Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-08 / 6. szám
PISTI P 0 1978. II. 8. TI WISLAWA SZYM BORSKA: ERNEST BRYLL: //Wí? A leírt erdőn ót hová iramlik a leírt őz? Netán a leírt vízből iszik, mely mint az indigó tükrözi vissza pofáját? Miért emeli föl fejét, netán hall valamit? Az igazság szerint való négy lábán megfeszülve ujjaim alól hegyezi fülét. Csend - e kifejezés is megzizzen a papíron s szétteríti a szóval idézett „erdő" gallyait. Fehér papír felett ugrásra kész szavak, rosszul helyezhető betűk, környezve leskelődő mondatok, előttük nem lesz irgalom. Egy tintacseppben épp elég hunyorgó vizslatás lapul, a toll meredekén lefutva, lövésre készen befogják az őzet. Feledve már, hogy itt nincsen élet. Más törvények uralma ez, fehéren fekete. Egy szempillantás oly soká tart, amíg akarom, kis örökkévalóságokra osztható, tele visszafogott, röppenni kész golyóval. Ha úgy kívánom, itt nem moccan többé semmi. Akaratom nélkül levél se hullik, még egy fűszál se görbül a pata-pont alatt. Van hát világ, melyen a független sorsot betöltőm? Idő, melyet jelek láncával kötök össze? Szüntelen létezés az én parancsaim szerint? írás öröme. Esély az állandósításra. Halandó kéz bosszúja. FODOR ANDRÁS fordítása XKezdetben a nők mezítelenek - mi Így látjuk - lánykákból ha kivirulnak. Ez a bimbózás tömör még, s inkább csak a seb jelzése, nem a sziromé . .. Vízből, tűzből kifejtve hasadoznak, akár a kristály a hang erőszakától. Az első sebek KONRAD SUTARSKI: az alig mozduló szél s a homok lassú csurgása a dombról talán ez a fáradtság már csontjaink sikátorában surran beül a fülkagylóba kúszik a szemhéj alá a riasztás órája messzi van s még zavartalan a vérellátás és az oxigéncsere üteme is- zsúfolt buszokon s a húsboltok előtt sorban állva mindig megejt a kereskedelem és a közlekedés csődjének ellenálló nyelvek és tüdők lüktetése a levegő ki- és beáramlása a türelem ősi módján a halánték makacs dobolása mintha kimérten s higgadtan ütnék ez ez a fáradtság mégis mi más rántaná össze izmainkat sanyargatná fejünket mi mástól ez a lábvonszolás a lefelé lógó kezek ólmossága azért még megfeszülünk és fölemelkedünk ha fizetésről van sző és filozófiáról azért még fölparázslunk a mérkőzésektől és a keleti háborúktól ellenfelünkre dörgünk siklásaink még ügyesek láthatatlanok a test mentén futó repedések de a homok lassan csurog a dombokról alá s apadnak a folyók is mint szárazságkor CSOORI SÁNDOR fordítása Tőthpál Gyula felvétele bontakoznak tüllé, csipke-partokká -. szebb is ez így, nem olyan nyílt a test, nem csupasz, mez-nélküli; ház-illata van már, óvatosan, gyorsan lehúzott harisnya zenéje, lágyítása a fénynek... De később a függönyök összehúzásán szorgoskodnak: így selymes az idő, a test eme kivirágzása akár a fuldokló visszhang. Majd árny-dagállyal telik a végső időszak: megérintésük szentségtörés már akkor __ S mi Így hagyjuk őket, a torkukig felöltözőket, közömbösödnek, borsószalmánál szárazabb zörejjé átváltoznak. NAGY LÄSZLÖ fordítása A MÁSODIK évezred utolsó negyedszázadába értünk. Neked üzenek, Fiatal Embertársam, Neked üzenek, aki erős izmokkal, derűs bizakodással veszed át a stafétabotot és rohansz tovább a harmadik évezred jelé. Neked üzenek, aki