Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-11 / 269. szám, csütörtök

Közös nyilatkozat aláírásával BEFEJEZŐDTEK A SZOVJET-LENGYEL TÁRGYALÁSOK ŰJJSZÓ Moszkva — Leonyid Brezs­nyev és Edward Gierak, aki lengyel párt- és állami küldött­ség élén tartózkodik Moszkvá­ban, szerdán külön is talál­kozott egymással a Kremlben. Az SZKP és a LEMP vezetője a szovjet—lengyel együttműkö­dés néhány távlati kérdését, va­lamint a szocialista és a kom­munista építés különféle terüle­tein való elmélyültebb tapasz­talatcsere ügyét tárgyalta meg. Az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára és a LEMP KB első titkára kifejezte azt a meggyőződését, hogy a két test­vérpárt együttműködésének fej­lesztése a szovjet és a lengyel barátságnak további megszilár­dulását eredményezi majd. Brezsnyev és Gierek nemzet­közi kérdésekről is tárgyalt, és érintette a kommunista és a munkásmozgalom témakörét is. Aláhúzták, hogy a két párt az európai kommunista és mun­káspártok berlini konferenciá­jának eszmei szellemében cse­lekedve hozzájárul a kommu­nista mozgalom egységének megszilárdításához a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. A találkozó szívélyes légkör­ben, a nézetek teljes azonossá­ga jegyében zajlott le. A szovjet—lengyel hivatalos tárgyalások szerdán a moszkvai Kremlben a közös nyilatkozat aláírásával véget ■értek. A második tárgyalási napon a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet és az Edward Gierek vezette lengyel delegáció az SZKP és a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió és Lengyelország közötti kapcso­latok és együttműködés sar­kalatos kérdéseit vitatta meg. Szóba kerültek a nemzetközi helyzet időszerű problémái is, amelyek közül a Moszkvában kiadott hivatalos közlemény az európai kontinens kérdéseiről folytatott eszmecserét húzza alá. Összehangolták a lengyel párt- és állami küldöttség hi­vatalos baráti látogatásának eredményeiről kiadásra kerülő záródokumetumot, amelyet a lengyel delegáció elutazása után hoznak nyilvánosságra. Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek szerdán délben aláírta a szovjet—lengyel közös nyilat­kozatot, amely a két párt és a két ország közötti együttműkö­dés kérdéseivel, a szovjet és a lengyel nép barátságának to­vábbi elmélyítésével foglalko­zik. Ezen az ünnepélyes aktu- san jelen volt szovjet részről Podgornij államfő, Koszigin mi­niszterelnök, Gromiko külügy­miniszter, az SZKP Politikai Bizottságának több más tagja és póttagja, a KB titkárai, a szovjet kormány miniszterei, a parlament kamaráinak vezetői. Lengyel részről a tárgyaláso­kon és az aláírási ünnepségen részt vett Piotr Jaroszewicz mi­niszterelnök, Stefan Olszowski külügyminiszter, valamint a LEMP és a lengyel kormány több más magas rangú szemé­lyisége. NEM VÁRHATÓ GYORS SIKER GENFBEN London derülátó London — Ivor Richard, a Rhodesia jövőjéről tárgyaló genfi konferencia brit elnöke az egynapos londoni jelentés- tétel után úgy nyilatkozott, hogy Callaghan miniszterelnök­től és Crosland külügyminisz­tertől nem kért és nem kapott új utasítást a konferencia irá­nyítására nézve. A Foreign Office továbbra is azt hangoz­tatja, hogy Ivor Richard jól vezeti a tárgyalásokat és a brit kormány bízik a konferen­cia végső sikerében. Maga a konferencia elnöke Londonból való elutazása előtt a Heathrow repülőtéren azt mondotta, hogy egy-két napig próbálkozik még a független­ség időpontjának kérdésében közelebb hozni az állásponto­kat, de ha nem sikerül, más irányban tapogatózik. A Times diplomáciai tudósítójának érte­sülése szerint Ivor Richard az ideiglenes kormány formájá­nak és szerkezetének kérdését készül felvetni Genfben. Ez lenne a genfi konferencia na­pirendjének egyik legkénye­sebb része, mert í»z afrikai ős­lakosság képviselői kereken elvetették a Kissinger-formulá- ban javasolt fehér többségű államtanácsot, és azt követel­ték, hogy Anglia vállaljon dön­tő ellenőrző szerepet az át­meneti időszakban. A White- fcallban állítólag nem zárkóz­nak el egy angol főkormányzó kinevezésétől, de úgy vélik, hogy a rendezés