Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-22 / 8. szám
Az SZKP XXV. kongresszusa küszöbén SZILÁRD ÖS^ ^S^ ^fl^ I A szovjetország nagy eseményre készül: az SZKP XXV. kongresszusára. A Szovjetunió dolgozói a kongresszus küszöbén hagyományosan értékelik az előző kongresszus óta elért eredményeket. A XXIV. kongresszus óta eltelt éveket az SZKP, a szovjet államnak kétségtelenül Intenzív és gyümölcsöző, a külpolitikai fronton is kifejtett tevékenysége jellemzi. Az SZKP XXIV. kongresszusa meghirdette a békeprogramot a világ politikai légkörének gyökeres megváltoztatására, a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerének átalakítására — annak érdekében teendő intézkedések komplex programját, hogy a világon megszilárduljon sok-sok nemzedék számára a valóban tartós és igazságos béke s végül teljesen kiiktassák a háborút az emberi társadalom életéből. Most pedig elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a bókeprogram megvalósításáért vivott küzdelem, a békeprogram következetes megvalósítása a szocialista közösség országai részéről óriási hatást gyakorolt a nemzetközi kapcsolatok tartalmára és jellegére, egész szerkezetére, hatalmas pozitív változásokat eredményezett a világhelyzetben. Csökkent a termonukleáris háború kitörésének veszélye, amely a hidegháború időszakában fenyegette az emberiséget, mind kedvezőbbekké váltak az egyetemes béke megőrzésének távlatai, a nemzetközi kapcsolatokban fordulat történt a hidegháborútól a feszültség enyhülése a békés egymás mellett élés alapelve megszilárdulásának irányában. A siker záloga: egység és összeforrottság Az SZKP és a szovjet állam külpolitikai tevékenységének központi Irányvonala a szocialista közösség országai egységének és összeforrottságának szilárdítása, a testvéri barátság, szoros együttműködés, kölcsönös elvtársi segítség kapcsolatainak további erősítése volt és marad a jövőben is. Már Lenin felszólította a kommunistákat, a világproletariátust, őrizzék és erősítsék a világ munkásainak testvéri szövetségét, összéforrottságát és egységét. Ennek a nemzetközi proletárszövetségnek hatalmas anyagi és politikai támaszát ma a szocialista testvérállamok alkotják, amelyek a forradalmi világfolyamat meghatározó erejévé váltak. Az SZKP és a szovjet állam erőfeszítései, amelyek a szocialista országok hatalmas közösségének erősítésére, a szövetségi kapcsolatok konszolidálására, mind politikai, mind gazdasági és védelmi tevékenységük egybehangolásának tökéletesítésére és fejlesztésére irányulnak, eggyé forrnak más testvérpártok és államok ugyanebben az irányban kifejtett nagy munkásságával. Kollektív erőfeszítések hozták létre a szocialista országok tartós szövetségét, a Varsói Szerződésbe, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült államok testvéri együttműködésének szilárd rendszerét. E kapcsolatok további fejlődésének és szilárdulásának szemléltető példájául szolgált az NDK, Magyarország, a VDK, Cseha«lovákia párt- és állami vezetőinek a Szovjetunióban nemrégen tett látogatása. A látogatások során aláirt dokumentumok visszatükrözik a szocialista közösség fejlődésének legfőbb irányvonalát — a szocialista gazdasági integrációnak, a legszorosabb sokoldalú együttműködésnek az elmélyülését. Ez lehetővé teszi a testvéri országoknak, hogy együttesen oldják meg tömegméretű népgazdasági terveik kidolgozását. A szocialista országok együttesen és külön-külön is segítséget nyújtanak egymásnak, megosztják egymással anyagi erőforrásaikat, gépeiket, tudományos-műszaki vívmányaikat, ismereteiket és tapasztalataikat, és történelmileg páratlanul gyors és mindent átfogó gazdasági fellendülést értek el. A világ ipari termelésének mintegy kétötödét most a KGST-tagországok adják. Figyelemre méltó hatást gyakorolnak a világgazdaságra. Az SZKP Központi Bizottságának a tizedik szovjet ötéves tervre vonatkozó tervezete kidomborítja, hogy a KGST-hez tartozó testvérországok továbbra is érvényesíteni fogják a közösség gyakorlatában a termelési-gazdasági kapcsolatok sokkal hatékonyabb szervezeti fór máit, tevékenyen felhasználják a termelés nemzetközi szakosításának és kooperálásának lehetőségeit. A szocialista közösség nemzetközi pozícióinak szilárdulá- sát az utóbbi években mind nagyobb mértékben előmozdította a Varsói Szerződéshez tartozó tagországok egyeztetett külpolitikája, összehangolt cselekedetei. Az élet meggyőzően igazolta, hogy a Varsói Szerződés tagállamai határozottan védelmezve a szocialista vívmányokat bármilyen ármánykodástól, következetesen szorgalmazzák a béke megszilárdítását, a háború veszélyének megszüntetését. Tevékenységük hatalmas pozitív befolyással van nemcsak az európai, hanem az Európán kívüli helyzet alakulására is. A Varsói Szerződés vezetői a politikai , tanácskozó testület keretében rendezett rendszeres találkozóik során megvizsgálják és eldöntik a közösség politikájának gócponti kérdéseit. A közösség egységének erősítését, sorai összeforrottságának fokozását, tevékenysége hatásfokának növelését a testvérpártok és országok vezetőinek rendszeres csúcstalálkozói is elősegítik. Közös siker — Helsinki Megvalósult a békeprogram egyik fontos, szerves része — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása. Az európai biztonság problémái, objektív történelmi tényezők hatására, évek hosszú során át a jelenkori nemzetközi kapcsolatok legsarkalatosabb feladatai közé tartoznak. A múlt Európája két világháború kitörésének a színhelye volt, most pedig Európa a két világrendszer katonai-politikai szembenállásának a küzdőtere. E körülmények folytán az európai biztonság és együttműködés problémái közvetlen hatást gyakorolnak általában a nemzetközi biztonságra. Az Európa- értekezleten, amelyet a szocialista közösség országainak kezdeményezésére az európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada támogató sával hívtak össze, a békés egymás mellett élés és a nemzetközi együttműködés, a béke és a népek szabadsága lenini alapelveinek megfelelő megállapodásra jutottak. A szovjet állam egész történelmi útján védelmezte és védelmezi ezeket az alapelveket. Az Európa-érte- kezlet záróokmánya a nemzetközi kapcsolatokban rögzítette a békés egymás mellett élés alapelvét, s noha ez a dokumentum nem jogi megállapodás jellegű, összegezte a második világháború eredményét: Európa szocialista részét elismerte az európai földrész elválaszthatatlan szerves részének. A Szovjetunió a szocialista közösség más országaival együtt kitartóan tovább küzd azért, hogy fejlessze a békés egymás mellett élés lenini alapelveire épülő, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat az ellentétes társadalmi rendszerhez A Kreml udvarán tartozó országokkal. A békés egymás mellett élést az osztályharc olyan formájának tekinti, amely kizárja a nemzetközi problémák katonai eszközökkel történő megoldását, de feltételezi a gazdasági versengést és az elvszerű ideológiai- és politikai küzdelmet, mivel a szocializmus és a kapitalizmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és kibékíthetetlenek. A békés egymás mellett élés alapelveit magukba foglalják azok a kétoldalú államközi egyezmények és egyéb dokumentumok, amelyeket az utóbbi időben a Szovjetunió Franciaországgal, az NSZK-val, az Egyesült Államokkal, Olaszországgal, Nagy-Britanniával, Kanadával és számos más ország gal kötött és írt alá. A szocialista közösség országai kitartó igyekezetét fejtenek ki annak érdekében, hogy a politikai enyhülést katonai eny hülés egészítse ki. Bécsben újrakezdődtek a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások, Genfben folytatódnak a stratégiai fegyverzet korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalások. A Szovjetunió az ENSZ-közgyű- Iés jelenlegi ülésszakán két fontos javaslatot terjesztett elő, amelyek új tömegpusztító fegyverfajták létrehozása veszélyének elhárítására és a nukleáris kísérletek teljes betiltására vonatkoznak. Megvalósulnak a gyakorlatban a helsinki értekezlet záróokmányának ama rendelkezései, amelyek meghatározzák a gazdasági együttműködés irányait. A Szovjetunió a szocialista országokkal való kapcsolatainak bővítése mellett a tőkés világ országaival folytatott ipari és tudományos-műszaki ■ A moszkvai Vörös tér (Gál László felvételei) együttműködését is elmélyíti. Üzemek és kombinátok közös építésére vonatkozó egyezmények formájában reálisan körvonalazódnak a záróokmányban említett hatalmas tervek. Élettől igazolt politika A feszültség enyhülésé mate- rializálődásának a problémája sokoldalú. A Szovjetunió és más testvéri szocialista országok 0 kérdésben következetes és elvszerü irányvonalat követve, úgy alakítják ki kétoldalú kapcsolataikat más országokkal, hogy előbbre vigyék a helsinki határozatok megvalósításának ügyét. Az e téren elért sikerek láttán azt is meg kell állapítanunk, hogy, sajnos, világszerte még mindig tevékenykednek olyan erők, amelyek különféle ürügyekkel torpedózni próbálják az enyhülést, szeretnék, ha visszatérne az elidegenedés, az ellenségeskedés, a konfrontáció időszaka. Az SZKP külpolitikájának jellemző vonása, hogy a különbőz zö társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének irányvonalát egybekapcsolják az imperializmus agresszív erői elleni határozott fellépéssel. Az SZKP és a szovjet kormány más szocialista országokkal együtt internacionalista külpolitikát folytatva, áthúzta a reakciós erők vietnami, közel-keleti, európai számításait, békés feltételeket biztosított országaik szocialista és kommunista építéséhez. Az SZKP, a lenini alapelveket tartva szem előtt, szilárdítja együttműködését az imperializmus ellen küzdő valamennyi állammal, fejleszti baráti kapcsolatait a függetlenség és a haladás útjára tért országokkal. A világesemények folyása cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa helyesen és messzelátóan elemezte a nemzetközi helyzet alakulását, s főként helyes volt arra vonatkozó megállapítása, hogy lehetséges döntő áttörés ^ elérése e fejlődésben, lehetsé- ges, hogy a megoldásra érett világproblémák konstruktív rendezése előtt széles terület nyíljék. Maga az élet igazolta a kongresszuson kijelölt felada- .„ tok időszerűségét, fontosságát. A legutóbbi évek eseményei jt ugyancsak igazolták, hogy a szocialista országok állandóan növekvő és erősödő egysége és összeforrottsága megsokszorozza a közösség erejét, a világ- események alakulására való hatását A békepolitika nemcsak hogy kedvező nemzetközi feltételeket teremt a fejlett szocialista társadalom felépítésére és a kommunizmusba való fokozatos átmenetre, hanem a szocializmusnak a tőkésországok dolgozói által folytatott harcára, a fiatal nemzeti államok fejlődésére való ráhatását is fokozza, korlátozza az imperializmus cselekvési szabadságát. (APN)
