Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-07 / 291. szám, jkedd
A Karéi ASZSZK petrozavodszik csiliámpala-feldolgozó üzemében 19 ifjúsági brigád dolgozik. Mind részt vesznek az üzemi versenyben. Jelszavuk: e tervidőszakban a jó minőségért a komszomolisták kezeskednek. Felvételünkön: Nagyezsda Janvarovova (középen) komszomolbrigádja a győztes a versenyző munkacsoportok között. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ) VALASZ OLVASÓINKNAK Vagyonjogi ügyekben R. J.: Mindenki, aki jogi szempontból teljes cselekvőképességűnek számít, szabad akarattal és ép elmével szabadon rendelkezhet vagyonával, eladhatja, elajándékozhatja, eltartási szerződést köthet, és halála esetére végrendelettel rendelkezhet vele. Az első esetben a személyi vagyont illetően a polgári törvénykönyv 140. paragrafusa korlátozó rendelkezést tartamaz, ugyanis a társtulajdonos a személyi tulajdont képező tárgyból (ennek számít a családi ház is) tulajdonrés/ét a többi társtulajdonos beleegyezése nélkül csupán akkor ruházhatja át az említett szerződésekkel, ha utódjára, vagy valamelyik társtulajdonosára ruházná át tulajdonrészét. Igv édesapjuk a családi házból őt megillető tulajdonrészét érvényesen csak az Önök beleegyezésével tudná második feleségére „átíratni“. Ha Önök ehhez nem adnák beleegyezésüket, édesapjuk a polgári törvénykönyv 142. paragrafusa értelmében kérhetné az Önök között fennálló tulajdonközösség megszüntetését. Mivel az egyla- kásos családi ház nem osztható két, műszakilag is önálló részre, valószínűleg a másik megszüntetési mód jönne számításba, tehát valamelyik fél kifizetése a hivatalos becslési érték kifizetése ellenében A teljes szabad végrendeleti rendelkezést korlátozza a polgári törvénykönyv 479. paragrafusa. Ez a rendelkezés előírja, hogy a végrendeleti öröklés esetében a kiskorú utódnak legalább annyit kell kapnia, mint amennyit a törvényes öröklés esetében kapna, tehát törvényes örökrészét nem lehut érvényesen csökkenteni. A nagykorú utódnak köteles részként legalább annyit kell kapnia, mint a törvény szerinti öröklés esetében járó örökrész háromnegyed része. Tehát csak egynegyed résszel lehet az ilyen örökös törvény szerinti örökrészét érvényesen végrendelettel korlátozni. Az Önök esetében, ha édesapjuk nem hagyna hátra végrendeletet, a túlélő feleséget megilleti a házasság alatt szerzett vagyon fele a házastársak osztatlan közös tulajdonából megillető társtulajdonosi rész címen (tehát nem öröklés címén), az örökséget képező vagyonból pedig a polgári törvénykönyvünk 473. paragrafusa szerint a gyermekekkel azonos örökrész (tehát két gyermek esetében egy harmad rész illeti meg). Megjegyezzük még, hogy a bírói gyakorlat a köteles rész végrendeleti megsértését csak akkor veszi figyelembe, ha azt a köteles, részre jogosultak az örökösödési eljárásban az állami jegyzőségen kimondottan kifogásolják. \ csehszlovák polgári törvén vkönyv a túlélő házastársnak nem biztosít köteles részre jogot, nem biztosítja számára a régebben ismert özvegyi ha- szonélevezeti jogot sem, de a már említett osztatlan közös tulajdonból járó, rendszerint felerész kiadásával és egy gyermekrész terjedelmében járó törvényes örökléssel méltá- íivos mértékben kielégíti az özvegy igényeit. Az özvegvasz- szonyt (a férfit nem) ezenkívül megilleti az özvegyi nyugdíj. N. I.: Az állami jegyzőségen jegyzői okiratba foglalt végrendelet eredetije az állami jegyzőség megőrzésében marad, és elhalálozás esetében az állami jegyzőség saját nyilvántartása alapján ellenőrzi, nem maradt-e az örökhagyó után végrendelet. A teljes szövegében a végrendelkező által megírt, aláírt, és az aláírás dátumával ellátott érvényes végrendelet esetében fennforog a gyakran nem is szándékos beavatkozás folytán az elvesztés, megsemmisülés Veszélye. A végrendeletet az örökhagyók gyakran a kiszemelt örökös megőrzésére bízzák, vagy egy harmadik megbízható személyre, de az álllami jegyzői eljárási rendről szóló törvény 69. paragrafusa értelmében az örökhagyó álla- rri letétbe helyezheti sajátke- zűleg írt végrendeletét. Gyurka jeligére: Válásuk, s a válóperes ítélet jogerőre emelkedése után a házasság alatt szerzett ún. „házastársak osztatlan közös tulajdonát“ képező vagyonuk megosztását illetően a polgári törvénykönyv 149. paragrafusa értelmében szabadon megegyezhetnek. A megosztás megállapodásáról a lelek kívánságára igazolást adnak a másik fél részére a megoszlás módjáról. Ha nein tudnának a bíróságon kívüli egyezséggel megállapodni, akkor bármelyikük kérelmére a bíróság dönt. A közösen szerzett vagyont a házasságot felbontó ítélet jogerőre emelkedése napjával kell megállapítani és felosztani. A házastársak osztatlan közös tulajdonába tartozik a kölcsönből vett bútor is, még akkor is, ha a kölcsönt csak az egyik házastárs törleszti. A közös vagyon megosztásánál abból kell kiindulni, hogv a házastársak része egyenlő. Mindegyik volt házastárs kérheti, hogy térítsék meg neki, amit különvagyonából magávai hozott a házasságba, a házasság alatt ajándékként, vagy öröklés útján szerzett, ilyen esetben rendszerint a házasság felbontása idejében létező maradékérték megtérítésére van igény. Ezzel szemben mindegyik házastárs köteles beszámítani azt, amit a közösből különvagyonába fektetett bele. Figyelembe kell venni a kiskorú gyermekek szükségleteit, valamint azt, hogy melyik volt házastárs törődött többet a családdal, ki milyen mértékben járult hozzá a közös dolgok megszerzéséhez és megtartásához. A bírósági gyakorlat a közös vagyon megosztásával egyidejűleg megosztó határozatában (ítélet vagy egyezség) rendezi a közös vagyonnal kapcsolatos kötelezettségek, adósságok, esetleg közös követelések sorsát is. Így az Önök esetében rendezni kell majd, hogy a válóperes ítélet jogerőre emelkedése után még fennmaradó tartozását az Állami Takarékpénz- tarral szemben ki viseli. Dr. F. J. RÉGI ÉS ÚJ AUTOMATÁK „Ha minden szerszám parancsra vagy éppen megsejtve, milyen műveletre szánják, önmagától elvégezhetné azt, amiként Daidalosz műalkotásai maguktól mozogtak vagy Hefaisz- tosz háromlábasai önszántukból fogtak hozzá a szent munkához, ha tehát a takács vetélő- je önnön magától szőne — nem lenne szüksége a mesternek segédre, az úrnak szolgára“. így írt Arisztotelész. És abból, hogy Nagy Sándor bölcs tanára látott automata szobrokat — műveiben több ízben emlékezik meg egy mozgó Afrodité-szo- borról —, azt hihetnők: a kor világosan látta a munka gépesítésének és automatizálásának hasznát. Ősi automaták Márpedig ez nincs így. Éppen az antik világ állott legtávolabb az automata kézzelfogható hasznosításától. No de menjünk sorjában. Az automaták, tehát olyan önműködő szerkezetek, amelyek egy eredetileg ember által végrehajtott műveletsorozatot annak távollétében vagy közreműködésé nélkül hajtanak végre — igen ősi eredetűek. Végső fokon minden csapda, vagy a tibeti imamalom automatának tekinthető, noha egyszerűségük miatt mai nyelv- érzékünk tiltakozik a besorolás ellen. De lássunk egy bonyolultabbat. Ősszel ostorpattogtatás- sal és riasztó lövésekkel igyekeznek távoltartani a szőlőhegyek csőszei a gyümölcsöt dézsmáló madarakat. Az indo- kínia szedang törzs ezt a munkát régtől fogva automatizálta. Bambuszállványon zsinórred- szerrel összekapcsolt bonyolult ü tűhangszeres „haragjátékot“ építenek, amelyet vízsugár működtet, végnélkül ismételve egy 120 hangból álló dallamot. Ezzel a Tang-koa nevű zenés madárijesztővel óvják rizstermésüket több sikerrel, mint hazai néma változataik a szőlőt. Ez a zsinórxilofon az egyszerű gátlószerkezet nélküli automaták jó példája. Hozzá elvileg hasonló, tehát végeredményben a nehézségi erő által hajtott, sebességüket illetően szabályozatlan automaták hosszú soráról van tudomásunk. A hellenisztikus időkben feltűnnek až első eladóautomaták (Spartában bort, Alexandriában kézmosáshoz használt horzskövet árultak így), és zenegépek. Azonban a legtöbb automata még ennyire sem szolgál gyakorlati célt: látványos bábuk, csiripelő, szárnycsattogó madarak, virágzó fák, vagy éppen a templomi áhitat fokozását szolgáló bűvésztrük- kök és színházi kellékek. Szerkesztőik egy részének neve is ismert jPhilon, Heron), másoké feledésbe merült. A következő fontos lépést megtette még az ókor, de nem fejlesztette tovább. Ez a gátlószerkezet bevezetése volt, amely az automata működésének az erőforrástól független állandó sebességet biztosít. így — valamikor az ókor végén vagy a középkor elején — megszületett az óramű. A későbbi mozgóbábus, harangjátékos órák prototípusának tekinthetjük Su-Sung óratornyát. Ez az 1090-ben épült csillagászati automata szerkezet 12 méter magas volt. Belsejében hatalmas, vízzel táplált vízkerék működött, amely bonyolult áttételekkel a bolygók és a csillagos ég forgását, a naptári időt és a napi óraállást mutatta, természetesen gong, csengő és cintányér zenei aláfestésével. Az óramű tovább-tökéle- tesedett, azonban sem a hajtóerő változása (rugó), sem a miniatürizálás (zsebóra) az automata típusát lényegében nem érintette. Játékok A középkor derekán fontos újításnak vagyunk tanúi: a harangjáték dallamát vezérlő bütykös dobot úgy szerkesztették meg, hogy a melódiát változtatni lehessen. Ezzel csírájában létrejött a merev automata szerkezet programozásának lehetősége. Ezt az elvet vitte később diadalra a lyukkártya feltalálásával és alkalmazásával a XVIII. században Bouchon, Falcon és Jacquard. De addig még sokat tökéletesedtek az automaták. Építésüknek olyan neves művelői voltak, mint Leonardo da Vinci, aki XII. Lajos milánói fogadására járó oroszlánt szerkesztett, ez a király előtt mancsával feltárta keblét, hogy megmutassa a benne levő liliomokat. V. Károly sem pusztán imádkozással töltötte idejét a San Yuste kolostorban, hanem mechanikusával fegyveres harcoló katonabábúkat, repülő (?) madarakat, zenészeket faragott. E korból már több automata fennmaradt, így például egy mászó pók 1586-ból, amely Drezdában látható. A XVII. században járkáló, magot csipegető és azt látszólag meg is emésztő pávát, különféle szakmák munkálatait végző iparosokat készítettek. Végül a XVIII. század elképesztő gazdaságban ontotta magából a játékos automatákat. A híres és sokoldalú feltaláló, Vaucanson 12 dallamot játszó fuvolást, a vér körforgását szemléltető, működő anatómiai modellt, szamár által hajtott szövőgépet, élethű kacsát szerkesztett. Mindannylukat túlszárnyalta a két Droz az Androidákkal. Ezek a gyermekformájú figurák írtak, illetve rajzoltak, de olyan hosszú szövegeket és oly sokféle ábrát, hogy méltán kivívták az utókor csodálatát is. Mind ezeknél, mind a bécsi Knaus íróautomatájánál már megvalósult az analóg és digitális vezérlőberendezés kombinációja a betűk kiválasztása és profiltárcsák útján való megrajzolása érdekében. Gépek A XVIII. század nemcsak a lyukkártya és a szerkezeti elvek tökéletesedése révén jelent fordulatot, hanem az ipari forradalom ténye miatt fel- használásuk tekintetében is. Messze vezetne a játékos automaták és az ipar gépesítésének kölcsönhatását boncolni — elégedjünk meg itt azzal, hogy létezik. Tény, hogy Vaucanson használható gépeket is tervezett, sőt Jacquard damaszt-szö- vőgépe is az övén alapszik. De sokan nem tudják, hogy az első automata gyárüzem, egy amerikai malom is ekkor keletkezett. Egy ember felül beön- tötte a gabonát és senki hozzá nem nyúlt, míg alul őrölve, szitálva, finomság szerint osztályozva meg nem jelent a liszt. Ez a gyár és számos gép feltalálása csak úgy volt lehetséges, hogy a XVIII. században a regulálorokat, illetőleg az üzemelést zavaró körülményeket észlelő és hatásukat kiküszöbölő szabályozóköröket széles körben alkalmazták. Klasz- szikus példája — de a közfelfogással ellentétben nem első variánsa — Watt híres centrifugális regulátora. Egyidejűleg rohamosan csökkent az érdeklődés a látványos automaták iránt, és — igen jellemzően — egy átmeneti korszak után, amelyben lokomotívokat és léggömbfelszállásokat belépti díj ellenében mutogattak, megkezdődött az ipari kiállítások és vásárok ideje. Amit ma nevezünk automatának, műszaki szempontból nem elvileg különbözik az androi- dáktól, hanem bonyolultsági foka tekintetében. A legkomplikáltabb szabályozó művek egyike, az önműködő pilóta, amely automatikusan biztosítja a repülőgép stabilitását és úgy navigál, hogy a jármű minden szélváltozás ellenére tartja irányát: nem más, mint ismert gépésze- 1i elemek szellemes kombinációja. Más a helyzet az automaták fejlődésének legutóbbi szakaszával. A csapdától az önműködő pilótáig valamennyi szerkezet közös tulajdonsága az, hogy működésében az emberi agy „előregyártott“ ítéletei váltódtak ki mechanikusan, mihelyt az előrelátott paraméterváltozások bekövetkeztek. Többé-kevésbé merev műveletsoraik az ember által előre elképzelt helyzetek megoldásait szolgálták. Az automaták e csoportjában konzervált gondolatsorok tehát a programrendszer és a szellemes szabályozók ellenére csak élesen körülhatárolt területen és esetekben érvényesültek. Ezért valójában új automatának azt nevezhetjük, amely elvében is új, mert az emberi agy egy feladatát, a spontán ítélet- alkotást is átvállalja: az elektronikus számítógépekkel kombinált munkagépet. Közömbös, hogy űrhajóban működik-e, vagy sakkozik, mindenképpen magasabbrendű az előbbieknél. Azok az emberi kéz és érzékszervek munkáját látták el, ez már az agyat tehermentesíti. Éppen emiatt várható uralom- rajutása nem tesz borúlátóvá, hiszen az emberi elmét a rutinmunka alól felszabadítva, rendkívüli teljesítményekre készteti. Annak megítélése, hogy ezeket az automatákat szabad-e, gondolkodó gépeknek nevezni vagy sem, nem a mi feladatunk. Viszont nem fér vita ahhoz a bölcsességhez, amit Droz egyik automata bábuja vetett papírra a XVIII. században: „Nem gondolkodom, de azért vagyok“. És vajon nem ez-e a döntő? Ä szívszoradázés megszületése Sokáig nagy gondja volt az orvostudománynak: hogyan lehetne gyógyszereket közvetlenül a szívbe juttatni? A mellkas falán keresztül szúrt tűvel, az „intrakardiális“ injekcióval * csín ján kell bánni, mert az csak nagy szükségben, életveszélyben (például szívmegállás) jogosult. S az égető kérdés 1929-ben megoldódott: Ekkor közölte ugyanis Werner Forssmann orvos, hogy sikerült neki egyik karvénáján át vékony kathetert (lebocsátó cső) a jobb szívpitvarába felvezetnie! A hősies önkísérletet röntgenátvilágítással ellenőrizték. Azóta még több ízben megismételte e vakmerő önszondázást, hogy röntgenárnyékot adó anyagokat (jódnát- rium, uroselectan) fecskendezzen szívébe, és pontos képet nyerjen annak üregeiről. így keletkezett a szívszondázás, amelyről már a „premier“ alkalmával kiderült, hogy szakavatott kézben káros következménnyel nem jár, és a szonda akár órákig hagyható az erekben. S ezzel Indult el hódító útjára a modern szívsebészet is, amelynek mindennapos segédeszköze, kalauza, úttörő műszere — a szívszonda! A szívsebész mielőtt műtéthez fog, sok mindenről tájéko- zódhatik a hajlékony, karcsú eszköz segítségével. A hosszú, vékony cső a jobb pitvaron túl is tolható, a jobb kamrába, onnan a tüdőverőérbe stb. Röntgenképen vézna kígyónak látszik, amely kísértetiesen tekereg az életfontos csatornák és csarnokok búvóhelyein. Ha gumiballonnal felszerelt a vége, akkor ez kontrasztanyaggal térítődve valóban a pápaszemes kígyó fejére emlékeztet. A szívsebész ezzel a műszerrel lát. Kitapintja vele a szív üregeit, megbecsüli az átjárók, szorosok, hasadékok tágasságát — tájékozódhatik a kamrák vérének nyomásáról — vért vehet egyenesen a szívből, hogy elvégezhesse a fontos vérgázelemzést, felfedezhet rendellenes átjárókat, nyílásokat, mert a magzat fejlődése folyamán előfordul, hogy a természet nyitva felejt ajtókat, kapukat. (djj
