Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-08 / 266. szám, hétfő

amiről beszelnek Amint egy-egy nagyszabású sportesemény véget ér, annak kiértékelésénél már a követke­ző is szóba kerül, illetve meg­kezdik a távlati felkészülési tervek kidolgozását. Vonatko- 2ik ez sportágakra, csapatokra és egyénekre egyaránt. Az olimpia visszhangja még ko­rántsem üit el, sőt az ott el­ért eredmények nagy szerepet Játszanak az imént említett ter­vek lefektetésénél. Vannak olyano-k, akik a két olimpia közti versenyeket ugyan nem becsülik le, de az eredmények­nek nem tulajdonítanak nagy fontosságot. Ezek közé tarto­zik Lasse Viren is, akit Finnor­szágban Nurmi utódjának te­kintenek és nem ok nélkül. Myrskylä finn kisváros Hel­sinkitől 70 kilométerre fekszik. A lakosság a fakitermelésben, faiparban dolgozik. 1972-ig a város rendkívüli dologgal nem hívta föl magára a figyelmet. Amíg Lasse Viren el nem uta­zott az olimpiára és ott két aranyérmet nem nvert. A világ egycsapásra megismerte, meg­tanulta Myrskylä nevét. Lakói pedig hálájuk feléül, házat építettek München kétszeres bajnokának. Igaz, sokszor volt elhagyatott, míg azután az idén Viren megnősült és feleséges­tül költözött otthonába. Viren érthetően ritkán tar­tózkodik szülővárosában, de ha otthon van, akkor rendőri kö­telezettségeinek is eleget tesz. Persze, mindenki megérti, hogy egy ilyen eredményes verseny­zőnek sokat kell edzeni, s így nem teljesíthet szolgálatot olyan gyakran és olyan hosszú időn át, mint a többiek. A fin­nek a futás megszállottjai és ezért Myrskylä lakosait nem is érhette nagyobb kitüntetés, minthogy Virent Nurmi utódjá­nak kiáltották ki. Lasse Viren 1968 és 1972 kö­zött, tehát négy év alatt 5000 méteren 2 percét, 10 000 méte­ren pedig csaknem 5 percet ja­vult. Már müncheni győzelmei kétségtelenül meglepetést jelen­tettek, de sokkal váratlanabb volt montreali ismétlése, mivel a két olimpia közti versenye­ken nem nagyon jeleskedett. Sok szakember nem értett egyet sem Virennel, sem pedig edzőjével, Heikkolával, amiért az olimpiász alatt csökkentet­ték az edzésadagokat és nem tartották fontosnak az eredmé­nyeket. Vitathatatlanul kiváló azonban Viren küzdőszelleme, lelkiereje a sorsdöntő verse> nyékén, így az olimpiákon is, amiről két eset ékesen tanús­kodik. A müncheni 10 000 méteres1 síkfutás döntőjében 4600 méter­nél többen összeütköztek, a tunéziai Ganimoudi és Viren el is esett. Lasse egyketőre ismét talpra állt, a „szökevények“ nyomába eredt és rövidesen fölzárkózott az élbolyhoz, an­nak ellenére, hogy az angol Bedford hatalmas iramot dik­tált (az első 5000 méter rész­ideje 13:43 oerc volt.) Később Viren egymás után rázta le 1976 magáról legveszélyesebb ellen­feleit, s mintegy 600 méteres XI. 8. hajrával biztosította végső győzelmét. 5 Négy esztendővel később Montrealban először a 10 000 méteren győzött, Ismét hosszú A fejlődés hatöitalan, de... hajrájának köszönve. Az 5000 méteres táv döntőjében azon­ban nem tudott elhúzni a töb­biektől. A két új-zélandi Quaix és Dixon még akkor is ragadt rá, amikor befordultak a cél­egyenesbe. Fogytak a méterek, de egyik sem bírt a másikkal. Viren szinte az utolsó két mé­teren biztosította győzelmét. A vélemények megegyeztek ab­ban, hogy nem a tizikailag job­ban felkészült futó győzött, ha­nem a nagyobb akaraterővel, jobb erkölcsi, pszichikai ala­pokkal rendelkező atléta. Minden sportoló életében vannak események, melyek be­a két aranyérem tanúskodott. Az olimpiát követő években megfosztották világcsúcsaitól és 1974-ben az Európa-bajnok- ságon olyan időt ért el, amivel nem dicsekedhetett. — Nem a csúcsokért, hanem a győzelmekért Tutok — mon­dotta. — Az olimpián érmet akartam szerezni, erre állítot­tam be felkészülésemet. Ami utána jött, annak nem volt je­lentősége. Különben is mindig tudtam, miért vesztettem. Rolf Heikkola ti/ éve irányít­ja Viren felkészülését. Edző és versenyző kitűnően megértik egymást. Viren München után A TJ. Hurbanovo (Ögyallcij Upderúgócsaputa. (Németh felvétele) folyásolják szereplését, esetleg serkentőleg hatnak rá, s így nagyban hozzájárulnak a ké­sőbbi kimagasló eredmények elérésiéhez. Viren ebben is ki­vételt képez. Amikor 1971-ben az Európa-bajnokságon esélyes­ként is csak honfitársa, Vää- täinen mögött végzett a ku­darc egyáltalán nem bosszan­totta. Kijelentette: ő a mün­cheni versenyekre készül, s hogy megfelelően, arról később jónéhányszor ünnepelt, de ami­kor az edző „eleget“ mondott, akkor utasításait pontosan be­tartva, a legsportszerűbb életet élve folytatta felkészülését Montrealra. Az eredmény ismét két aranyérem. Lasse követke­zetesen készül a legfontosabb célokra, s hogy megfelelően, arról sikerei tanúskodnak. A legközelebbi cél pedig: Moszk­va. (kollár) Nem hiánycikk az akarat és a lelkesedés Pezsgő sportélet zajlik Hur- banovón (ügyallán), ebben a nagy múltú, de viszonylag kis lélekszámú városban, amelynek nevét az országhatárokon túl is ismertté tette a csillagászat és a kiváló minőségű sör. A Mezőgazdasági Gépjavító Szak­iskola súlyemelői az országos élvonalba tartoznak, hallatnak magukról a sakkozók és az asz­taliteniszezők, míg a kézilab­dázók és a labdarúgók a kerü­leti bajnokságban szerepelnek. Az őszi labdarúgóidény hajrá­jában hetente háromszor edz a TJ Hurbanovo labdarúgó­együttese. A felnőtt csapat a nyugat-szlovákiai kerületi baj­nokság I. Alosztályában szere­pel, a helyi labdarúgás hagyo­mányai becsületes helytállásra kötelezik. ( Kecskés Árpáddal, a csapat vezetőjével a kispadról szem­léltük az edzést. Elmondotta, hogy az együttes már ötödik éve szerepel a kerületi bajnok­ságban. Az előző idény végén törés következett be a csapat szereplésében, ezt átszervezés, fiatalítás és erősítés követte. A sportegyesületet a helyi és a bagotai szövetkezet, a sörgyár, a traktorállomás, a szolgáltató vállalat és több kisüzem támo­gatja. Az ifjúsági csapatból több te­hetséges játékos került a fel­nőtt együttesbe, amelyet a Spartak Komárno (Komárom) két kiváló labdarúgójával. Ta­kács Tiborral és Majoros Györggyel is megerősítettek. A friss vér segített, megszűnt a hullámvölgy és az őszi idény befejezése előtt az élvonalban szerepel az ógyallai csapat. Ta­kács Tibor játékosfdző vezeté­sével alapos munka folyik az edzés°ken, és derék helytállás a sporttelepen. Amikor a politikai-nevelő munkára terelődött a szó. Kecs­kés Árpád elmondotta, hogy a képviselőiesftileti választások előkészületi időszakában elő­adásokat tartottak, a csapat tagjai csinosították a sporttelep környékét, az 1961-ben épült öltözőkbe társadalmi munkával bevezették a gázfűtést. Folya­matosan sor kerül klubhelyiség építésére, amelyből nem hiány­zik a tv-készülék és a rádió. Ha a sport támogatásáról van szó, a szövetkezet sem szűk­markú. A játékosok szállításá­ra autóbuszát bocsátja rendel­kezésre. Ögyallán fontos az utánpót­lás kérdése is. Az ifjúsági együttes a kerületi I. B-osztály élmezőnyében szerepel, a helyi iskoláknak két diákcsapata van. Ógyallai pályán játssza II. ősz-, tályú mérkőzéseit a szomszédos Zöldállús labdarúgó-együttese is. Takács Tibor játékosedző az 50-es évek második felében a Spartak Komárno csapatában kezdte labdarúgó pályafutását, két évig a Dukla Olomouc tag­ja volt. majd három idényen át a žilinai csapatot erősítette, 1969-ben a Tatran Prešov együttesébe lépett át, amikor az feljutott az I. ligába. Ta­kács szerepelt UEFA Kupa mér­kőzésen Is. Jelenleg az ógyallai csapatban kamatoztatja tudását. Annak a reményének adott ki­fejezést, hogy játékostársai be­csületes hozzáállással az eddi­ginél is ütőképesebb együttest képeznek. Az őszi eddigi ered­mények a bizakodást igazolják. A cél a bajnokság középmező­nyében telelni Az sem közöm­bös, hogy a lavulő irányzatú játékra hogvan tekint a hazai közönség. Egy egy találkozót 700—800 néző tekint meg, s ez új erőt és önbizalmat ad az együttesnek. NÉMETH ISTVÁN Virent ünnepli a montreali stadion közönsége. (ČSTK felvétele) k következő cél: Moszkva Az emberi teljesítőképesség határa tulajdonképpen azóta vita­téma, amióta megszületett az első eredmény. Napjainkban is — és íőleg napjainkban — egyre gyakrabban találkozunk ezekkel a kérdésekkel, és a különböző „jövőbelátások“ nagy népszerűség­nek örvendenek az olvasók körében. Általában viszonylagos „csendélet“ után következnek a „rekordrobbanások“, amikor tu­catjával születnek az ámulatba ejtő fantasztikus predményok. Gondoljunk csak például u pályakerékpár 100 méteres álló­ra jtos számára: nyolc évig ostromolták Giarduni 1 07,27-es világ­csúcsát — eredménytelenül. Aztán a mexikói olimpián több tízen is túlszárnyalták az olasz kerékpáros teljesítményét, és Giarduni az örök világranglista 25. helyére esett vissza ... A szovjet olimpiai bajnok Irina Press, a pedagógiai tudományok kandidátusa hosszabb írást közölt az Izvesztyija című iap hasáb­jain a világrekordok életképességéről. Természetesen saját sport­ját, az atlétikát választotta cikke témájául. A leghosszabb életű világrekord állítólag fesse Owens távolugró eredménye volt. Az emlékezetes 813 centiméteres teljesítményt 1935. május 25-én érte el a fenomenális néger atléta, amikor egy „rekorddélntán‘r folya­mán néhány óra leforgása alatt ötször(ü) iratkozott fel a világ­csúcslistára és neve pontosan huszonöt évig, két hónapig és 18 napig szerepelt a ranglista élén! Az Egyesült Államok 4X100 méteres férfiváltója húsz évig, három hónapig és húszon! jrom napig tartotta a világrekordot. Ám voltak rekordok, amelyek csak néhány percig éltek. Gondolunk csak az NDK-beli Adam esetére. Annak idején egy női súlylökő versenyben előbb a cseh­szlovák Helena Fibingerová (a mostani csúcstartó, 21,99 m), majd öt perc múlva második kísértelável a frissen felállított saját világrekordját adta át a múltnak. Hogy is állunk tehát az emberi teljesítőképesség határával? Az amerikai tudósok hosszú ideig figyelték a teli »ítmények mu­tatójának fejlődését, és arra a megállapításra jutottak, hogy a montreali olimpia esztendejében minden világcsúcs megdől (atlé­tikáról van szó), kivéve Bob Beámon 890 centiméteres távolug- ró-rekordját. (Tudjuk, hogy nem egészen így volt!) A svéd szak­emberek sokkal következetesebben mentek a dolgukra. Számta­lan adatot tápláltak a kibernetikus számítógépbe és a komputer megjósolta, hogy milyen eredményekkel lehet majd bajnokságot nyerni az 1980-as moszkvai olimpián. Az eredmények meghök- kentőek. Csakugyan olyan gyorsan fog fejlődni a sportok király­nője, az atlétika? Nézzük csak a gép „prófétáskodását“. A leggyorsabb vágtázék nak 9,7 másodpercet kell majd teljesíteniük az aranyéremhez vezető úton, kétszeres távon 19,6-ot! A további jóslások: 400 mé­ter — 42,5 mp, 800 m — 1:42,1 perc, 1500 méter — 3:25,6 perc, 5000 méter — 12:56,8 perc, 10 000 méter — 26:49,6 perc, magas­ugrás — 241 centiméter, rúdugrás — 614 centiméter, hármasug­rás — 18,28 méter, súlylökés — 24,61 méler, kalapácsvetés — 79,40 méter (A számítógép itt valószínűleg „elnézte“ Schmidt leg­utóbbi rekordteljesítményét, amely csak tíz centiméterrel gyen­gébb a jósolt eredménynél.). És az emlékezetes Beamon-csúcs, a , jövő század“ ugrása? Az amerikai néger atléta akkori ellenfele, az angul Davies azt jósol­ta: negyedszázad telik el, anrg törlik ezt a nevet a listáról. Nos, a számítógépnek egészen más a véleménye, mert „[ vőbelátása“ így hangzik: az 1980-as moszkvai olimpia távolugró-pranyérme ö méler és 75 centiméter „hosszú“ 1. ;zü Hát ami azt illeti, ez enyhén szólva is egy kicsit nagy túlzásnak tűnik: Habár Jurij Vlaszov, a sokszoros súlyemelő bajnak így ír az emberi teljesítő- képesség határáról: „Végső határok csak az emberi fejekben le­hetnek. Az erő, akárcsak az ész, korlátlanul fejlődhet.. Irina Press sajátos humorral fogta fel a számítógép „jövőbe­látását“ és a következő kommentárt fűzte hozzá: „Ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor már most örülhetünk a moszkvai olim­piának. Nagyszerű eredményeket és világrekordokat láthatun 1980-ban. Iparkodniuk kell ám az atlétáknak, már csak négy č áll rendelkezésükre . “ Tehát ismét kitolódik az emberi teljesítőképe '»ég határa. Igaz, csak a számítógép jóvoltából, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a mértéktelen rekordhajhászás komoly problémákat von maga után. Az aggasztó kérdésekkel évek óta foglalkoznak az orvosok és a tudósok, s az egyik közülük azt mondta: az élspor­tolókra nem azért leselkedik veszély, mert túl akarják szárnyalni tegnapi önmagukat, jobbak akarnak lenni elődeiknél, hanem má­sért: „A győzelem és az egyéni dicsőség érdekében saját életü­ket is hajlandók túllépni, egészségüket is képesek kockára ten­ni ...“ A tudós a doppingra, az anabolikus szerekre és más káros jelenségekre gondolt, amelyek a csodálatos határok leküzdésekor gyakran „segítenek“ a spotolóknak. És ezért nem js egy csúcs­tartó drága árat fizetett. Mindenki egyetért az orvosi mementóval. A sportoló egészsége fontosabb, mint az álomhatárok elleni hadjárat, fontosabb, mint lefaragott másodpercek, centiméterek és kilogrammok. Főleg ak­kor, ha a csúcsokkal kapcsolatban komoly kétségek is felmerül­nek ... TOMI VINCE

Next

/
Oldalképek
Tartalom