záloga csak a rhodesiai felek megállapo­dása lehet. Anglia álláspontja a mostani kritikus szakaszban sem válto­zott meg: az egykori gyarma­tosító hatalom igyekszik ki­bújni a valódi függetlenséget biztosító politikai folyamat irányításának felelőssége alól. Atomfegyvermentes Közel-Keletet Jeruzsálem — Abraham Ribi- coff amerikai demokratapárti szenátor, az amerikai szenátus Izrael „nukleáris energiaszük­ségleteit“ a helyszínen tanul­mányozó delegációjának veze­tője kedden este — az ame­rikai vendégek tiszteletére Je­ruzsálemben adott fogadáson — kijelentette: Izrael James Car­ter új amerikai elnök kormá­nyának hivatalba lépése után is „ugyanolyan megértést, ugyan­olyan rokonszenvet fog tapasz­talni Washington részéről, mint annak előtte“. John Glenn szenátor, a dele­gáció tagja az izraeli tv-nek adott nyilatkozatában arra a veszélyre figyelmeztetett, amely- lyel nukleáris fegyvereknek a robbanékony közel-keleti tér­ségben való bevetése fenyeget­ne. Egyidejűleg az „atomfegy­vermentes Közel-Kelet“ megva­lósításának mérlegelését szor­galmazta. Libanoni „csendélet" Bejrut — Nyugati hírügynök­ségek kedden este jólértesült libanoni konzervatív forrásra hivatkozva jelentették, hogy az arabközi biztonsági erők ugyan­aznap helyi idő szerint né­hány perccel éjfél után kezdik meg megbízatásuk „tényleges és hivatalos“ teljesítését. A hírt biztonsági okokból nem erősítették meg az Arab Liga bejrúti irodáján. A jobb­oldali Nemzeti Liberális Párt egyik szóvivője kifejtette, hogy az arab „zöldsisakosok“ várha­tóan éjfélkor érkeznek meg a Bejrút és Damaszkusz közötti országút mentén fekvő, jobb­oldali fegyveresek ellenőrizte Kahalebe. A szerda reggeli nyugati hír- ügynökségi jelentések az arab- közi biztonsági erők felsorako- zásáról semmit sem közöltek, ezzel szemben mind a jobbol­dal, mind a baloldal hírközlő szervei hadijelentésekben szá­moltak be arról, hogy kedden éjjel újabb harcok törtek ki Bejrútban, a fővároskörnyéki hegyvidéken és az észak-liba­noni Tripoli térségében. A szembenálló felek egy balolda­li rádió híradása szerint nehéz­tüzérségi fegyverekkel, aknave­tőkkel és rakétákkal lőtték egymás állásait. A baloldali fegyveresek egyik szóvivője közölte még, hogy Dél-Libanonban jobboldali fegy­veresek az izraeli tüzérség tá­mogatásával tűz alá vették a haladó erőknek a libanoni—iz­raeli határ közelében levő ál­lásait. Egyéves függetlenség A ngola balszerencséje, hogy ásványi kincsek­ben tül gazdag, stratégiailag túl fontos ahhoz, hogy sorsát saját maga alakíthassa“ — ír­ta néhány évvel ezelőtt egy amerikai lap Angoláról. Az új> ság megállapítása napjainkban már nem érvényes, hjszen az Angolai Népi Köztársaság a mai napon ünnepli független- ségének első évfordulóját. Már az említett idézet is sejtteti, mennyire számított a nyugati hatalmaknak — főleg ez amerikaiaknak és az álta­luk támogatott portugál gyar­matosítóknak — Angola arany- és rézkincse, valamint földraj­zi szempontból fontos és elő­nyös fekvése. Angola népe évekig nyögte a gyarmatosítók igáját. A második világháború után, de főleg az ötvenes évek végén Angola népe egyre erő­södő felszabadító mozgalmat indított a gyarmatosítók ellen. 1956-ban megalakult az MPLA (Angola Felszabadításának Né­pi Mozgalma) és ettől kezdve ez a szervezet irányította a felszabadító mozgalmat. A mozgalommal párhuzamosan létezett az Angolai Nemzeti Felszabadítási Front, az FNLA Is. 1972-ben a két szervezet megállapodott abban, hogy egyesítik erőfeszítéseiket a portugál gyarmatosítók elleni harcban. Ebben az időben An­gola élén portugál főkormány­zó állt, az ország politikailag és gazdaságilag egyaránt füg­gött Lisszabontól. Az angolai függetlenségi tö­rekvések szempontjából döntő fordulatot hozott a fasizmus bukása Portugáliában 1974 áprilisában. Az új portugál al­kotmány elismerte, hogy Ango­la népének joga van az önren­delkezésre és függetlenségre. A portugál kormány és az an­golai felszabadítási mozgalmak megállapodtak abban, hogy 1975 novemberében függetlenné nyilvánítják Angolát. Már szin­te küszöbön állt Angola kiki­áltása, amikor nyilvánvalóan amerikai sugalmazásra az FNLA fegyveres akciókat kez­dett az MPLA ellen. Az impe­rialista cél világos volt: meg­gátolni egy újabb afrikai füg­getlen állam létrejöttét. Ango­la népe tehát ismét harcra kényszerült, de ezúttal nem a volt gyarmatosítók, hanem az imperialisták által támogatott FNLA-alakulatok ellen a pár hét múlva esedékes független­ség érdekében. Ebben a harc­ban, amely egyben függetlensé­gi és imperialistaellenes harc is volt, az angolai nép sok­oldalú támogatást kapott a Szovjetuniótól. Ma éjfélkor egy éve, hogy kikiáltották az Angolai Népi Köztársaságot. Másnap a luan­dai városházán beiktatták a fiatal köztársaság első elnökét. A független állam alkotmánya kimondta, hogy politikájának alapja az imperialistaellenes harc. Közben folytatódtak az An­gola függetlenségét veszélyez­tető, az imperialisták ösztönöz­te katonai akciók. Az USA már nemcsak az FNLA-t támogatta,, hanem az amerikai fegyverek­kel ellátott zairei és dél-afri­kai egységeket is támadásra ösztönözte. E harcban ismét megmutatkozott a Szovjetunió és más szocialista országok szolidaritásának és segítségé­nek a szerepe és ennek kö­szönhetően sikerült a külföldi intervenciós támadásokat visz- szaverni. A fiatal afrikai köztársaság tehát nehéz körülmények kö­zött indult. Angoláról valóban elmondható, hogy egy olyan független ország, amely rend­kívül szívós harcban született. Napjaink Angolájában már nyugodt országépítés folyik. A testvérháború és a külföldi in­tervenció okozta károk felszá­molása már befejeződött. An­gola életében döntő fontosságú az MPLA Központi Bizottságá­nak két héttel ezelőtt befeje­ződött plénuma. A tanácskozá­son döntést hoztak arról, hogy az országban be kell vezetni a tervgazdálkodást és nagy fi­gyelmet kell szentelni a nép­tömegek életszínvonala emelé­sének. Ez a perspektíva tulaj­donképpen a szocializmushoz vezető út első szakaszát jelen­ti. Az út bizonyára nem lesz könnyű egy fiatal, nemrég még függő viszonyban lévő ország számára, de Angola a jövőben is, a múlthoz hasonlóan szá­míthat a Szovjetunió és a szo­cialista országok segítségére. Erről biztosította két hónappal ezelőtt Agostinho Neto köztár­sasági elnököt Leonyid Brezs­nyev is az angolai államfő moszkvai látogatása idején. P. VQNYIK ERZSÉBET SZADAT ELÍTÉLI A „NEMZETKÖZI TERRORIZMUST” Kairó — Szadat egyiptomi elnök megbeszélést folytatott az amerikai képviselőház jog­ügyi bizottságának 12 tagú küldöttségével. Az egyiptomi államfő közölte: Ha Izrael ki­vonja csapatait az 1967-es há­borúban megszállt arab terüle­tekről, Egyiptom kész vélte alá­írni békeegyezményt. Az egyik képviselő kérdésére azonban megismételte azt a korábbi 1978. XI. 11. L isszabonban ma kezdődik meg a Portugál Kom­munista Párt négy napig tartó VIII. kongresszusa, amely vi­tathatatlanul bonyolult belpoli­tikai helyzetben tanácskozik. Tekintettel arra, hogy a PKP előző, VII. kongresszusa — ame­lyet 1974-ben tartottak — rend­kívüli jellegű volt, a ma nyíló kongresszusi tanácskozás a por­tugál kommunisták első rendes kongresszusa 11 év után, és egyben az első legális tanács­kozás több mint 50 év óta. Már ez a megállapítás is tük­rözi azoknak a rendkívül fon­tos változásoknak a jelentősé­gét, amelyek Portugáliában az utóbbi két évben lejátszódtak. A vitára bocsátott kongresszusi tézisek első részében a párt értékelte Portugália helyzetét 1965 óta, és megállapította, hogy a VII. kongresszus óta az országban gyökeres változá­sok zajlottak le. Hiszen az em­lített időszak alatt bukott meg a portugál fasiszta rezsim és új demokratikus kormány ala­kult. A legtöbb népgazdasági ágazatban korlátozták a mo­nopóliumok hatalmát, földrefor­mot hajtottak végre és Portu­gália elismerte afrikai gyarma­tainak függetlenségét. Lehető­ség nyílt arra, hogy Portugália megszabaduljon az imperialista befolyástól és biztosítsa valódi nemzeti függetlenségét. A tézi­sek ezzel összefüggésben meg­állapítják, hogy a nemzetközi erőviszonyok alakulása — a hidegháborútól a nékés egymás mellett élés politikájára való említett párt vezetői egyre in­kább együttműködtek a jobbol­dallal“. Az Avante, a kommunisták lapja hangsúlyozta, hogy a PKP a kongresszusi előkészületek során mint marxista—leninista A Portugál Kommunista Párt VII. kongresszusa elé átmenet — is kedvezően hatott A tézisek aláhúzzák, hogy a de­mokrácia Portugáliában megte­remtette az alapvető feltétele­ket ahhoz, hogy megnyíljék a szocializmus felé vezető út. A portugál forradalom hibái azonban egyidejűleg teret en­gedtek az ellenforradalmi of- fenzívának. A demokratikus mozgalmon belül bekövetkezett konfliktusok és ellentétek le­hetővé tették a reakció fellé­pését. Ebben elsőrendű szere­pet játszott a szocialista párt vezetősége. A tézisek hangsú­lyozzák: „A demokratikus moz­galomban széthúzásra került sor a kommunista és a szocia­lista párt között a szocialista párt jobboldali, antikommunista politikát követő vezetői orien­tációjának következtében... az párt bebizonyította valódi ere­jét. A párt tagjai a gyűlések százain biztosították támoga­tásukról a Központi Bizottság kongresszusi téziseit. A portugál reakció napjaink­ban minden eszközzel arra tö­rekszik, hogy tovább bomlassza a Fegyveres Erők Mozgalmát és kizárja a politikai életből e mozgalom haladó erőit. Ki­használva a kisebbségi szocia­lista párti kormány engedmé­nyeit arra törekszik, hogy an­nak politikáját fokozatosan egyre inkább jobbra terelje. A szocialista párti kabinet az utóbbi időben ismét bebizonyí­totta, hogy nem képes kivezet­ni az országot a gazdasági vál­ságból. Politikája egyre jobban a jobboldali erők érdekeit szol­gálja s nem a dolgozókét, akik saját bőrükön tapasztalják a gazdasági válság egyre nehe­zedő terheit. Alvaro Cunhal, a kommunista párt főtitkára a hét elején Eanes elnökkel lefolyt találko­zója során kijelentette, hogy Portugália jelenlegi helyzetén csak az változtatna, ha kom­munisták is részt vehetnének a kormányzásban. „Nem jelenti ez persze azt, hogy egy ilyen megoldás rövidesen megvaló­sul“ — mondotta. Figyelmezte­tett arra, hogy a kommunisták nem kívánnak részt venni olyan kormánykoalícióban, amelyben tárcát kapna a jobboldali szo­ciáldemokrata párt is. A kongresszusi tézisek ezzel összefüggésben hangsúlyozzák: „A demokráciát úgy védhetjük meg, ha megvédjük nagy for­radalmi vívmányainkat — az államosítást, a földreformot és a munkásellenőrzés bevezeté­sét. A gazdasági megújhodást és a pénzügyi egyensúlyt csak­is az alkotmányban rögzített szocialista úton Lehet elérni. Az említett célokért folyta­tott harc jegyében kezdi meg ma Lisszabonban a portugál kommunisták kongresszusának mintegy 1200 küldötte tanács­kozását. JURAJ BYDZOVSKÝ egyiptomi álláspontot, hogy közvetlen tárgyalásokat nem hajlandó Izraellel folytatni. Mint mondotta, véleménye sze­rint a közvetlen tárgyalásokra vonatkozó izraeli igényt a leg­teljesebb mértékben kielégíti a genfi konferencia. Az egyiptomi államfő ismét kijelentette, hogy a maga ré­széről elítéli „a nemzetközi terrorizmust“. Az UNESCO a békéért Nairobi — Az ENSZ Nevelés­ügyi Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) általános értekezlete Nairobiban folyó ülésszakán beszédet mondott Amadou Mahtar M’Bow, az UNESCO főigazgatója. Az általános vitában felme­rült kérdéseket, az elhangzott felszólalásokat összegezve meg­állapította, hogy az értekezlet résztvevőinek többsége kedve­zően ítéli meg az UNESCO programját és költségvetését. M’Bow - támogatta a szovjet küldöttség vezetőjének felhívá­sát, hogy az UNESCO fokozza erőfeszítéseit a béke megszi­lárdítása és a fegyverkezési hajsza beszüntetése érdekében. A főigazgató helyeslően nyi­latkozott arról a javaslatról is, hogy az UNESCO tegyen ha­tékonyabb intézkedéseket új világgazdasági rend megterem­tésére. A küldöttek megvizsgálták és elfogadták az UNESCO vezető­sége és végrehajtó tanácsa ál­tal előterjesztett, az 1977—78 évekre szóló költségvetést, amely 224 millió 413 ezer dol­lárt irányoz elő a szervezet céljaira. A konferencia határo­zata alapján a végrehajtó ta­nács tagjainak számát 40-röl 45 re emelték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom