Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-15 / 7. szám
— Drága doktor úr, az utóbbi időben szörnyen íeledékeny vagyok! — Mióta? — Mit mióta? — Papa — kérdi a kis arizonai Joe az apjától —, miért futkározik anyuci cikcakkosan az udvaron? — Ne jártasd a szád, fiam, banem adogasd a lőszert! A fér] kétségbeesetten védekezik: — Nekem tiszta a lelkiisme- reteml — Amit viszont nem lehet állítani az emlékezőtehetségedről... — feleli a feleség rezignáltam O — Nekünk nincsenek problémáink a gyermekneveléssel. — Tényleg? — Így igaz. A gyerekeket a nagyszülőkhöz adtuk. Ugyanis nekik már vannak tapasztalataik ... — Amióta a televízióban énekelek, rohamosan növekszik A televíziókészülékek eladásai — Ez igaz. Én is eladtam az enyémet. — Az egész gyűjteményből ezt a képet értékelem legtöbbre ... Dana Zacharová rajza U.tuimUK'°u • iVT.r- aagJgPHfc' Amikor végre a saját lábára állt — leültették. Ne tartsd magad zseninek. Elég fáradságba kerül az emberiségnek, amíg bebizonyítja, hogy normális. ★ Nehéz térdre kényszeríteni azt, aki csak csúszni-mászni tanult meg. ■tx A karrier egyik definíciója: jó helyre támasztott létra. Saját kárán tanul az ember. De hát akkor miért nősülnek az elvált férfiak? Egyesek csak azért nem gondolkodnak, mert még véletlenül sem jut eszükbe gondolkodni. ★ Szalmaözvegyek ... Csoda-e, hogy olyan gyorsan lángra lobbannak? •ic A nők olyanok a munkahelyükön, mint a fecskék: állandóan a telefondróton ülnek. ★- Munkaidő? Éppen hogy elég magánügyeink elintézésére. Az esküvő elhalasztása nem feltétlenül balszerencse. Főleg, ha évtizedekről van szó... Egyik nőismerösöm olyan gyorsan él, hogy a jövője már régen a múlté. TOMI VINCE A skót látogatóba megy az egyik ismerőséhez, s a háziasz- s2ony megkérdezi tőle: — Mit parancsol? Kávét vagy konyakot? — Ebéd előtt konyakot, a kávét pedig ebéd után. A hivatal vezetője azt mondja a beosztottjának: — Hallja, kartársam, magából egészen kitűnő betörő lennel' — Miért gondolja, főnök kartárs? — Mert semmi nyoma a tevékenységének! — Ha meg akarsz gazdagodni, vedd el öt feleségül... — S aztán? — Aztán majd rájössz, hogy milyen drágán fizetsz meg ezért a gazdagságért! A végtelen tengeren süllyedni kezd a hajó. A kapitány elcsukló hangon kérdezi az utasoktól: — Van önök között valaki, aki kellő áhítattal tud imádkozni? — Én. Én tudok — jelentkezik az egyik utas. — Akkor rendben van — nyugszik meg a kapitány. — Mert egy mentőövvel kevesebb van ... — Nagyajpi, mi van több: autó vagy eanber? jan Bernat rajza — A legújabb statisztikák kimutatják, hogy nyolc házasságból csak egy boldog. Lehetséges ez?. — Nem tudom. Jelenleg a hetedik házasságomnál tartok. A társaságban a középkorú férfit bemutatják egy fiatal lánynak. — Nagyon örülök, hogy megismerhettem — szól elbűvölten a férfi. — Én szintén — feleli a fiatal hölgy. — Csuda jó hírt hallottam maga felől. — Valóban? S mit? — Hogy még nőtlen. ÚJSÁGOLVASÓ EMBER — A beruházási terv folytonos túllépésével arra kény- szerítesz, hogy csökkentsepn a költségvetési keretet! Mikus Sándor rajza — Anyuci, az ott kinek b szoborja? — Nem szoborja, kisfiam hanem szobrai — Jó, jó, hát akkor kinek f szoborja az a szobra? A családfő este egy generációs vita után magába roskad az asztalnál. — Min töprengsz, fiacskám?. — kérdi a felesége. — Azon, hogyan tudod a lányunknak