Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-23 / 305. szám, csütörtök

NÉHÁNY*» ^•-SOR Alakulóban Carter kabinetje A Szaharától délre fekvő országok fegyvergyártásában első helyen a Dél-afrikai Köztársaság áll, melyet Rhodesia követ a sorban. Mindkét ország fehér kisebbségét erősen nyugtalanítják a né­gerek lázongásai és a felszabadító mozgalom erősödése, ezért lázasan fegyverkeznek. Képünkön: fehér dél-afrikai „háziasz- szonyok“ Johannesburgban fedett lövöldében sajátítják el a fegy­verhasználat tudományát. (ČSTK — AP felvételi Kissinger—Richard találkozó. Washington — Henry Kissin­ger, amerikai külügyminiszter Washingtonban munkaebéden találkozott Ivor Richarddal, a genfi Rhodesda-konferencia brit elnökével. A megbeszélés kö­zéppontjában Londonnak az a szerepe állt, amelyet átmeneti­leg addig töltene be, amíg a többségi kormány Salisburyban teljhatalomra jut. Richard hang­súlyozta London és Washington teljes nézetazonosságát Ang­lia átmeneti szerepét illetően. Nagy-Britannia ENSZ-képvise- lője találkozott az amerikai törvényhozás tagjaival is. Ki­fejtette nekik, hogy karácsony után afrikai körútra indul, mert közvetlenül kívánja kipuhatol­ni az öt afrikai „frontország“ és Dél-afrika véleményét Lon­don terveiről. Richard útjának befejezése előtt aligha várható előrelépés a Rhodesia jövőjével foglalkozó tárgyalásokon. Véres bérmunka vállalói London — A rhodesiai Smith- rezsim a szomszédos afrikai or­szágok elleni agresszív akciói­ban és a zimbabwei nép nem­zeti felszabadító mozgalma el­leni harcában nagy számban „foglalkoztat“ külföldi zsoldo­sokat. A napokban a rhodesiai reguláris hadsereg egyik alegy­ségénél szerfölött figyelemre méltó epizód zajlott le* A ka­tonák részére rendezett koncer­ten megkérdezték a közönség egy-egy tagját, hová valósi, honnan került ide a hadsereg­be. „Taxona, Arizona állam“ — válaszolt az egyik katona. „Manchesterből, Angliából“ — felelte egy másik. „Brüsszel­ből ... Birminghamből... New Yorkból... Londonból ...“ —• hangzottak a válaszok a publi­kum soraiból. A rhodesiai hadseregben hoz­závetőleg 400 amerikai, ezer angol zsoldos szolgál, de ott vannak e „véres bérmunka“ más nyugat-európai, ausztráliai és latin-amerikai „vállalói“. A zsoldosok „importja" mel­lett a rhodesiai vezetés most újabb rendőri alakulatokat szer­vez, amelyek a „terrorizmus“ elleni harcra „specializálód­nak“. Salisburyben a „városi partizánok elleni harc“ felada­tával különleges alakulatokat hoztak létra Ezentúl „szakava­tott“ pribékek vonultak ki az utcákra, ha az afrikaiak tün­tetnek a fajüldözés ellen. Gaberones — Ismét fegyve­res összecsapás zajlott le Rho­desia és Botswana határán —* jelentette be a botswanai kor­mány. A Francistown közelében kirobbant összetűzésben egy botswanai rendőr megsebesült. Gaberones-ban a kormány rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy az ENSZ Biztonsági Taná­csa elé viszi a sorozatos rhode­siai támadások ügyót — gőzöl­te a botswanai kormány szóvi­vője. K ommentárunk Llétnapos munkáját befejez­** ve lezárult a vietnami kommunisták IV. kongresszusa. A párt legfelsőbb fóruma egy olyan periódust zárt le ezzel, amely új kor nyitányát jelen­tette az ötvenmilliós indokínai ország számára. Most az építés, a békés alko­tás esztendői következnek, s a kongresszus határozatiból kitű­nik* a vietnami kommunisták nem kisebb elszántsággal lép­nek az új küzdelem színterére, mint amilyennel az idegen ag- resszorokat és bábjaikat kiver­ték, s létrehozták egységes ál­lamukat. a Vietnami Szocialista Köztársaságot. A Központi Bi­zottságnak a kongresszuson el­fogadott jelentése nem csupán összegezte az elmúlt időszak eredményeit és tanulságait, ha­nem kijelölte azokat a teendő­ket is, amelyeket a vietnami kommunistáknak végre kell hajtaniuk, hogy országuk mi­hamarabb virágzó, jólétben fejlődő iparosított szocialista állammá lehessen. A cél elérése érdekében a párt három irányú forradalom végrehajtását tűzte ki: a termelési viszonyok terü­letén; a tudományos műszaki haladásban — és az ideológiá­ban és kultúrában kell forra­dalmi haladást elérniük a szi­lárd gazdaság és az új szocia­lista embertípus kinevelése ér­dekében. Fontos ügy az egész ország­ban a pártszervezetek munká­jának javítása, tökéletesítése, a káderek nevelése. A felszaba­dító és honvédő háború évei­ben a párt szervezetei bebizo­nyították, képesek arra, hogy magas operativitással irányít­sák és vezessék a harcot. Most az újtípusú feladatok elvégzé­se előtt a vietnami kommunis­ták tudatában vannak annak, hogy tovább kell tökéletesíteni a pártmunka módszereit, erősí­Új feladatok előtt teni kell mindenütt a párt ve­zető szerepét. Jelentős segítsé­get nyújtanak a déli országrész pártszerveinek is. A Thieu- rendszer éveiben a Dél-Vlemam- ban dolgozó kommunisták kö­zül sokezren pusztultak el a harcokban és a börtönszigetek hírhedt „tigrisketreceiben“. Most északról mennek délre ta­pasztalt kommunisták a munka megszervezését segíteni. A pártmunka további fejlesztését szolgálja a párt szervezeti erő­sítése is. Az üj szervezeti sza­bályzat kimondja, hogy a párt neve ezentúl Vietnami Kommu­nista Párt lesz. Az ország minden részéből érkezett küldöttek megvitatták a szocialista állam fejlesztésé­nek kérdéseit, s megállapítot­ták: tovább kell erősíteni a proletárdiktatúra államát, erő­síteni kell a munkás-paraszt szövetséget, az új szocialista értelmiséget. A háború pusztította ország kommunistái optimistán •'látják a gazdaság fejlesztésének táv­DMITRIJ USZTYINOV mar­sall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere táviratban köszön­tötte Vo Nguyen Giap hadse­regtábornokot, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság nemzetvé­delmi miniszterét a vietnami hadsereg megalakulásának 32. évfordulója alkalmából. A szov­jet honvédelmi miniszter üd­vözlő táviratot küldött Nikola Ljubicsics jugoszláv nemzetvé­delmi miniszternek is a ju­goszláv néphadsereg megala­kulásának 35. évfordulója al­kalmából. TODOR ZSIVKOV, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsának el­nöke, tegnap négynapos hiva­talos baráti látogatásra a Lí­biai Arab Köztársaságba érke­zett Moamer Kadhafi, a Líbiai Forradalmi Parancsnokság Ta­nácsa elnökének meghívására. MARIO SOARES, a portugál kormány elnöke, befejezte egy­hetes brazíliai hivatalos láto­gatását és hazatért Lisszabon­ba. AHMED ZAKI JAMANI szaúd- arábiai olajipari és bányaügyi miniszter a rijadi televíziónak adott nyilatkozatában megálla­pította, hogy országa a kiter­melt kőolajat „mindig és min­den körülmények között“ poli­tikai fegyverként akarja fel­használni, ha ez az arab érde­keket szolgálja. AZ OPEC, a Kőolajtermelő Or­szágok Szervezetének különle­ges alapja Pakisztánnak 21,45 millió dollár, Sri Lankának 8,1, millió, Szudánnak 7,45 millió, Guineának 2,35 millió, a Kö­zép-afrikai Köztársaságnak 1,75 millió, Nyugat-Samoának 1,6 millió dollár összegű kölcsönt folyósít az országok fizetési mérlegének rendezésére. JUAN CARLOS BLANCO uru­guayi külügyminiszter benyúj­totta lemondását Mendez köz- társasági elnöknek. A lemon­dásnak az lehet az oka, hogy Blanco néhány kérdésben nem értett egyet a kormány többi tagjával. DOMINICA, Nagy-Britannia autonóm társult állama, 1977. november 2-án kikiáltja függet­lenségét. Louis Cools-Lartique a dominicai parlamentben ki­jelentette, hogy Patrick John, a dominicai kormány elnöke ebben az időpontban állapodott meg az angol külügyminiszter­rel. latait. A kongresszus megálla­pította: „Vietnam jelenlegi vi­szonyai lehetővé teszik azt, hogy az országban a kisipari termelésről közvetlenül a nagy­ipari szocialista termelésre tér­jenek át és 20 év alatt Vietnam korszerű