Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-15 / 246. szám, péntek

Felelősek vagyunk a jelenért és a jövőért /Folytatás az 1. oldalról) ,gítő az Önök választókörzeté­iben az elmúlt években meg­valósított lakásépítkezés, meny­nyire vált tökéletesebbé a szol­gáltatás hálózata, mennyire fejlődtek nemcsak a munkale­hetőségek, hanem az üdülési lehetőségek is. Természetesen az élet élet. Gyakran nemcsak az elvégzett munka feletti meg­elégedettséggel és örömmel jár, hanem problémák és ne­hézségek is felmerülnek. Sem­miképpen sem akarom azt ál­lítani, hogy Kelet-Szlovákiában, vagy konkréten ebben a vá­lasztókörzetben nincs amit ja­vítani, tökéletesíteni vagy fej­leszteni lehetne. A munkalehe­tőségek intenzitása annak elle­nére, hogy Košice ma már ha­talmas ipari központ, a szlová­kiai országos mutatókkal össze­hasonlítva nem kielégítő. Ezen a téren a jövőben még sok mindent helyre kell hozni, s gondolkozni kell azon, hogyan lehet a helyzeten javítani. Azt sem lehet állítani, hogy a mun­kalehetőségek hiánya a lakos­ság életszínvonalán mutatko­zik meg. Azonban aligha mond­hatjuk ideálisnak, hogy a ke­rület munkaképes lakosságának csaknem a 75 százaléka más­hova utazik munkába, mert nem talál ilyet saját lakhelyén. Ez főképp a nőkre, elsősorban a férjezett asszonyokra és a kisgyermekes anyákra vonatko­zik. Érthető, hogy a nők szá­mára a terciális szférának kel­lene a lehető legnagyobb mér­tékben biztosítania munkalehe­tőséget. Ilyeneket rendszeresen kell létesíteni a košicei járás­ban is, hogy megfeleljenek a lakosság egyre növekvő köve­telményeinek. A košicei járás­ban a községek csaknem 43 százalékában van már klubtí­pusú népművelési intézmény, ez pedig meghaladja a szlová­kiai átlagot. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy a köz­ségek több mint 14 százaléká­nak nincs ilyen intézménye. Tudjuk, hol és mit kell felépí­teni, vagy kibővíteni. A hatodik ötéves terv társa­dalomfejlesztésünk reális terve, azonban ahhoz, hogy igazán megnyugtatóan teljesíthessük is, a CSKP XV. kongresszusa szellemének nemcsak tudatunk­ban, hanem a mindennapi gya­korlatban is gyökeret kell ver­nie. Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára beszédeiben már nemegyszer hangsúlyozta, hogy bőségben élni nem jelent pa­zarlást. E szavait ma különös­képpen ki kell emelni. A világ­ban uralkodó gazdasági hely­zet — tehát nálunk is, mivel egy bolygón élünk, habár el­térő társadalmi feltételek kö­zött — szélsőségesen bonyolult. Megfelel a világ gazdaságában mutatkozó fejlődés irányának. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy sikeresen megbir­kózhassunk a feladatokkal, amint azt a CSKP XV. kong­resszusának a lakosság élet­Miroslav Válek elvtárs színvonala megőrzésére és eme­lésére vonatkozó irányelvei megszabták. Ez mindegyikünk­től kezdeményezést, fegyelme­zettséget és felelősségteljes munkát követel meg — hisz sa­ját magunknak dolgozunk. A gazdasági problémákat nem akarjuk az állampolgárok élet­vagy kulturális színvonalának a kárára megoldani. Ezért tu­datosítanunk kell, hogyha bár­mit is közvetlenül végzünk munkánkban, ez hazánk vala­mennyi állampolgárát érinti. Egyébként a haza szónak eb­ben az esetben valóban meg­van a helye. Ez a mienk, hoz­zánk tartozik, mi birtokoljuk. Egyúttal azonban mind a je­lenért, mind a jövőért felelő­sek vagyunk. Elvtársak, az ilyen jelentős események előtt, mint amilye­nek a választások, egyes nyu­gati országok körei fokozott kampányt indítanak csehszlo­vákellenes, szocialistaellenes és szovjetellenes jelszavakkal. Ez most is így van. Jó tudni, és állampolgáraink nagyfokú fejlettségét bizonyítja, hogy meg tudják különböztetni, mi az igazság és mi a hazugság. Hogy a munkához való viszo­nyukkal, mindennapi életükkel adják a legjobb választ a szo­cializmus ellenségeinek ezekre a komor Jóslataira. Ezért nem tör ki nálunk fölöslegesen pá­nik, nem vesz erőt rajtunk a hisztéria, nem történik semmi rendkívüli, hacsak azt nem tartjuk rendkívülinek, hogy a nehéz objektív körülmények el­lenére is sikerül teljesíteni a kitűzött feladatokat. Az ellen­séges propaganda nem kis mér­tékben a kulturális területre irányul. A kultúra olyan szfé­ra, amely jelentős mértékben szellemi értékeket produkál, s ahol a munka eredményeit nem lehet mindig mérlegelni és ér­tékelni. Másrészt a kulturális élet olyan terület, amely rend­kívül alkalmas a társadalmi légkör befolyásolására, hangu­latkeltésre, és hamis hírek terjesztésére. Mi a helyzet kul­turális téren? Semmi sem va­lósult meg abból, amit nekünk pár évvel ezelőtt jósoltak, és amit mindmáig is jósolnak. Csehszlovákiából nem lett kul­turális sivatag, amelynek egy- színvonalú a kultúrája, sőt ép­pen ellenkezőleg. Tények meg­győzően bizonyítják, hogy kul­túránk nemcsak mennyiségi, hanem egyre inkább minőségi szempontból is olyan színvona­lat ér el, amilyen a múltban nem volt. Szlovákia, amelynek kultúrája — kevés kivétellel — nem is olyan régen még a kul­turális periféria határán moz­gott, olyan országgá vált, ahol egyre rohamosabban fejlődik az emberek esztétikai érzéke, ahol az emberek számára a kultúra ma már nemcsak ün­nepi alkalmat jelent, hanem mindennapi szükségletként je­lentkezik. Szlovákiában a múlt­ban sohasem volt még ilyen időszak, amelyet a más orszá­gokkal való kulturális értékek aktív és gyümölcsöző cseréje jellemez. Ezzel egyidejűleg hangsúlyozni kell, hogy igen nagy jelentőségű kulturális ér­tékek cseréjéről van szó, s hogy Szlovákiában az elmúlt években annyi élenjáró és vi­lághírű művészi együttes ven­dégszerepeit, amennyit az el­múlt évtizedekben még elkép­zelni sem lehetett volna. Ez is növeli a kulturális tudatot, fo­kozza az ízlés színvonalát, és természetesen az emberek igé­nyességét is. Rövidesen meg­tartják a művészeti-kulturális szövetségek kongresszusát, amelyen megvonják az elvég­zett munka mérlegét, ahol ért­hetően fogyatékosságokról és a szlovákiai kultúra fejlesztésé­nek szükségességéről is szó lesz. Nevetséges lenne azt ál­lítani, hogy kulturális téren nem lehetnek problémák. Van­nak és lesznek. De ez normális jelenség. Ügy vélem, hogy ezekkel a problémákkal köny- nyen megbirkózunk. A SZISZ a Nemzeti Front szilárd láncszeme (Folytatás az 1. oldalról) sajatabb érdekeit és szükség­leteit. Ezért, egyértelműen és fenntartás nélkül támogatjuk a CSKP XV. kongresszusának ha­tározatait is, s minden erőnk­ből és a lehető legnagyobb lel­kesedéssel e hatorázatok meg­valósításán fáradozunk. Igényeink, szükségleteink ál­landóan növekednek. Mindany- nyian tudjuk azonban, hogy csak abból élhetünk, amit meg­teremtettünk, hogy a nép élet- színvonalának emelése feltéte­lezi népgazdasági feladataink sikeres teljesítését. Ezen a té­ren a CSKP XV. kongresszusa igényes célokat tűzött ki. A legfontosabb cél az, hogy el­mélyítsük a szocialista életmó­dot, biztosítsuk a lakosság nö­vekvő anyagi és szellemi igé­nyeinek kielégítését, valamint, hogy a társadalmi termelés ha­tékonyságának növelésével és a munka minőségének javítá­sával tovább szilárdítsuk az emberek lét- és szociális biz­tonságát. Ez számunkra azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk új módon szemlélni az igényes gazdasági feladatokat, töreked­nünk kell a munka minőségé­nek javítására, a legújabb tu­dományos-műszaki ismeretek­nek a termelésben való minél gyorsabb felhasználására, min­den gramm nyersanyag és anyag, minden kilowattóra vil­lanyáram gazdaságos kihaszná­lására, törekedni arra, hogy ter­mékeink helytálljanak a ke­mény nemzetközi konkurrenciá­Jindrich Poledník elvtárs ban, arra, hogy a fiatalok bá­tor tettei előmozdítsák a szo­cialista mezőgazdasági terme­lés további fejlődését. Minde­nütt, minden munkahelyen, is­kolában és ifjúsági szerveze­tünk tevékenységében is érvé­nyes: az, ami elég volt tegnap, ma már nem elég. Van mire alapoznunk. Leg­jobb fiatal dolgozóink, újítóink, ifjúsági munkacsoportjaink, szo­cialista brigádjaink és komp­lex racionálizációs brigádjaink kiváló eredményeket értek el és sok tapasztalatot gyűjtöttek. Önök, az észak-morvaországi kerület fiataljai őszintén örül­hetnek annak, hogy éppen itt, ebben a kerületben több olyan ifjúsági mozgalom bontakozott ki, amelyek minőségileg új ele­mekkel gazdagították a szocia­lista munkaversenyt, példát mutatva ezzel a többieknek. A „Szárnyald túl magad és tarts ki“ jelszóval indult mozgalmat az orlovái Antonín Zápotocký Bánya Milan Zabčík, a Szocia­lista Munka Hőse vezette ifjú­sági kollektívája kezdeményez­te. Ehhez hasonló az „űj gé­pekkel többet, jobban és ol­csóbban“ jelszóval indult másik mozgalom is, amelyet a Kle­ment Gottwald Űj Kohóban Mi­chal Hockonak, a Szocialista Munka Hősiének ifjúsági brigád­ja kezdeményezett. ök megértették — folytatta Poledník elvtárs —, mennyire fontos céltudatosan, szorgalma­san és kitartóan a legjobb eredményekre törekedni, kez- deményezően keresni és érvé­nyesíteni az új ötleteket és for­mákat, közijén kihasználni a fiataloknak az új és progresz- szív dolgok iránti fogékonysá­gát, s ehhoz a munkához meg­nyerni. azoknak a támogatását is, akik eddig passzívak voltak. Ehhez azonban sok tudásra és erős akaratra van szükség. Elsősorban olyan kiváló dolgo­zónak kell lenni, aki meg tud birkózni a modern termelés igé­nyes követelményeivel, amelyet az iskolában, vagy a szaktanin­tézetben elsajátított. Ezért, ifjú­sági szervezetünk munkájában nagy gondot fordítunk arra, hogy a diákok és a szakipari tanulók minél több ismeretre tegyenek szert az iskolában, továbbá, hogy minél jobb le­gyen a tanuláshoz és a tanul­mányi eredményekhez való vi­szonyuk. Még ez sem minden. Csak helyeselhetjük, ha tudá­sukat különféle szakkörökben mélyítik és érvényesítik, ha a főiskolások a tudományos és a szaktevékenység révén bele­kóstolnak a tudományos mun­kába, ha mindenkinek már ta­nulmányai idején is módja nyí­lik az üzemi termeléssel való rendszeres kapcsolat létesítésé­re és felhasználására. Ahhoz, hogy valaki a szocia­lista Csehszlovákia jó állam­polgára legyen, magában nem elég a szakmai ismeretek töm- kelege sem. Ehhez sokkal több kell — valóban embernek kell lenni a szó legtágabb értelmé­ben. Becsületesnek, igazságos­nak, bátornak, erős akaratá­nak, szeretni kell a munkát, nem szabad visszariadni az akadályoktól és a nehézségek­től. Szeretni kell hazánkat, azt az országot, amelyben szület­tünk, és amelynek szocialista rendszere oly sokat nyújt szá­munkra. Áldozatkészen kell dolgozni a hazáért, és ha szük­séges, meg kell védeni. Mint a szocialista kor fiatal­jai — hangsúlyozta Poledník elvtárs —^ arra törekeszíink, hogy egyre jobban megismerjük a marxizmus—leninizmus elmé­letét, a tudományos világnéze­tet, hogy minél jobban elsajá­títsuk a társadalmi fejlődés tör­vényszerűségeit, amelyek lehe­tővé teszik, hogy reálisan, ob- jektívan alkossunk ítéletet a világról és tájékozódjunk a társadalomban. Mindez csak növelni fogja afölött érzett büszkeségünket, hogy szocia­lista társadalomban élünk, olyan társadalomban, amelyben a dolgozó nép valóban irányít­hatja saját ügyeinek intézését, amelyben egyesek nem élős- ködhetnek másokon, amelyben mindenkinek jut munka- és ér­vényesülési lehetőség és amely­ben mindenki, aki támogatja a szocializmus ügyét, teljes mér­tékben fejlesztheti képességeit és tehetségét, amelyben igazi demokrácia teszi lehetővé a részvételt a legszélesebb nép­rétegeknek az ország és a tár­sadalom sorsát eldöntő határo­zatok meghozatalában. Mennyire más a dolgozók és a fiatalok élete a szocialis­ta országokban, mint a tőkésor­szágokban! Hivatalos adatok szerint a mai napig a tőkésor­szágokban a gyerekek végzik az összes munka csaknem 5 százalékát. Nemcsak a kis rik­kancsokról és a cipőtisztító fiúcskákról van szó, akiket a filmből ismerünk. Többségük bérmunkás, akinek apja gyak­ran munkanélküli, s így a vál­lalkozók a munkát nevetsége­sen alacsony bérért végeztethe­tik el. Az olaszországi iparvál­lalatok például több százezer 14 évesnél fiatalabb gyermeket alkalmaznak. Az Amerikai Egyesült Államokban a mező- gazdasági bérmunkások csak­nem egynegyede 6—16 éves gyermek. A görögországi tex­tilgyárakban csaknem 50 ezer 10—14-éves lány dolgozik. Ezek megrázó tények, amelyeket a tőkés rendszer nem tud eltün­tetni. A nemzetközi munkaügyi szervezet egyik ülésén is meg­állapították: a gyermekmunka felszámolásának útjában két alapvető nehézség áll: a szü­lők nyomora és az iskolahiány. És a fiatalok közül el tudna képzelni valaki hazánkban egy olyan embert, aki nem tud ír­ni, olvasni? Pedig a világon több száz millió 16—45-éves ember írástudatlan. Méghozzá nemcsak azokban az országok­ban, amelyek évszázadokon át a gyarmati elnyomás igájában sínylődtek. Az Egyesült Álla­mokban a felnőttek 13, Olasz­országban több mint 20, Bel­giumban több mint 10 százalé­ka írástudatlan. Ennek a jelen­ségnek egyik alapvető oka me­gint csak a szegénység, amely­ben a proletár családok élnek, a nyomor, amely arra kénysze­ríti a gyermekeket és a fiata­lokat, hogy otthagyják az isko­lát és munkát keressenek. Nyugaton sok fiatal azonban nem törődik bele ebbe, érvé­nyesülési lehetőságat követel, azért harcol, hogv művelőd­hessen, sokoldalúan fejlődhes­sen, hogv létbiztonsága és táv­lati érvényesülési lehetősége legyen. A nyugati fiatalok küz­denek jogaikért és társadalmi érvényesülésükért. Teljes szoli­daritásunkat fejezzük ki ezen fiatalok és küzdelmük iránt. Hasonlóan mély szolidaritásunk azok iránt a fiatalok iránt is, akik a mai napig küzdeni kény­telenek a fasiszta terror ellen, mint például Chilében, vagy hazájuk szabadságéért és füg­getlenségéért, mint a Közel-Ke­leten, vagy a demokratikus át­alakulásért, mint például Spa­nyolországban. Mindezeknek a fiataloknak elvtársi üdvözletün­ket küldjük, s biztosítjuk őket arról, hogy az imperializmus, az elnyomás, a kizsákmányolás ellen, a békéért, a demokráciá­ért es a társadalmi haladásért vívott igazságos harcukban mindig számíthatnak a cseh­szlovákiai fiúk és lányok tel­jes és fenntartás nélküli támo­gatására. Jól tudjuk, kinek köszönhet­jük a békét, hazánk biztonsá­gát, a békés alkotómunka fel­tételeit. Tudjuk, hogy ez a Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocialista ország céltu­datos és türelmes békepolitiká­nak érdeme, hogy ez az összes haladó és békeszerető erők ér­deme. Poledník elvtárs hangsúlyoz­ta: a szovjet ifjúság szerveze­téhez, a lenini Komszomolhoz mély és szilárd internacionalis­ta szálak fűznek bennünket. Első valóban forradalmi Ifjú­sági szervezetünk, a Csehszlo­vák Komszomol 1921-ben tör­tént megalakulása óta napjain­kig a lenini Komszomol példá­jával ösztönözte és ösztönzi haladó ifjúsági mozgalmunk egész korosztályainak munká­ját. A lenini Komszomol tapasz­taltaiból tanultunk, tanulunk és fogunk mindig tanulni. Örü­lünk annak, hogy sohasem vol­tak annyira mélyek, szilárdak, őszinték és kölcsönösen elő­nyösek a szovjet ifjúsági szer­vezettel való kapcsolataink, mint a jelenben. Poledník elvtárs befejezésül leszögezte: annak a tudatában járulunk a választási urnák elé, hogy a kommunista párt és az egész társadalom figye­lemmel, gondoskodással és bi­zalommal viseltetik a fiatal korosztály iránt. Ezért a Nem­zeti Front jelöltjeire, a kom; munista párt politikájára fo1 gunk szavazni, mert ez a po­litika lehetővé teszi drága ha­zánk további felvirágoztatását* s biztosítja boldog jelenünket és jövőnket. Ajóndékáf'Ctdás az MNK bratislavai főkcnzulátusán Tegnap ünnepi fogadás kere­tében értékes ajándék átadá­sára került sor a Magyar Nép- köztársaság bratislavai főkon­zulátusán. Az ajándékot, me­lyet 1500 kötetnyi válogatott, szép könyv alkot, az MNK Kulturális Minisztériuma ado­mányozta az SZSZK Kulturális Minisztériumának. Miután Tatai József főkonzul szívélyesen köszöntötte az ün­nepi aktuson megjelenteket, Gábor Viktor kiadói főigazgató az MNK Kulturális Minisztériu­ma nevében méltatta a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság és a Magyar Népköztársa­ság között fennálló kulturális csereegyezményt, mely Igen pozitív szerepet tölt be a két ország kulturális kapcsolatai­nak fejlődésében. Ezek után a főigazgató átnyújtotta az aján­dékozott könyvek jegyzékét dr. František Karasnak, az SZSZK Kulturális Minisztériuma nép­művelési osztályvezetőjének, aki a minisztérium nevében megköszönte a becses ajándé­kot. Dr. Karas a könyvajándé­kot átruházta a CSEMADOK-ra. Lőrincz Gyula, a CSEMADOK országos elnöke megköszönve a minisztérium bizalmát, biz­tosította a megjelenteket arról, hogy megfelelően fog sáfár­kodni a becses ajándékkal. A könyveket a CSEMADOK a nép­könyvtárak és az iskolai könyvtárak között osztja majd szét. Az ünnepi aktuson az SZLKP Központi Bizottságát dr. Štefan Bolebruch osztályvezető képvi­selte. Jelen volt továbbá Ond- rej Clovieöek mérnök, szlovák kiadói főigazgató, Szigl Fe­renc, az SZSZK Nemzetiségi Tanácsának titkára, Varga Bé­la CSEMADOK-főtitkár és má­sok. (k—i) 1976. X. 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom