Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-14 / 245. szám, csütörtök

NEM CSAK TAPSOLUNK ES SZAVAZUNK Írta: Lörincz Gyula, a CSKP KB tagja, a Szövetségi Gyűlés képviselője 1976 X. 14. R égi jó elvtársam és bará­tom ezekkel a szavak­kal fogadott egy választási gyűlésen: „Ti csak tapsoltok és szavaztok“. Emlékeztetett a régi parlamenti képviselőkre, mondván, „hogy azok igen, azok harcoltak, egy olyan Ha- rus, Krosnáf, mikor felkapták a székeket és ajjzal fenyeget­ték meg a jobboldali képviselő­ket, Major, aki pünkösd napján kiállt a kosúti főtérre a csend­őrszuronyok elé, hogy a sztráj- kolóknak megmagyarázza! a to­vábbi teendőket, nem is beszél­ve Gottwaldról!“ Persze emlék­szem, bár akkor még nagyon fiatal voltam: 1929, Gottwald lélegzetelállító kijelentése a parlamentben, hogy „igen, ott tanultuk meg, hogy hogyan kell kitekerni az önök, kapitalisták, kizsákmányolók nyakát!“ Hát fgen! Forradalmi, haladó, har­cos hagyományaink legszebb, legmaradandóbb emlékei. A szocializmus megvalósításáért küzdő hős, harcos elődeink küzdelmét, bátor kiállását nem szabad elfelejtenünk. Remé­nyeik, álmaik teljesülnek ko­runk szocialista valóságában. Emléküket kellő tisztelettel ak­kor őrizzük, ha szocialista jele­nünket áldozathozatalaik árán keresztül értékeljük, becsüljük. Ezek a bátor elődjeink egy kizsákmányoló rendszer meg­döntésén fáradoztak, a kor­mánnyal szemben ellenzékben voltak, és vakmerő kiállással követelték, hogy a hatalom a munkásosztály, a dolgozók ke­zébe kerüljön. Ez csak a máso­dik világháború után, hazánk­nak a hős szovjet hadsereg ál­tal történt felszabadítása után és végérvényesen csak az 1948- as Februári Győzelem után va­lósult meg. Nem akarok szemináriumi ok­fejtést csinálni arról, mi a kü­lönbség az ellenzéki képviselő­ség és az uralkodó osztály kép­viselete között, hiszen régi jó elvtársam ezt ugyanúgy tudja, mint én, mégis úgy gondolom, ha nem válaszolhattam neki részletesen arra, hogy „hiszen a televízióban látom, hogy csak tapsoltok és szavaztok“, néhány példával jó lesz rámu­tatni, hogy nem csak tapso­lunk és szavazunk, annál is inkább, mert rajta kívül ezt még többen is így hiszik. Meg kell jegyezni, a televí­zió riporterét sem irigylem, mikor a Szövetségi Gyűlés ple­náris ülését kell közvetítenie, mert egy ideig felveheti a kép­viselőket és az elnökséget, ahogy mozdulatlanul ülnek a helyükön, esetlege jegyzeteket készítenek, de ezt a sztatikus képet nem vetítheti sokáig. Lesi az alkalmat, hogy mikor mozdul a kép, mikor lesz va­lami cselekmény, és ez akkor van, mikor tapsolunk, vagy szavazunk. így aztán a néző ezt látja a parlamentből, és esetleg ebből ítél. A tapsot komoly, felelős munka előzi meg. A Szövetségi Gyűlés mindkét kamarája, a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája különféle szervei, bizottságai és képviselői következetesen dolgoztak a XIV. pártkongresszus szellemében, Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága határo­zatait beépítették a Szövetségi Gyűlés terveibe és fokozatosan megvalósították. A XIV. pártkongresszus irány­elveinek megfelelően fokozott figyelmet szenteltünk elsősor­ban a szocialista törvényhozás tökéletesítésének és a szocia­lista törvényesség megszilárdí­tásának. A most záruló válasz­tási időszakban letárgyaltunk és jóváhagytunk 45 törvényt, melyek jelentékenyen elősegí­tik népgazdaságunk továbbfej­lesztését, a szocialista állami­ság megszilárdítását és a szo­cialista demokrácia kiszélesíté­sét. Minden törvényjavaslatot le­tárgyalnak a képviselők a par­lament megfelelő bizottságá­ban. Az elkészített törvényváz­lat elvi elfogadása után, a kép­viselők megjegyzéseivel bővít­ve, visszakerül az illetékes mi­nisztériumhoz, ez paragrafusok­ba foglalja a törvényjavaslatot, melyet azután a bizottságokban újra megvitatnak a képviselők, ha szükséges, szakemberek be­vonásával. Miután a képviselők javaslataival módosított, parag­rafusokba foglalt törvényjavas­latot a parlament szakbizottsá­gai elfogadták, a Népi Kamara, ;i Nemzetek Kamarája vagy a Szövetségi Gyűlés plenáris ülé- ' se elé terjesztik jóváhgvásra, megszavazásra. Ez az alapos előkészítő munka televízió, taps és szavazás nélkül zajlik le. Érdemes megjegyezni, hogy egy bizonyos idő elteltével a bizottságok értékelik, illetve ellenőrzik a törvények gyakor­lati megvalósítását. Szinte min­den esetben megállapították, hogy az elfogadott törvények jók, hiányosságok a törvények gyakorlati alkalmazásában mu­tatkoztak. Megemlítem az ellenorzes egyik formáját, a továbbiakban szükséges a másik formát is megemlítenem, hiszen ez talán még jelentősebb. A Szövetségi Gyűlés minden évben megtár­gyalta és így ellenőrizte a kormányprogram teljesítései, melyet a kormány elnöke a Szövetségi Gyűlés elé terjesz­tett az 1971-es általános vá­lasztások után. Ugyancsak min­den évben megtárgyalta az ál­lami költségvetés felhasznala- sára vonatkozó zárójelentest, és döntött a költségvetésből megmaradt felesleg felhaszná­lásáról. Két ízben meghallgat­ta a külügyminiszter expozéját államunk külpolitikájáról, nem­zetközi kapcsolatairól. Néhány­szor programra került a szo­cialista törvényesség megtartá­sáról, a tudományos-muszakl fejlődés problémájáról, a szál­lítás és a közlekedés kérdésé­ről, valamint a tüzelőanyag- és energiaforrások felhasználásá­ról szóló jelentés is. M ielőtt mindezek a jelen­tések a Szövetségi Gyű­lés plenáris ülése elé kerülné­nek, a parlament bizottságai­ban tárgyalják meg őket. A bi­zottságokban az utolsó vesz­tési időszakban több mint 200 különféle észrevételt íűztek a képviselők az ellenőrző jelen­tésekhez, melyekben figyelmez­tettek a megállapított hibákra, és javaslatokat tettek a hibák kiküszöbölésének módjára. Az ellenőrző jelentések megtárgya­lása során nemcsak az egyes képviselők személyes tapaszta­lataiból indulnak ki a bizott­ságok, de csoportos tanulmány- utakat, kivizsgálásokat is szer­veznek az üzemekbe, egységes földművesszövetkezetekbe es más munkahelyekre, hogy köz­vetlenül a munkahelyen győ­ződhessenek meg a feladatok teljesítéséről, a problémákról, a dolgozókról való gondosko­dás formáiról stb. Az így előké­szített bizottsági gyűlés lehető­vé teszi, hogy a képviselők sa­ját ismereteiket kellőképpen konfrontálják a reszort, az üzem vezetőségének, dolgozói­nak nézeteivel. így ölt a bi­zottság tárgyalása is komoly munkajelleget. , Szeretném megjegyezni, hogy a parlamenten kívül nagyon lé­nyeges, milyen a képviselő kapcsolata választóival, a vá­lasztókörzetével, az emberek­kel, mert enélkül Aa bizottsá­gokban sem nagyon tud hasz­nos és konkrét munkát kifej­teni. Csak ez a kapcsolat vér­tezheti föl a képviselőt, hogy kellő anyagismerettel szóljon hozzá a törvényjavaslatok elő­készítéséhez, a törvényeknek az életkörülmények változása által szükségessé váló novelli- zálásához. Nem lehet mereven határvonalat húzni képviselő és képviselő között a képviseleti szerv fokozata szerint. A leg­felsőbb törvényhozó szerv kép­viselőinek nem szabad mereven elutasítaniuk a helyi problémák szükséges ismeretét azon a cí­men, hogy őt csak az országos problémák foglalkoztatják. Az országos problémák magukba foglalják a helyi, sőt az orszá­gon kívüli nemzetközi kérdése­ket is, ezek fontos atomsze- mecskéi a helyesen értelmezett országos problémáknak. A he­lyi „kis“ problémákat az^ or­szág’ határain kívüli „nagy“, vi­lágproblémáktól, az országos problémáktól elszigetelten nem lehet reálisan megoldani, a kölcsönhatás elkerülhetetlenül szükséges. Az ország érdeke a nemzet­közi kapcsolatok kiszélesítése. A Szövetségi Gyűlés ezen a té­ren sem maradhat le, kapcso­latait sikeresen fejleszti hiva­talos küldöttségek kölcsönös látogatásával, elsőrendű fela­datnak tekintve a kölcsönös ta­pasztalatcserét a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsával és a töb­bi szocialista ország parlament­jével. Jó kapcsolatokat építet­tünk ki a fejlődő országok par­lamentjeivel is, így Indiával, Szíriával, Argentínával, Mexikó­val, Kolumbiával, de olyan fej­lett kapitalista országok parla­mentjeivel is, mint Nagy-Bri­tannia, Franciaország, Japán, Hollandia, Norvégia, Dánia. Szövetségi Gyűlésünk aktív szerepet töltött be az Inter­parlamentáris Unióban is, amelyben — kevés kivétellel — tömörülnek a világ összes parlamentjei. Szóval nem csak tapsolunk és szavazunk! A nem teljesség igényével felsorolt példák is azt mutat­ják, hogy a Szövetségi Gyűlés, a Népi Kamara, a Nemzetek Kamarája, a parlament bizott­ságai és képviselői felelősség- teljes munkát vállalnak és vé­geznek, mielőtt a televízió kép­ernyője elé kerülnének. T öbb választási gyűlésen elmondtam, de leírva is szeretnék egy kérdést még tisz­tázni. A helyi nemzeti bizottságok­tól a legfelsőbb törvényhozó szervig, a Szövetségi Gyűlé­sig mintegy 200 ezer képvise­lőt választunk, a Nemzeti Front jelöltjeit. Mivel szocialista or­szág vagyunk, a munkásosz­tály az uralkodó osztály. Ha­zánkban a hatalmat a szövet­kezeti parasztsággal és a szo­cialista értelmiséggel szövet­ségben a munkásosztály gya­korolja. Ez természetesen visz- szatükröződik a jelöltek össze­tételében is. A jelölteknek több mint a fele a termelésben dol­gozik, munkás vagy szövetke­zeti paraszt. A kerületi nemze­ti bizottságokban ez 49,6 száza­lék, a járási nemzeti bizottsá­gokban 53,5 százalék, a helyi nemzeti bizottságokban 61,8 százalék. Az ifjúság soraiból 35 éves korig 35,2 százalék van javasolva, ez a jelöltek több mint egyharmada. Nőkből 6 százalékkal többet jelölnek, mint az előző választások al­kalmával, ez, sajnos, még min­dig nem tükrözi a lakosság ne­mek szerinti megoszlásának arányát, mert csak 29,8 száza­lék. A népszámlálás adatainak megfelelően a nemzeti összeté­telt is szem előtt tartották. Ahogy látjuk, a Nemzeti Front és szervei mindenre te­kintettel voltak a jelöltek ki­választásánál, hogy a képvise­lő-testületek minél demokrati- kusabbak, minden szociális ré­teget képviselő testületek le­gyenek. A választók viszont már nem oszthatók foglalkozás, szociális rétegeződés, nemzetisé­gi vagy politikai hovatartozás, vallás, faj vagy más kategória szerint, éppen ezért a képvise­lő a választóit képviseli, vagyis a munkás ugyanúgy képviseli az értelmiségi réteghez tartozó választóit, mint a munkásokat és fordítva is, a magyar nem­zetiségű képviselő a szlovák nemzetiségű választóit ugyan­úgy, mint a magyarokat, és így folytathatnám tovább: a szlo­vák a cseh, a cseh a szlovák választókat és fordítva. Termé­szetes viszont, hogy a magyar nemzetiségű képviselő ezenkí­vül valószínűleg jobban fogja ismerni a magyar nemzetiség specifikus problémáit, vagy egy munkás az üzem, a szövetkeze­ti paraszt a mezőgazdaság sa­játosságait. Adott helyzetben ez külön előny lehet a képvise- lő-testület számára. Befejezésül szeretném idézni Husák elvtársnak a XV. párt- kongresszuson elhangzott sza­vait: „A pártnak rendkívüli fi­gyelmet kell szentelnie a kép­viselő-testületek rendszerének, a nemzeti bizottságoknak, a Cseh és Szlovák Nemzeti Ta­nácsnak és a Szövetségi Gyű­lésnek“. Az újonnan megválasztott képviselőktől viszont választóik jogosan elvárják, hogy elköte­lezetten, együttes erővel töre­kedjenek Csehszlovákia Kom­munista Pártja XV. kongresszu­sa határozatainak teljesítésére. A Nemzeti Front jelöltje} Tettekkel bizonyított Megjelenésé­ből életerő, mo­solygós arcáról derűlátás su­gárzik. Hogy Bindics Erzsé­betre valóban ez a két tulajdon­ság a legjellem­zőbb, azt eddigi élete is vbizo- nyítja. Négy gyer­meket nevelt. Négy fiút. Köz­ben a helyi efsz-be is eljárt dolgozni. Egyszer az állatte­nyésztésben, másszor a növény- termesztésben vállalt munkát. A családban és a munkahelyen végzett munkája azonban nem emésztette fel minden energiá­ját, a Vöröskereszt alapszerve­zetében is tevékenykedett. Gabčíkovo (Bős) lakossága ismerte közéleti tevékenységét, ezért senkit sem lepett meg, amikor az 1971-es választások­kor a Nemzeti Front képvise­lőnek javasolta a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Já­rási Nemzeti Bizottságba. Rá­szavaztak és a hnb képviselő­jévé is megválasztották. A jnb-n a pénzügyi bizottságban dolgo­zott. Mint tudjuk, a nemzeti bi­zottság vezetőinek feladatköré­be a falufejlesztésen kívül a lakosság személyes és hivatalos ügyeinek az intézése is bele­tartozik. E feladatok végzésé­ben segítenek nekik a képvi­selők. így van ez Bősön is, ahol a falu vezetői az 1971— 1976-os megbízatási időszakban Bindics Erzsébetre főleg a sta­tisztikai adatok összeírásában s az idős emberek szociális ügyeinek intézésében támasz­kodhattak. Talán mindez nem tűnik nagy tettnek, de egy képviselő munkájában a nagy dolgok sokszor jelentéktelennek tűnő apróságokból tevődnek össze és gyakran apróságok akadályozhatják a nagy ügyek intézését, befolyásolhatják száz, meg száz ember hangulatát, életkörülményeit. A falu lakossága elégedett volt a község érdekében kifej­tett tevékenységével, s ezért a •Nemzeti Front újra jelölte. Ha megválasztják, újabb feladatok várnak rá a falufejlesztésben, a lakosság eszmei-politikai ne­velésében. A falufejlesztésben főleg a bölcsőde és a kultúr­ház építéséhez szükséges tár­sadalmi munkák szervezése vár rá, továbbá az óvoda bővítését s a község híres erdőparkjának rendbehozását is tervbe vették. Gyermekei már felnőttek. Azt hinnénk, hogy otthon most már kevesebb a munkája, pedig de­hogy. Unokái vannak, azok ne­velésében segít és alkalmazás­ban van. Az állami gazdaság kultúrházának a gondnoka. Az elején azt mondtuk róla, hogy derülátó. S tegyük hozzá, nemcsak hisz a dolgok jó ala­kulásában, hanem a maga ré* széről mindent meg is tesz ezért. _kv_ SZEMTŐL SZEMBEN BEMUTATKOZTAK A KÉPVISELŐJELÖLTEK Egész nap hangos volt a sajószárnyai művelődési otthon környéke. A SZISZ-tagok a kép­viselőjelöltek bemutatkozására készítették elő a nagytermet. Mire leszállt az est, és megér­keztek a gyűlés első résztve­vői, minden a legnagyobb rend­ben volt. Néhány perc alatt a Művelődési Otthon minden ülő­helyét elfoglalták. Rencsok László, a helyi pártszervezet elnöke nyitotta meg a gyűlést. A szlovák és a magyar iskola kultúrcsoportja vette át tőle a szót, s a gyerekek megérde­melt sikert arattak. Ezután megkezdődött a kép­viselők bemutatkozása. Mada­rász Sándort, a Lénártfalai Efsz elnökét, a Népi Kamara képviselőjét, Zuzana Kövérovát, a Szentkirályi Efsz dolgozóját, az SZNT képviselőjelöltjét más községbe szólította a köteles­ség, de a falu lakosai mind­kettőjüket jól ismerik. A kerü­leti nemzeti bizottságba Szve- reda Lászlónét jelölték. — A járási nemzeti bizottság­ba Dono Zoltánt javasolja a Nemzeti Front — folytatja a szónok. A termen moraj fut végig. Nem az elégedetlenségtől, ha­nem, mert felismerték benne idősebb Dono Zoltán fiát, aki egy ideig a községben a hnb titkárának teendőit látta el. — A városi nemzeti bizott­ságba Sajószárnyából Semper- (jer Máriát, Grelák ■ Lászlónét, Tóth Lajost, Ruszó Jenőt, Bib- lák Jánost, Ladislav Kupecot és Tomáš Kamenskýt javasoljuk képviselőjelöltnek... A szónok tovább beszélt. Én a szemben ülő, az előbb felso­rolt emberek arcára összponto­sítom figyelmemet, miközben emlékezetemben kutatok. Keres­gélem magamban, mit is tudok ezekről az emberekről. Semper - ger Gáborné valamikor trakto rosként dolgozott a helyi efsz- ben. Férjhez ment, munkahe­lyet változtatott, két gyermek­nek adott életet, s talált időt arra is, hogy a Nőszövetség helyi szervezetének elnöki tisztségét lelkiismeretesen lás­sa el... Grelák Lászlóné hosz- szabb anyasági szabadság után üzletvezető-helyettesként foly­tatja a munkát, neveli két gyermekét... Tóth Lajos, a Gö mörhorkai Cellulóz- és Papír­gyár gépkocsivezetője, három gyermekét már a saját szár­nyukra bocsátotta. Komoly, rendszerető ember... Ruszó Je­nő, az egykori nagybőgős, ma kőműves. Biblák János gépesí­tő az apja nyomdokaiban ha­lad ... Ladislav Kupec, az ál­lami gazdaság zootechnikusa, idestova már két évtizede la­kik a községben ... Tomáš Ka- menský vasúti rendőr, ott la­kik a falu végén, azon a so­ron, ahol a szüleim is élnek ... Szveredáné a kerület, illet­ve a járás új választási prog­ramjavaslatát ismerteti. Több üzem épül, vasúti felüljáró lég­iesül Gömörpanyiban és Dobo- cán. A résztvevők nagy csendben hallgatják Peter Laincnak, a vnb elnökének 'szavait, aki be­szédében a város fejlesztésével foglalkozik. Elmondja, hogy a szolgáltatásokat 30 százalékkal növelik, 6000 négyzetméterrel gyarapítják a parkokat, 2,5 ki­lométer hosszú járdát, 252 la­kást építenek. A város sajó­szárnyai részlegén tatarozzák a művelődési otthont, vendéglőt építenek, rendbe teszik az uta­kat, Tornaiján két óvodát, egy bölcsődét és gyógyszertárat épí­tenek, valamint továbbfejlesz­tik a Piesoki Gépgyár helyi üzemét stb. A vitában Valent László ar­ról beszélt, hogy a város isko­lai rossz körülmények között dolgoznak, új iskola építésére volna szükség. Jozef Včelár ta­nító a helyi könyvtár jobb ki­használásáról, a falut keresztül­szelő patak medrének kitisztí­tásáról beszélt. Ľudovít Stríček a vasútállomás környékének rendbetételét sürgette, Pilát Ferenc pedig a város központ­jában levő autóbuszállomás vá­róteremmel való ellátását. Hu­bai Éva és Majerčík Géza az ifjúsági klub berendezését tette szóvá. Késő estére járt az idő, ami­kor véget ért a gyűlés, ürültem, hogy én is ott lehettem, szem­től szemben ülhettem földijeim­mel, szülőfalum képviselőjelölt­jeivel, akik az elkövetkező megbízatási időszakban minden bizonnyal azon fáradoznak majd, hogy a község tovább épüljön, szépüljön és gyara­podjon. NÉMETH JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom