Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-01 / 5. szám
A tereim asztalait vagy másfél- százan ülték körül. Munkások, traktorosok, gépjavítók, esztergályosok, igazgatóhelyettesiek és igazgatók, valamennyien a szlovákiai gép- és traktorállomások alkalmazottai. Több tíz, sőt száz kilométerre dolgoznak egymástól, korábban többen még csak látásból sem ismerték egymást, de ezúttal mégis egy nagy család tagjaiként találkoztak: valamennyien elsősorban a mezőgazdaság szolgálatában szereztek érdemeket. A gép- és traktorállomások élenjáró dolgozóinak találkozójára immár hároméves hagyományként az egyik január végi napon ezúttal Hurbanovón (Ögyallán) került sor. A résztvevők közösein értékelték az elért eredményeket, átadták egymásnak tapasztalataikat, majd közös határozatban rögzítették, hogy 1976-ban ismét a hektárok százainak és ezreinek felszántásával, megpermetezésével és lejáratásával fogják a mezőgazdaság dolgozóit segíteni. Az elmúlt év eredményeit Ing. Stefan Jacenko igazgató értékelte SZOLGÁLATÁBAN teljes egészében oda tud figyelni a munkára, nyugodt, mert biztos abban, hogy odahaza a család életéről példásan gondoskodnak, ilyen értelemben sikereimben bizony a feleségemnek is érdeme van. Vállalta és teljesítette A gép- és traktorállomások mezőgazdasági termelésének 1974-es eredményeit egy évvel ezelőtt Pezinokbae értékelték. Akkor Képesi István, a Hollóéi (Gellei) Gép- és Traktoráliomás traktorosa, a 13-tagú növényvédelmi brigád tagja vállalta, hogy 1975-ben 3500 hektáron végzi el a vegyszeres növényvédelmet. Az eredmény 3542 hektár, és ezzel szlovákiai első lett. Ez a 24 éves fiatalember eddigi legnagyobb munkasikere. — Örülök és velem együtt örül a brigád, hiszen eredményem az ő érdemük is, másrészt nagy hozzájárulás ahhoz, hogy a gép- és traktorállomásom a vegyszeres növényvédelem versenyében az első kategória második helyezettje lett — mondta a kitüntetés átvétele után. — A brigádnak tíz traktorosa van. Ahhoz, hogy a legjobb lett, a brigád segítése mellett azért egyéni igyekezet re is szükség volt. — Fiatal vagyok, szeretek dolgozni. Munkanapjaim reggel hattól este hatig tartanak, és nagyon sok szombaton, valamint vasárnap is dolgoztam, elsősorban akkor, amikor hétközben ez eső nem engedte a kitűzött feladatok elvégzését. — Szórakozásra így bizony nem marad sok idő. — Tavasztól őszig bizony nem. Ilyenkor egyedüli szórakozásom az a pár óra. amit családom körében töltök. •> £ Mozgósító eredmények Az elmúlt évet Ing. Stefan Jacenko, a gép és traktorállomások mezőgazdasági-kereskedelmi igazgatója értékelte. — A gép- és traktorállomások a mezőgazdaság feladatainak teljesítésében jelentős hányadot vállalnak magukra — mondta többek között beszámolójában. — Nem véletlen, hogy a CSKP és az SZLKP legutóbbi októberi ülésén — amelyen a mezőgazdaság eredményei mellett bírálóan rámutattak a hiányokra, párhuzamosan pedig a jövő feladatait is megjelölték — a gép- és traktorálio- mások érdemeit, valamint feladatait is részletesen elemezték. A gép- és traktorállomásoknak ugyanis a 6. ötéves tervidőszak mezőgazdasági feladatainak teljesítésében is jelentős részt kell vállalniuk. Ez irányú feladataink következetesebb teljesítését segíti az évenként megismétlődő munkaverseny, amelynek keretében üzemeink mezőgazdasági termelési tevékenységét értékeljük. Az igazgató ezt követően részletesen értékelte a verseny tavalyi eredményeit, amelybe a termelési-gazdasági egység 35 üzeme kapcsolódott be. A verseny- kiírás nyomán fokozódott a munkaakti- vitás. Ötszázhatvan kombájnnal csaknem 96 000 hektárról takarították be a gabonát, és ezzel ilyen irányú tervüket 101,9 százalékra teljesítették. A kombájnok átlagteljesítménye a nehéz feltételek közepette is 9,4 hektárral nagyobb volt, mint 1974-ben. A gép- és traktorállomások 167 kombájnja Csehországban is kisegített, és Szlovákia egyes kerületei, valamint járásai között 344 kombájnt csoportosítottak át. A folyamatos aratást és a hibák gyors eltávolítását 109 mozgóim!hellyel biztosították, s külön elismerést érdemel, hogy e miozgóműhelyek javítói számtalan esetben az egységes földművesszö- vetkezetek és az állami gazdaságok kombájnjainak javításához is hozzájárultak. — Persze nemcsak az aratásban, hanem más téren is segítették dolgozóink a mezőgazdaságot — hangsúlyozta az igazgató. — A növényvédelem szakaszán tervünket 1975-ben 101,9 százalékra teljesítettük, de dolgozóink szorglamát a sok ezer felszámított hektár is bizonyítja. Mezőgazdasági termelésben elért sikereinknek nagy része van abban, hogy a gép- és traktiorállo- mások 1975-ös tervüket már decemjjer elején teljesítették, s az 5. ötéves terv feladatait az év végéig 700 millió koronával szárnyalták túl. Kétségtelen, hogy e sikerekben az immár harmadik éve folyó versenynek is nagy szerepe van. Éppen ezért fokozatosan olyan szakaszokra is kiterjesztjük, ahol a jövőben minden képj>en jobb eredményeket kell elérnünk. Az eredmények és sikerek ugyanis mozgósító erővel hatnak. Az élenjárókat korábbi sikereik megismétlésére serkentik, az elmaradókat pedig az említettek utolérésére. Bizonyíték erre a K-700-as és az S-180- as gépekkel szántók versenye. 1974-ben az 1200 hektáros alsó szintet csak két géppel érték el. az idén már három gépet értékelhetünk. Természetesen megelégedni még ezzel sem lehet, és 1976- ban e téren további javulást várunk. Ugyanez vonatkozik a járvaszecskázók versenyére, ahol a 450 hektáros szintet csak egy gép teljesítette túl, és az először értékelt burgonyabetakarítási versenyre is, ahol a 20 hektáros szintet csak két burigonyakombájnunkkial érték el, illetve teljesítették túl. A feleség érdeme is Az eredményhirdetést és a díjak kiosztását követő szünetben lehetőség nyílott arra, hogy a kitüntetettekkel is elbeszélgessünk. Egyikük Klucho Ignác, a Hurbanovói (Ögyallai) Gép- és Traktorállomás traktorosa. Michal Volárik segédkombájnossal E-512-es gépükkel az elmúlt nyáron 562 hektárról aratták le a gabonát, 0,4 százalékos szemveszteség mellett. Ezzel megelőzték a Pavol Skalicky—Milán Sariésky preéovi és a Zdeno Lehocky—Jaroslav Salaj Liptov- sky Mikulás-i kettőst, akik 531, illetve 503,5 hektár gabona termését takarították be. — Gratulálok a szép eredményhez — mondtam Klucho Ignácnak a kölcsönös bemutatkozás után. — Hányadik kitüntetés? Kérdésemre nem tudott azonnal válaszolni. Előbb számolni kezdett, majd inkább felsorolta az eddig kapott kitüntetéseket. — Az első oklevelet „A .gép- és traktorállomások példás dolgozója“ kitüntetéssel -kaptam. Ezt követően az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumától a „Kiváló dolgozó“ kitüntetést, majd 1975-ben, Nitrán „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést is megkaptam. Közben az 1974-es aratási eredményekért az „Arany kombájn“ tulajdonosa lettem. A kitüntetések önmagukért beszélnek, Klucho Ignác esetében mégsem árulnak el mindent. Az igazsághoz tartozik ugyanis, hogy 1969-től — ekkor aratott először kombájnnal — minden évben más segédje volt az aratáskor és más a kukorica betakarításakor. E tény eredményeinek nagyságát még tovább növeli. — Ugyanazzal a segéddel könnyebb lenne — mondta elgondolkodva —, de így egy további lényeges faladatnak is eleget teszek. Évenként két új segédet nevelek fel, akik közül sokan már kombájnoskőnt is megállták helyüket. — És mit árulhatna el sikerei titkáról? — Nem titkok azok, hanem nagyon is közismert dolgok. Az egyik részük szakmai, a másik pedig, bármennyire is furcsán hangzik, családi körülmény. Három fiúnak vagyok az édesapja, és aratáskor bizony hosszú hetekig távol vagyok az otthontól. Az eredményesség egyik feltétele az is, hogy az ember A barázdák bősei A szántás kategóriájában Pavol Vy. soky, a Trebisovi Gép- és Traktorállomás dolgozója végzett az első helyen, K-700-as traktorával 1748,2 hektárt szántott fel. Csíkfejes Zoltán és Pavol Trhan, a Rimavská Sobota-i Gép- és Traktorállomás traktorosai 1365 hektáros teljesítménnyel a második helyen végeztek, a Nővé Zámky-i {érsekülvári) Jozef Böbék pedig a harmadik helyet szerezte meg. S-180-as gépével 1208,8 hektárt szántott fel. Csíkfejes Zoltán és társa bizony csak nehezen vallott önmagáról, munkájáról. — Az eredmények mindent elárulnak. Dolgoztunk, igyekeztünk, és főleg vigyáztunk a gépünkre — mondta Csíkfejes Zoltán. Társa folytatta: — Ötödik éve dolgozunk á Kírovec- cel, és ez idő alatt egyszer volt komolyabb hibája. Amit kíván azt meg kell neki adni. Ha eljött a kenés vagy az olajcsere ideje, nem lehet azt mondani, hogy majd holnap. Amit kell, azt egyetlen óra késedelem nélkül szükséges elvégezni. — Milyen a munkaszervezés? — A traktort teljes 24 órán át üzemeltetjük, mi pedig váltogatjuk egymást. Amelyik pihen, az közben kihozza a határba az üzemanyagot, valamint a karbantartáshoz szükséges dolgokat, így ezzel is a lehető legkevesebb időt veszítjük el. A mezőgazdasági üzemek dicséretére pedig mindenképpen el kell mondani, hogy a határba hozzák az ebédet, így ezzel sem veszítünk időt. — Terveik a jövőre nézve? — Természetesen folytatni szeretnénk az eredményességet, és ismét a jutalmazottak között szeretnénk lenni. Ez egyébként minden bizonnyal valamennyi kitüntetett akarata. EGRI FERENC A tavalyi aratás legjobb kombájnosai (jobbról balra): Klucno Ignác, Pavol Ska- licktj és Zdeno Lehockt). Az utóbbi kettő ezúttal kapta meg az „Aranykombájn" —kitüntetést Az aktíva résztvevői A szerző felvételei ■
