Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)
1976-11-15 / 272. szám, hétfő
A z országút lusta kígyó módjára tekergeti, és tűnt el egy fedetlen buszmegálló mögött a kanyarban. Az úttest tompán csillogott a halódó téli nap fényében. Az út mentén hatalmas feszület állt. Krisztus félrebillenő fejével. Kocsiút vált le az országúiról, lassan elmerült, ösvényekre szakadozott az egyenetlen tájban. Egy alacsony sövénnyel körülvett tarka ház fölé lapos domb emelkedett. Itt tárgyal egymással fojtott, de izgatott hangon Violet és Ma-Ndlovu. A zűr úgv terjedt, mint egy járvány valamely túlnépesedett városban. Ndwedwe városában ütötte föl a fejét. Ugyanaz készült New Manőverben és másutt. A munkanélküliség olyan kór, amely falja az embereket. — Nekünk is tennünk kell valamit — javasolta Violet. — Nénikém, te a, körzeted asszonyait gyűjtőd össze, én meg ugyanazt teszem a magaméban. Rövid eszmecsere Után Ma-Ndlovu ráállt. Ma-Ndlovu házától az ember hanpja messzire eljut, tíz mérföldre is, az Umgeni folvón túli králokig. Amikor annak idején Sir Theonhelus Shepstone a tartománvt fölosztotta, ezt az országrészt elkülönítették Meghagyták eredeti állapotában, a vidék bennszülötteinek. Az asszonyok a kijelölt napon mind Összeverődtek. Európai ruhában, törzsi viseletben, néhányan rituális öltözetben. Eev-két hajadon is akadt, fóleg n törzsi viselet hordozói közt. Ma- Ndlovu Violet háza elé vezette csapatát. Fgvre szaporodott a számuk, abogv a házak előtt elvonultak. Mire elérték a dombot, amely Violet házához vezeteti. akkora volt a tömeg mint egy marhavásár. Újabb n fines csoport verődött össze az udvaron. Violet Idős anyja és egy női t/ma nr/nnn vezér között heves vita folvt. — Violet az egyetlen gyermeked. Hagvod, hogv beleártsa magát ezekbe fiz fi gyekbe. Nem tudod, hogy Ixopó- ban é«; New Manőverben asszonyokat ölnek? A koros asszony mély, vontatott hangon válaszolt: —' Igen, Ma-Shezi, a dolgot megvitattam Violettel. Nem szeretném elveszíteni. De ha egvszer Violetnek meg kell halnia, úgysem menekül meg előle. Ha pusztul a nép ott, pusztul itt is. — A múltkor tőlem kértél pénzt az ügyvédeidnek. Nem tanultál a burgo- nyaügyből. — Igen, rengeteg pénzt fizetünk az egyháznak, fizessen az egyház is. ha szükséget látunk. Violet gyomra remegni kezdett. A burgonyabojkott Ideje jutott eszébe, s a fehér ember, aki a Bennszülöttügy egyik teherkocsijával behajtott a rezervátumba. Megfújta a kürtjét, s hívta a népet, hogy vásároljon burgonyát. — Ide nem jöhetsz — kiáltotta neki Violet egy vastag bottal hadonászva. A nép összefutott. Nagy zsivaj támadt. A fekete árus rogyadozó Ínakkal magyarázott. Egyre azt motyogta, hogy éheznek a gyerekei... hogy csak a dolgát tette... hogy maga Is fekete, mint ők. Szavainak Javát elnyelte a lárba... Ma-Ndlovu már útját is állta a kocsinak. Az izmos, jói megtermett sofőr félni kezdett. — Könyörgöm, hagyjátok, hogy megforduljak — hajtogatta. Mielőtt bárki szólhatott volna, a kocsi kerekei égnek álltak, a sofőr lába a levegőben kalimpált. Nyitott bicskákkal egész sereg fiú vette őt körül. Egyikük a benzintartály fölé hajolt, s próbálta rneg- gyújtanl. Ezt a fiút Ma-Ndlovu megragadta a tarkójánál, s keményen meglódította. — Ne gyújtsátok fel! — kiáltotta. CSÄKY KÄROLY: árvaság egyedül maradtam a sivatag közepén messzire a tengertől a homokszemcsék gyorsan pörögnek hiába keresem őket körülöttem néhány teve haldoklik csupán nagyapám ha kitárod karod világod egén tíz ujjad két csillag tíz ujjad bezárul reggelre két kemény üstökös ránt majd a földre — Majd én kicsinálom — szólt egy férfi, s kiköpött egy csikket a szájából. Szesztől zavaros fejjel esetlenül huza- kodott. — Megölöm — kiáltozta, míg Ma-Ndlovu keményen fogta a hajtókáját, s emelte, mint egy kiskutyát: a férfi lába alig ért földet. A férfi gyilkos fegyvere egyetlen szétmorzsolt göröngy volt. A burgonya mind a fűben hevert, mikor a rendőrkocsi lefékezett. Egy csomó asszony és srác kerekeit oldott. A gyors lábú srácoknak hűlt helye maradt, mire a rendőrkocsi fölkapaszkodott. Az árulkodó boltossegéd, aki elillant, hogy- hívja a rendőrséget, már vagy harminc nőt azonosított, mire Ma- Ndlovuhoz és Violethez ért. A fickó megtorpant, s a fejét elfordította. — Beszélj, ember — mordult rá az őrmester. — Ezek is köztük voltak? — A segéd a földet rugdalta hatalmas cipője orréval. — Igen, ezek is az életemre törtek, inkosi. Egy durbani ügyvéd vállalta a védelmüket. Az ügy szúró fájdalmat hagyott Violetban. A szerény ügyvédi illeték fizctetlen maradt. Kész halál. Violet egyre ezen törte a fejét. Most pedig itt van Ma-Shezi. Te jó isteni Az asszonyok rövid tanácsot tartottak. Az útkeresztezésnél, három mér- földnyire az udvartól, minden nő ösz- szesereglik, s fehér zászlót lengetve a T. H. Gwala zur bennszülöttügyi biztos elé járul. Ott lesznek az Ezer Domb Völgyének, a szomszédos fehér farmoknak, a rezervátumoknak asszonyai, sőt azok is, akiknek férje egy-egy szabad tulajdonban levő parcellát művel a sziklás homokmező közepén. Asszonyok mindenfelől. Több mint két mérföld hosszú, rendetlenül vonuló, csoszogó menet. Ma-Ndlovu és Violet haladt az élen. Mintegy négy lépéssel előttük, törzsi viseletben, fejdísszel, magányos nő haladt. Fehér lécen fehér lobogót lengetett. Az asszonyok lassan, zeneszó nélkül meneteltek. A fő útvonalon haladó gép- Kocsik félrehúzódtak és leálltak, két hosszú sor szemben egymással, mintha egy sportkarnevál részesei lennének. A csoszogó, egymást el-elgáncsoló asz- szonyok egyre közelebb jutottak céljukhoz. A bennszülöttügyi biztos, aki magát ostromlottnak tekintette, bezárkózott hivatalába, és várt. A körzeti rendőrparancsnok, apró termetű ember, minden fegyveresét harci készenlétbe helyezte. Egyikük-másl- kuk kihívóan rázta a fegyverét. A menet éle már már elérte a palota udvarát, a zászló a part peremén álló fák Könözsi István felvétele ágait simogatta, amikor a parancsnok előlépett* s folyékony, de tört zulu nyelven így kiáltott: — Maradion mindenki a helyén, és mondjátok meg gyorsan, mit kívántok. — Jobbját, mint egy forgalmi rendőr, elöronyújtotta. A fejdíszes nő megriadt, s hátraadta a fehér lobogót. Az élen álló nők felzúdultak. Violet előrelépett: — Azért jöttünk, hogy lássuk Ndabazabantut. — A parancsnok a szárnysegédjéhez fordult: — Mondd nekik, hogy a bennszülöttügyi biztos nincs itt. Ezt hallva a zászlót tartó asszony magyarázólag mondta: — Silethe izikhalo zethu enkosini. Panasszal járulunk az úr elé. — Megmondtam, hogy a bennszülöttügyi biztos nincs jelen, üt percet adok, hogy szétszéledjetek. Ma-Ndlovu kilépett Violet és a törzsi ruhás, fejdíszes asszony között, s karját előrenyújlotta, hogy bemutassa a parancsnoknak a folyamodványt. A menet végén és közepén vonuló nők még egyre jöttek, csoszogtak, amikor a zűr kitört. Az élen és középen álló nők szeméből ömlött a könny. Rohanni kezdtek a szélrózsa minden irányába. A fehér zászlót ronggyá tépték és megtaposták, a fehér léc gazdát cserélt, s az asszonyok hátán csattogott. Mikor a menet megbomlott, nagy zűrzavar támadt. A hátul csoszogok megfordultak, s rohantak anélkül, hogy tudták volna, mi történt. Ütések záporoztak azokra, akik az élen jártak, s mostanra sereghajtókká lettek. Teljes iramban Mfushane üzletébe. Néhányan ott próbáltak menedékre találni. Mfu- shane azonban, aki az imént a menetelő asszonyokat biztatva nem kis szóbeli bátorságról tett tanúbizonyságot, annyira megrémült, hogy a verandáról iszkolt a boltjába, s bebiztosította az ajtót, saját súlyát is hozzáadva erősítésül. Néhány rendőr fölcsörtetett a verandára, s íölfegyverkezett eladásra szánt harci eszközökkel, csákánynyéllel mészárosbárddal, sarlóval. Violet visszafordult, s látta, hogy Ma- Ndlovu foggal-körömmel szabadulni próbál. — Ibuya madodai Gyertek vissza emberek! Néhány asszony visszafordult, s kő- záport zúdított a rendőrökre. Egyesek fadarabokat kaptak föl, azokat vetették be kisebb-nagyobb sikerrel. Ma-Ndlovut egy fejére mért ütés el- kúbítotto. Két térdén csoszogva harcolt a szabadulásért. Maga a körzeti parancsnok jött, hogy foglyul ejtse. Gumi- botjával az asszony fejét célozta meg. Ma-Ndlovu elragadta tőle a fegyvert, megfordult, s a férfi fejére sújtott vele A parancsnok többször is megpördült, s véres egyenruhában a kátrányozott úttestre zuhant. Egy őrmester rontott az asszonyra. Ma-Ndlovu egyetlen villámgyors csapással földre küldte. Egy rendőr ásóval jött neki, s a fejét vette célba. Az asszony elhárította az ütést. Az ásó három ujját levágta. Egy másik rendőr súlyos ütése elkábította, s az asszony térdre roskadt. Több sebből ömlött a vére. Violet is vérzett, vér folyt az arcán, csöpögött a ruhájára. — Ibuya mado- da! — kiáltotta ismét, de a rendőrség már elfogta a vezetőjüket. Ma-Ndlovut megbilincselték, s belökték egy rabko- csiba. Sok asszony vérzett, másokon karcolások éktelenkedtek. A sértetlenek borzalommal telten loholtak hazafelé. Nyögésekkel és jajokkal volt tele az egész országút. Egyesek a feszület alá húzódtak pihenni, hogy lélegzethez jussanak, s fölkutassák szomszédaikat és a rokonságot. Violet a tizenkétlapos folyamodvány egy megmaradt fél oldalával tért haza. A papírt vér borította. Violet ránézett. Egyetlen szó maradt olvasható rajta: ... nyomor ... Ma-Ndlovu járt az eszében. ' ' 4 RONCSOL LÁSZLÓ fordítása * Emigrációban élő, színes bőrű délafrikai író. IRODALOM ÉS KRITIKA MÉSZÁROS LÁSZLÓ: A prózaírás buktatója az, hogy az isteni ihletet rabszolgamunkának kell követnie. 9 • • Minden művésznek meg kell vívnia a maga 'partizánharcát a valóság hegyeiben. A sors aztán az egyikből Fidelt csinál, a másikból pedig Che Gevarrát. • • • A változások dialektikájához: a bor forrása és a must bomlása ugyanaz a folyamat. Az irodalomkritikában az a fonák helyzet áll fenn, hogy sokan minden egyéni kritikus megnyilvánulás mögött csoportok, erők álláspontját és bírálatát sejtik. Pedig a kritikus nem lehet se vezér, se hangadó, neki csoporton felül álló tárgyilagos megfigyelőnek, tudósnak kell lennie. A mű iránti nemtetszésünket természetesen nem szabad átvinni az alkotóra. Sokan azonban fordítva járnak el: az alkotó iránti ellenszenvüket átviszik a műre. m m • (Reflexiók III.) Sok költő azt hiszi, hogy az irodalomtörténet már halhatatlanságot jelent. Pedig a részletes irodalomtörténet tulajdonképpen teli van semmitmondó nevekkel. • m • Sok beérkezettel az a baj, hogy már képtelenek tovább menni. A társadalmi sakkpartikban sokan nagymestereknek hiszik magukat, pedig csak kibicek. A viszonyok dialektikája könyörtelen: mindig minden máshogyan van. Az óvatos kritikus az élőkre vonatkoztatja: jót vagy semmit! A modern repülőgépek pilótáinak nincs joguk a tévedésre, de azért mégis... A politikusoknak és a sebészeknek sem lenne szabad tévednie, csakhát... Az irodalomkritikus tévedése tehát ritkán veszélyes igazán. Sok véleménycserében — tehát például az irodalomkritikában is — gyakran az a logikai tévedés okoz nézeteltéréseket, hogy ellentéteseknek fognak fel komplementáris állításokat. • mm A szellemóriások azért olyan nagyok, mert egy gúla tetején állnak. • • • A gyávaság egyik jellemző megnyilvánulása az, hogy az ember csak aztán meri felhasználni a saját gondolatait, miután azt mások már régen megtették velük. • • • Az ember először igyekszik rászokni a gondolkodásra — aztán pedig azon mesterkedik, hogy hogyan lehetne nem gondolkodni. Mindenkinek főleg maqa miatt fáj a feje. Egyes emberek az igazsággal szemben alergiásak. A kávéház csak akkor jelenthet kultúrát, ha nem az egyetlen kultúrát jelenti valakinek.
