Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-01 / 5. szám
► 1976. LL L ! imn Megviselten érkezik haza este az igazgató. A felesége aggódva kérdezi tőle: — Hogy vagy, fiam? — Borzasztó nehéz napom volt ma a hivatalban! Az az ember, akin ki szoktam tölteni a mérgemet, beteg. — Szomszéd uram, tegnap este kivel veszekedett olyan bőszen a kedves felesége? — A feleségem? . . . Ahá ... a kutyára kiabált! — Szegény kutyái S tulajdonképpen miért akarta mindenáron elvenni tőle a lakáskulcsot? — Foúr, ebben a levesben döglött légy úszkál! —- Kizárt dolog, uram! Ha döglött, akkor nem tudhat úszni! SZÖVEG NÉLKÜL Smrke rajza Ha azt akarja, hogy hazugnak tartsák, mindig csak az igazat mondja. Lcgan Pearsal Smith — Kisasszony, elkísérhetem haza? m — Attól függ: messze lakik-e? — El tudsz annál borzasztóbbat képzelni, mint ha egy új bérházban a szomszédod vadászkürtön játszik nnphosz- szat? — Igen. Ha azon a vadászkürtön játszani tanul! — Halló! Itt a raktári tudakozó ... hogyan lehet eljutni hozzánk? Gyerekjáték> Szálljon jel a 2 es autóbuszra, mén jeti a Nagy-híd megállóig! Ott szálljon le, és tartson jobb jelé, egészen a sarokig... Igen, igen, ott kőfal van. Egyszóval: kerítés. Nem, nem túlságosan magas ... Szögesdrót? Van, de rozsdás és lecsüng... Mit beszél? A, hogy van-e nálunk cement? Éppen most kaptunk... A zsákok a kerítés mellett hevernek, ott a zöld védőtető alatt... Hát persze, van őrünk. Csakhogy a mi szegény Tódor bácsinkat reuma kínozza. Ilyen pocsék időben, amikor hol esik, hol júj, ki sem bújik a bódéjából. Kutya? Persze, kutyánk is van. De szakasztott olyan, mint a vén Tódor. — jél lábbal már h sírban van! Ugyan ki mászna be hozzánk? Hiszen ebben az utcában, teremtett lélek sem jár! Építőanyag? Hiszen mondtam, hogy ma kaptunk ... Igen, deszkát is ... Hogy mikor lehet ellátogatni hozzánk? Hát amikor kedve tartja! Micsoda? Hogy én kedves lány vagyok? Meg akar ismerkedni velem? Nos, hát pontosan négykor végzek... Mit akar? Hogy hány éves vagyok? Ide hallgasson: ilyen kérdésekre nem jelelek, ez hétpecsétes titok! Rendben van, a sarkon találkozunk... GELLERT GYÖRGY fordítása — Semmi baj — mondja az idegorvos. — Csak több mozgásra van szüksége! Naponta minimum egy órányi sétát keil tennie! — Hm... Mielőtt kihordtam a postát, vagy utána? — És boldog a házasságuk? — A házasságunk igen, de . . . — Mi az, hogy de? — ... de én nem! Egy skót fiatalember azt mondja a barátjának: — Tegnap egy olyan gyönyörű lány ült velem a taxiban, hogy pillanatokon belül szem elől tévesztettem a taxamétert! — Egy újonc hegymászó csoport jön amott, azoknak ez szenzáció lesz: a jeti nyomai... Krokogyil Egyik ember d másikon leginkább egy .harmadiknak a rovására segít. A. J. Miazga Sajtótájékoztató után Kesztyűs Ferenc rajza A i — Ismered őket? Szpilki Ha a témát egy szerzőtől lopjuk, az plágium. Ha viszont több szerzőtől lopunk egyszerre, az út- keresés. Wilson Mizner B. PARAJSZKIJ — A. SZARKISZOV: Ömlött a zápor. A kapu alá, ahol az ítélendő miatt volt már néhány ember, ismét ketten jutottak be. Míg az egyik a csuromvizes ruháját jacsargatta, a másik merőn nézte, majd megszólalt: — Tudja e, hogy én magát ismerem? — No és? — kérdezte a másik. — Engem itt mindenki ismer. A fél város. Nem mehetek már nyugodtan végig még az utcán sem. — Hogy őszinte legyek, nekem is beszélnem kellene magával. — De kérem, én is csak ember vagyok. A munkaidő már véget ért. — Viszont munkaidőben még csak telefonálni sem lehet magának — mondta kétség- beesetten az, aki a beszélgetést elkezdte. — Tudom. A telefonom túl van terhelve. Már intézkedtem, hogy szereljenek fel nekem még egy készüléket. — De néhány nap óta hiába keresem magát személyesen is a munkahelyén. — Az igaz, hiszen nem ülök egy helyben. Annyi a munkám, hogy ki sem látszom belőle. Néha már úgy szeretnék otthagyni mindent, kiszökni a nyaralómba, és egy kicsit csak magamnak élni. — Az ég szerelmére, csak azt ne tegye! Mii kezdenénk akkor? — Hát igen — sóhajtott egyet kedvetlenül a másik és unottan kérdezte: — Mi a problémája? — Semmiség, maga néhány perc alatt rendbehozza. — Nem szeretnék ígérni magának semmit. Tudja mit? Próbáljon felhívni a jövő héten. Szerdán. Nem, nem ... Inkább csütörtökön. — Felhívom, egész biztosan felhívomI Nem is hiszi, mennyire hálás vagyok magának! — Erről majd beszélünk akkor. Aztán észrevette, hogy a záporesö elállt, búcsúzásul megbiccentette a fejét és kiment a kapu alól. Egy ember, aki akarva-akaratlanul fültanúja volt a beszélgetésnek, megkérdezte azt, aki még ott maradt: — Ki volt ez? Valami miniszter? Vagy képviselő? — Hogy ki volt? — kérdezte a férfi. — Ugyan, mi nem jut az eszébe. Ez az ember — a házkezelőségiink karbantartója. SÁGI TÖTH TIBOR fordítása — Főúr, mi van ina ebédre? — AtyaüriSten! Évtizedek óta jár ide, s még mindig nem tudja?! ■ A cirkuszigazgatóná! új számmal jelentkezik valaki. — Mit tud? — Szenzációs dolgot, direktor úr, higgye el, szenzációsat. Kettéfűrészelek egy nőt. Az igazgató unottan legyint: — Ezt már évszázadok óta csinálják. Kettéfűrészelés . .. — Ugyan — mondja a férfi. — Kívánt méretre, mint én? Az állatkertben egy nő megkérdezi az ápolót: — Tessék mondani, ez a víziló hím vagy nőstény? — Furcsa — válaszol az ápoló —, ez eddig csak a vízilovakat érdekelte.
