Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-08 / 6. szám

Az állatgondozó rémülten ro­han a cirkuszlgazgatőhQz: — Direktor úr, direktor úr!... A királytigris megtámad­ta a kedves feleségét! — Szent isten! Hol szerzek most egy másik tigrist? © — Megengedi, uram, hogy az ön asztalához üljek? Ez az ét­terem annyira kihalt, hogy szinte fél az ember. — Tessék, kérem, de én is azonnal magára hagyom. Ugyanis én vagyok a pincér. © Az utas éjszaka megérkezik egy vidéki szállodához. A kapu­ban találkozik egy férfival. — Mondja, kérem, jól lehet itt aludni? — Mi az, hogy jól lehet! Már másfél órája csengetek, és még nem ébredt fel senki. © — Feleségül veszel? — Nem! — Akkor szépen öltözz csak fel' — Gyurika, maradj csendben, mert vendégek vannak! — Honnan tetszik tudni? — Mert hallom, hogy a ma­mád nevet á papád viccein. © Két barát találkozik. — Tudod, mivel lepett meg a feleségem születésnapomra? — kérdi az egyik a másiktől. — Mivel? GONDOLATTÁRSÍTÁS — Tapintatlan fickói Pont a leltár előtt húzza a fü­lembe . . . Barát József rajza SZÖVEG NÉLKÜL Krokogyil — Megszökött tőlem. © Gaston a hálószobába lépve Yvette et félreérthetetlen hely­zetben találta legjobb barátjá­val, Pierre-rel. Dühödten ordí­tott fel: — Megcsaltál! Hűtlen kígyó! Köztünk vége mindennek! Most pedig megyek, és mindent el­mondok a férjednek! Kártyázik a házaspár. — Azt hiszem, te egyáltalán nem gondolkodsz — vélekedik a férj. — De igen, gondolkodom — mentegetőzik az asszonyka a kezében levő adut gusztálgat­va. — Most például azon tö­röm a fejem, hogy a fürdőkád­ba fullaszalak-e bele, vagy in­kább az ágyban fojtsalak meg... GABRIEL CHEVALIER: Ax esernyő — Hová tűnhetett? Hogy az ördög vinné! — Kicsoda, szentatyám? — Hát az ernyőm, ördög és pokol’ — Miért káromkodik? Hi­szen holnap ünnep lesz. — Holnap — az nem ma... — Próbáljon visszaemlékezni, hol látta utoljára az ernyőt! Talán megkeressük együtt? Ez a párbeszéd egy yvetot-i templomban zajlott le a pap, Lacaillet atya és hűséges se­gítőtársa, René templomszolga, között. A szóváltás oka az volt, hogy eltűnt az esernyő, amely­re a szentatyának sürgős szük- séae volt. René sokáig töprengett, majd tenyerével homlokára csapott és jelkiáltott: — Van egy kitűnő ötletem! — Mégpedig? — Holnap vasárnap, ön pe­dig a templomban szentbeszé­det mond. — No és? — Válassza a szentbeszéd té­májául a tízparancsolatot! — Ugyan miért? — Hát azért, hogy amikor a „Ne lopj!“-parancsolatot említi 8. — én figyelmesen szemügyre veszem a híveket. Bizonyos va­gyok benne, hogy az, aki el­lopta az ernyőiét, okvetlenül összerezzen majd. — km legyen. De hát sokan összerezzenhetnek, és nem ok­vetlenül az én ernyőm miatt. — Az a tolvaj biztosan za­varba jön, mert arra gondol, hegy az ön szaval éppen neki szólnak! — jól van, próbáljuk meg. Másnap minden a René által kidolgozott terv szerint történt. A pap befelezte a prédikációt, a hívek pedig szétszéledtek. Amikor René és Lacaillet atya magára maradt, a templom­szolga búsan megcsóválta a fe­jét:' • — Tévedtem, szentatyám. A pap gondolkodott valamin, majd kérdéssel felelt: — Miben tévedtél? — Hát ezzel a „Ne lopj!“ pa­rancsolattal. Senki sem rezzent össze. — 0, hát erről beszélsz! Ne bú­sulj, a prédikáció segített! Ma­gam rezzentem össze; csak­hogy nem akkor, amikor a „ne lopj“ szavakat ejtettem ki. ha­nem amikor a „Felebarátod fe­leségét bűnre ne kívánd!“ pa­rancsolatot említettem. Ekkor nyomban eszembe jutott, hol hagytam tegnapelőtt az eser­nyőmet! VLADIMÍR ROGLE1MA: Világraszóló találmány Feltaláltam a robotot. Sok mindent tud: karosszékben ül, cigarettázik, iratokat lapoz, fő­ként pedig felveszi a telefon- kagylót és beleszól: — N-nagyon k-kér-rem, egy h-hét m-múl-lva j-jöj-jön el ugy-gyan-ek-kor! Es most itt ül a dolgozószo­bában, cigarettázik, lapozgatja az iratokat, felveszi a telefon- kagylót és beleszól: — N-nagyon k-kér-rem ... Nem hiszik el? Kár! Hiszen ha 6 nem volna, va­jon tudnék-e munkaidőben kis elbeszéléseket irogatni az önök szórakoztatására? GELLÉRT GYÖRGY fordításai Egy asszony hajhálót vásárol az üzletben. — Bizonyos abban, hogy ez a háló teljesen láthatatlan? — ér­deklődik az eladónőtől. — Holtbiztos vagyok, asszo­nyom — válaszol az eladónő. — Már egy hónapja teljesen el­fogyott, én pedig még mindig tovább árulom! A lusták ijiit sem tud­nak a lustálkodás gyö­nyöreiről. Csák á dol­gos emberek tudják él­vezni a tétfenkedést. George Simenon A skót McCormick felvágta a kezét, és kénytelen volt sebész­hez fordulni. Az három öltéssel összevarrta a sebet, majd kö­zölte, hogy a műtét két font­ba kerül. — Még szerencse, hogy ön nem a szabóm! — kiáltott fel a felháborodott skót. SZÖVEG NÉLKÜL Peter Gossányi rajza A fiatalok nek lenni — sek ellenben lenni — -és • v^V ,'VL' •-riy'-'W .' hűségesek szeretné- és nem azok. Az* idő-» hűtlenek szeretnének nem lehetnek azok. Oscar Wilde Az orvosi rendelőbe belép egy asszony; egy fiatalembert hurcol magával, és szégyenkez­ve mondja: — A vöm. Alaposan rávág­tam a serpenyővel. Az orvos megvizsgálja a pá­cienst, azután megkérdi: — De hogyan üthetett ekko­rát a kedves lánya férjére? — A dolog úgy áll, doktor úr, hogy amikor tegnapelőtt rá- sóztam ... akkor még nem volt a lányom férje! © — Találd ki: mi a különbség Jozef Adamec és Benyovszky Móric között? — Mi? — Semmi. Mindketten Ver- bóról származnak. © Az anya oktatja a lányát: — Jegyezd meg, kislányom: egy asszony nem lehet olyan rossz, hogy ne lehetne a férje jobbik felel

Next

/
Oldalképek
Tartalom