olyan pontosan meghatározni, amit megtiltasz neki, ha te ilyesmit sohasem csináltál lánykorodban... A szülői értekezleten így szól a tanító az egyik apához: — A maga fiából kitűnő meteorológus válna. — Csakugyan? — ragyog fel az apa. — Igen. Fáradhatatlanul ismételgeti a tévedéseit! Munkából tér haza az újdonsült férj, és már az ajtóban megkérdezi a feleségét: — Ma hideg felvágott lesz vacsorára, ugye? — Erre hogy jöttél rá? — A lépcsőházban nem éreztem kozmás szagot. SZÖVEG NÉLKÜL Josef Pospíchal rajza A zt kérdezed, hogy mit álmodtam tegnap éjjel? Hát lehet, hogy sokat forgolódtam, mert nagyon felkavart az esti tévéműsor. A jég csillogott, a közönség vastapsban tört ki, amikor könnyed mozdulatokkal középre korcsolyáztam. Püspöklila svájcisapkát viseltem (amelyikben a fáskamrába szoktam járni), nyakam köré könnyű alufóliából sálat csavartam, ami hátul egészen a térdhajlatomig lelógott. És persze a kűrruhám. Az igen. Frissen vasalt muskátlipiros hálóinget viseltem. A kelme laza esése, a szegélyeken szikrázó pitykék, s az ujjá- ra varrt magyaros motívumok a legkényesebb nézőket is elragadtatott kiáltásra ingerelték. Kűrruhám pompáját még emelte a deréktájon elhelyezett farzseb. (A jobb oldaliban volt a korcsolyakulcs). Szóval ott álltam középen, szoborrá meredve, mint akit megtámadtak, s védekezés közben úgy maradt, de ez már a gyakorlatom része volt. Amikor elcsitult a vastaps, megérkezett a zene, a Mágikus kalapzsír című daljáték nyitánya. Hatásosan indultam, bemutatva egy dupla trógert, majd kis kört leírva, laza kifordulós prizniccel képesztettem el a zsűrit és a közönséget. Zuhanórepülésben végigmentem a pályán, s éppen a pontozóasztalnál bontottam ki egy elaprózott, más néven páncélos monoplánt. A lírai rész előtt még mind á négy sarokban csináltam egy- egy mélyen elfektetett stolver- ket, majd egy intenzíven végrehajtott szaloncsavarral bontottam ki magam a spirálból, így programom lendülete töretlen maradt. A lírai rész emlékezetes volt. Lebegtem a jég felett, mint egy fátyol, lábmunkám tökéletes összhangban volt a Bakafántos guzlica (nagy sláger!) melankolikus zenéjével. A jegyszedők is sírtak. Pedig a beugrős kanapém még hátra volt! A zenéhez illeszkedve, kiviteleztem egy kólikasorozatot, de csakis triplákat, mert azért versenyben kell maradni, utána a ritmussal szinte összeolvadva, a palánknál villantottam egy fegyelmezetten szűkre zárt filcet, majd az egyre gyorsuló zenére hatalmas lázgörbéket írtam le a jégen. Látnivaló, hogy az előírt figurákat milyen szervesen gyúrtam bele a programba, s a kivitelezéssel új fejezetet nyitottam a jégsport történetében. Akik utánam következtek volna, gyakorlatom után visszaléptek. Csak kicsit csúszkálni jöttek ki a bemelegítési időben, hogy mégis lássa őket a közönség. A befejező rész emlékezetes marad. Mélyen bedöntött, orsózott rizottót csináltam középen, majd a forgást abba se hagyva, suhanva mentem át egy tág treff hetesbe. Szabadon választott gyakorlatom végére is csemegét hagytam. Halálforgást csináltam, egyedül. A virágok valósággal ömlöttek, amikor fe állt a zene. Villantak a vakuk, csókokat szórtam a kamerába. Szóval nagy siker volt. Kár, hogy csak álmodtam. Réggé: aztán a feleségem igazságtalanul lepontozott, azzal, hogy éjszaka sokat rugdostam a derekát. Sebaj, kifütyültem. FEHÉR BÉLA