iparral, fejlett mező- gazdasággal, nagy védelmi ké­pességgel, élenjáró kultúrával és tudománnyal rendelkező vi­rágzó szocialista állammá vál­jék, megbízhatóan védelmezhes­se békéjét és füqgetlenségét, gazdag és boldog életet biztosít­son a nép számáraEzt szol­gálja a tanácskozáson elfoga­dott II. ötéves terv is. A kongresszus méltó fóruma volt ugyanakkor a szocialista szolidaritásnak, a proletár In­ternacionalizmusnak is. A ta­nácskozáson magas szintű kül­döttségek képviselték a testvér- pártokat. A szocialista orszá­gok kommunistáinak képviselői biztosították a vietnami elvtár­sakat: a kipróbált barátok tá­mogatására továbbra is számít­hatnak. Ezért is írhatta a VKP központi lapia, a Nanh Dán a kongresszus tanulságait össze gező cikkében: „A vietnami kommunisták az egész nép, a nemzetközt kommunista mozga lom és a haladó emberiség tá moqatásával magabiztosan ha ladnak előre, megvalósítják a kongresszus által elfogadott programot, felépítik a szocia­lizmust az országban, továbbra is hozzájárulnak a népek kö­zös harcához, amelyet a béké­ért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializ­musért vívnak*. M. GV. Carter, az Egyesült Államok megválasztott elnöke Plainsben tartott sajtóértekezletén jelen­tette be hivatalba lépő kormá­nyának három új tagját. A saj­tóértekezleten feltett kérdések­re válaszolva Carter kilátásba helyezte beiktatása után a tár­gyalások elkezdését az ameri­kai—vietnami kapcsolatok javí­tásáról. A sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire Zbig­niew Brzezinski is, akit Carter a nemzetbiztonsági tanács ve­zetőjének jelölt. Közölte, nem hiszi, hogy az enyhülési politika a jövőben ugyanolyan lesz, mint a korábbi években, de ki­emelte annak fontosságát, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió fokozatos megegyezésre jusson, mert ez a béke és a? emberiség általános érdeke. Azt mondta, ahhoz, hogy az enyhülés tartós legyen, kölcsö­nösnek és átfogónak kell len­nie. Kijelentette, a SALT-I. egyezményt fontos lépésnek tartja. Állást foglalt a SALT-II. és további egyezmények eléré­se mellett. Megjegyezte, hogy e kérdésben „általános egyet­értés van az új csapatban.“ James Carter Harold Broio- not nevezte ki hadügyminiszte­révé. Az újságírók több kérdést tettek fel Carternek katonai ki­adásokkal és a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok­kal kapcsolatban. A január 20-án hivatalba lé­pő elnök Ismét kijelentette, hogy ki akarják vonni Dél-Ko- reából az amerikai szárazföl­di egységeket és hogy öt-hét milliárd dollárral csökkenteni kívánja a hadügyi költségve­tést bizonyos ésszerűsítések, többek között a fegyverrend­szerek szabványosítása révén. Dél-Koreát illetően Carter úgy válaszolt, hogy az ameri­kai csapatok kivonását „nagyon lassan, módszeresen és gondo­san“ kell végrehajtani, s az ügyben konzultálni kell Szöul­lal és Tokióval is. Közölte, hogy hivatalba lépése után fe­lül fogják vizsgálni az Egyesült Államok hadügyi apparátusának szervezeti felépítését. Széles körű amnesztiát! Választásokra készülnek a kommunisták Madrid — Az amnesztia nagy­mérvű kiterjesztésére szólította fel a spanyol kormányt szer­kesztőségi cikkében az El rais című napilap. A cikk szerint az amnesztia „a nemzeti megbéké­lés elengedhetetlen feltétele, ám a király lúliusi rendelete nem felelt meg a spanyolok vá­rakozásainak és igényeinek“. Ülést tartott Madridban a Spanyol Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága. Az ülésen — lapjelentések szerint — arról volt szó, hogy kiket jelöljenek képviselőnek a közelgő parla­menti választásokon. A Spanyol Kommunista Párt, amennyiben a választások előtt legalitást nyer, 557 parlamenti képviselő- jelöltet kíván a szavazó listák­ra felterjeszteni. A katalán kommunisták veze­tői közölték, az Egyesült Ka­talán Szocialista Párt eltökélt szándéka, hogy részt vesz a vá­lasztási hadjáratban. BÖRTÖNLAKŐBŰL BOTCSINÁLTA „HŐS” A nyugati országokban a televíziós-képernyőkön és az új­ságokban e napokban szinte hemzsegnek Vlagyimir Bukovsz- kij disszidens portréi — írta tegnap Borisz Rujkovics, a TASZSZ kommentátora. A propagandagépezet teljes gőzzel működésbe lépett. A bű­nözőt, akit a közelmúltban utasítottak ki a Szovjetunióból, „hősnek“, „az emberi jogok élharcosának“ és ezzel egyidejű­leg „nagy írónak“ és „jelentős biológusnak“ nyilvánították. E mögött a propagandahadjárat mögött nem nehéz felismer­ni annak célját, — félrevezetni a világ közvéleményét. Ki tulajdonképpen Bukovsz- kij, ez a disszidens, milyen az ő valódi, nem kigondolt port­réja. Bukovszkij 1942-ben született. Életének eddig eltelt 34 évé­ből 12 évet börtönben és kü­lönféle javító munkatáborok­ban töltött, természetesen nem „azért, mert másként gondol­kozott“, hanem a szovjethata­lom ellen valóban elkövetett komoly bűntények miatt. Már háromszor állították szovjet bí­róságok elé és mindháromszor a büntetőtörvénykönyv előírá­saival összhangban megbüntet­ték. Bukovszkij szovjetellenes tevékenysége közé sorolható: a 70-es években Szovjetunió-elle­nes csoportot alakított maga körül ún. „ötös csoport“ né­ven. Az öiös tagjai az erdőben a lövészet mesterségét gyako­rolták, miközben persze nem kacsavadászatra készülődtek. Az „egységes front“ szovjetel­lenes szervezet — amelyet Vla­gyimir Bukovszkij akart meg­alakítani — fő célja a szovjet- hatalom elleni harc volt. Amikor Bukovszkij szabadlá­bon volt, természetesen nem az édesanyja jövedelméből élt. Szovjetellenes tevékenységéért nyugati támogatói bőkezűen megfizették. Ez a bűnöző pedig nem kímélte energiáját, hogy ezt a jutalmat megszolgálja. Szoros kapcsolatokat épített ki a „Népi Munkás Szövetséggel“ és e szovjetellenes szervezet utasítására országunkban uszí­tó irodalmat terjesztett. Hogy a Nyugaton egyre gyakrabban emlegessék nevét, nyilvánosan huligánprovokációkat szerve­zett, amelyekkel megsértette a törvényes rendet, de mindemel­lett sosem feledkezett meg ar­ról, hogy a provokációk szín­helyére nyugati tudósítókat is meghívjon. Ezekről a tudósítókról szin­tén nem feledkezhetünk meg. Közülük többen kihasználták országunk vendégszeretetét és nyugatra továbbították Bukovsz­kij szovjetellenes rágalmazá­sait. Éppen ők játszottak nagy szerepet annak a Nyugaton ke­ringő legendának az elterjesz­tésében, „az íróról“ és „a tu­dós Bukovszkijrői“, anélkül, hogy alaposabban utánanéztek volna annak, hogy ezt a 30 éves „tudóst“ a Moszkvai Álla­mi Egyetem első évfolyamából valójában miért is zárták ki, egyébként addig is rendkívül nehezen tette le vizsgáit. Bu­kovszkij mint „író“ nem kevés­bé szomorú babérokat érdemelt ki: soha semmit nem jelente­tett meg. Ha ugyan nem a Nyugaton, de ebben az eset­ben viszont nem világos, ki a szerzője ezeknek a zagyvalé­koknak: Bukovszkij vagy a „Népi Munkás Szövetség“, vagy talán a CIA? Kapzsi, érzéketlen ember. So­hasem nyújt segítő kezet a rá­szorulóknak — mondja róla Brahmanova festőművész, aki régóta ismeri őt. „Az olcsó népszerűségért és a pénzért mindenre hajtandó“ — így jel­lemezte őt egy másik ismerő­se, Alekszandr Ginzburg. Ezek nem rágalmak, hanem tények egy olyan emberről, akit a Nyugaton a napokban agyon­dicsérnek. A nyugati sajtó jelentései szerint Bukovszkij nehéz vá­laszút előtt áll: eiiogaclja-e vagy sem a hollandiai leiden! áliami egyetem pedagógusi ál­lását? Vlagyimir BuKovszkij, aki a középiskolát is csan nagy nehézségekkel tudta elvégezni, a vele hasonló gondolkodású emberek véleménye szerint a Nyugaton tökéletesen alkalmas arra, nogy egyetemi tanár le­gyen. CsaK azokat a diákokat sajnáljuk, akiket ez az „ismert író“ „történész“ és „tekinté­lyes biológus“ fog tanítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom