Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-23 / 279. szám, kedd

Több mint egy éve működik Hrabušicében az Ere- és Magne­zitbányaipari Tröszt új továbpképző intézete, amely a legkorszerűb­bek közé tartozik hazánkban. A továbbképzés modern didaktikai eszközök felhasználásával történik. (Felvétel: H. Haščák — CSTK) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Vagyonjogi ügyekben L. L.: Saját telkén garázst csak építkezési engedély alap­ján építhet. Az új, 1976/50 sz. építkezési törvény 1976. októ­ber 1-vel lépe t hatályba. Ezt a törvényt több végrehajtási hirdetmény fogja majd kiegé­szíteni. A törvény fokozott szi­gorúságával rendelkezéseket tartalmaz a törvényt be nem tartó, főkér* a „fekete“ épít­kezőkkel szemben, magas pénz­bírságokat állapít meg, s el­rendelhető az engedély nélküli építmény eltávolítása, lebontá­sa. A garázs építésénél is be kell tartani az új törvény 58. §-át, tehát csatolni kell a hnb építésügyi osztályához címzett kérvényhez az előírt terveket és a kiegészítő iratokat (do­kumentációt), a kérelmezőnek Igazolnia kell, hogy jogos tu­lajdonosa a teleknek, illetve ezt, hogy Joga van azon épít­ményt létesíteni. Ha ideiglenes építményről van s:. igazolni kell a kérdéses időre szóló jo­gosultságot. Az idézett törvény 59. §-a értelmében az építke­zési engedéllyel kapcsolatos el­járás résztvevői mindazon szer- vazetek és személyek, amelyek és akik a szomszédos telkek tulajdonosai, illetve ezeket il­letően 'lyan jogaik vannak, hogy érdekeiket a kérdéses építmény érintheti. Az eljárás résztvevője továbbá az építke­zési ijlügyelő (stavebný do­zor). Az építésügyi hivatal hi­vatalosan értesíti az érdekel­teket az eljárás megindításá­ról és egyúttal felhívja őket, nogy megjegyzéseiket, kifogá­saikat írásban, vagy legkésőbb a helyi szemlén szóban adják elő, mert ellenkező esetben a hivatal nem veszi ezeket "'.gye- lembe. Ezt az értesítést 7 nap­pal a helyszíni tárgyal 's napja előtt kell I.ézbesíteni. Az új törvény 137. §-a sze­rint az építésügyi hivatal tö­rekszik az érdekelt felek kö­zött — a beadott kifogásokat illetően — egyezséget elérni. Ha olyan kérdésekről, kifogá­sokról lerne szó, amelyekről maga az építi'.ügyi hivatal Lem dönthetne, az pítkezőt, vagy az eljárás más résztvevő­jét (pl. a kifogást emelő szom­szédot), a polgári peres eljárás útjára utasítja, az építkezési engedély kiadása iránti eljárást fölfüggeszti, és egyidejűleg közli e határidőt, amely alatt az utasított a purt beadni köte­les. Ha az így felhívott érde­kelt a megadott határidőben a pert az illetékes járásbírósá­gon nem adná be és ezt nem igazolná, az építésügyi hivatal a kifogásról saját maga érdem­legesen dönthet. A fent idézett s az eddigiek­nél lényegesen oZigorúbb ren­delkezések értelmében ajánl­juk, hogy tartsa be a törvé­nyes eljárás útját. Ha szom­szédjának kifogásai a garázs elhelyezésével szemben nem in­dokoltak, az építésügyi ható­ság — mivel saját hatáskörbe- 11 kérdésről van szó —, a ki­fogást elvetheti és perre való utasítás nélkül Is hozhat ér­demleges döntést. Ajándék jeligére: A polgári törvénykönyv 409. §-a értelmé­ben az ajándékozó visszaköve­telheti az ajándékot, ha a meg­ajándékozott vele, vagy család­jával szemben úgy viselkedik, hogy ezzel a szocialista együtt­élés alapelveit megsérti. A jogi irodalom szerint az ajándék ilyen visszavonásának — ha jo­gosnak tekinthető — lényegé­ben a szerződéstől való elállá­sáról szóló rendelkezések sze­rinti joghatása van és ezek ér­telmében a megajándékozott, mint az olyan, aki jogtalan anyagi előnyhöz jutott, köte­les az ajándékot visszaadni. Az Önök esetében kellő bizonyíté­kok mellett érvelni lehetne az­zal Is, hogy ön a szerződést nem szabad akaratából, hanem lelki kén/szer és nyomás alatt írta alá és ezért a szerződés a polgári törvénykönyv 37. és 39. §-a értelmében érvénytelen. Ajánljuk, hogy az ügyre vonat­kozó minden iratával mielőbb forduljon ügyvédhez. G. M.: Részes közös tulajdo­nukat képező családi házukat anélkül, hogy ön nem írja alá az adásvételi szerződést, a másik két tulajdonostárs nem adhatja el. Levele szerint tisz­tázatlan a kert mérnöki meg­osztása, mert ebből ön kéri az önt megillető rész kimérését és leválasztását. Ehhez okvet­len szükséges a geodézia által jóváhagyott mérnöki geomet­riai terv. Ajánljuk, hogy az ügyre vonatkozó irataival kér­je ki ügyvéd tanácsát is. A szerződéssel történő eladás és a kert megosztása mindenkép­pen olcsóbb, mint az esetleges pereskedés. I. J.: A már 10 éve elhúzódó határperében csak azt tudjuk ajánlani, hogy továbbra is ügyvédjén keresztül sürgesse ügyének intézését. A bíróság hivatalosan is sürgethetné a szakértő szakvéleményének mi­előbbi kidolgozását és beter­jesztését. I. Š.: Az állami jegyzőség ál­láspontja, illetve döntése, hogy édesanyjukat a fele ház meg­illeti azon az alapon, hogy a he' jasságuk ideje alatt szerzett, az ún. házastársak osztatlan Ivözös tulajdonából fele részre van igénye, helyes. Ez nem öröklés, hanem társtulajdonosi jog. Édesanyját a többi három gyermekkel együtt azonos mér­tékben, tehát mindegyikükre Vi rész arányában illeti meg az öröklési jogigény is. Az ingatlan helyett kisajátí­tási ellenérték kifizetésére van édesanyjuknak és az örökösök­nek igénye, éspedig a megkö­tendő kisajátítási egyezség (adásvételi szerződés) formá­jában. Itt tisztázni kell azt a kér­dést, meg kell-e fizetniük az ingatlan eredeti juttatási árá­hoz utólag kiszámított emelést. Ha igen, akkor ezt a tulajdon- részek arányában, azaz édes­anyjuk ötnyolcad, és a három gyermek egyenként egynyol- cad, összesen háromnyolcad részt lenne köteles lefizetni. Valószínűleg megoldható lenne a kérdés úgy is, hogy ezt a „tartozást“ a kifizetendő kisa­játítási ellenértékből fizetnék ki. Ajánljuk, hogy az ügyre vonatkozó irataival továbbra is kérje ki ügyvédje tanácsait. K. J.: Az egyesítés által ke­letkezett új, nagyobb efsz a nyugdíjas tagokkal szembeni juttatásokat illetően az új min­ta-, illetve saját alapszabá­lyai és prémiumszabályzata ér­telmében dönt. Az új efsz-nek joga van a régebbi juttatások jogosultságát felülvizsgálni. Dr. F. J. Ä GYÓGYÍTÓ hő A fejfájás nemcsak korunk betegsége. Fej­fájós nek sikeres gyógyításával már Claudius római császár idejében hírnevet szerzett egy Scribanlus Largus nevű orvos. Néhány élénken ficánko’ó földközi-tengeri halat, vil­lamos ráját tett betegeinek fejére és az áram­ütések véget vetettek a fájdalmaknak. XIV. Lajos udvari orvosa egyszerűen belökte egy ilyen halakkal telt medencébe a francia császár feleségét. A beteg rémüldözött és sikoltozott, de meggyógyult. Bénult lábát új­ra tudta használni. i/érdéses, hogy a tapasztalatok alapján már régen alkalmazott villamos áram gyó­gyító ereje melyik esetben rejlett az áram in­ger- és mikor a hőhatásában. A fejfájás meg- gyógyításőban szerepe lehetett az áramlökések meleghatásának, az értágulásnak, vérbőségnek. A meleg gyógyerejét bizonyítja a láz, amit régen betegségnek véltek, de ma már tudjuk, hogy együtt jár a szervezet védekező erejének mozgósításával. Csak akkor kell csillapítani, ha elhatalmasodik, ha a gyógyszerek mellett „fe­lesleges“, vagy ha a szívet, keringést károsítja. Más esetekben viszont éppenséggel az egész szervezetet „lázba hozva“ gyógyít az orvos: me­leg fürdőkkel vagy különféle (tej, saját vér stb.) injekciókkal. Gyakran csak egvik-másik ízület, bizonyos izomcsoportok, testüregek helyi melegítésére van szükség. A hagyományos eszközök: forró só, iszap vagy akár cserép vagy fedő hőhatása nehezen jut el — vezetéssel, áramlással — mé­lyebbre. Néhány fok belső felmelegedéshez 70 —80 fokos „pakolásra“ lenne szükség, de ez már pörkölés, égetés lenne. Az infravörös hő­sugárzók jól beváltak helyi melegítésre, de ezek is csak a viszonylag jól hőszigetelő bőr alatti rétegekben érnek el jelentősebb hőhatást. Jobb eredmények a villamossságot felhasználó készülékektől várhatók, hiszen az áram mele­gítő hatása a fizika egyik alaptörvénye. Az ilyen irányú kísérletek azonban sokáig csődöt mondtak. A hőhatás keltésére alkalmas nagy­ságú áram Ingerhatása veszélybe sodorta a be­teget. Izmai összerándultak, fájdalmas görcsei támadlak, ficam, ínszakadás, csonttörés fenye­gette. A gyengébb, már veszélytelen áramnak pedig nem volt kellő hőhatása. Du Bois Reymond német fiziológus jutott elő­ször arra a felismerésre, hogy'nagyfrekvenciás — például százezer Hz-es — váltakozó áram esetében több amperes, a hőhatáshoz bőven elegendő erősségű áramot is át lehet bocsátani a szervezeten. Minél szaporább ugyanis az áram irányváltozása, annál rövidebb ideje van a sejtekben elektrokémiai átalakulások kivál­tására. Ami a váltakozó áram egyik félperiódu­sában mégis megváltozik, az a következő — ellentétes irányú — félperiódusban visszaválto­zik. A felismerés gyakorlati alkalmazásában a második világháborúig odáig jutottak el, hogy 50—100 millió Hz-et alkalmazva, kondenzátor­elektródok közé helyezték a beteg testrészt. Nem közvetlenül vezettek át tehát rajta ára­mot, hanem olyan erőtérbe helyezték, amelynek iránya a nagyfrekvencia ütemében váltakozik. Mire épül ennek az erőtérnek a belső mele­gítő ereje, hőhatása? Elsősorban arra, hogy minden anyagban van­nak, vagy az erőtér hatására keletkeznek ún. dipólusok: olyan töltött részecskék, amelyek­nek egyik részében a pozitív, a másik részében pedig a negatív töltés van többségben. A dipó­lusok követik a másodpercenként több millió- szor irányt változtató erőteret, szapora forgó­mozgásuk közben egymáshoz súrlódnak és ez jár hőfejlődéssel. Elméletileg már a két háború között kiszá- míthotlák, hogy néhány száz millió Hz alkal­mazása esetén a bőr- és zsírszövetek kevésbé melegednek fel, mint a mélyebb rétegek. Egy amerikai kutatóorvos megtudta, hogy fizikus­honfitársa, Hull ilyen nagyfrekvenciás energia előállításável kísérletezik és feltalálta a magnet­ron nevű, ma is alkalmazott, kiváló eszközt. Hull megígérte, hogy készít egy berendezést biológiai kísérletek céljára — aztán eltűnt. A neki írt levelek „ismeretlen helyre költözött“ jelzéssel érkeztek vissza. Csak a háború után derült ki, hogy a fizi­kust több tudós társával együtt, biztonsági okokból olyan helyre költöztették, ahol minden polgári kapcsolatot fel kellett számolniuk. A magnetron ugyanis a hadászati szempontból oly jelentős radar egyik alapeszköze, a kisugárzott mikrohullámokat állítja elő. A radarkezelők is rájöttek a berendezés hőkeltő hatására és gyak­ran az antenna elektromágneses mezejében melegítették fel elgémberedett kezüket. Szerencse, hogy a radaradók átlagteljesítmé­nye nem túlságosan nagy és a még erősen fó­kuszált sugaruk sem okozott bajt. Az effajta hőkeltéssel ugyanis csínján kell bánni! A me­leg nem a bőrfelületen, s hőérzékélő idegsejtek környékén keletkezik, hanem mélyebben és így minden fájdalom nélkül sajátos „belső égést“ okozhat. A testszövetek fehérjéi 50—60 Celsius- fokon „megfőnek“, ahogyan a tojásfehérje is megalvad ezen a hőfokon. Elsősorban a gyér vérkeringései szervek, a szemlencse, a herék stb. szorulnak védelemre a mikrohullámú hőke­zelés esetén, amit a „hagyományos“ rövidhullám­mal párhuzamosan széles körben alkalmaznak. Leginkább a mozgásszervi (ízületi, reumás) be­tegségek kezelésére. A nagyfrekvenciás hőkeltőt heveny gyulladá­sok kezelésekor olyan kis energiával működ­tetik, hogy a szervezetben nem is okoz érzé­kelhető felmelegedést — mégis használ. A hő­hatás fokozná a gyulladást, míg az effajta ke­zelés az erek tartós kitágításával javítja a be­teg terület vérkeringését és sietteti a kóros anyagok elszállítását, kiürülését. Valószínű egyébként az is, hogy a nagyfrek­venciás áramoknak nem a hőkeltés az egyetlen hatása. Elsősorban a nagy teljesítményű rádió­adó-állomások dolgozói tapasztalják, hogy ha huzamosabban tartózkodnak nagyfrekvenciás elektromágneses térben, munkateljesítményük csökken, ingerlékennyé vájnak, levertek lesz­nek, mint az Időjárási frontbetörések alkalmá­val az arra érzékeny személyek. Csak nagyon sokáig tartó elektromágneses hatás lehet káros, de a rövid hőterápiás kezelésben is szerepe lehet a hőkeltésen kívül más tényezőknek is. A fehérjéket „megalvasztó“ nagyfrekvenciás hőkeltést a sebészetben hasznosítják „vértelen“ műtétekre. Az egyik elektród nagy felületű fémlap, amelyet a beteg hátára vagy combjára erősítenek. A sebészkést, vagyis a szikét kis felületű, aktív elektróddal helyettesítik. Ennek alakja szükség szerint tű, kés, gyűrű vagy gömb lehet. A testhez érintve, pillanatok alatt forrás­pontig hevíti a sejtnedveket. A megérintett sej­tek szinte „felrobbannak“, fehérjéjük megalvad, vérzés nincs, nem kell tamponnal a vért el­távolítani, a kisebb ereket is lekötni stb. A vá­gás egyébként olyan, mintha szikével ejtették volna. Kissé nagyobb felületű aktív elektróddal a már felvágott, de vérző sebben lehet a vér­zést — a fehérjék megalvasztásával — megszün­tetni. Nagyobb erek elzárására a vérrögkeietke- zés és elmozdulás veszélye miatt nem alkalmaz­ható az eljárás, de a kis területen — a szem­sebészetben, a kozmetikai műtétekben, a szer­vezet legérzékenyebb pontjain — elvégezhető be­avatkozások körét jelentősen kiszélesíti. VELENCE MEGMENTÉSE Velence, a nagy múltú, ódon­patinás város, az emberi szel­lem alkotásainak e nagyszerű múzeuma végveszélybe került: lassan elsüllyed a tengerben. A vllágközvéiemény először 1961-ben értesült a fenyegető veszélyről, s azóta a tudósok, mérnökök újabb vizsgálatai csak megerősítették a korábbi feltevéseket. Mérésekkel kimu­tatták, hogy a szépséges város már mintegy 80 centiméternylt süllyedt. A legutóbbi időben a süllyedés veszedelmesen fel­gyorsult: az évi süllyedés mér­téke átlagosan már eléri a 2,5 millimétert. A parti létesítmények, szi­getek elsüllyedésének a ten­gerben két oka lehet: vagy a tengerszint emelkedik, vagy pedig a talaj süllyed a parti létesítmények, épületek súlya alatt. Velence süllyedését az utóbbi tényező okozza, a város ugyanis a lagúnák parányi szi­geteire épült,- a puha talajba vert ezernyi ódon facölöpre. Az idő és a víz azonban lassan el­roncsolja, erodálja a paloták, templomok, műemlékek, öreg épületek alapzatát. A város vezetőit érthetően roppant aggodalommal tölti el a fenyegető veszély. A külön­böző tervezőirodákban már nagy erőkkel készülnek a rész­lettervek a szükséges mentési intézkedésekre. Annyi már bi­zonyos, hogy a tervezett mű­szaki intézkedések végrehajtá­sa óriási összegbe kerül. Az olasz mérnökök elképzelése szerint összefüggő gátak hatal­mas rendszerét kellene kiépíte­ni, amellyel csökkenthetik a vízszintet a várost átszelő csa­tornákban, és megakadályoz­hatják az Adriai-tenger da­gályhullámainak a városba va­ló beáramlását. E gát- és csa­tornarendszer létrehozása azon­ban a számítások szerint sok tízmillió dollárba kerülne. David Maikov szovjet mér­nök, akinek a világhírű pisai ferde torony megmentésére ki­dolgozott terve néhány évvel ezelőtt az egész világon feltű­nést keltett, olyan elképzelést hozott nyilvánosságra, amellyel Velencét az összefüggő gátak rendszerének kiépítése nélkül is meg lehet menteni a további süllyedéstől. Elképzeléseit nagy érdeklődéssel tanulmányozzák az olasz szakértők. Malkov roppant eredeti el­képzelésének az a lényege, hogy a süllyedő épületek, épület- csoportok alapzatába — 50—70 centiméter távolságra az alap­falaktól — szorosan egymás mellé, fából, acélból vagy vas­betonból készült cölöpöket kell leverni. A védő cölöpsor és az épületek alapzata közötti teret azután betonkeverékkel kell kitölteni. A betonkeveréket nagy nyomással vezetnék a cö­löpsor és az alapzat közé, így a beton kitöltené az épületek alatt kialakult veszélyes üre­geket is. Ilyen módon valóság­gal új alapokra állítanák "Ve­lence szépséges műemlék-épü­leteit, amelyeknek súlyát ezu­tán már ez a pótalapzat hor­dozná. A szovjet mérnök nagyszabá­sú modellkísérleteket is vég­zett elképzelésének igazolásá­ra. Amint méréseiből kiderült, ezen a módon tökéletesen meg­állítható az épületek süllyedé­se, jóval kisebb költséggel, mint az összefüggő gátrendszer kiépítésével. Malkov vélemé­nye szerint ezt a pótalapozási munkát három négy év alatt egész Velence területén el le­hetne végezni. (dj)

Next

/
Oldalképek
Tartalom