Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-23 / 305. szám, csütörtök
NÉHÁNY*» ^•-SOR Alakulóban Carter kabinetje A Szaharától délre fekvő országok fegyvergyártásában első helyen a Dél-afrikai Köztársaság áll, melyet Rhodesia követ a sorban. Mindkét ország fehér kisebbségét erősen nyugtalanítják a négerek lázongásai és a felszabadító mozgalom erősödése, ezért lázasan fegyverkeznek. Képünkön: fehér dél-afrikai „háziasz- szonyok“ Johannesburgban fedett lövöldében sajátítják el a fegyverhasználat tudományát. (ČSTK — AP felvételi Kissinger—Richard találkozó. Washington — Henry Kissinger, amerikai külügyminiszter Washingtonban munkaebéden találkozott Ivor Richarddal, a genfi Rhodesda-konferencia brit elnökével. A megbeszélés középpontjában Londonnak az a szerepe állt, amelyet átmenetileg addig töltene be, amíg a többségi kormány Salisburyban teljhatalomra jut. Richard hangsúlyozta London és Washington teljes nézetazonosságát Anglia átmeneti szerepét illetően. Nagy-Britannia ENSZ-képvise- lője találkozott az amerikai törvényhozás tagjaival is. Kifejtette nekik, hogy karácsony után afrikai körútra indul, mert közvetlenül kívánja kipuhatolni az öt afrikai „frontország“ és Dél-afrika véleményét London terveiről. Richard útjának befejezése előtt aligha várható előrelépés a Rhodesia jövőjével foglalkozó tárgyalásokon. Véres bérmunka vállalói London — A rhodesiai Smith- rezsim a szomszédos afrikai országok elleni agresszív akcióiban és a zimbabwei nép nemzeti felszabadító mozgalma elleni harcában nagy számban „foglalkoztat“ külföldi zsoldosokat. A napokban a rhodesiai reguláris hadsereg egyik alegységénél szerfölött figyelemre méltó epizód zajlott le* A katonák részére rendezett koncerten megkérdezték a közönség egy-egy tagját, hová valósi, honnan került ide a hadseregbe. „Taxona, Arizona állam“ — válaszolt az egyik katona. „Manchesterből, Angliából“ — felelte egy másik. „Brüsszelből ... Birminghamből... New Yorkból... Londonból ...“ —• hangzottak a válaszok a publikum soraiból. A rhodesiai hadseregben hozzávetőleg 400 amerikai, ezer angol zsoldos szolgál, de ott vannak e „véres bérmunka“ más nyugat-európai, ausztráliai és latin-amerikai „vállalói“. A zsoldosok „importja" mellett a rhodesiai vezetés most újabb rendőri alakulatokat szervez, amelyek a „terrorizmus“ elleni harcra „specializálódnak“. Salisburyben a „városi partizánok elleni harc“ feladatával különleges alakulatokat hoztak létra Ezentúl „szakavatott“ pribékek vonultak ki az utcákra, ha az afrikaiak tüntetnek a fajüldözés ellen. Gaberones — Ismét fegyveres összecsapás zajlott le Rhodesia és Botswana határán —* jelentette be a botswanai kormány. A Francistown közelében kirobbant összetűzésben egy botswanai rendőr megsebesült. Gaberones-ban a kormány rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi a sorozatos rhodesiai támadások ügyót — gőzölte a botswanai kormány szóvivője. K ommentárunk Llétnapos munkáját befejez** ve lezárult a vietnami kommunisták IV. kongresszusa. A párt legfelsőbb fóruma egy olyan periódust zárt le ezzel, amely új kor nyitányát jelentette az ötvenmilliós indokínai ország számára. Most az építés, a békés alkotás esztendői következnek, s a kongresszus határozatiból kitűnik* a vietnami kommunisták nem kisebb elszántsággal lépnek az új küzdelem színterére, mint amilyennel az idegen ag- resszorokat és bábjaikat kiverték, s létrehozták egységes államukat. a Vietnami Szocialista Köztársaságot. A Központi Bizottságnak a kongresszuson elfogadott jelentése nem csupán összegezte az elmúlt időszak eredményeit és tanulságait, hanem kijelölte azokat a teendőket is, amelyeket a vietnami kommunistáknak végre kell hajtaniuk, hogy országuk mihamarabb virágzó, jólétben fejlődő iparosított szocialista állammá lehessen. A cél elérése érdekében a párt három irányú forradalom végrehajtását tűzte ki: a termelési viszonyok területén; a tudományos műszaki haladásban — és az ideológiában és kultúrában kell forradalmi haladást elérniük a szilárd gazdaság és az új szocialista embertípus kinevelése érdekében. Fontos ügy az egész országban a pártszervezetek munkájának javítása, tökéletesítése, a káderek nevelése. A felszabadító és honvédő háború éveiben a párt szervezetei bebizonyították, képesek arra, hogy magas operativitással irányítsák és vezessék a harcot. Most az újtípusú feladatok elvégzése előtt a vietnami kommunisták tudatában vannak annak, hogy tovább kell tökéletesíteni a pártmunka módszereit, erősíÚj feladatok előtt teni kell mindenütt a párt vezető szerepét. Jelentős segítséget nyújtanak a déli országrész pártszerveinek is. A Thieu- rendszer éveiben a Dél-Vlemam- ban dolgozó kommunisták közül sokezren pusztultak el a harcokban és a börtönszigetek hírhedt „tigrisketreceiben“. Most északról mennek délre tapasztalt kommunisták a munka megszervezését segíteni. A pártmunka további fejlesztését szolgálja a párt szervezeti erősítése is. Az üj szervezeti szabályzat kimondja, hogy a párt neve ezentúl Vietnami Kommunista Párt lesz. Az ország minden részéből érkezett küldöttek megvitatták a szocialista állam fejlesztésének kérdéseit, s megállapították: tovább kell erősíteni a proletárdiktatúra államát, erősíteni kell a munkás-paraszt szövetséget, az új szocialista értelmiséget. A háború pusztította ország kommunistái optimistán •'látják a gazdaság fejlesztésének távDMITRIJ USZTYINOV marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere táviratban köszöntötte Vo Nguyen Giap hadseregtábornokot, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi miniszterét a vietnami hadsereg megalakulásának 32. évfordulója alkalmából. A szovjet honvédelmi miniszter üdvözlő táviratot küldött Nikola Ljubicsics jugoszláv nemzetvédelmi miniszternek is a jugoszláv néphadsereg megalakulásának 35. évfordulója alkalmából. TODOR ZSIVKOV, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsának elnöke, tegnap négynapos hivatalos baráti látogatásra a Líbiai Arab Köztársaságba érkezett Moamer Kadhafi, a Líbiai Forradalmi Parancsnokság Tanácsa elnökének meghívására. MARIO SOARES, a portugál kormány elnöke, befejezte egyhetes brazíliai hivatalos látogatását és hazatért Lisszabonba. AHMED ZAKI JAMANI szaúd- arábiai olajipari és bányaügyi miniszter a rijadi televíziónak adott nyilatkozatában megállapította, hogy országa a kitermelt kőolajat „mindig és minden körülmények között“ politikai fegyverként akarja felhasználni, ha ez az arab érdekeket szolgálja. AZ OPEC, a Kőolajtermelő Országok Szervezetének különleges alapja Pakisztánnak 21,45 millió dollár, Sri Lankának 8,1, millió, Szudánnak 7,45 millió, Guineának 2,35 millió, a Közép-afrikai Köztársaságnak 1,75 millió, Nyugat-Samoának 1,6 millió dollár összegű kölcsönt folyósít az országok fizetési mérlegének rendezésére. JUAN CARLOS BLANCO uruguayi külügyminiszter benyújtotta lemondását Mendez köz- társasági elnöknek. A lemondásnak az lehet az oka, hogy Blanco néhány kérdésben nem értett egyet a kormány többi tagjával. DOMINICA, Nagy-Britannia autonóm társult állama, 1977. november 2-án kikiáltja függetlenségét. Louis Cools-Lartique a dominicai parlamentben kijelentette, hogy Patrick John, a dominicai kormány elnöke ebben az időpontban állapodott meg az angol külügyminiszterrel. latait. A kongresszus megállapította: „Vietnam jelenlegi viszonyai lehetővé teszik azt, hogy az országban a kisipari termelésről közvetlenül a nagyipari szocialista termelésre térjenek át és 20 év alatt Vietnam korszerű iparral, fejlett mező- gazdasággal, nagy védelmi képességgel, élenjáró kultúrával és tudománnyal rendelkező virágzó szocialista állammá váljék, megbízhatóan védelmezhesse békéjét és füqgetlenségét, gazdag és boldog életet biztosítson a nép számáraEzt szolgálja a tanácskozáson elfogadott II. ötéves terv is. A kongresszus méltó fóruma volt ugyanakkor a szocialista szolidaritásnak, a proletár Internacionalizmusnak is. A tanácskozáson magas szintű küldöttségek képviselték a testvér- pártokat. A szocialista országok kommunistáinak képviselői biztosították a vietnami elvtársakat: a kipróbált barátok támogatására továbbra is számíthatnak. Ezért is írhatta a VKP központi lapia, a Nanh Dán a kongresszus tanulságait össze gező cikkében: „A vietnami kommunisták az egész nép, a nemzetközt kommunista mozga lom és a haladó emberiség tá moqatásával magabiztosan ha ladnak előre, megvalósítják a kongresszus által elfogadott programot, felépítik a szocializmust az országban, továbbra is hozzájárulnak a népek közös harcához, amelyet a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért vívnak*. M. GV. Carter, az Egyesült Államok megválasztott elnöke Plainsben tartott sajtóértekezletén jelentette be hivatalba lépő kormányának három új tagját. A sajtóértekezleten feltett kérdésekre válaszolva Carter kilátásba helyezte beiktatása után a tárgyalások elkezdését az amerikai—vietnami kapcsolatok javításáról. A sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire Zbigniew Brzezinski is, akit Carter a nemzetbiztonsági tanács vezetőjének jelölt. Közölte, nem hiszi, hogy az enyhülési politika a jövőben ugyanolyan lesz, mint a korábbi években, de kiemelte annak fontosságát, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió fokozatos megegyezésre jusson, mert ez a béke és a? emberiség általános érdeke. Azt mondta, ahhoz, hogy az enyhülés tartós legyen, kölcsönösnek és átfogónak kell lennie. Kijelentette, a SALT-I. egyezményt fontos lépésnek tartja. Állást foglalt a SALT-II. és további egyezmények elérése mellett. Megjegyezte, hogy e kérdésben „általános egyetértés van az új csapatban.“ James Carter Harold Broio- not nevezte ki hadügyminiszterévé. Az újságírók több kérdést tettek fel Carternek katonai kiadásokkal és a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatokkal kapcsolatban. A január 20-án hivatalba lépő elnök Ismét kijelentette, hogy ki akarják vonni Dél-Ko- reából az amerikai szárazföldi egységeket és hogy öt-hét milliárd dollárral csökkenteni kívánja a hadügyi költségvetést bizonyos ésszerűsítések, többek között a fegyverrendszerek szabványosítása révén. Dél-Koreát illetően Carter úgy válaszolt, hogy az amerikai csapatok kivonását „nagyon lassan, módszeresen és gondosan“ kell végrehajtani, s az ügyben konzultálni kell Szöullal és Tokióval is. Közölte, hogy hivatalba lépése után felül fogják vizsgálni az Egyesült Államok hadügyi apparátusának szervezeti felépítését. Széles körű amnesztiát! Választásokra készülnek a kommunisták Madrid — Az amnesztia nagymérvű kiterjesztésére szólította fel a spanyol kormányt szerkesztőségi cikkében az El rais című napilap. A cikk szerint az amnesztia „a nemzeti megbékélés elengedhetetlen feltétele, ám a király lúliusi rendelete nem felelt meg a spanyolok várakozásainak és igényeinek“. Ülést tartott Madridban a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülésen — lapjelentések szerint — arról volt szó, hogy kiket jelöljenek képviselőnek a közelgő parlamenti választásokon. A Spanyol Kommunista Párt, amennyiben a választások előtt legalitást nyer, 557 parlamenti képviselő- jelöltet kíván a szavazó listákra felterjeszteni. A katalán kommunisták vezetői közölték, az Egyesült Katalán Szocialista Párt eltökélt szándéka, hogy részt vesz a választási hadjáratban. BÖRTÖNLAKŐBŰL BOTCSINÁLTA „HŐS” A nyugati országokban a televíziós-képernyőkön és az újságokban e napokban szinte hemzsegnek Vlagyimir Bukovsz- kij disszidens portréi — írta tegnap Borisz Rujkovics, a TASZSZ kommentátora. A propagandagépezet teljes gőzzel működésbe lépett. A bűnözőt, akit a közelmúltban utasítottak ki a Szovjetunióból, „hősnek“, „az emberi jogok élharcosának“ és ezzel egyidejűleg „nagy írónak“ és „jelentős biológusnak“ nyilvánították. E mögött a propagandahadjárat mögött nem nehéz felismerni annak célját, — félrevezetni a világ közvéleményét. Ki tulajdonképpen Bukovsz- kij, ez a disszidens, milyen az ő valódi, nem kigondolt portréja. Bukovszkij 1942-ben született. Életének eddig eltelt 34 évéből 12 évet börtönben és különféle javító munkatáborokban töltött, természetesen nem „azért, mert másként gondolkozott“, hanem a szovjethatalom ellen valóban elkövetett komoly bűntények miatt. Már háromszor állították szovjet bíróságok elé és mindháromszor a büntetőtörvénykönyv előírásaival összhangban megbüntették. Bukovszkij szovjetellenes tevékenysége közé sorolható: a 70-es években Szovjetunió-ellenes csoportot alakított maga körül ún. „ötös csoport“ néven. Az öiös tagjai az erdőben a lövészet mesterségét gyakorolták, miközben persze nem kacsavadászatra készülődtek. Az „egységes front“ szovjetellenes szervezet — amelyet Vlagyimir Bukovszkij akart megalakítani — fő célja a szovjet- hatalom elleni harc volt. Amikor Bukovszkij szabadlábon volt, természetesen nem az édesanyja jövedelméből élt. Szovjetellenes tevékenységéért nyugati támogatói bőkezűen megfizették. Ez a bűnöző pedig nem kímélte energiáját, hogy ezt a jutalmat megszolgálja. Szoros kapcsolatokat épített ki a „Népi Munkás Szövetséggel“ és e szovjetellenes szervezet utasítására országunkban uszító irodalmat terjesztett. Hogy a Nyugaton egyre gyakrabban emlegessék nevét, nyilvánosan huligánprovokációkat szervezett, amelyekkel megsértette a törvényes rendet, de mindemellett sosem feledkezett meg arról, hogy a provokációk színhelyére nyugati tudósítókat is meghívjon. Ezekről a tudósítókról szintén nem feledkezhetünk meg. Közülük többen kihasználták országunk vendégszeretetét és nyugatra továbbították Bukovszkij szovjetellenes rágalmazásait. Éppen ők játszottak nagy szerepet annak a Nyugaton keringő legendának az elterjesztésében, „az íróról“ és „a tudós Bukovszkijrői“, anélkül, hogy alaposabban utánanéztek volna annak, hogy ezt a 30 éves „tudóst“ a Moszkvai Állami Egyetem első évfolyamából valójában miért is zárták ki, egyébként addig is rendkívül nehezen tette le vizsgáit. Bukovszkij mint „író“ nem kevésbé szomorú babérokat érdemelt ki: soha semmit nem jelentetett meg. Ha ugyan nem a Nyugaton, de ebben az esetben viszont nem világos, ki a szerzője ezeknek a zagyvalékoknak: Bukovszkij vagy a „Népi Munkás Szövetség“, vagy talán a CIA? Kapzsi, érzéketlen ember. Sohasem nyújt segítő kezet a rászorulóknak — mondja róla Brahmanova festőművész, aki régóta ismeri őt. „Az olcsó népszerűségért és a pénzért mindenre hajtandó“ — így jellemezte őt egy másik ismerőse, Alekszandr Ginzburg. Ezek nem rágalmak, hanem tények egy olyan emberről, akit a Nyugaton a napokban agyondicsérnek. A nyugati sajtó jelentései szerint Bukovszkij nehéz válaszút előtt áll: eiiogaclja-e vagy sem a hollandiai leiden! áliami egyetem pedagógusi állását? Vlagyimir BuKovszkij, aki a középiskolát is csan nagy nehézségekkel tudta elvégezni, a vele hasonló gondolkodású emberek véleménye szerint a Nyugaton tökéletesen alkalmas arra, nogy egyetemi tanár legyen. CsaK azokat a diákokat sajnáljuk, akiket ez az „ismert író“ „történész“ és „tekintélyes biológus“ fog tanítani.
