Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-14 / 297. szám, kedd

nm OlVASOlNKNAK Különböző ügyekben K. J.: Az 1974/103 sz. földadó­törvény 32. §-ának 3. bek. b) pontja értelmiében a méhészke- dés is különleges állattenyész­tésnek számit. Az így szerzett tiszta bevétel után földjöve­delmi adót kell fizetni. Az idé­zett törvény 33. §-ának 5. bek. értelmében, ha az adózó nem nevel többet 15 méhcsaládnál, a méhészkedés eredménye nem számítódik az adóalapba, tehát nem kel) utána földjövedelmi adót fizetni. Az említett törvény 19/4/106 sz. végrehajtási rendelete 16. cikkelyének 5. bek. szerint, ha az adózó az eredmény elérése érdekében ráfordított kiadásait nem igazolja, a tiszta bevételt úgy kell kiszámítani, hogy a különleges állattenyésztés ese­tében az elért eredmény 50 százalékát kell leszámítani ki­adásátalány címén. A kérdéses időszakban érvényes felvásárlá­si árak a mértékadók, ha csak a legalacsonyabb, vagy keret­árat állapították meg, a leg­alacsonyabb ár, ha a legmaga­sabb árat szabták meg, a tény­legesen elért árak az irány­adók Cs. G.: Ha a szőlő, ill. része csak véletlenül maradt ki a hagyatékból, az orvoslás vi­szonylag egyszerű. Az utólag kiderült vagyont az állami jegyzőség az állami jegyzői el­járásról szóló törvény 47. § a értelmében utólag letárgyalja és végzést ad ki. Egyébként az érvényes polgári törvénykönyv már nem ismeri az öröklési szerződést, amelyet az örökha­gyó még életében a leendő örökössel, vagy a leendő örö­kösök egymással kötnek a megnyíló örökséget illetően, ön édesanyja után örökli mindazt, amelynek ő a halála­kor jogos tulajdonosa volt. Ajánljuk, hogy bonyodalom ese­tén forduljon ügyvédhez B. I.: A bonyolultnak tűnő öröklés ügyében csak azt tud­juk ajánlani, hogy továbbra is forduljon ügyvédjéhez. Csak az iratok és az eljárások alapos ismerete alapján tud a hozzáér­tő jogász tájékoztatást adni. P-vidék0 és November jeligé­re: Ha az illető halála után nem találnak érvényes végren­deletet, a hagyaték az államra szállna, ha csak nem élné túl valamelyik testvére. A jelenle­gi helyzet alapján végrendelet nélkül is mint közös háztartás­ban élők és ennek alapján a közös háztartásról együtt gon­doskodó személyek, Önök len­nének az örökösök. Ebben az esetben az öröklés feltétele a halál előtti legalább egy éven át tartó együttélés és a ház­tartásról való közös gondosko­dás Sz. I.: A kérdéses juttatás önkéntes juttatás volt. Mivel feleségének egészségi állapota indokolja a magatehetetlenségi pótlék engedélyezését (200— 400 korona], a járási nemzeti bizottság járadékosztályán az 1975/121 sz. törvény 47. §-ára való hivatkozással folyamodja­nak a pótlék megállapítása iránt. A maga tehetetlenségi pótlék az orvosi, illetve egész­ségügyi feltétel teljesítése ese­tében csak igény és nem ön­kéntes juttatás, amint ez 1976. január 1. előtt volt. V. I.: Valószínűleg tagosítás­ról lehet szó, esetleg az 1975/ 123 sz. törvény szerinti olyan intézkedésről, hogy a korszerű gazdálkodás érdekében vették földjeiket nagyüzemi művelés­be. A helyi nemzeti bizottsá­gon kérjenek az intézkedést il­letően felvilágosítást. Az 1975/ 123 sz. törvény az így haszná­latba vett s eddig magángazdál­kodás keretében megművelt földeket a szocialista nagyüze­mek (állami gazdaság, efsz] használatába juttatja. Ez a használati jog időben nem kor­látozott, és ellenszolgáltatás nélküli. Ha tagosításról lenne szó, pótföld kimérését kérhe­tik. Cz. J.: Azt ajánljuk, hogy az ügyre vonatkozó irataikkal mi­nél előbb forduljanak az ügy­védi tanácsadó irodához Érsek- újvárott. Az Állami Biztosító az 1974/124 (azelőtt 1964/197) számú törvényes felelősségbiz­tosítás alapján az ön férje he­lyett köteles megtéríteni azo­kat a károkat, amelyeket a pol­gári törvénykönyv alapján (fő­ként a 448, és köv. paragrafu­sai) lenne köteles a károsult család hozzátartozóinak meg­téríteni. Az ügyvéd az iratok alapján ellenőrizheti, hogy a károsult tett-e a polgári tör­vénykönyv 91. §-a értelmében olyan kötelező írásbeli nyilat­kozatot, hogy elengedi a tarto­zást. A biztosító álláspontja valószínűleg általánosító ebben az esetben. A részigények egy éven belül évülnek el. így pl. a sírkő állításától egy éven belül lehet annak megtérítését legfeljebb 5000 Kčs összegig igé­nyelni. A károsultnak kellene az ön férjével szemben az igényt érvényesíteni és ezt kellene Önöknek jelenteniük a biztosí­tónál, hogy a kár elismerése és a felelősségbiztosítás alapján az igazolt kárt férje helyett ki­fizesse. Sz. E.-né: A polgári törvény- könyv 248. §-a értelmében az élelmiszerek hibáit legkésőbb 8 napon belül kell reklamálni (kifogásolni). Csak abban az esetben fordulhatnának a bíró­sághoz, ha ezen határidő alatt a megvásárolt alma hibáit tényleg reklamálták volna. Egyébként a reklamálástól szá­mított 3 éven belül fordulhat­nak a bírósághoz. Ha az almát mint „téli“ almát adták el, ak­kor ebből arra lehet következ­tetni, hogy a szavatossági idő hosszabb, legfeljebb 6 hónap. Ebben az esetben ajánlott le­vélben reklamálják az alma hi­báit, kérjék vagy hibátlanra való kicserélését, vagy lépjenek vissza a vételtől és kérjék az alma visszaadása ellenében a vételár visszafizetését (polg. törvénykönyv 251. §.) H. J.: Nem ajánljuk, hogy az ügyből peres ügyet csináljon, mivel a meghibásodás idejét, ill. időpontját nehezen tudná bizonyítani. Egyébként a pol­gári törvénykönyv 250. §-a ér­telmében kérhetné a kérdéses hiba eltávolítását, ill. megszün­tetését a reklamálástól számí­tott 3 éven belül a járásbíró- gon beadott keresetben. nyugdíjügyekben B. B.: Az 50 százalékos alap- nyugdíj a 18 éves kortól ledol­gozott, vagy beszámítható 25. év után a 60. életév betöltéséig 1 százalékkal emelkedik fa 111. munkakategóriáról van szó!). A járási járadékbizottság (dáv­ková komisia pri ONV) kérvé­nyére a vitás három évet is beszámíthatja. így nyugdíja a redukált havi átlagkereset (fel­tehetően 2400 korona; mert a 2000 koronán felüli összegből csak egyharmad számítódik be) 67 + 10 srlzalék a nyugdíjigény megnyílta után ledolgozott idő­ért, tehát összesen 77 százalék lenne, azaz 1848 korona. Az említett 3 év be nem számítá­sa esetében pedig 64 + 10 szá­zalék = 74 százalék, azaz 1746 korona. Mivel a nyugdíjkorha­tár elérése után nyugdíjának folyósítása nélkül tovább dol­gozott, az 1975/121 sz. törvénv 152 §-a önre is vonatkozik, te­hát az űj nyugdíjtörvény ked­vezőbb rendelkezései alapján kérheti nyugdíjának kiszámítá­sát. H. I.: A július 1-től tartó „brigád-munkaviszonyával“ ez év végéig teljesíti a inunkatör- vénykönyv 100. §-ában előírt 5 havi várakozási idő feltételét a 75 nap tényleges ledolgozása mellett, tehát ez év decembe­rében igénye lesz az egyébként önt megillető évi 20 munkanap szabadság felére, azaz 10 mun­kanap szabadságra. Ha ezt még a brigád-munkaviszonya ideje alatt veszi ki, akkor ezeket a napokat is be kell számítani a megengedett 180 munkanap idejébe, egyébként a munkatör­vénykönyv 109. §-ának 2. bek. e) pontja értelmében lesz igé­nye a 10 munkanap szabadság kifizetésére. A brigád-munka­viszony űj munkaviszonynak számít még akkor is, ha a tar­tós munkaviszonya megszűnte után azonnal kezdődött. Dr. F. J. A MINIATÜRIZÁLÁS ÚTJA Hazánk 1976—1980. évi gazdasági és szo­ciális fejlődésének irányelvei, amelyeket a CSKP XV. kongresszusa hagyott jóvá, egyebek között azt a feladatot tűzték ki a tudomány elé, hogy az elektronika, az automatizálás fejlesztésére és az irányítási rendszer opti­málására összpontosítsa a figyelmet. Nagy szerepet játszik ebben az erőfeszítésben az egyik legprogresszívebb irányzat: az alkotó­elemek parányosítása, azaz a miniatürizálás. A második világháború alatt, de főleg utána egyre érezhetőbbé vált egy merőben újsze­rű, s ma már a hétköznapok technikája számára is sokat ígérő irányzat elsősorban a híradás- technikában, amely a miniatürizálás nevet kap­ta. Talán az első nagy erőpróba ezzel kapcso­latban a közelségi gyújtó megalkotása volt — azé a parányi elektronikus érzékelő fejé, amely a tüzérségi (elsősorban a légvédelmi) lövedék­nek az elrobbantására volt hivatva a céltárgy közelében. A feladatot sikerült megoldani, s ez­zel a miniatürizálás is polgárjogot kapott előbb a katonai, azután pedig a polgári híradástech­nikában. Már a közelségi gyújtó egyszerű példája is jól mutatja, miért van értelme.a méretek csök­kentésének. Két nagyon nyomós ok készteti a tervezőt a méretek csökkentésére: a mechanikai és az elektromos megbízhatóság növelése. A mechanikai szilárdság nyilván függvénye a tö­megnek, amennyiben tehetetlenségi erőhatások (ütés, rezgés) lépnek fel. Az elektromos meg­bízhatóság pedig szintén megnövekszik a méret- csökkentéssel, mert az ilyen készülékelemeket tokozni lehet, s így védeni a környezet hatásá­val szemben, de amellett a kis méretű egysége-. két meg is lehet kettőzni, s az eredő megbízha­tóság ezzel is nő. Bizonyos határokig a méretcsökkentés még költségcsökkentéssel is járhat, amit a műszerek és hasonló berendezések tranzisztorizálásának példája igazol. Amint azonban a méretcsökken­téssel még tovább haladunk, a gyártási költsé­gek erősen megnövekednek. Éppen ez az oka annak, hogy sok miniatürizálási megoldást első­sorban katonai célokra fejlesztették ki, ahol a költség csak másodrangú szerepet játszik. De a műszaki fejlesztésben nem szabad sohasem szem elől tévesztenünk, hogy a ma különleges, drága megoldásai holnapra már az átlagfogyasztók, az ipari termelés számára is elfogadható áron áll­hatnak rendelkezésre. No meg azt is, hogy pél­dául egy hengerdei automatikában nem kívánunk meg kisebb műszaki megbízhatóságot, mint mondjuk egy interkontinentális rakétában, csu­pán a következmények eltérő jellegűek. Ésszerű helygazdálkodás A háború előtti évek legjobb elektronikus ké­szülékeiben köbdeciméterenként kb. 60 alkat­részt sikerült elhelyezni (tehát köbcentiméteren­ként 0,06 alkatrészt). A melegedési és szigetelé­si, áthallási stb. hatások szempontjából ez volt akkor az elfogadható maximum. Mindaddig, amíg például egy repülőgépen 2—3 ezer alkatrészből állt az elektronikus berendezés, nem okozott túlságosan sok gondot az elhelyezés. Azután megindult az elektrotechnika verseny- futása. A repülésben az elektronikus berendezé­sek annyira teret hódítottak, hogy amíg egy régebbi „repülőerőd“-ben alig ezer elektronikus alkatrész volt, egy mai bombázóban már mint­egy százezer alkatrészt sikerült az elektronikába bezsúfolni. (Nincs bizony valami irigylésre mél­tó dolguk az elektronika karbantartó szerelői­nek! ] A méretcsökkentés tehát égetően szükségessé vált annál is inkább, mert különben a várható teljesítményigény kielégítésére valóságos erőmű­vet kellett volna a gépbe beépíteni. Így került előtérbe a miniatürizálás problémája, helyesebben Tranzisztor — jobbra fent összeszerelve, balra lent műanyagtokba ágyazva, jobbra lent termé­szetes nagyságban. TELEFON SÜKET VILÁGTALANOKNAK Amerikai elektronikus szakértők olyan űj ké­szüléket fejlesztettek ki, amelynek segítségével a süket világtalanok is telefonálhatnak. A kom­munikációhoz olyan billentyűzetet használnak, amelynek billentyűelrendezése a vakírás (Braille- írás) hatpontos mátrixának felel meg. A meg­felelő billentyűk lenyomására létrejönnek a kí­vánt betűk. Ezeket villamos jelekké alakítja és a közönséges telefonvonalon továbbítja a készü­lék. A vevő telefonkészülék hasonló Braille-egy- séggel van összekapcsolva. A beérkező jeleket úgy alakítja át a készülék, hogy a Braille mátrix megfelelő rudacskái jönnek mozgásba, így a világtalan ujjaival leolvashatja az üzenetet. annak első, konzervatív változata: az arányos méretcsökkentés. Mindenekelőtt a csövek méreteinek kisebbíté­sére törekedtek. Megszülettek a törpe, majd a miniatűr csövek. Ezzel párhuzamosan készültek az újabb, egyre kisebb alkatrészek is. A frekven­cia növelése, a hullámhossz leszorítása is ked­vezett ennek — bizonyos vonatkozásokban a mikrohullámú fejlesztés is közrejátszott a minia­türizálás sikerében. A második világháborúban már sikerült a fajlagos „pakolási“ sűrűséget megnégyszerezni: miniatűr csövekkel, kis mére­tű koncencionális alkatrészekkel már köbdeci­méterenként 250 alkatrészt tudtak elhelyezni. Egy darabig ez kielégítőnek tűnt. De a további elemzés és az Igények fokozódása kiderítette, hogy frontális támadásra van szükség az egész vonalon: minden készülékelem méretét csökken­teni kell. A miniatűr csöveket követték a í-zub- miniatűr csövek, a kis méretű szabványos alkat­részek helyébe pedig — jobb dielektrikumok, új mágnesanyagok alkalmazásával együtt — a mi­niatűr alkatrészek, úgy, amint mai kis tranzisz­toros rádióinkban ez már megszokott. így sike­rült a konvencionális, vákuumcsöves kapcsolá­sokkal, szubminiatűr csövekkel a köbdeciméte­renként 1200 alkatrészhez eljutni. Ez volt a klasszikus elektronikus technika csúcsteljesít­ménye. A még kisebb méretek felé Az ötvenes évek döntő fordulatot hoztak a vákuumcsövek terén — megszülettek a klasszi­kus kristálydetektor késői, fejlett unokái, a kris- tálydiódá-k, majd a tranzisztorok és a még bo­nyolultabb egyéb félvezető elemek. Magukat a kristálydiódákat a radartechnika hozta magával, de csakhamar függetlenítették magukat tőle is, és megkezdték önálló elektronikai életüket. A tranzisztorok alapvető előnye a jóval kteebb teljesítmény, s ezzel együtt a jóval kisebb mele­gedés is volt, ez pedig a szomszédos alkatrészek üzemviszonyaira is kedvező hatással lehetett. Most már még többet lehetett bezsúfolni ugyan­abba a készüléktérfogatba: köbdeciméterenként 1800 alkatrész lett a rekord. Ezután megtanultuk elektronikus módon a mi­niatűr jelző fokozását: a miniatűrnél is miniatű- rebb a szubminiatűr nevet kapta, de nem sokáig örvendhetett a parányrekord dicsőségének, mert a fokozódó ütemű fejlesztés eredményeképpen csakhamar megszületett a még miniatűrebb: a mikrominiatűr is. Ehhez azonban minőségi vál­tozásnak kellett bekövetkeznie — szerkesztési és technológiai szempontból egyaránt. A további csökkentés, kicsinyítés alapját a fél­vezető-technika további fejlődése teremtette meg. A szilárd testek fizikáján alapuló különféle alkatrészek mind nagyon kis méretűek, általában nem is maga a készülékelem. hanem a tokozás térfogatszükséglete állapítja meg a méreteket. A félvezetők, a kerámiai anyagok fejlődése fel­fegyverezte az elektronika technológusait azokkal az anyagokkal és eszközökkel, amelyek segítségével újabb lépést lehetett tenni a pará­nyi felé. így születtek meg parányi mikrominiatűr al­katrészekből és diódákból, tranzisztorokból és más félvezető elemekből a mikromodul egysé­gek. A már csupá« nagyító alatt, orvosi műtőket megszégyenítő tisztaságban szerelhető alkatré­szeket szabványos „szerelőlapokra“ kellett el­helyezni, szabványos módon kellett a bekötésük­ről gondoskodni. Közönséges javításukról sző sem lehetett, inkább kicserélték őkert, s a rosz- szat egyszerűen eldobták. Egy ilyen szabványos mikromodulegységben köbcentiméterenként 18 alkatrészt lehet elhe- • lyezni, vagyis a korábbi tranzisztoros, szubmi­niatűr megoldásnál tízszer nagyobb alkatrészsű- rüséget lehet elérni. A mikromodul a mikromi- niatürizálás legkonzervatívabb válfaja. A szilárd testek fizikájának fejlődése ennél sokkal többet is lehetővé tesz. Az út a kétdimenziós és a térbeli megoldások felé vezet. A kétdimenziós megoldásokban vé­kony filmekből építik fel az alkat részeket, a to­vábbi feladat a bekötések elkészítése. Minthogy e téren „nagy méretekben“ is megvolt a kellő tapasztalat, a nyomtatott áramkörök alakjában, a felgőzölt vagy plattírozott filmekből maratással vagy más célszerű eljárással kialakított 2G-mik- rominiatűr áramkörökben sikerült a mikromodul alkatrészsűrűségének ötszörösét elérni: egy köbcentiméterben 90 alkatrészt lehet elhelyez­ni. S ez még messze van a csúcsteljesítménytől. .Mert a mikrominiatürizálásban a végső szót — egyelőre — a molekuláris áramkörök, a szilárd­test-áramkörök jelentik. Ha például egy lélve­zető szilícium alaplemež egy részeit p-típusú, más részeit n-típusű félvezetővé alakítják, a szi­líciumkristály testében lehet kialakítani az áram­köröket. Az eredmény: köbcentiméterenként 1200 alkatrész. Egy parányi kockában nagy tel­jesítményű erősítő, bonyolult funkciókat teljesítő logikai egység, számítógépblokk fér el. Nem lévén mozgó alkatrész, vagy kilazuló bekötés, az élettartam szinte korlátlanul megnő, a megbíz­hatóság erőteljesen fokozódik. Persze, mindezt nem adják ingyen. Sok műve­letet automatizálni kell, súlyosak az alapanya­gokkal szemben támasztott követelmények. Űj technológiákra is szükség van. De a legfonto­sabb, hogy a tervező és a technológus új utakon közelítse meg a probléma megoldását. Ez teszi a műszaki fejlesztés egyik legizgalmasabb problémájává a parányi méretek ésszerű hajszo­lását. (dj) 1976. XII. 14. 6 %

Next

/
Oldalképek
Tartalom