Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-11 / 269. szám, csütörtök

Közös nyilatkozat aláírásával BEFEJEZŐDTEK A SZOVJET-LENGYEL TÁRGYALÁSOK

ŰJJSZÓ

Moszkva — Leonyid Brezsnyev és Edward Gierak, aki lengyel párt- és állami küldöttség élén tartózkodik Moszkvában, szerdán külön is találkozott egymással a Kremlben. Az SZKP és a LEMP vezetője a szovjet—lengyel együttműködés néhány távlati kérdését, valamint a szocialista és a kommunista építés különféle területein való elmélyültebb tapasztalatcsere ügyét tárgyalta meg.

Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és a LEMP KB első titkára kifejezte azt a meggyőződését, hogy a két testvérpárt együttműködésének fejlesztése a szovjet és a lengyel barátságnak további megszilárdulását eredményezi majd.

Brezsnyev és Gierek nemzetközi kérdésekről is tárgyalt, és érintette a kommunista és a munkásmozgalom témakörét is. Aláhúzták, hogy a két párt az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának eszmei szellemében cselekedve hozzájárul a kommunista mozgalom egységének megszilárdításához a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben.

A találkozó szívélyes légkörben, a nézetek teljes azonossága jegyében zajlott le.

A szovjet—lengyel hivatalos tárgyalások szerdán a moszkvai Kremlben a közös nyilatkozat aláírásával véget ■értek.

A második tárgyalási napon a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet és az Edward Gierek

vezette lengyel delegáció az SZKP és a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió és Lengyelország közötti kapcsolatok és együttműködés sarkalatos kérdéseit vitatta meg. Szóba kerültek a nemzetközi helyzet időszerű problémái is, amelyek közül a Moszkvában kiadott hivatalos közlemény az európai kontinens kérdéseiről folytatott eszmecserét húzza alá.

Összehangolták a lengyel párt- és állami küldöttség hivatalos baráti látogatásának eredményeiről kiadásra kerülő záródokumetumot, amelyet a lengyel delegáció elutazása után hoznak nyilvánosságra.

Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek szerdán délben aláírta a szovjet—lengyel közös nyilatkozatot, amely a két párt és a két ország közötti együttműködés kérdéseivel, a szovjet és a lengyel nép barátságának további elmélyítésével foglalkozik. Ezen az ünnepélyes aktu- san jelen volt szovjet részről Podgornij államfő, Koszigin miniszterelnök, Gromiko külügyminiszter, az SZKP Politikai Bizottságának több más tagja és póttagja, a KB titkárai, a szovjet kormány miniszterei, a parlament kamaráinak vezetői. Lengyel részről a tárgyalásokon és az aláírási ünnepségen részt vett Piotr Jaroszewicz miniszterelnök, Stefan Olszowski külügyminiszter, valamint a LEMP és a lengyel kormány több más magas rangú személyisége.

NEM VÁRHATÓ GYORS SIKER GENFBEN

London derülátó

London — Ivor Richard, a Rhodesia jövőjéről tárgyaló genfi konferencia brit elnöke az egynapos londoni jelentés- tétel után úgy nyilatkozott, hogy Callaghan miniszterelnöktől és Crosland külügyminisztertől nem kért és nem kapott új utasítást a konferencia irányítására nézve. A Foreign Office továbbra is azt hangoztatja, hogy Ivor Richard jól vezeti a tárgyalásokat és a brit kormány bízik a konferencia végső sikerében.

Maga a konferencia elnöke Londonból való elutazása előtt a Heathrow repülőtéren azt mondotta, hogy egy-két napig próbálkozik még a függetlenség időpontjának kérdésében közelebb hozni az álláspontokat, de ha nem sikerül, más irányban tapogatózik. A Times diplomáciai tudósítójának értesülése szerint Ivor Richard az

ideiglenes kormány formájának és szerkezetének kérdését készül felvetni Genfben. Ez lenne a genfi konferencia napirendjének egyik legkényesebb része, mert í»z afrikai őslakosság képviselői kereken elvetették a Kissinger-formulá- ban javasolt fehér többségű államtanácsot, és azt követelték, hogy Anglia vállaljon döntő ellenőrző szerepet az átmeneti időszakban. A White- fcallban állítólag nem zárkóznak el egy angol főkormányzó kinevezésétől, de úgy vélik, hogy a rendezés záloga csak a rhodesiai felek megállapodása lehet.

Anglia álláspontja a mostani kritikus szakaszban sem változott meg: az egykori gyarmatosító hatalom igyekszik kibújni a valódi függetlenséget biztosító politikai folyamat irányításának felelőssége alól.

Atomfegyvermentes Közel-Keletet

Jeruzsálem — Abraham Ribi- coff amerikai demokratapárti szenátor, az amerikai szenátus Izrael „nukleáris energiaszükségleteit“ a helyszínen tanulmányozó delegációjának vezetője kedden este — az amerikai vendégek tiszteletére Jeruzsálemben adott fogadáson — kijelentette: Izrael James Carter új amerikai elnök kormányának hivatalba lépése után is „ugyanolyan megértést, ugyanolyan rokonszenvet fog tapasztalni Washington részéről, mint annak előtte“.

John Glenn szenátor, a delegáció tagja az izraeli tv-nek adott nyilatkozatában arra a veszélyre figyelmeztetett, amely- lyel nukleáris fegyvereknek a robbanékony közel-keleti térségben való bevetése fenyegetne. Egyidejűleg az „atomfegyvermentes Közel-Kelet“ megvalósításának mérlegelését szorgalmazta.

Libanoni

„csendélet"

Bejrut — Nyugati hírügynökségek kedden este jólértesült libanoni konzervatív forrásra hivatkozva jelentették, hogy az arabközi biztonsági erők ugyanaznap helyi idő szerint néhány perccel éjfél után kezdik meg megbízatásuk „tényleges és hivatalos“ teljesítését.

A hírt biztonsági okokból nem erősítették meg az Arab Liga bejrúti irodáján. A jobboldali Nemzeti Liberális Párt egyik szóvivője kifejtette, hogy az arab „zöldsisakosok“ várhatóan éjfélkor érkeznek meg a Bejrút és Damaszkusz közötti országút mentén fekvő, jobboldali fegyveresek ellenőrizte Kahalebe.

A szerda reggeli nyugati hír- ügynökségi jelentések az arab- közi biztonsági erők felsorako- zásáról semmit sem közöltek, ezzel szemben mind a jobboldal, mind a baloldal hírközlő szervei hadijelentésekben számoltak be arról, hogy kedden éjjel újabb harcok törtek ki Bejrútban, a fővároskörnyéki hegyvidéken és az észak-libanoni Tripoli térségében. A szembenálló felek egy baloldali rádió híradása szerint nehéztüzérségi fegyverekkel, aknavetőkkel és rakétákkal lőtték egymás állásait.

A baloldali fegyveresek egyik szóvivője közölte még, hogy Dél-Libanonban jobboldali fegyveresek az izraeli tüzérség támogatásával tűz alá vették a haladó erőknek a libanoni—izraeli határ közelében levő állásait.

Egyéves függetlenség

A

ngola balszerencséje, hogy ásványi kincsekben tül gazdag, stratégiailag túl fontos ahhoz, hogy sorsát saját maga alakíthassa“ — írta néhány évvel ezelőtt egy amerikai lap Angoláról. Az új> ság megállapítása napjainkban már nem érvényes, hjszen az Angolai Népi Köztársaság a mai napon ünnepli független- ségének első évfordulóját.

Már az említett idézet is sejtteti, mennyire számított a nyugati hatalmaknak — főleg ez amerikaiaknak és az általuk támogatott portugál gyarmatosítóknak — Angola arany- és rézkincse, valamint földrajzi szempontból fontos és előnyös fekvése. Angola népe évekig nyögte a gyarmatosítók igáját. A második világháború után, de főleg az ötvenes évek végén Angola népe egyre erősödő felszabadító mozgalmat indított a gyarmatosítók ellen. 1956-ban megalakult az MPLA (Angola Felszabadításának Népi Mozgalma) és ettől kezdve ez a szervezet irányította a felszabadító mozgalmat. A mozgalommal párhuzamosan létezett az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front, az FNLA Is. 1972-ben a két szervezet megállapodott abban, hogy egyesítik erőfeszítéseiket a portugál gyarmatosítók elleni harcban. Ebben az időben Angola élén portugál főkormányzó állt, az ország politikailag és gazdaságilag egyaránt függött Lisszabontól.

Az angolai függetlenségi törekvések szempontjából döntő fordulatot hozott a fasizmus bukása Portugáliában 1974 áprilisában. Az új portugál alkotmány elismerte, hogy Angola népének joga van az önrendelkezésre és függetlenségre. A portugál kormány és az angolai felszabadítási mozgalmak megállapodtak abban, hogy 1975 novemberében függetlenné nyilvánítják Angolát. Már szinte küszöbön állt Angola kikiáltása, amikor nyilvánvalóan amerikai sugalmazásra az FNLA fegyveres akciókat kezdett az MPLA ellen. Az imperialista cél világos volt: meggátolni egy újabb afrikai független állam létrejöttét. Angola népe tehát ismét harcra kényszerült, de ezúttal nem a volt gyarmatosítók, hanem az imperialisták által támogatott

FNLA-alakulatok ellen a pár hét múlva esedékes függetlenség érdekében. Ebben a harcban, amely egyben függetlenségi és imperialistaellenes harc is volt, az angolai nép sokoldalú támogatást kapott a Szovjetuniótól.

Ma éjfélkor egy éve, hogy kikiáltották az Angolai Népi Köztársaságot. Másnap a luandai városházán beiktatták a fiatal köztársaság első elnökét. A független állam alkotmánya kimondta, hogy politikájának alapja az imperialistaellenes harc.

Közben folytatódtak az Angola függetlenségét veszélyeztető, az imperialisták ösztönözte katonai akciók. Az USA már nemcsak az FNLA-t támogatta,, hanem az amerikai fegyverekkel ellátott zairei és dél-afrikai egységeket is támadásra ösztönözte. E harcban ismét megmutatkozott a Szovjetunió és más szocialista országok szolidaritásának és segítségének a szerepe és ennek köszönhetően sikerült a külföldi intervenciós támadásokat visz- szaverni.

A fiatal afrikai köztársaság tehát nehéz körülmények között indult. Angoláról valóban elmondható, hogy egy olyan független ország, amely rendkívül szívós harcban született.

Napjaink Angolájában már nyugodt országépítés folyik. A testvérháború és a külföldi intervenció okozta károk felszámolása már befejeződött. Angola életében döntő fontosságú az MPLA Központi Bizottságának két héttel ezelőtt befejeződött plénuma. A tanácskozáson döntést hoztak arról, hogy az országban be kell vezetni a tervgazdálkodást és nagy figyelmet kell szentelni a néptömegek életszínvonala emelésének. Ez a perspektíva tulajdonképpen a szocializmushoz vezető út első szakaszát jelenti. Az út bizonyára nem lesz könnyű egy fiatal, nemrég még függő viszonyban lévő ország számára, de Angola a jövőben is, a múlthoz hasonlóan számíthat a Szovjetunió és a szocialista országok segítségére. Erről biztosította két hónappal ezelőtt Agostinho Neto köztársasági elnököt Leonyid Brezsnyev is az angolai államfő moszkvai látogatása idején.

P. VQNYIK ERZSÉBET

SZADAT ELÍTÉLI A „NEMZETKÖZI TERRORIZMUST”

Kairó — Szadat egyiptomi elnök megbeszélést folytatott az amerikai képviselőház jogügyi bizottságának 12 tagú küldöttségével. Az egyiptomi államfő közölte: Ha Izrael kivonja csapatait az 1967-es háborúban megszállt arab területekről, Egyiptom kész vélte aláírni békeegyezményt. Az egyik képviselő kérdésére azonban megismételte azt a korábbi

1978.

XI. 11.

L

isszabonban ma kezdődik meg a Portugál Kommunista Párt négy napig tartó VIII. kongresszusa, amely vitathatatlanul bonyolult belpolitikai helyzetben tanácskozik. Tekintettel arra, hogy a PKP előző, VII. kongresszusa — amelyet 1974-ben tartottak — rendkívüli jellegű volt, a ma nyíló kongresszusi tanácskozás a portugál kommunisták első rendes kongresszusa 11 év után, és egyben az első legális tanácskozás több mint 50 év óta.

Már ez a megállapítás is tükrözi azoknak a rendkívül fontos változásoknak a jelentőségét, amelyek Portugáliában az utóbbi két évben lejátszódtak. A vitára bocsátott kongresszusi tézisek első részében a párt értékelte Portugália helyzetét 1965 óta, és megállapította, hogy a VII. kongresszus óta az országban gyökeres változások zajlottak le. Hiszen az említett időszak alatt bukott meg a portugál fasiszta rezsim és új demokratikus kormány alakult. A legtöbb népgazdasági ágazatban korlátozták a monopóliumok hatalmát, földreformot hajtottak végre és Portugália elismerte afrikai gyarmatainak függetlenségét. Lehetőség nyílt arra, hogy Portugália megszabaduljon az imperialista

befolyástól és biztosítsa valódi nemzeti függetlenségét. A tézisek ezzel összefüggésben megállapítják, hogy a nemzetközi erőviszonyok alakulása — a hidegháborútól a nékés egymás mellett élés politikájára való

említett párt vezetői egyre inkább együttműködtek a jobboldallal“.

Az Avante, a kommunisták lapja hangsúlyozta, hogy a PKP a kongresszusi előkészületek során mint marxista—leninista

A Portugál Kommunista Párt VII. kongresszusa elé

átmenet — is kedvezően hatott A tézisek aláhúzzák, hogy a demokrácia Portugáliában megteremtette az alapvető feltételeket ahhoz, hogy megnyíljék a szocializmus felé vezető út.

A portugál forradalom hibái azonban egyidejűleg teret engedtek az ellenforradalmi of- fenzívának. A demokratikus mozgalmon belül bekövetkezett konfliktusok és ellentétek lehetővé tették a reakció fellépését. Ebben elsőrendű szerepet játszott a szocialista párt vezetősége. A tézisek hangsúlyozzák: „A demokratikus mozgalomban széthúzásra került sor a kommunista és a szocialista párt között a szocialista párt jobboldali, antikommunista politikát követő vezetői orientációjának következtében... az

párt bebizonyította valódi erejét. A párt tagjai a gyűlések százain biztosították támogatásukról a Központi Bizottság kongresszusi téziseit.

A portugál reakció napjainkban minden eszközzel arra törekszik, hogy tovább bomlassza a Fegyveres Erők Mozgalmát és kizárja a politikai életből e mozgalom haladó erőit. Kihasználva a kisebbségi szocialista párti kormány engedményeit arra törekszik, hogy annak politikáját fokozatosan egyre inkább jobbra terelje. A szocialista párti kabinet az utóbbi időben ismét bebizonyította, hogy nem képes kivezetni az országot a gazdasági válságból. Politikája egyre jobban a jobboldali erők érdekeit szolgálja s nem a dolgozókét, akik

saját bőrükön tapasztalják a gazdasági válság egyre nehezedő terheit.

Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára a hét elején Eanes elnökkel lefolyt találkozója során kijelentette, hogy Portugália jelenlegi helyzetén csak az változtatna, ha kommunisták is részt vehetnének a kormányzásban. „Nem jelenti ez persze azt, hogy egy ilyen megoldás rövidesen megvalósul“ — mondotta. Figyelmeztetett arra, hogy a kommunisták nem kívánnak részt venni olyan kormánykoalícióban, amelyben tárcát kapna a jobboldali szociáldemokrata párt is.

A kongresszusi tézisek ezzel összefüggésben hangsúlyozzák: „A demokráciát úgy védhetjük meg, ha megvédjük nagy forradalmi vívmányainkat — az államosítást, a földreformot és a munkásellenőrzés bevezetését. A gazdasági megújhodást és a pénzügyi egyensúlyt csakis az alkotmányban rögzített szocialista úton Lehet elérni.

Az említett célokért folytatott harc jegyében kezdi meg ma Lisszabonban a portugál kommunisták kongresszusának mintegy 1200 küldötte tanácskozását.

JURAJ BYDZOVSKÝ

egyiptomi álláspontot, hogy közvetlen tárgyalásokat nem hajlandó Izraellel folytatni.

Mint mondotta, véleménye szerint a közvetlen tárgyalásokra vonatkozó izraeli igényt a legteljesebb mértékben kielégíti a genfi konferencia.

Az egyiptomi államfő ismét kijelentette, hogy a maga részéről elítéli „a nemzetközi terrorizmust“.

Az UNESCO a békéért

Nairobi — Az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) általános értekezlete Nairobiban folyó ülésszakán beszédet mondott Amadou Mahtar M’Bow, az UNESCO főigazgatója.

Az általános vitában felmerült kérdéseket, az elhangzott felszólalásokat összegezve megállapította, hogy az értekezlet résztvevőinek többsége kedvezően ítéli meg az UNESCO programját és költségvetését. M’Bow - támogatta a szovjet küldöttség vezetőjének felhívását, hogy az UNESCO fokozza erőfeszítéseit a béke megszilárdítása és a fegyverkezési hajsza beszüntetése érdekében. A főigazgató helyeslően nyilatkozott arról a javaslatról is, hogy az UNESCO tegyen hatékonyabb intézkedéseket új világgazdasági rend megteremtésére.

A küldöttek megvizsgálták és elfogadták az UNESCO vezetősége és végrehajtó tanácsa által előterjesztett, az 1977—78 évekre szóló költségvetést, amely 224 millió 413 ezer dollárt irányoz elő a szervezet céljaira. A konferencia határozata alapján a végrehajtó tanács tagjainak számát 40-röl 45 re emelték.