Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-02 / 261. szám, kedd

Adatok, tények igazolják, hogy szlovákiai magyar irodal­mi színpadi mozgalmunk több éve kinőtte már a gyermekci­pőt, s egyre terebélyesedik. Sajnos, kulturális intézmé­nyeink illetékes dolgozói néha ezt csak szavakban ismerik el: tetteik — melyek közvetlenül befolyásolják a csoportok mun-, káját — olykor arra vallanak, hogy hajlamosak lebecsülni az amatőr művészeti mozgalom e részét. Pedig a legszeré­nyebb számítások szerint is több tízre tehető a rendszere­sen dolgozó, igényesebb mércé­vel is mérhető együttesek szá­ma. A többszáz irodalmi szín­padi tag nemcsak önmagát ne­veli, hanem a műsorok révén eerek ízlését, tudatát, világné­zetét formálta. Senki számára sem lehet közömbös, hogy iro­dalmi színpadjaink milyen kö­rülmények között tevékenyked­nek, és milyen műsorokat ad­nak elő. A CSKP XV. kongresszusán is­méi rámutattak az amatőr mű­vészeti mozgalom jelentőségére és mind jobban növekvő szere­pére a szocialista embertípus kialakításában. E gondolatoktól ösztönözve indítjuk most egy hétig tarló sorozatunkat, amely­ben öt élenjáró irodalmi szín­padunk rendezőjét szólaltatjuk meg. Munkájukról, céljukról, gondjaikról vallanak, minden köntörfalazás nélkül. Saját te­rületükre vonatkoztatják a kri­tikai igényességre és a minő­ségi munkára ösztönző pártha­tározatokat. Reméljük, hogy az öt szubjektív vélemény révén sikerül aránylag tárgyilagos ké­pet festeni irodalmi színpadi > mozgalmunk jelenlegi helyzeté­ről, s így valóra válik soroza­tunk célja is: a legfontosabb problémákat felvillantva segí­tünk a kibontakozás, az igé­nyeknek megfelelő előrehaladás útjára lépni. Sorozatunkat szerkesztőségi cikkel fejezzük be, de a témát továbbra napirenden tartjuk úgy is, hogy szívesen helyet adunk az illetékes dolgozók és többi olvasóink véleményének. A SZERKESZTŐSÉG Beszélgetés Vctss Ottóval, az Ipolysági József Attila Irodalmi Színpad rendezőjével Hogy miért éppen Vass Ottót kérdezem elsőnek, annak egyetlen, ám tisztelgő magya­rázata van: ötük közül ő fog­lalkozik legrégebben a műfaj­jal: tizenharmadik éve. — Negyedik elemista korom­tól szavalok, s azóta nem hagy­tam abba. A komolyabb munka a gimnáziumban kezdődött. Hatvanháromban láttam neki az irodalmi színpad szervezésének, eléggé kezdetleges módszerek­kel. Kiálltunk a pódiumra és szavaltunk. Koreográfiáról nem is álmodtunk. Első komolyabb összeállításunkat Cselényi Lász­ló Napénekéből készítettem. Az I. Jókai-napokon mintaműsorral mutatkoztunk be. Azóta meg­állás aélkül csinálom ... A több mint húsz diák- szaoalóból álló színpadod mű­sorainak összeállításánál mit tartasz elsődlegesnek? — Elsősorban az igényes szö­vegválasztást. Olyat, amely a mához szól, mai nyelven. Egy­séges műsort csak egyenértékű Versekből lehet szerkeszteni. Fontosnak tartom, hogy minden összeállításom a jelenkorhoz kapcsolódjék, másképp nincs értelme. Szeretnénk, ha szava­lataink, összeállításaink gondol­kodásra, tettekre ösztökélnének. # A legutóbbi Jókai-napokon bemutatott „Dolgozni csak pon­tosan, szépen ..című József Attila verseiből készült össze­állításban ritka szépen mondtad el a Levegőtt című verset. Erre kapcsolódva hadd kérdezzem: mi a titka annakt hogy, szerin­tem, valamennyi irodalmi szín­padunk közül tiétekben találha. tó a legtöbb jó szövegértelme­ző? — Ami az említett verset illeti, nagyon szeretem, még­sem pusztán e szeretet juttatta a műsorba. Ha szabad így fo­galmaznom: rettenetében érvé­nyes kapcsolatokról szóltam soraival. Eddigi összeállításaim­mal napjaink időszerű problé­máira mutattam rá; azokat a nyűgöket, örömöket ragadom meg, amelyek használva vagy károsítva, változó emberi, tár­sadalmi lényegünkkel kapcsola­tosak. Ami diákjaim szép be­szédét illeti: talán annak tu­lajdonítható, hogy mi a nyelvet alkotó jeleket nem elvonatkoz- tatottnak, nem elhatárolt vala­minek értelmezzük, hanem egy­ségnek, melynek láncolatával — beszédláncolatával — kife­jezhetjük önmagunkat. Ezen belül kellően ügyelünk nyel­vünk hangtani, alaktani fejlő­(Prandl Sándor felvétele) désére, a szép kiejtésre, hogy a versbéli szónak ne csak ál­talános sajátságát tudjuk visz- szaadni, hanem többet annál. Lehet, azt a többletet, minek révén bekerült a költő versébe. Lehet ez érzelmi és logikai többlet is, vagy csak hanggal megfogható többlet. Lehet... Azért vagyunk előadók, hogy ezt kihámozzuk. $ Sokan állítják, hogy a kis- színpadi látásmódod konzerva­tív. Jómagam is többször meg­győződhettem, legutóbb a Jókai- napokon, hogy valóban a klasz- szikus értelemben vett irodal­mi színpad vagytok. Ha szabad így fogalmaznom: az a fajta verspódium a tiétek, amelyre kiálltok pár fénycsóva táma­szában és hátborzongató tisz­tasággal elmondjátok verseite­ket. Némelykor talán statiku­san. KULTURÁLIS HÍREK • Moszkvában hanglemez je­lent meg, amelyen Andrej Voz- nyeszenszkij szovjet költő ol­vassa fel verseit. A sorozat kö­vetkező lemezén Konsztantyin Szimonov mond verseket, ezt Jevgenyij Jevtusenko hangleme­ze követi. Tervbe vették Eduar- dasz Miezelaitisz litván költő lemezének kiadását is. Erdei legenda a címe az első mari balettnek, amelyet a Vol­ga menti' Mari Autonóm Köz­társaság fővárosában, Joskar Óléban mutattak be. A libret­tót népi mondából állítofták össze: egy fiatal vadász törté­nete, aki harcra kelt a gonosz varázsló ellen. Zenéjét A. Lup- pov érdemes művész szerezte. # Rolf Hochuth egyszemélyes drámáját adják élő Salzburg­ban, az 1977-es évadban. A drá­ma Heimingwairől szól, előadó­ja Bernhard Wickl. • • A világ leghosszabb fallest* menyét készítette el néhány chicagói művész. Az 1600 mé­ter hosszú és 6 méter magas falfestményt nemrégen leplez­ték le a város olasz negyedé­ben. * • Jonathan Swift „Gulliver utazásai“ című műve most je­lenik meg először eredeti for­májában. Annak idején, 1726- ban megfosztották a kéziratot társadalomkritikai és szatirikus elemeitől. Egy kiadóvállalat Belfastban Swift kézírásos til­takozásával és a kihagyott ré­szekkel kiegészítve teszi közzé a remekművet. * • A lipcsei Gewandhaus ze­nekar szeptemberben az NSZK tizenöt városában adott hang­versenyt. Műsorán Bach-, Mo­zart, Haydn-, Peter Hermann-, Sosztakovics-művek szerepel­tek. * • Anyagi nehézségek miatt 40 angol könyvtár eladásra kí­nálta fel gyűjteményének egy részét. Avon grófságban lesz a legtöbb könyvárverés. — A szó, a vers híve va­gyok. Ha az összeállítás szer­kezete megvan, a mellékhatáso­kat rögtön a minimumra csök­kentem. A zenét is, a koreográ­fiát is a szöveg alá rendelem. Lehet, hogy a szemedben ez a zenét és a koreográfiát nézve becsmérlő, de én a közönsége­met elsősorban a szöveggel akarom megfogni. Azzal a szö­veggel, amellyel tudom, mit akarok elmondani. Ha ez kon­zervatív, vállalom. Azért ne hidd,/ hogy József Attilát köny- nyű mondani. $ Tizenharmadik éve rende­zel. Ez alatt rengeteg, azóta már felnőtté lett diákot taní­tottál meg szavalni, verset, anyanyelvet szeretni. Légy szí­ves, határozd meg, mit jelent munkád, illetve munkátok és előadásaitok Ipolyságon, s a környező falvakban. Különféle jelekből következlethettetek-e már arra, hogy nem dolgoztok hiábo? — Hat évig dolgoztam úgy, hogy húszán voltunk a színpa­don, és ugyanannyian a néző­téren. Hat évig értetlenül néz­ték darabjainkat, ám e bizony­talankodás ellenére tettük, amit kellett. Nagy örömünkre, ma már szinte közönségcsulogató vagyunk. Tágas nézőtér előtt is bátran dolgozhatunk, három­száz néző is többször volt már az előadásainkon. Ám a hete­dik éve tartó, mondjuk így: si­ker, nem gördítette el az aka­dályokat. A CSEMADOK Ipoly­sági helyi szervezete, amelyhez tartozunk, talán csődbe- jutna, ha költségükön kétszer-három- szor kimennénk valamelyik tá­volabbi faluba a műsorunkkal. Pedig az lenne a jó, ha húsz előadást is szervezhetnénk egy évadban, akkor lenne értelme, akkor lenne ütőképes, mozgató­erővel bíró minden kimondott szavunk, nem pedig meddő, egy két előadás után magába záruló. Jelenleg egy klubszerű helyiségben dolgozunk. Három éve renoválják művelődési ott­honunkat, nem bírják befejez­ni. Pedig eleget ostromolom a hnb elnökét, de ő sem tud se­gíteni. Még jó, hogy a CSE­MADOK KB-tól kapunk némi anyagi támogatást. Ami a tech­nikai felszerelésünket illeti, van négy reflektorunk. $$ Mik a további terveitek? — A továbblépés hogyanjá­nak kérdése minket is elért. Az idei Jókai-napokon megjele­nő csoportok továbbfejlődése nyilvánvaló. S talán nem tűnök szerénytelennek, a miénk is. Biztatónak tartom az érthetet­lenül sok értelmetlen vitát ki­váltott Fókusz új műsorát. Ép­pen ez az, amit évek óta vár­tunk tőlük. Csak hát, a zsűri, ugye../. Itt vagyunk mi leg­messzebbre a felnőttségtől... Más kérdés, hogy egyetlen szín­padunknak sincs kellő szerep­lőgárdája, s hogy nagy gond a koreográfia megkomponálása. Talán a Szép Szó koreográfiá­ja kivétel, de ők ezen a téren minden évben újat tudnak hoz­ni. Igaz, a koreográfiával kap­csolatos irodalom eléggé gyér. A problémát akár a CSEMADOK KB, akár a Népművelési Inté­zet költségén előadó szlovák, cseh vagy pedig valamelyik magyarországi szakember segít­hetne megoldani. SZIGETI LÁSZLÓ új filmek EGYEDÜL AZ ERDŐ SZÉLÉN (cseh) Vissza a természethez! — mondotta konokul, keserűen Jean Jacques Rousseau. Azóta az idők során a városlakókban újra és újra felvetődött ez a gondolat, sőt az utóbbi évtized­ben egyre többen zarándokol­nak a természetbe, s mindent elkövetnek azért, hogy megva­ölén. Ök már persze „tulajdo­nosok“, .és nem is akármilyen a házuk — egy öreg malmot tatafozlattak, méghozzá úgy, hogy a házban az egész beren­dezés „eredeti“. (Micsoda szno­bizmus! ) Lavičkáék (Zdenék Svérák és Daniela Kolárová alakításá­Josef Kemr (Komárek papa) a cseh film egyik főszereplője \ lósítsák hőn dédejgetett álmu­kat, azaz szert tegyenek egy hétvégi házra. Persze, nincs benne semmi rossz, ha az emberek a civili­záció áldásai és átkai elől me­nekülve a hét végét az idilli­kus természetben akarják töl­teni. Csakhogy a hétvégi ház megszerzéséért indított hajsza, az, hogy minden áron szert te­gyünk egy kunyhóra, nehogy lemaradjunk ismerőseinktől — már nem csupán természetes emberi vágy vagy hiúság, ha­nem kispolgári magatartás, sznobizmus. Éppen ezért káros és gyakran veszélyes is. Ezek a gondolatok jutnak az ember eszébe az új cseh film láttán. Az Egyedül az erdő szé­lén voltaképpen epikus film, „megspékelve“ szatirikus ele­mekkel. Zdenék Svérák és La­dislav Smol/ak, az ismert szer­zőpáros és Jirí Menzel rendező egy prágai családdal ismertet meg bennünket. Lavičkáék átlag emberek, nem !s vágynak sok­ra, mindössze egy házikót sze­retnének az erdő szélén. Isme­rőseik győzik meg őket arról, mennyire fontos, hogy az ember megpihenjen a természet lágy ban) megakarják főzni az idős Komárek papát (Jozef Kemr), hogy adja el nekik ósdi viskó­ját. Az öreg kötélnek is áll, megígéri, hogy tavaszra felszá­molja kis háztájiját. Lavičkáék lelkesednek, reményeik azon­ban lassan szertefoszlanak... Jirí Menzel egy történetet beszél el. Az életből ellesett helyzeteket igen eredetien tár­ja a nézők elé. Az eseménye­ket nem kommentálja, a törté­nethez nem fűz megjegyzést, egyszerűen csak bemutatja, hogy a hétvégi ház utáni haj­sza milyen tulajdonságokat hoz felszínre az emberekben. Re­mek típusokat vonultat fel; a vidékiek és a városiak talál­kozása rendkívül sokat elárul az emberek tulajdonságairól, gondolkodásmódjáról, magatar­tásáról, az emberek közti kap­csolatokról. A rendező nem ítélkezik hősei felett; hol iro­nikus mosollyal, hol megértően szemléli őket. A kérdést felve­ti, el-eljátszik vele, s a végén nyitva hagyja. A nézőkre bízza, hogy gondolkozzanak el a lá­tottakon, vonják le a követ­keztetést, s mondjanak ítéletet. S ez nem is kevés! Apróhirdetés útján ismerke- dig meg Zandy és Hannah; kapcsolatuk egy cseppet sem mondható ideálisnak, a végén azonban minden jóra fordul. Erősen leegyszerűsítve ennyi a film története. S hogy egy jó szemű és biztos kezű rendező irányításával a banális témából érdekes és színvonalas film is készülhet, azt a Zandy meny­asszonya is tanúsítja. Mert ez az amerikai alkotás a férfi és a nő kapcsolatát felvető fil­meknek az igényesebb fajtájá­ból való. A történél a múlt században a Csendes-óceán partvidékén húzódó hegyekben játszódik. Itt él Zandy. egy dúvad és ural­kodó típusú férfi — magányo­san, távol a világtól. Állatte­nyésztéssel foglalkozik, kemény az élete, akárcsak a természe­ti viszonyok arrafelé. Családot akar alapítani, mert szükség van itt a dolgos kézre. Han­nah, az apróhirdetésre jelent­kező hölgy a városból érkezik a településre, s maga az a tény, hogy vállalkozott erre az útra és a civilizált életformát felcserélte ezzel az embert ki­zsigerelő viszonyokkal, arról tanúskodik, hogy bátor, erős akaratú, határozott egyéniség. Jan Troell rendező megis­merkedésük pillanatától követi nyomon ezeket a rendkívül fur­csa személyiségeket, reflektor- fénybe állítja egymáshoz való viszonyukat. Nagyon józanul lát­ja és láttatja hőseit, a férfi és a nő alakját igen árnyaltan ábrázolja, s meg sem kíséreli, hogy romantikus elemekkel hí­gítsa történetüket. A férfL és a nő kapcsolatát ötletes és bölcs tanulmány forrnájában tá­lalja. A főszerepekre nemcsak két jó nevű, hanem nagy tehetsé­gű színészeket választott. Gene Hackman és Liv Ullmann játé­ka lenyűgöző, s korábbi alakí­tásaikat ismerve, remek telje­sítményük egy cseppet sem meglepő. —ym—* 1976. XI 2. Jelenet az> amerikai filmből; balra Liv Ullmann ZAIMDY MENYASSZONYA (amerikai)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom