Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-15 / 246. szám, péntek

A párt politikája az összes doígozó érdekeit szolgálja /Folytatás az 1. oldalról) Fontos és egyre növekvő sze­repet játszanak a szocialista demokrácia érvényesítésében és fejlesztésében a munkásosz­tály, a dolgozók társadalmi szervezeti — főleg a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom —, amelyek joggal végzik a társa­dalmi ellenőrzést a legkülön­félébb munkaterületeken, s termelési értekezletek szerve­zésével biztosítják a dolgozók­nak a termelés irányításában való részvételét. Mennyire hamisak az ellen­ségnek azok az állításai, ame­lyeket a dolgozóknak és szer­vezeteiknek Csehszlovákiában és más szocialista országokban betöltött szerepéről terjeszte­nek! Még a legfejlettebb, még a viszonylag legdemokratiku­sabb tőkésországokban sincse­nek a munkásoknak és szerve­zeteiknek a mi munkásainkkal és szervezeteivel összehasonlít­ható jogaik, helyzetük és be­folyásuk. Vegyük például a szakszerve­zeteket. Egyáltalán nem vélet­len, hogy a VIII. szakszerveze­ti világkongresszus olyan ok­mányokat fogadott el, amelye­ket elsősorban a tőkésországok szakszervezeti tisztségviselői dolgoztak ki. Az egyik ok­mányban ezt olvashatjuk: ,,A hazugságtól való félelem nélkül állíthatjuk és újra nyomatéko­san kifejezzük: a szocialista or­szágokban a Szakszervezetek­nek olyan jogaik, lehetőségeik, felelősségük és szabadságuk van, amilyenek azelőtt semmi­lyen más rendszerben nem vol­tak ... Akik a szocialista or­szágok szakszervezeteit rágal­mazzák csak egyetlen példát említsenek bármely tőkésország bármely szakszervezetéről, amelynek ennyi joga lenne.“ Ez az értékelés teljes mér­tékben megfelel a csehszlová­kiai valóságnak is, ez a valódi helyzet objektív tanúságtétele. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki, akit a szakszerveze­teknek ez a szerepe érint, vagy akinek ezt a szerepet érvénye­sítenie, esetleg lehetővé kell tennie, mindezt, teljes mérték­ben megérti, kihasználja és megtartja. A szakszervezetek jo­gait azért nem érvényesítik mindenkor teljes mértékben, mert ezekkel a jogokkal a leg­különfélébb okoknál fogva ma­guk a szakszervezeti tisztség- viselők nem élnek. Továbbá azért sem, mert néhány gazda­sági vezető nem érti vagy nem akarja megérteni a szakszerve­zet küldetését mint olyan szer­vezetét, amely a dolgozók ér­dekeit védi, számos területen hivatott a társadalmi ellenőrzés elvégzésére és a dolgozók ter­melésirányításában való részvé­telének megszervezésére; nem értik a szakszervezet munkájá­nak jelentőségét a vezető dol­gozók feladatainak teljesítése szempontjából sem, s ezért le­becsülik a szakszervezettel va­ló együttműködést, akadályoz­nák a szakszervezetnek a hatá­rozatok meghozatalában való részvételét, és nemegyszer el­utasítják a szakszervezet észre­vételeit abban a téves meggyő­ződésben, hogy beavatkoznak hatáskörükbe. A felsorolt fogyatékosságok nem cáfolják meg, éppen ellen­kezőleg erősítik, alátámasztják a szakszervezetnek a szocializ­musban játszott fontos szerepét és nagy jogait. Társadalmunk demokratikus Jellegét — mondotta a továb­biakban Hoffmann elvtárs — Csehszlovákia Kommunista Párt­jának vezető szerepe biztosít­ja, hiszen a párt a munkásosz­tály, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség legöntudato- sabb képviselőit tömöríti ós a párt politikája munkáspolitika, amely az összes dolgozó érde­keit szolgálja. Ez olyan poli­tika, amely az eddigi tapasz­talatokból kiindulva azt vallja, hogy minden olyan demokrácia, minden olyan jog, amelyet nem támaszt alá politikai és gaz­dasági hatalom és amely nem érvényesül a társadalmi javak elosztása területén, írott ma- laszt marad és csak formális. Ezért Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, a szocialista rend­szer nemcsak a politikai jogo­kat biztosítja, hanem minde­nekelőtt a dolgozóknak a ter­melési kapcsolatokban betöltött döntő szerepét is, csak így si­került megszüntetni a kizsák­mányolást, a munkanélkülisé­get, a létbizonytalanságot, csak így lehetéséges tervszerűen fej­leszteni a népgazdaságot, emel­ni az életszínvonalat, a lakos­ság jövedelmét, s egyidejűleg biztosítani az árak és a meg­élhetési költségek stabilitását. Az egészségről való gondosko­Karel Hoffmann elvtárs dás megszűnt pénzkérdés lenni, a művelődést és a kulturális értékek megszerzését is minden dolgozó számára lehetővé tet­tük. Ezek rendszerünk demok­ratikus jellegének konkrét biz­tosítékai s egyúttal bizonyítékai annak, hogy a szocialista de­mokrácia valódi, gyakorlati de­mokrácia, a dolgozók minden­napos demokráciája. Hol van ehhez az annyira agyondicsért polgári demokrá­cia, ha a munkásosztálynak és a többi dolgozónak egyre gyak­rabban kell alapvető létérdekei védelmének^ utolsó lehetőségé­hez, a növekvő elnyomás és ki­zsákmányolás, az infláció, az állandó árdrágulás és a munka­nélküliség elleni védekezés utol­só fegyveréhez, a sztrájkokhoz és a tüntetésekhez folyamod­niuk. Vajon hol a demokrácia és a munkásjog, ha a szakszer­vezeti tisztségviselőket, vala­mint az egyszerű munkásokat és haladó gondolkodású embe­reket emiatt állítják bíróság elé és ha többen békés politikai akciók során az ún. „demokra­tikus“ állam érdekeit kiszolgá­ló fegyverek által halnak még? Mi sem feledkeztünk el ar­ról, hogy a burzsoá Csehszlo­vákia idején a sztrájkolok, a tüntető munkások és szegénypa­rasztok közé lőttek, ami vérrel és áldozatokkal járt. Ezért kérdezzük, honnan ve­szik az erkölcsi jogot és a bá­torságot ahhoz, hogy a demok­ráciára tanítsanak bennünket és a humanizmusról beszéljenek azok a körök, amelyeknek vi­selniük kell a borzalmas fele­lősséget a második világháború kirobbantásáért, a sok millió ember haláláért, a vietnami tö­megpusztító háborúért, a palesz­tinai nép irtásáért, a chilei és más fasiszta rendszerek, a dél­afrikai és a rhodesiai fajüldöző kormányzat támogatásáért, az amerikai és az afrikai néger­üldözésekért, a sok millió mun­kanélküli sorsáért, a föld több százmillió éhező és nyomorgó lakosáért, a több százmillió írástudatlan elmaradottságáért? Mi közük a demokráciához mindazoknak, akik mindent lel­kesedéssel megtapsolnak ami nekik jó, s arra töreksze­nek, hogy a kapitalizmus kö­nyörtelenségét és embertelensé­gét a demokráciáról és a hu­manizmusról kiagyalt szóla­mokkal leplezzék? Meg arra tö­rekednek, hogy a szocialista országok elleni támadásaikat a demokrácia hiánya kifogásolá­sának leplébe öltöztessék. Nem riadnak vissza semmilyen rá­galmazástól, hazugságtól, csa­lástól vagy provokációtól. Be kell ismerni, hogy ebben nagy tökéletességet értek el. Nem csoda, hiszen évszázados gyakorlatuk és tapasztalatuk van ebben. Nincs semmi új a nap alatt. Hasonló jelenségek­kel találkoztunk attól a perc­től kezdve, hogy megszületett a kommunizmusról szóló tudo­mány attól a perctől kezdve, hogy mozgalmunk megtette az első lépéseket. Emlékezzünk csak arra, hogy 1872 augusztusában, tehát 104 évvel ezelőtt Marx Károly az Internacionálé hágai kongresz- szusa főtanácsának beszámoló­jában azt írta: az európai kor­mányok által kiagyalt összes elnyomó intézkedések eltörpül­nek a civilizált világ hazug erőinek rágalmazása mellett. Az Internacionáléról szóló elferdí­tett történetek és legendák, a nyilvános okmányok és a ma­gánlevelek szégyenletes hamisí­tási akciói, a szenzációhajhászó táviratok gyorsan követték egy­mást. Egyszerre megnyílt a rá­galmazás minden csatornája, amely a „szavahihető“ sajtó rendelkezésére állt, és megin­dult az ostobaságok áradata, liogy megfojtsa „az ellénséget“. Ilyen rágalmazó hadjáratra a történelemben eddig nem volt példa, mert valóban nemzetközi méretekben indították el, s a más felfogást követő uralkodó osztályok a legnagyobb egyet­értésben működtek együtt. Ami­kor Chicagóban nagy tűzvész pusztított, a távirati irodák vi­lágszerte azt jelentették, hogy ez az Internacionálé ördögi mű­ve. Csodák csodája: azt már nem az Internacionálé ördögi tevékenységének számlájára ír­ták, hogy hurrikán pusztította cl Nyugat-Indiát. Marxnak száz százalékban igaza volt, bírálata mindig ér­vényes. Hiszen hányszor éltük már át ugyanezt. A Reichstag felgyújtását is a kommunisták­ra és az Internacionáléra akar­ták fogni. Ma újabb és újabb kí­sérletek tanúi lehetünk. Min­dent,>az összes nemkívánatos je­lenségeket és bajokat a kom­munisták, a kommunista moz­galom, a szocialista országok számlájára akarják írni. Érdekes, hogy elsősorban ak­kor kezdenek újabb és újabb el­lenséges kampányba, szítanak gyűlöletet a szocializmus és a kommunizmus ellen, akkor be­szélnek legtöbbet arról, hogy a szocialista országokban elnyom­ják a demokratikus jogokat, amikor mélyül a kapitalizmus válsága, amikor erősödik a tö­megek forradalmi hangulata, amikor a tömegek a kizsákmá­nyolás és az elnyomás lényege ellen fordulnak, amikor nem ve­zet sikerre a kizsákmányolok felforgató tevékenysége, ami­kor a szocializmus újabb sike­reket ér el. Láthatjuk, hogy még Marx zseniális előrelátása sem tudta megmondani, milyen hazugságo­kat agyainak ki, mekkora mé­reteket és milyen formákat öl­tenek beavatkozásaik és provo­kációik. A szocializmus ellen­ségei ezzel persze nem tudják megállítani a fejlődést. A leg­fontosabban, a döntő a dolog­ban, hogy a kommunizmus győzni fog, Marxnak teljes mér-' téliben igaza volt. A szocializ­mus győzelmei bebizonyították az eszme halhatatlanságát. Ügy, mint eddig a világ egyharmad részén, a kommunizmus most az egész földön kitűzi zászlóit. Hoffmann elvtárs hangsú­lyozta: munkásosztályunk és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság többi dolgozója meggyő­ződött róla, hogy a szocialista demokrácia az ő demokráciája, hogy az új társadalom, a szo­cializmus építése saját ügye. A dolgozók ezért egyértelműen támogatják Csehszlovákia Kom­munista Pártját, a párt politiká­ját, gazdasági és szociális programját. Ezért most a vá­lasztási kampány időszakában is — hangoztatta befejezésül — a munkásosztály szilárdan tá­mogatja Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának és szocialista államunk külpolitikai orientá­cióját. Ezért el van szánva ar­ra, hogy őrizze és védje a Szovjetunióval való szövetséget és együttműködést annak érde­kében, hogy hazánk a szocialis­ta tábor szilárd és megbízható láncszeme legyen. Ezért hű marad a proletár nemzetköziség és a nemzetközi szolidaritás el­véhez, s igazi érdeke a nem­zetközi együttműködés és a tartós béke előmozdítása. Ezért a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság dolgozói készen állnak arra, hogy a választásokban a Nemzeti Front jelöltjeire sza­vazzanak. AZ EDDIGI MUNKAÜTEMBEN KELL HALADNI Ülésezett a mezőgazdasági munkákat irányító szlovákiai bizottság Az elmúlt hét időjárása ked­vezett a mezőgazdaságnak, ami az elvégzett munka mennyisé­gén is meglátszik. Tavalyhoz képest azonban még mindig lé­nyeges a késés, ezért szüksé­ges, hogy a mezőgazdasági üzemekben megtartsák az el­múlt hét munkaütemét, sőt a lehetőségekhez mérten tovább fokozzák — hangsúlyozta szer­dai ülésén az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma mellett működő, mezőgazdasági munkákat irá­nyító bizottság. Legsürgősebb feladat a búza vetésének gyors befejezése. Szerdáig Szlovákiában a vetés­tervet 60 százalékra teljesítet­ték, ami már megközelíti a ta­valyi szintet. Az egyes kerüle­tek között azonban nagyok az eltérések, és különösen a kelet­szlovákiai kerületben számotte­vő a lemaradás. Szükséges, hogy a vetésre alkalmas időt maximálisan kihasználják, és legkésőbb október 22-ig elves­sék a búzát. A burgonya fel­szedését oklóber 20-ig kell be­fejezni. A mezőgazdasági üze­mek jelenleg 71 százaléknál tartanak, és a kitűzött cél el­éréséhez e héten minimálisan 8400 hektárról kell felszedni a termést. Meggyorsult a cukor­répa begyűjtése is. Szlovákia valamennyi cukorgyára üzemel, és a gyárak átlagosan 6—7 napra elegendő tartalékkal ren­delkeznek. A begyűjtés ütemét azonban fokozni kell. Az el­múlt héten ugyanis 6700 hek­tárról gyűjtötték be a répát és ahhoz, hogy november 15-ig végezhessenek a munkával, he­tente legkevesebb 9200 hektár termését kell begyűjteni. Nagy előny, hogy e héten Szlovákia-szerte befejezik a si­lókukorica begyűjtését, és így jelentős számú vontatót cso­portosíthatnak át más munka- területekre. Az egyik ilyen te­rület a mélyszántás, amit Szlo. vákia mezőgazdasági üzemei tegnapig 57 százalékra teljesí­tettek, és az elmúlt héten 3400 hektárt szántottak fel. Ahhoz viszont, hogy december 15-ig végezzenek a mélyszántás­sal, az elkövetkező időben hetenként lényegesen nagyobb területet kell felszántani. Egyre több vontatót köt le a szemes kukorica betakarítá­sa is, amely az idén a legjob­ban megkésett munka. Eddig közel 27 000 hektárról takarí­tották be a termést, míg az el­múlt őszön ilyenkor már 33 ezernél tartottak, és ugyanak­kor tavaly 20 000 hektárral volt kevesebb a szemes kukori­ca összterülete. Az elmúlt szombaton és va­sárnap ezrek dolgoztak a föl­deken. A nyusat-szlovákiai ke­rületben 55 000 alkalmi mun­kás sietett a mezőgazdasági dolgozók megsegítésére, és ha­sonló volt a helyzet a kelet- és közép-szlovákiai kerület­ben is. Az utóbbi helyen a két munkaszüneti napon többek között 3000 hektáron szórták szét az istállótrágyát, 7000 hektárt szántottak fel, és 16 ezer hektáron vetették el a búzát. A kerületi, járási és he­lyi nemzeti bizottságok a kerü­leti és a járási mezőgazdasági igazgatóságokkal karöltve e hét végén is Szlovákia szerte munkaműszakokat szerveznek a mezőgazdasági munkák meg­gyorsítására. —e/^ Méltó válasz A fennállásának 10. évfordu* lóját ünneplő Rimavská Sobo- ta-i Sörgyár az utóbbi években jó niunkaeredményeket ért el. Az idén még szebb sikerekkel dicsekedhet. Míg például 1975- ben a gyár nyeresége 14 mil­lió korona volt, az idei év nyolc hónapja alatt a nyereség már 12 millió koronát tesz ki. Ex­porttervét 122, a minőségét pe­dig 130 százalékra teljesíti. A termelés és a minőség to­vábbi növelése érdekében a gyár dolgozói a közelmúltban elfogadták a Mladá Boleslav-i felhívást. Ebből az alkalomból a CSKP XV. kongresszusa tisz­teletére telt szocialista kötele­zettségvállalásukat 2 526 000 korona értékben megszilárdí­tották. —né— Kol osz-kombájn a kukoricaföldeken A mezőgazdasági vállalatok Dél-Szlovákia valamennyi járá­sában megkezdték már az idei szemeskukorica-termés betaka­rítását. A termés nem lesz olyan jó, mint tavaly volt, és ezért a lehető legnagyobb mér­tékben akarják csökkenteni a betakarítási veszteséget. A mezőgazdasági üzemekben hosz. szabbított műszakokban dolgoz­nak, hogy meggyorsítsák a munkát, és minél jobban ki­használják a gépeket. A Dunaj­ská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban, amely az egyik leg­nagyobb kukoricatermesztő já­rás, 130 különféle típusú kom­bájnhoz használható adapter áll a mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére. Ebben a járás ban kezdték meg elsőként két évvel ezelőtt a kukorica beta­karítását a nagy teljesítményű szovjet gyártmányú SZK 6 — KOLOSZ típusú kombájnokkal. jelenleg a járásban 20 ilyen kombájnt vetettek be, de nem minden mezőgazdasági válla­latban, minthogy még nincs mindenhol megfelelő adapte­rük. A vállalatok egyike, ahol ilyen kombájnnal takarítják be a kukoricát, a Trhové Mýtó-í (vásárvámosi) székhelyű Cseh­szlovák Szovjet Barátság Efsz is. Az idén 240 hektáron ter­mesztettek kukoricát, és a sze­désre ilyen nagy teljesítményű Kolosz kombájnt használnak. A kombánjt Földes Pál és Kovács Miklós kiváló kombájnosok ve­zetik, akik a tavalyi országos szocialista kukoricaszedési ver­senyben a második Uelyen vé­geztek, és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium el­ismerő oklevéllel és pénzjuta­lommal tüntette ki őket. Napi teljesítményük 14—15 vagon kukorica. KRAJCSOVICS FERDINAND A KOLOSZ-kombájn a kukorica betakarítása közben. (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom