésű javított amortizáto- rok miatt a kocsi igen stabil. Az űi Moszkvicsnak korszerű világítási és jelző- rendszere van. Szükség esetén valamennyi fordulatiel- ző lámpa bekapcsolódik és impulzusüzemre áll. A fék hidraulikus hajtású és vákuum-erősítője van. Az első kerekeken tárcsa —, a hátsókhoz dobfék van. A hár­mas fékrendszer az egyik elromlása esetén is megbíz­ható fékezést biztosít. A fékezésnél blokkolást és oldal­ra csúszást gátló szabályozó is működik. Ezenkívül a fékhibát és a kézifék behúzását jelzőrendszer érzékel­teti. Konstrukcióját, a kiáramló mérgező anyagokat a zajszintet és a rádiózavarokat, üzemeltetési tulajdon­ságait és műszaki szolgáltatásigényét tekintve a kocsi megfelel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága és egy sor ország érvénybe lépő szabályainak. A Moszkvics—2140-et bázismodellként készítik gyár­tásra. E kocsi alapján két másikat is létrehoztak, és ki is próbáltak: az 50 lóerős Moszkvics—2138-ast és az univerzális karosszériájú Moszkvics—21372-t. DMITRIJ SZASZOROV (APN) r A saafeldi WEMA szerszám- gépgyár nemcsak az NDK-ban, hanem külföldön is jó hírnév­nek örvend. A WEMA-gyártmá- nyok valamennyi szocialista or­szágban, de másutt is, pl. Fran­ciaországban igen ismertek és keresettek. A gyár több állami kitüntetés tulajdonosa, és a lipcsei vásáron már többször ki­tüntették gyártmányait arany­éremmel. A vállalat számos munkakö­zösségének egyike az „NDK fennállása 25. évfordulója“ ne­vet viselő ifjúsági munkacso­port. A 20. üzemcsarnok 18 fia­tal szerszámkészítője létesítet­te 1973-ban. Néhány idősebb, tapasztalt munkástársuk bevo­násával munkacsoportot alakí­tottak, és csakhamar hírnevet M szereztek maguknak. A vállalat w vezetősége a fiataloknak alkal­mat adott arra, hogy bebizo­nyítsák rátermettségüket és tudásukat, ezért mindjárt a kezdetben bonyolult feladatok­kal bízta meg őket. A szocia­lista gazdasági integráció kere­tében a vállalatot speciális gé­pek gyártásával bízták meg 76. szovjet villanymotorgyárak ré­Í9. Mongóliái érdekességek A mongol szakközépiskolák­ban több mint 10 000 fiatal ta­nul. Hetven szakirány közül választhatnak, hogy a szak- képzettség megszerzése után el­helyezkedhessenek a mongol ipar különféle ágazataiban. * * * A Mongol Népköztársaság Távközlési Minisztériumának szére. A fiatalok kiválóan tel­jesítették a rájuk bízott felada­tokat. Üj gyártási módszerek kifejlesztésével, valamint a gé­pek konstrukciójának tökélete­sítésével csakhamar kiérde­melték az első babérokat. A sikerek elérése azonban nem volt könnyű. Bár mind- annyiuknak jó szakképzettsége volt, a feladatok sikeres telje­sítése érdekében mégis nem­egyszer kellett elsajátítaniuk új ismereteket. Dieter Grunwald, a munkacsoport vezetője erről így nyilatkozott: „Éppen ezt akartuk elérni. A kijárt utak taposása nem tartozik munka- módszereink közé. Meg akartuk állni a helyünket azzal, hogy új utakat kerestünk, új isme­retekre tettünk szert. Ezzel szaktudásunk is növekedett, s ma már a legképzettebb szak­munkásokkal is öszemérhetjük képességeinket.“ 1975 tavaszán újabb igényes feladatok teljesítésével bízták meg a munkacsoportot. A saal- feldi gyár az egyik Karl-Mar- Stadt-i vállalattól átvette a ho­rizontális fúrógépek gyártását. Mivel a WEMA-gyárban eddig még ilyen nagy gépeket nem gyártottak, szakemberei ezen a téren nem rendelkeztek kellő tapasztalatokkal. A fiatalok nagy kedvvel láttak munkához, gyakran tanácskoztak a Karl- Marx-Stadt-i vállalat dolgozói­val, s így mihamar nemcsak eltanulták a gyártás minden csínját-bínját, hanem még töké­letesítették is a gyártási eljá­rást. Erről Manfred Pannier, a munkacsoport ifjúsági szerveze­tének titkára ezt mondta: „A fúrógépek áttételét Kari Marx- Stadt-ban darabonként gyártot­ták, mi azonban bevezettük a futószalagos gyártást, ami jó­val produktívabb." Ilyenek tehát a 20. csarnok fiataljai, akik mindig valami újra törekednek. Csoportjuk a gerai kerület azon élvonalbeli ifjúsági kollektívái közé tar­tozik, amelyek a májusban Berlinben megnyíló 9. párt­kongresszus tiszteletére szerve­zett szocialista versenyben vesznek részt. MÓNIKA LOHSE Panorama, Berlin hat évvel ezelőtt létesített ku­tatóintézete ebben az ötéves tervidőszakban (1976—1980) mindenekelőtt a mezőgazdasági települések és farmok korszerű távközlési és diszpécser-beren­dezésekkel, ipari televízióval felszerelt irányító központok­kal való ellátásról gondos­kodik. Az intézet az Ulánbátor és Dzun Mód (Közép-Mongólia) közti automata telefon-össze­köttetés, valamint a főváros és Nyugat-Mongólia legtávolabbi helyeivel való rádió-összeköt­tetés kiépítésében is tevéke­nyen részt vesz. Mongóliában 220 gyógyvíz- és ásványforrás van, amelyek többnyire fontos szerepet ját­szanak a gyógykezelésben. A források környékén épülő sza­natóriumok iránt nemcsak ott­hon, hanem külföldön is nagy Új gabonanövény A Baskír Autonóm Köztársa­ságban új gabonanövényt ne­mesítettek ki. Az új gabonafé­lét tavaly nyáron aratták elő­ször. A növény a búza és a rozs hibridje, egyesíti jó tulaj­donságaikat; tulajdonképpen három növényét: az őszi és ta­vaszi búzáét, valamint a ro­zsét. Az új gabonanövényből az egyik baskír kolhoz hektáron­ként harminckét mázsa gabo­nát takarított be, többet, mint­ha a vidéken honos búzát ve­tették volna. Az új kalászos szeme több fehérjét tartalmaz, a búzaszemnél, és nagyobb an­nál. Hidegtűrő képessége meg­közelíti az őszi rozsét, de ettől abban különbözik, hogy kevés­bé penészesedik, s nehezebben dől meg. Az új kalászossal még tovább folynak a kísérletek, de már az eddigi eredmények is megmu­tatták, a rendkívül értékes nö­vény előtt nagy jövő áll. Külö­nösen olyan hideg területeken, mint Szibéria vagy az Urál. IAPN — KSf APRÓHIRDETÉS B Kovács Lajosnak és fele­ségének, M a I i n o v o, 30. házassági évfordulőluk alkal­mából jő egészséget, hosszú, bol­dog életet kívánnak: lányai, Gizi, Teri, vejiik, Gyuszi és unokáik, Lajoska és Gynszika. 0-177 az érdeklődés. Az Ulánbátor déli részén épült „Orgil“ sza­natóriumban például már egy éve sikeresen gyógyítják a kü­lönféle szív- és emésztőszervi megbetegedésekben szenvedő­ket. A szanatórium 300 beteg befogadására alkalmas, elektro­terápiái készülékekkel felsze­relt korszerű intézmény, amely­ben gyógytornaterem is van. MOCAME, ULÁNBÁTOR ;m eg EMLÉK EZÉS H Az idő múlik, de a nagy fáj­dalom és az emlék örökre megma­rad. Mély fájdalommal emléke­zünk felejthetetlen halottunkra, id. Hálák Lajosra, akit 1975. február 28-án a hirtelen halál kiragadott az élők sorából. Akik ismerték és szerették, emlé­kezzenek rá, és szenteljenek neki egy néma pillanatot ezen a szo­morú évfordulón. A fájó szivfi özvegye és fia, családostul 0-189

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom