Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)

1976-12-15 / 298. szám, szerda

Tovább tart a tőkés viág valutaválsága A jinonicei Motorlet vállalat dolgozói jelenleg a már so­rozatban gyártott 700 lóerős teljesítményű M-601-es típu­sú motorok tökéletesítésén dolgoznak. A motor turbolégcsa- varos és az L—410 — M típusú utasszállító repülőgépekbe szerelik. A Motorlet vállalat konstruktőrei ezenkívül növelni akarják az M—410-es motor teljesítményét és meghosszab­bítani élettartamát. Felvételünkön: Jan Kloud mérnök (bal oldalon) és Václav Kaőírek mérnök, akik a motor tökélete­sítésén fáradoznak. (Felvétel: ČSTK — J. Sourek] Ä világ ötven ©rsiágába A Čedolk utazási iroda gazdag kínálatából Annak ellenére, hogy az el­múlt évben a tőkés világ gaz­dasági életében bizonyos fel­lendülés mutatkozott, valutáris téren napjainkig Is érzékelte­tik hatásukat a válságlényezők. Ezek három konkrét formában nyilvánulnak meg: az infláció­ban, a valutaárfolyamok inga­dozásában és az arany ára kö­rüli spekulációban. Az infláció marad a legfőbb probléma A kapitalista országokban idén sem sikerült leküzdeni az első számú közellenséget, — az inflációt és a pénznemek elér­téktelenedésének folyamatát — amit a nyugati politikusok többsége elsőrendű feladatnak tart. Az inflációs irányzatokat, amelyek jelei a hatvanas évek­ben kezdtek kiütközni, nem si­került megállítani. A közszük­ségleti cikkek árának emelke­dése az NSZK-beli 4 százalék­tól a nagy-britanniai 16 száza­lékig mozog. Az infláció egyre bonyolultabb és megoldhatatla- nabb szociális következmények­kel jár. Ez abban nyilvánul meg, hogy a jövedelmek újra­felosztása egyre inkább a gaz­dagabb rétegek javára és ezzel párhuzamosan a szegényebbek kárára történik, vagyis ennek következtében tovább mélyül­nek a társadalmi különbségek. Az infláció előtti pénzegység nagyobb vásárlóerőt képvisel mint jelenleg, az inflációs ár­emelkedéseket követően. Az érintettek elsősorban a lakos­ság szegény- és középrétegei, köztük is elsősorban a napi bérből élők. Az inflációt nagyon találóan jellemezte Lenin, amikor a kö­vetkezőket írta: „Az infláció következtében leginkább a mun­kások, a lakosság szegényebb rétegeinek a helyzete rosszab­bodik.“ Nyugatnémet szakembe­rek kiszámították, hogy az inf­láció következtében idén a la­kosság pénzbetétei legkevesebb 16 milliárd márkával érnek ke­vesebbet. Ilyen körülmények kö­zött természetes, hogy a mun­kásosztály fő harci jelszava a munkanélküliség felszámolása mellett az inflációs hullám megállítása. A devizaárfolyamok ingatagsága A kapitalista országok válsá­gos gazdasági helyzete minde­nekelőtt az utóbbi két évben érzékeltette hatását a kölcsö­nös pénzügyi kapcsolatokra, elsősorban a devizaárfolyamok alakulására. Ismét teljes mér­tékben beigazolódott, hogy va­lamennyi tőkésország gazdasá­ga elsősorban saját országa ér­dekeit tartja szem előtt és egyáltalán nem létezik semmi­féle, a kapitalista világ által követett közös érdek. A gazda­sági élet egyetlen más terüle­tén sem annyira szembetü- nőek ugyanis a nacionalista tendenciák, mint éppen a de­vizaárfolyamok területén. Ez azért van így, mert a pénzne­mek árfolyamának szabályozá­sa — vagy legalábbis befolyá­solása — az utolsó eszköz min­den kormány kezében, amikor a hazai gazdaság védelméről van 37ó a külföldi konkuren­ciával szemben; sőt a valuta- árfolyamok módosítását egy or­szág bizonyos körülmények kö­zött a gazdasági expanzió esz­közéül is felhasználhatja. Az év mísodik felében ez több vihart váltott ki a nemzetközi valuta­piacokon. Az NSZK tartósan aktív ke­reskedelmi mérlege azt ered­ményezte, hogy a márkát fel­értékelték a vele együtt lebegő nyugati valutákkal szemben: 2 százalékkal a holland. 3 szá­zalékkal a norvég és 6 száza­lékkal a dán pénzegységhez vi­szonyítva. A nyugatnémet kor­mány ezzel a lépéssel lehetővé tette partnereik számára ex­portjuk fokozását az NSZK-ba, ami számára előnyösebb meg­oldás, mint az, hogy külkeres­kedelmi mérlege aktívumából kifolyólag a hitelező bizonyta­lan pozíciójába kerüljön. Ez az NSZK számára bizonyos mér­tékig inflációellenes tényező is. Az angol font ugyancsak bo­rús napokat él át. Éppen a font helyzetén bizonyosodik be leginkább az a tétel, hogy „a pénznem a gazdasági helyzet névjegye“. A harmincas évek­ben például, amikor Nagy-Bri- tania a világ gazdasági nagy­hatalmai közé tartozott és az ő pénzegységében halmozták fel az országok devizatartalékai­kat, egy font még 5 dollártért, míg napajinkban, pontosabban októberben 1 font már csak 1,57 dollárral volt egyenérté­kű. Az utóbbi fél év során roha­mosan zuhant a font értéke, ugyanis árfolyama 17 százalék­kal csökkent. Ez az árfolyam- zuhanás Nagy-Britannia gazda­sági nehézségeinek tükröződé­se, amelyek a kereskedelmi mérleghiány tartósan növekvő tételeiben nyilvánulnak meg és arra kárhoztatják az országot, hogy kölcsönkéréssel eladósod- jon. Az árfolyam csökkenése azt jelenti, hogy megdrágult a Nagy-Britanniába behozott kül­földi áru; minden importált áru­ért több elértéktelenedett fon­tot kell fizetni, mint korábban. Az import megdrágulása azt eredményezi, hogy ugyancsak megdrágul a hazai termelés és fogyasztás, ez pedig láncreak­cióként újabb inflációs tenden­ciákat vált ki. Ez az inflációs spirális a dolgozók életszínvo­nalának további csökkenését eredményezi. Olaszország valutahelyzete ugyancsak rendkívül kritikus, hiszen — mint ismeretes — az olasz kormány drasztikus in­tézkedéseket hozott a líra ár­folyamának megmentésére: va­lamennyi valutavásárlásra szigo­rú adót vetett ki, s az exportá­ló társaságok az árueladásuk­ból nyert devizák felét kényte­lenek lírára átváltani. Az olasz példa tipikus esete annak, ami­kor valutáris intézkedésekkel akarják megoldani azokat a ne­hézségeket, amelyek valódi okozói korántsem a valutáris problémákban keresendők. Nyil­vánvaló, hogy a kormányon le­vő koalíció emellett manővere­zik, és mindent elkövet annak érdekében, hogy ne kelljen a gazdasági rend alapjait érintő megoldásokhoz nyúlnia. És ez- 'zel összefüggésben kérdéses, hogy vajon nyúlhatna-e? Az arany szerepe a valutaválságban Az arany az első világháború kezdetéig a nemzetközi valuta- rendszer alappillére volt. A pa­pírpénz értékének fedezetéül szolgált, és valamennyi közpon­ti bankban a papírpénz arany­ra volt váltható. A pénzforgal­mat minden ország az arany- tartalékok segítségével szabá­lyozta. Az első világháború azon­ban megtörte az arany egyed­uralmát. Megszüntették a pa­pírpénznek aranyra válthatósá­gát, és jelenleg az arany arra szolgál, hogy az országok költségvetési deficitjüket egyen­lítsék ki aranyban. A második világháború ismét megingatta az arany helyzetét és szerepe tovább csökkent. Ezt követően csupán az amerikai dollár volt aranyra váltható, majd 1944-ben az Egyesült Ál­lamok kormánya kötelezte ma­gát, hogy az arany unciánkénti (1 uncia = 31,194 gramm) árát 35 dolláros szinten tartja meg. Az Egyesült Államok azonban azt is kikötötte, hogy csupán a központi bankoknak és kor- mányintézeleknek fizet 35 dol­lárt az aranvért. Azonban 1971­ben az amerikai kormány fel­mondta ezt a vállalt kötelezett­ségét is. arany lekerült a kapitalista valutarendszer trón­járól, a dollárt leértékelték, és ezt követően 42,22 ’ dollárban szabták meg az arany uncián­kénti árát. Az inflációs folyamat a papír­pénz elértéktelenedésének kö­vetkeztében azt eredményezte, hogy az arany ára a szabadpia­con többszörösen felszökött — 1974 végén elérte a 20ü dollárt unciánként és különböző speku­lációs megfontolások és piaci ingadozások eredményeképp idén 104 dollárra csökkent. Mi­lyen szerepet vállalhat ezek után az arany a világ valutapo­litikájában? A szocialista országokat le­számítva a világ aranybányá­szata évente kb. 1200 tonna. Ebből 20 százalék kerül ipari felhasználásra, 50 százalék a spekulánsok kezébe jut — illet­ve egyéni felhasználásra — és ósupún 30 százaléka kerül köz­ponti bankok trezorjaiba, jelen­leg a központi bankok mintegy 37 000 tonna aranyat őriznek, ami 31 év aranylermslásének felel meg. Ez olyan aranymeny- nyiség, amely felhasználatlanul hever és ki van vonva az or­szág gazdasági életéből. A probléma az, hogy a központi bankok az arannyal csak a hi­vatalos árfolyamon keresked­hetnek, vagyis egy teljesen ir­reális áron. Ezért tavaly a Nemzetközi Valutaalap kingsto- ni ülésszakán úgy döntöttek, hogy megszüntetik az arany hivatalos árfolyamát, amely eddig 42,22 dollár volt uncián­ként. Ez azt jelentette, hogy az arany megszűnt létezni, mint a valutaárfolyamok alap­ja. A kingstoni megállapodás szerint az árfolyamokat ezen­túl a különleges lehívási jo­gok egységében fejezik ki, amely tulajdonképpen a 16 ve­zető kapitalista ország valuta­árfolyamának középarányosa. Ez a döntés egyban azt jelenti, hogy az első alapvető reform következett be a kapitalista valutarendszerben. Ugyancsak Kingstonban hatá­rozták el, hogy a Nemzetközi Valutaalap árverésre bocsátja aranytartalékainak egy részét: azok egyhatodát szabad áron elárverezik, miközben a köz­ponti és a szabad ár közötti különbségből segélyalapot hoz­nak létre a fejlődő országok megsegítésére; a tartalékok kéthatodát pedig visszaadják a tagországoknak. Az arany árve­rezésére az ún. aranyaukciókon kerül sor, ezekből már ebbsn az évben négyet tartottak. Ez azonban korántsem jelen­ti, hogy az arany letűnik a va­lutaszíntérről. Továbbra is ér­tékmérő marad, sőt néhány esetben fizetőeszközként is megőrzi funkcióját, tehát a központi bankok a jövőbon is aranyban tárolják tartalékaikat. A változás csupán annyi, hogy többé már nein alapja a hiva­talos valutaárfolyamoknak. Az említett módosítások el­lenére a kapitalista országok fejlődése azt mutatja, hogy a válság okai továbbra is meg­oldatlanok maradnak és a va­lutahelyzet a kapitalista világ- gazdaság alapvető ellentéteit tükrözi. Dr. ĽUDOVÍT VAŠKOVlC mérnök, a Csehszlovák Állami Bank elnökhelyettese Hazánk lakosságának élet- színvonala évről évre emelke­dik. Az életszínvonal emelkedé­sével egyidejűleg a szabad idő és a pihenés kulturált, hasznos módon való eltöltése iránti igé­nyek is állandóan nőnek. Egyre többen töltik szabadságukat utazással, ismerkednek hazánk és a külföld természeti szépsé­geivel, történelmi emlékeivel és jelenével. Ezáltal természetesen az idegenforgalmi szervek — köztük az utazási irodák — feladatai is szaporodnak. Leg­nagyobb utazási irodánk, a Če­dok ezeket a szempontokat fi­gyelemben véve dolgozta ki a hazai és külföldi turistaforga­lom fejlesztésére irányuló fel­adatait a 6. ötéves terv idősza­kára. S már azt is elmondhat­juk, hogy a 6. ötéves terv első évét sikerrel zárja: 1976 első tíz hónapjában a szervezett utak keretében 4 167 450-en vet­ték igénybe a Čedok szolgála­tait. Ezenkívül természetesen több ezer érdeklődőnek tettek eleget az iroda kirendeltségei a valutabeváltás, menetjegyek és szállásbiztosítás stb. elinté­zésével. A bevétel 1975 azonos időszakával összehasonlítva 53 millió 626 ezer koronával nőtt. Még 1976-ot írunk ugyan, de utazási irodáink — köztük a Čedok is — már javában az 1977-es utazások, üdülések szer­vezésével foglalkoznak. A téli és karácsonyi-szilvesz­teri belföldi kínálatot tartal­mazó katalógusában a Čedok 14 500 személy számára kínál pihenést, szórakozást a legfor­galmasabb hegyi üdülőhelyein­ken. Az előző évektől eltérően a jövő évi tavaszi-nyári-őszi bel­földi üdüléseket is árusítják már az iroda kirendeltségei, s karácsony előtt a külföldi utak — december 1-től a szocialista országokba, december 15-től pe­dig a kapitalista és fejlődő or­szágokba, valamint Jugoszláviá­ba szervezettek is — „piacra kerülnek“. Az egyhetes belföldi üdülé­sek évről évre több érdeklő­dőt vonzanak. 