átléped az ezredfordulót és akit majd az akkori fiatalok vallatnak a kibocsátó második évezredről. Neked üzenek... vidd tovább! Add tovább! BESZÉLJ az eljövendő embereknek a második évezredről, mert ez volt a leggazdagabb és a legsivárabb, a leghumánusabb és a legkegyetlenebb, a legtöbbet építő és a legtöbbet romboló évezred az emberiség történetében. Ez az évezred volt a szellemóriások korszaka, ebben az évezredben született és alkotott Dante és Petrarca, Leonardo da Vinci és Michelangelo, Kopernikusz, Palesztrina és Cellini, Shakespeare, Galilei és Kepler, Montaigne, Milton, Bacon, Pascal, Spinoza és Descartes. BESZÉLJ Bach oratóriumairól és Händel szonátáiról, a polihisztor Lo- monoszovról és Rousseau-ról, a francia forradalom zászlótartójáról, Diderot enciklopédistáiról, Voltaire gúnyos mosolyáról, Beethoven szimfóniáiról, Petőfi lándzsától vert szívéről. És beszélj a szabadságért életüket áldozó lázadókról: Vata pogányáiról, Cola di Rienziről, a francia és az angol parasztokról, Budai Nagy Antalról és Dózsa Györgyről, beszélj Thökölyről és Rákócziról, Pugacsov- ról és a magyar jakobinusokról, a dekabristákról és a galíciai parasztfelkelés hősi halottjairól. Beszélj! Mondd el, hogy amikor a két Eyck festeni kezdte a genti St. Bavo templom oltárképeit, akkor lépett máglyára Ján Hús, a cseh barát, hogy kínhalált haljon az igazságért. Beszélj Marx Károlyról és Engels Frigyesről, akik megálmodták és megfogalmazták a Földlakók új, szebb életének törvényeit, beszélj a röntgensugár és a rádium felfedezéséről, Planck kvantumelméletéről, beszélj HaSekról, Prokofjev zenéjéről, Ady, Majakovszkij és József Attila verseiről, Illyés Gyuláról és Picassoröl, Brechtről és Ehrenburgról. BESZELJ! Arról is, ami fáj, ami jóvátehetetlen, ami szégyen! Beszélj arról, hogy 1914-ben írta Gide A Vatikán pincéi, France az Angyalok lázadása című művét, Utrillo befejezte Utca című festményét, megnyílt a Panama-csatorna és ... 1914-ben kitört az első világháború. Bs ölte az ember az embert, a magyar paraszt az orosz parasztot, a német munkás a francia munkást, az osztrák . bölcsész az angol bölcsészt és kihullott az ártatlan emberek vére, amiből aranyat mostak a harácsolók. De mondd el, hogy 1917-ben Pétervárott egy Vladimír Iljics Lenin nevű ember szavára piros fény törte át az emberiséget vakságra kényszerítő sötétséget, és a cárok birodalmában lehullottak a bilincsek a nincstelenek csuklójáról, kiegyenesedtek a meggörnyedt gerincek és a nép elfoglalta jogos örökét. BESZELJ ... igen, beszélj az emberiség legnagyobb szégyenéről is! Beszélj arról, amit soha nem lehet megmagyarázni, megbocsátani. .. ne csupán a második világháborúról beszélj, hanem a fasizmusról! Te nem élted át, Te nem tehetsz róla, de harsogva, lobogva mondd, hirdesd, amit tőlünk, szemtanúktól hallottál! Fasizmus: Július Fuőík cseh költő volt — a fasiszták lefejezték. Cári Ossietzky Nobel-dijas német publicista volt — a fasiszták halálra kínozták. Radnóti Miklós magyar költő volt — a fasiszták agyonlőtték. Mu- sza Dzselil szovjet tatár költő volt — a fasiszták a hadifogolytáborban meg•' • i . -*- ■ C ölték. Öltek bárddal, kötéllel, tűzzel, szuronnyal, torkot roppantó durva marokkal, golyóval, gázzal, villanyárammal, doronggal... öltek asz- Szonyt és férfit, öreget és fiatalt, zsidót és keresztényt, munkást és tudóst, szuronyt vágtak a terhes asz- szony testébe és csizmával taposták szét a tipegő gyermekek koponyáját. Öltek utcán és családi fészekben, vi- rághímes mezőn és templomban, vonaton, hajón és teherautóban, szülészeti klinikán és kolostorban... Bs beszélj arról, hogy amikor már piros volt Európa földje a vértől, Lenin új népe, az egykori pétervári bilincstörők utódai elhozták a szabadságot! Ha láttad volna, amikor a pincékbe menekült, félelemtől remegő emberek az első hunyorgó pillantást vetették otthonuk romjaira . . ha láttad volna, hány millió gyertyát gyújtottak Európában a lemészárolt áldozatok emlékének tiszteletére ... ha láttad volna azokat, akik száraz szemmel gyászoltak, mert már minden könnyüket elsírták... de jó, hogy nem láttad, hogy nem riadsz fel éjszaka rémülten, dobogó szívvel, mert az álom lehunyt szemmel kárpitjára vetíti a múlt borzalmas képsorait. BESZÉL] arról, hogy eltemettük a halottakat, eltakarítottuk a romokat, maltert kevertünk és elvetettük a magot, vasat öntöttünk és kereket kovácsoltunk, mikroszkóp fölé hajoltunk és verseket írtunk és mi — e földrész legtöbbet szenvedett kis népei, csehek, szlovákok, magyarok, lengyelek, ruszinok és bolgárok tanulni kezdtük Marx és Engels törvényeit, az új, az emberhez méltó élet igéit. Nem volt könnyű. Nem volt egyenes az út, sokszor tévedtünk bokarontó ösvényekre, sokszor elfelejtettük a leckét, és javaink gyarapodása feledtette, hogy honnan Indultunk. BESZÉLJ arról, hogy amikor elkezdődött az évezred utolsó negyed- százada, még recsegett-ropogott e bolygó, még dörögtek a fegyverek, még lángot okádott a nyerészkedők csak gyűlölni tudó szíve, még az élet ellen fenekedtek az élet ellenségei. Egyre gyorsabban száguld az ember, de megmérgezi a levegőt, egyre többet termel, de megmérgezi a vizeket, szerelmes, szép öleléséből egyre több élet születik, de még nem tudja éhségüket enyhíteni, egyre merészebb terveket kovácsol, de néha a legjobbak valamelyike kihull a sorból, mert a szíve megszűnik dobogni, egyre többet, szebbet akar alkotni, teremteni, de karja lehull, mert testében, vérében vadul burjánzik a rák... nézi a lassan szürkülő égboltot, és arra gondol, hogy ha nem gyártanának fegyvereket, minden csecsemő kigömbölyödne, nem lenne éhínség és éhhalál, megtisztítanánk a levegőt és a vizeket, nem ölne az infarktus és a rák ... ha nem gyártanának fegyvereket! Hiszem, hogy eljön a kor, amelyben a fegyver már csak múzeumi tárgy lesz! Fiatal Társam, Te biztosan megéred! Az én időm múlóban, a vén kaszás itt ólálkodik az ajtóm előtt. Amíg van mozdulatnyi erőm — átadom a stafétabotot. Még egy negyedszázad és a célba érsz. hiszem, hogy a jobb, a szebb, az egész emberiség számára boldog életet adó harmadik évezredbe. Amikor majd átszakítod a célszalagot, gondolj egy percig rám, aki a második évezredben éltem, győztem és elbuktam, harcoltam és sebeimet kötözgettem, nevettem és sírtam, lelkesedtem és lemondtam, és aki megszűntem létezni, bár az élet igaz rendje szerint, még nem jött el az időm. Neked üzenek! Vidd tovább! Add tovább! PÉTERFI GYULA Üzenet a stafétafutónak
