Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-16 / 299. szám, csütörtök
Magyar drámák cseh színpadon Beszélgetés Jaroslav Budek rendezővel Kertész Ákos Névnapjáról és egyebekről A prágai Divadlo na Vinohradech (Vinohrady Színház) az utóbbi évtizedek során sz^iottevően hozzájárult a magyar drámairodalom csehszlovákiai megismertetéséhez és népszerűsítéséhez. Madách nagy drámai költeményét, Az ember tragédiáját is ez a színház szándékszik újra bemutatni. Jelenleg Kertész Ákos küljöldön is jól ismert kitűnő drámájának, a Névnapnak cseh premierjére készül a színtársulat. Ez adta az alkalmat arra, hogy interjút kérjünk a mű rendezőjétől, Jaroslav Dudektól. <• A cseh színházak műsorán mind gyakrabban szerepelnek a magycr drámairodalom alkotásai, s ez nem kis mértékben segíti a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok további fejlődését. Önt — tudomásom szerint — személyes baráti szálak is kötik a magyar színjátszáshoz. Beszéljen, kérem ezekről a kapcsolatokról. — A cseh—magyar színművészeti együttműködésnek csakugyan vannak már hagyományai. Először is hadd említsem meg, hogy a mi társulatunk három éve a budapesti Madách Színházban szerepelt Moliére Fösvényével. Ugyanakkor itt, a mi színházunkban a budapesti József Attila Színház Kertész Ákos Névnapját játszotta — magyarul. Ami engem illet, én — ha jól emlékszem — 1962- ben rendeztem ugyancsak^a József Attila Színházban A három testőrt. * Mit tett a cseh színház az elmúlt években, évtizedekben a magyar dráma csehországi megismertetéséért? — Erről, sajnos nincsenek átrágó Ismereteim. De annyit elmondhatok, hogy még a század elején bemutatták és számtalanszor játszották Az ember tragédiáját, amelynek felújításai is voltak. De tudom, hogy nemcsak ezt az egy magyar művet adták elő cseh színpadon. A felszabadulás utáni időszakban jóval élénkebb lett az érdeklődés a magyar drámairo- drlom iránt. Körülbelül öt évvel ezelőtt például igen nagy sikerrel játszotta a Nemzeti Színház Örkény István szipor- kázóan ötletes darabját, a Macskajátékot. Két-három évvel később pedig a Vinohrady Színház vitte színre és játszotta nagy közönségsikerrel Szako- nyi Károly Adáshibáját. És az E. F. Burián Színház most tartja műsoron Palotai Boris Szigorú szeretők című játékát. Most ismét egy új magyar dráma, a kiváló Kertész Ákos Névnap című mai tárgyú drámájának bemutatására készül színházunk. Ezt a darabot viszont én rendezem. O Tudomásom szerint Az ember tragédiája új bemutatásának gondolata is felmerült önökben, s ennek az évadnak elejére tervezték a premiert. Miért nem került rá sor? — Azt hiszem azért, mert nem mértük fel elég reálisan a feladat bonyolultságát és nehézségeit. A Tragédia nagy apparátust és erőfeszítést igényel. És sok időt. Így — a nagyszabású mű iránti tiszteletből — úgy döntöttünk, hogy alaposabban átgondoljuk a dolgot, erőt gyűjtünk és a jövő évadban tartjuk meg a bemutatót. • De térjünk vissza a Névnaphoz. Miért éppen ezt a drámát választották a mai magyar színjátékok sorából? Mivel kötheti le Kertész drámája a cseh néző figyelmét? — El kell mondanom, hogy a magyar dráma a cseh színpadon szinte divattá vált. Jó értelemben persze. És ebben éppen Örkény István említett Macskajátéka nagy szerepet játszott. Prágai sikere és jelenlegi ostravai hódítása is felkeltette a nézők érdeklődését, és a színházi szakembereket is arra ösztönözte, hogy felfigyeljenek az utóbbi évtizedek magyar drámairodalmának jelentős művészi és gondolati értékeire. Ogy vélem, Kertész Ákos alkotása is egyike a legfigyelemreméltóbb jelenkori magyar drámáknak, mely azáltal, hogy nem specifikus magyar problémákhoz nyúl, hanem általános emberi kérdéseket vet fel, a cseh színházi közönségnél is érdeklődésre és sikerre számíthat. De tegyük hozzá, hogy a Névnap itteni magyar előadásának is igen élénk visszhangja volt, annak ellenére, hogy a közönség háromnegyed része csehekből verbuválódott, akik Inkább csak sejtették, mintsem értették a mű mondanivalóját. A nézőtéren akkor sofc magyar ült, de tudom, hogy a tapsuk nem csupán a magyar színműnek szólt, hanem a jó színműnek. Most majd a cseh néző is teljes mértékben magáévá teheti Kertész merész és mélységesen emberi gondolatait, új, sok vonatkozásban szokatlan, sajátos életfelfogását és -értelmezését. Kertész könyörtelenül, jogos szarkazmussal mutatja fel azt, ami anakronisztikus és sokszor embertelen is a ma emberében. Ezért remélem, hogy sikere lesz művének. • Hol tart a színház a bemutató előkészületeivel? — Az olvasópróbát november 15-én tartottuk. Színészeinknek tetszik a darab. Nagy kedvvel láttak munkához. Már ez is fél siker. Azóta rendszeresen folynak a próbák. • Kik játsszák majd a főszerepeket? — Két kitűnő művészünk: Vlastimil Brodský és Ivo Janžú- rová. • Találkozott már a szerzővel? — Nem. De remélem, hamarosan megismerkedhetem vele. Ha előbb nem, a bemutatón minden bizonnyal. • Egy általános jellegű kérdés: Mit tart a rendező és a színpadi szerző viszonyáról, e két szuverén alkotóművész együttműködésének lehetőségeiről? — Ez bonyolult dolog. Sokféle szerző és rendező van. Más-más a vérmérsékletük, szakmai felkészültségük, stílusfelfogásuk. Szerencsés helyzet akkor áll elő, ha a színházteremtő komponensek valahol metszik vagy fedik egymást. Vannak csökönyös szerzők, akik minden próbán ott ülnek és legszívesebben maguk rendeznék is a darabot. Az ilyen szerzővel aligha lehet gyümölcsözően együttműködni. Számos mai cseh drámaíró bizalommal fordul újra és újra hozzám. Szeretem, ha már darabjuk első „letisztázott“ változatát átadják nekem. Sokszor ezt írják meg legjobban. Igyekszem a szerzővel mindent megvitatni még a próbák megkezdése előtt. Azután már be se engedem a színházba. Elfogadtatom az írókkal azt a színházi íratlan törvényt, hogy az első próbától kezdve a színházban a rendező az „úr“. De azért mégis belopakodnak, s persze, ha van valamilyen jó ötletük, elfogadom. Egyébként — a premier sikere érdekében — halott klasszikusokként kezelem őket... Ezt általában meg szokták bocsátani nekem. • Mikor lesz a Névnap bemutatója? — Tervünk szerint jövő év január 13-án. KÖVESDI JÁNOS Összeszoktunk A külföldi főiskolákra készülő diákok életéről Banská Štiavnica Szlovákia szívében fekvő, gazdag történelmi múltú város. Szépségét költők, írók, festők sora örökítette meg A régi líceumban tanult többek között Petőfi, Sládkoviö és Mikszáth is. A városba érkező idegent szokatla.i kép fogadja. Az épületek szétszórtan helyezkednek el a selmeci hegyeken. A város központjában az ember úgy érzi, hogy megállt az idő. A házak, az utcák, a terek — mind, mind a múltat idézik. De az utóbbi években itt Is nagy változások történtek. A városban erdészeti, vegyészeti, bányászati középiskola és számos más oktatási intézmény működik. Itt kaptak otthont azok a diákok Is, akik tanulmányaikat a szocialista országokban szeretnék folytatni. Az ú| tanév első negyedének eredményeit a közelmúltban ismertette az iskola vezetősége a szülői munkaközösség első plenáris ülésén. A gyűlést Martin l,unter Igazgató nyitotta meg. A diákotthon problémáival a kollégium igazgatója dr .Jozef Benes foglalkozott. Az egész előkészítő évfolyamról átfogó képet adott beszédében Jozef Bencko igazgatóhelyettes. A Banská Štlavnica-I előkészítőben ez idén 192 tanuló végzi a gimnázium negyedik osztályát. A tanulók nyolc osztályban tanulnak, aszerint, ki milyen szagra és melyik országba készül. A 192 tanuló közül a Szovjetunióba 112-en, a Német Demokratikus Köztársaságba 32-en, a Magyar Népköz- társaságba 25-en, Lengyelországba 12-en, Bulgáriába 11-en mennek. Az iskola vezetőségének tájékoztatója szerint az 1976— 77-es Iskolaév jónak ígérkezik. Ezt az is bizonyítja, hogy eddig egy tanuló sem lépett ki, ami az előző években több esetben előfordult. A tanév kezdetén öt napig társadalmi munkát végeztünk. Nemcsak dolgoztunk, hanem egymással is ismerkedtünk. Nagyon hasznos volt ez a kollektíva kialakulása szempontjából. Jelentős esemény volt az 1976. október 19-én tett fogadalom. Örök hűséget fogadtunk hazánknak, a dolgozó népnek, Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Ez nemcsak kötelességeink kiváló teljesítésére kötelez az Idei tanév folyamán, hanem hazánk példás képviseletére is külföldi tanulmányaink során. A fogadalomtétel méltó helyen — a Kla- kon felállított emékműnél — történt. Az iskola vezetősége által gondosan előkészített ünnepséget hasznos akciók egész sora előzte meg, amelyek mélyen bevésődtek emlékezetünkbe. Októberben minden osztály tanulmányi kiránduláson vett részt. Ennek során meglátogattunk néhány üzemet, kutatóintézetet, és megkoszorúztunk több, a második világháborúban elesett katonák tiszteletére állított emékművet. Mind az iskolában, mind a diákotthonban jól működik a SZISZ. A legtöbb figyelem az Ideológiai-politikai nevelésre összpontosul. Erre saját kidolgozott tervünk van. Minden hónap végén értékeljük az osztályok előmenetelét, az iskolalátogatást, valamint a sport- és kulturális tevékenységet. Szeretnénk elérni, hogy minden SZISZ-tag. azonkívül, hogy aktívan részt vesz a szervezet munkájában, kísérje figyelemmel az egyes tagok tevékenységét. Az eltelt negyedév alatt nagyon összeszoktunk. Kölcsönösen segítjük egymást mind a tanulásban, mind a SZISZ-mun- kában. A proletár nemzetköziség szellemében élünk. Arra törekszünk, hogy minél jobb tanulmányi eredményt érjünk el és mindenben megfeleljünk a várakozásnak. BALÁZS ÉVA Tél a szőlőskertben Molnár János felvétele Ritka zenei esemény A Los Angeles-i Filharmónia vendégszereplése A Los Angeles Philharmonic Orchestra bratislavai vendég- szereplése élén Zubin Mehtával zenei életünk különleges színfoltja volt. A világhírnév nem könnyíti meg az előadóművész helyzetét. A közönség érdekes élményre hangolva megy a hangversenyre, valamiféle rendkívüliséget vár, és ha csalódik, bosszankodva hagyja el a termet, Zubin Mehta, indiai dirigens, a Los Angeles-i Filharmónia vezető karmestere nem okozott csalódást. Híres zenei nagyságként érkezett hazánkba, de vendégszereplése beváltotta, sőt túlszárnyalta a hozzá fűzött várakozást. A zenekar teljesítménye is magával ragadó volt, bár Mehta irányítása mellett nem könnyű tiszta képet nyerni az orchester valódi képességeiről, mert a dirigens szokatlanul Intenzív zenei jelenléte megsokszorozza az együttes potenciálját. Mindenképp meg kell állapítanunk, hogy a zenekar zenei szellemmel telítve muzsikál, a testület összeforrott, élő tömb. Műsorukat Charles íves négy zenekari szerzeményével nyitották meg. Az amerikai komponista (1874—1954) tulajdonképp polgári foglalkozást űzött, csak szabad Idejét szentelte komponálásnak. Alkotóképessége Ilyen módon persze nem bontakozhatott ki teljes egészében. Felemás alkotó tevékenység, és a Webern stílusra emlékeztetően tömör fogalma- zású négy zenei kép ugyancsak felemás benyomást keltett. A vendégművészek műsora egyébként alkalmat nyújtott, hogy megcsillogtassák sokoldalú tudásukat. Az előadott műveket a kompozíció sajátos jellegének megértésével tolmácsolták. Zubin Mehta csalhatatlan zenei érzékkel kitapintja a mű érverését. Mozart 550-es Köchel-számú g-moll szimfóniájának előadásában érvényesült a kifejezés * tiszta szépsége, a mű gazdag érzelmi és dallamvilága, kicsendült az átszellemültség mögött lappangó fájdalmas alaphang. Mozart tolmácsolása iskolapéldája volt annak, hogyan lehet kevés működésbeli külsőséggel sokat elérni. Karmesteri gesztusa lágy volt és könnyed, zenekarát inkább a lényéből áradó zeneiséggel vitte és irányította. Szuggesztivitása talán azért olyan ellenállhatatlan, mert minden erőszakoltságtól mentesen természetes érzésből és Izzó muzikalitásból fakad. Zubin Mehta mint ember és- mint művész együtt él és lélegzik a zenekarával. Dvoŕák VII. szimfóniájának előadásánál mintha egy más ember állt volna a karmesteri emelvényen. Távoli ország megszállott, őserejű muzsikusa jött el hozzánk, hogy a legjobb értelemben felelevenítse a dvorá- ki szellemet. Belső hévtől izzó akaratát széles ívben feszítette ki a zenekar fölött. A drámai erők olyan áramlásával tárta fel a mű „belső életét“, amilyet ritkán hallhatunk. Dvoŕák tolmácsolása az igazi művészet igézetével ragadta meg a hallgatóságot. Nagy a zene ereje. A zene nyelvén az emberek megértik egymást. HAVAS MÁRTA MEGJELENT AZ IRODALMI SZEMLE 9. SZÁMA Rövid ismertetésünket kezdjük a végén, és egy megjegyzéssel. A Holmi rovatban olvashatjuk: „Az Irodalmi Szemle októberi, Ipoly menti száma 1120 többletpéldányban jelent meg. Szerkesztőségünk köszönetét mond a megrendelőknek és a megrendelések szervezőinek — Bodonyi Andrásnak és Csáky Károlynak. Nemes gesztus a Szemle részéről, és úgy érezzük, jogos a köszönet azok nevében is, akikhez — a két fiatal pedagógus közreműködésével — eljutott irodalmi és kritikai lapunk Ipoly menti száma. Bodonyi András és Csáky Károly neve kulturális életünk több területéről ismerős. Pedagógusok az osztályon kívül is, népművelőik, a szó szoros értelmében. Tudjuk, vannak sokan, hozzájuk hasonlók, akik szűkebb közösségük szellemi fölemelkedéséért dolgoznak, olyan formában is, mint ez a mostani. Szükség van munkájukra, és annak örülnénk, ha minél többen lennének. Akkor talán minden faluba eljutna az Irodalmi Szemle, több példányban is, és városaik kioszkjaiba nem egy két példányt rendelnének az újságárusok. Most pedig, e rövid kitérő után, lássuk, mit olvashatunk a Szemle legújabb számában. Konsztantyin Szimonov két verse nvitja a számot, a Várj reám című kötetből, majd Ozs- vald Árpád és Török Elemér költeményeit olvashatjuk. Tizennyolc fiatal cseh, szlovák és csehszlovákiai magyar költő egy-egy verse kapott helyet az Egy hazában című összeállításban. A nem magyar költők verseit Varga Imre, Kulcsár Ferenc, Kmeczkó Mihály és Szi- tási Ferenc fordította, örvendetes, jegyezzük itt meg, hogy az említettek (egészítsük ki a sort Tóth Lászlóval, aki ezúttal nem fordított az összeállításba) ma már jelentős szerepet játszanak a cseh és a szlovák irodalom közvetítésében, lapjaink hasábjain nemcsak saját verseik fölött találkozunk neveikkel. Viliam Sansomtól izgalmas novellát fordított le Koncsol László, Hogyan halt meg Claeys címmel, öregem, az utolsó címe Bereck József kisregényének, amelynek második folytatását közli a lap. A részletet Tóth László A -v vándor és a lovag avagy a nagy tét című költői párbeszéde követi. Gál Sándor, Tóth Elemér, Batta György és Bárczi István költészetét értékeli Zalabai Zsigmond Mérleg- próba című tanulmányában. A valóság vonzásában című rovatban Koncsol László beszélget kiváló szobrászművészünkkel, Nagy Jánossal, majd Gál Sándor emlékezik vissza, szinte vallomásszerűen, első közléseire. Halas, Straka és a magyarok címmel Szántó György dolgozatát találjuk a Hagyomány rovatban. Ezúttal négy írás szerepel a Figyelőben: Fogarassy László a Magyarország története című könyvsorozat nyolcadik kötetét ismerteti; Balla Kálmán Zirig Árpád Sasok és vonatok című versesikönvvéről, Gyüre Lajos Vojtech Kondrót Babits-fordításairól, Szilvássy József pedig Szakonyi Károly Adáshiba című színművének a MATESZ Thália Színpadán tartott bemutatójáról ír kritikát. Az Irodalmi Szemle 9. számát Nagy János szobrászművész alkotásai illusztrálják. fbr) 1978. xn. ig. 6