1977-re 111 117 egyhetes üdülést készít elő a Čedok, s ezek nagy részét a nyári családi üdülések képezik, jövőre a kedvelt körutazások­ból is több lesz, köztük olyan is akad, mely az egy hét alatt három szomszédos országba: Lengyelországba, Magyarország­ra és a Szovjetunióba tervezett kirándulást is tartalmaz. A speciális akciók is érdekesek: az új autótulajdonosoknak a hajtási jogosítvány gyors meg­Az újszülöttek és az időseb­bek számára is jelentős nap volt december első vasárnapja Dolinkán (lilámban). A hnb ki­csi, de ízlésesen berendezett helyiségében nyolc újszülött: Szilvia, Róbert, Béla, Csaba, Ta­más, Tímea, Attila és Zsolt ne­vét írták be az emlékkönyvbe. Egyúttal Csíri József és fele­sége, Mária házasságkötésének 50., valamint Papp Ferenc és neje, Erzsébet esküvőjének 25. évfordulóját is köszöntötték. Sor került egyben tizenegy olyan polgár köszöntésére is, akik születésük 50., 55., illetve 60. évfordulóját ünnepelték. szerzésével egybekötött üdülé­sek, továbbá társasutazások a testsúly csökkentésére (orvosi felügyelet mellett) 14 napos üdülések, gyerekek és felnőt­tek részére, úszótanfolyamok, nyelvtanfolyamok gyerekeknek, kedvezményes üdülések nyugdí­jasoknak stb. A külföldi utak szervezése során a Čedok utazási iroda pártunk és kormányunk kül- és gazdaságpolitikájának irányel­veit tartja szem előtt: évről év­re több lehetőséget kínál a ba­ráti szocialista és a fejlődő or­szágok megismerésére. Például a csehszlovák—szovjet állam­közi egyezmények megfelelően a hazánk és a Szovjetunió kö­zötti kölcsönös, szervezett tu­ristaforgalmat 1980-ig 1975-höz képest 50 százalékkal kell nö­velni. E feladat teljesítését nagyban elősegítik majd a Če­dok Szovjetunióba szervezett hagyományos útjai mellett fel­kínált újdonságai is, mint pél­dául a 12 napos szibériai uta­zás négynapos üdüléssel a Baj- kál-tó partján; barangolások Közép-Ázsiában; vagy a kombi­nált — Szovjetunió—Finnor­szág, Szovjetunió—Vietnam, Szovjetunió—Lengyelország — utazások. A Szovjetunióba irá­nyuló utazásait 1977-ben kb. 65 000 megrendelő számára „A NOSZF 60. évfordulójának évé­ben a Čedokkal a Szovjetunió­ba“ jelszó alatt szervezi az uta­zási iroda. Bulgáriában csaknem 27 000- en, Romániában 26 700-an, Jugo­szláviában 31 800-an, s Magyar- országon, Lengyelországban és az NDK-ban is több tízezren tölthetik jövő évi szabadságu­kat a Čedok révén. A nem szocialista országok közül az előző évekhez hason­lóan 1977-ben is szerepel töb­bek közt Törökország, Olaszor­szág, Algéria, Japán, Ciprus, Nagy-Britannia és az USA az útikalauzban. Utazási irodáink jóvoltából az utazni vágyók eljuthatnak tehát az északi sarkkörig, a Kaukázus havas csúcsaira, az egyiptomi piramisokhoz, a Nia- gura-vízeséshez, s folytathat­nánk a felsorolást, hiszen a Čedok külföldi kínálatát tartal­mazó útinaptárban a világ mintegy 50 országa szerepel. Mindenki ízlésének és lehető­ségeinek megfelelően választ­hat. A választáshoz csupán egy tanácsot adnánk: mielőtt kül­földre indulunk, illik megis­merni hazánk szépségeit. Hála a természet bőkezűségének, van mit. F. m. m. A helyi iskola tanulói Csl- csay Imre igazgató irányításá­val, valamint a SZISZ tagjai kis műsorral kedveskedtek. A rendezvény annál inkább jelentős, mivel a községben a Polgári Ügyek Testülete ezzel az akcióval kezdett el a szom­szédos községtől különváltan, önállóan dolgozni. Munkájuk bizonyára eredményes lesz, hi­szen Buris Antal elnök mellett Balík Józsefné, Csicsay Imre, Nagy József, Zolcer Lukács és Molnár Sándor hnb-elnök sze­mélyében tapasztalt tagjai van­nak a testületnek. BÖJTÖS JÁNOS Kipiubaljak a csehszlovák gyártmányú Tatra—Semex típusú te­herautót csőszállításra Nyizsnyevartovszk mellett, a Tyumen te­rület északi vidékeinek kőolajlelőhelyein. (Felvétel: ČSTK — TASZSZ) Új fejezet kezdődött imm 1976. XII. 15. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom