Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-14 / 245. szám, csütörtök
BÁZISUNK: A NÉPGAZDASÁG FELLENDÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) az állami költségvetés terhére nagyjából a felével több pénzeszközt fordítottunk, mint az 1966—1970-es években. A mostani választásokra még igényesebb programot tűztünk ki, mint öt évvel ezelőtt. Ennek teljesítését csak a gazdaság továbbfejlesztésével lehet biztosítani. Ezért számolunk az ipari és építőipari termelés, a mezőgazdaság és a többi ágazat dinamikus fejlődésével. További szerkezeti változásokat akarunk végrehajtani az iparban, mindenekelőtt a gép- és vegyiparban. Sok tennivalónk van még a munkatermelékenység növelése, az önköltség csökkentése, az állóeszközök jobb kihasználása, a beruházások fejlesztése terén — elsősorban ami a munka minőségét illeti. Ez természetesen érvényes arra is, hogy a gyakorlatban gyorsabban kell megmutatkozniuk a tudományos- műszaki eredményeknek. 1980-ig tovább bővítjük a gazdasági együttműködést a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, valamint részesedésünket a nemzetközi szocialista gazdasági integrációban. A személyi fogyasztást nagyjából egynegyedével kívánjuk növelni a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árszintje stabilitásának megőrzése mellett. Bővíteni és tökéletesíteni fogjuk az egészségügyi és a szociális ellátást, az iskolahálózatot és a testnevelést, sokoldalúan fejleszteni kívánjuk a kultúrát. Fel akarunk építeni 640 000 lakást, növelni ezek minőségi szintjét és lényegesen javítani a járulékos beruházások és a közműves szolgáltatások színvonalát. 1971 és 1980 között, vagyis tíz év alatt több mint 1 millió 250 ezer lakást akarunk felépíteni. Ezzel nagyjából 4 millió embernek nyújtunk olyan lakást, amely a szocialista államban megfelel a dolgozó ember magas igényeinek. Csak az összehasonlítás kedvéért — az 1951-től 1970 ig terjedő 20 év alatt nem egészen 100 000 lakással építettünk fel többet, mint a most említett tíz év folyamán. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikája, _ amely a nép élet- színvonalának állandó emelésére irányul, hosszú lejáratú és stabil, jó eredményei vannak. Az életszínvonal további növekedésének a XV. kongresszusa által jóváhagyott programja megfelel a fejlett társadalom fejlesztési céljának. Nyíltan meg kell azonban mondanunk — és most a választást megelőző időszakban ismét hangsúlyozzuk —, hogy az élet- színvonalat csak azokkal az anyagi forrásokkal összhangban tudjuk emelni, amelyeket magunk alakítunk ki. Érvényes volt ez azelőtt, érvényes ez ma, és érvényes lesz a következő időszakra nézve is. Az életszínvonal úgy növeke. dik, ahogyan a gazdaság fejlesztésében megteremtjük ennek az előfeltételeit. Az élet- színvonal növekedéséről magunk döntünk, mindenekelőtt mindennapi munkánkban, a népgazdaság feladatainak teljesítésével A CSKP Központi Bizottsága és a szövetségi kormány nyíltan rámutat, hogy a népgazdaság fejlesztésével kapcsolatos további feladatok nagyon igényesek, hogy teljesítésüknek feltétele a fejlődés hatékonyságának jelentős növelése, és minden munka, elsősorban az irányító munka minőségének növelése. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi ülése ezt ismét hangoztatta, nyíltan rámutatva a fogyatékosságokra és kiküszöbölésük lehetőségeire. A párt Központi Bizottságának ez a magatartása a dolgozók teljes támogatásával találkozik. Nincs szó itt végeredményben semmi másról, mint a XV. kongresszus határozatainak konkretizálásáról és gyakorlati megvalósításáról. A lényeg az, hogyan tudjuk aktívan leküzdeni belső fogyatékosságainkat és főként a kedvezőtlen külső behatásokat, hogy megteremthessük a feltételeit az életszínvonal további emelkedésinek. A lényeg tehát az, hogy minőségileg jobban, hatékonyabban dolgozzunk, s ne engedjük meg, hogy a döntő többség jó munkájának terhére élős- ködjenek a naplopók, a spekulánsok és a harácsolok. A lényeg az, hogy a jó munkáért meg legyen a jó díjazás, a jobb munkáért pedig még jobb. És természetesen a rossz munkának a jutalma szegényes. Az a fontos, hogy a munkakollektíváinkat rátermett vezetők irányítsák, elvhű vezetők, akik nem térnek ki a problémák elől, hanem határozottan mindent megtesznek megoldásuk érdekében az össztársadalmi Václav Hűla elvtárs érdekek pozíciójából. Nem könnyű ez, de az ilyen vezetők támogatásra találnak a dolgozók többségénél. Célunk tehát az, hogy az egész gazdasági mechanizmust teljes fordulatszámra állítsuk, az eddiginél jobb eredményeket érve el. Ez pedig összekapcsolódik az állami és tervfegyelem megszilárdításával, az állami terv tekintélyének további szilárdításával és azzal, hogy rugalmasabb támogatást találjon a különböző gazdasági szabályozókban, amelyeknek befolyással kell lenniük a terv minőségileg jó és hatékony teljesítésére. A nagy célokból, amelyeket magunk elé kitűztünk a magas életszínvonal további emelésének biztosítására, következnek tehát azok az igényes feladatok, 'amilyenek még sohasem voltak előttünk. Másrészt viszont tudjuk, hogy gazdaságunk még sohasem volt olyan erős, még sohasem volt olyan fejlett a gazdasági együttműködés a KGST-tagországokkal és főként a Szovjetunióval. Mindez, s a jó szervező és politikai munka a feltétele annak, hogy az igényes feladatokat is teljesíthessük, és ahogy mondani szokás, „ha mindany- nyian egy kötelet húzunk“ — ezeket kétségtelenül teljesítjük is. Minden társadalom fejlődése — folytatta Hűla elvtárs — egyebek között az alapvető energiaforrások kihasználásának fokától is függ. Rendkívüli figyelmet fordítunk így a saját fűtőanyagbázisunk fejlesztésére, vagyis gyakorlatilag a széntermelés fejlesztésére, valamint a célszerű és szoros együttműködésre a szocialista országokkal, főként a Szovjetunióval. Az utóbbi években igen nagy beruházásokra került sor a szénbányászat fejlesztésében, a hő-, vízi és atomerőművek építésében, valamint azokkal az akciókkal kapcsolatban, amelyek lehetővé teszik a behozott fűtőanyagok és energia mennyiségének növelését forenburgi gázvezeték, egységes energetikai rendszer stb.). Mindannyian tudjuk, hogy a fűtőanyag- és energiaszükséglet fedezése komoly világprobléma. Nemcsak hogy a kőolaj és a földgáz ára emelkedett, hanem beszerzési lehetőségeik is megnehezültek. Az atomerőművek építésének programjához Is rengeteg probléma kapcsolódik, amelyeket meg kell oldani, s ezek nagyobbak, mint azelőtt világviszonylatban feltételezték. A kőolaj és a földgáz értékes nyersanyaggá lépett elő, s ezért mindkettőt sokkal nagyobb mértékben vegyi feldolgozásra kell felhasználnunk, mint közvetlen eltüzelésre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a legközelebbi években növelni kell a széntermelést az energiagazdálkodás szükségletei számára. Önök tudják a legjobban, mi. lyen jelentősége lesz a népgazdaságnak fűtőanyagokkal és energiával való ellátása szempontjából nemcsak a 6. ötéves tervidőszakban, de 1980 után is éppen a mosti szénmedencének. Az észak-csehországi barnaszénmedence termelésének 1980 ig évi 70 millió tonnára és 1990-ig évi 80—85 millió tonnára kell növekednie. Azt hiszem, fölösleges szócséplés lenne, ha elmondanám, mit kellett, mit kell most és mit kell majd a jövőben tenni. Lett légyen szó a teljesítmények és a fejtés koncentrálásáról, az igényes beruházások idejében történő megvalósításáról, az űj fejtő-, szállító- és rakodógépek beállításáról. Nem kevésbé fontos feladatok hárulnak és fognak hárulni az energiaiparra. Az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság és a lakosság szükségletei dinamikus fejlődésének fenntartása megköveteli, hogy évről évre jelentős mértékben növekedjék a villamosenergia-termelés. A termelési feladatok végrehajtása egyre nagyobb igényeket támaszt az észak-csehországi barnaszénmed^ncéből származó szenet felhasználó hőerőművekkel szemben. Éppen itt, Mostban és környékén, ahol mindenki ismeri a szén igazi értékét, szeretném hangsúlyozni, hogy alapvetően meg kell változnia a fűtőanyagokkal és energiával való takarékoskodáshoz, ezek jobb kihasználásához való hozzáállásnak. Számos üzemben úgy tekintenek a fűtőanyag- és energiafogyasztásra, mintha mi sem történnék a világban és nálunk. Pedig a cél nemcsak a energiatakarékoskodás az ipari termelésben. Mindenütt takarékoskodni kell, az energiával nagyon takarékosan és racionálisan kell bánnunk. Ez nem valami átmeneti, ideiglenes akció. Ez tartós feltétele a további sikeres fejlődésnek. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű dolog. De itt is sokkal nagyobb kezdeményezést és felelősséget kell megkövetelnünk. Kétségtelen, hogy a fűlőanyag- és energetikai bázis, valamint az ipar, különösen a vegyipar intenzív fejlődése kedvezőtlen következményekkel jár a környezetre nézve — hangsúlyozta Hüla elvtárs. — Rendszeresen foglalkoznak azonban ezzel a városi, járási, kerületi szervek, de a legmagasabb pártszervek, s a cseh és a szlovák kormányszervek is. Éppen a múlt héten tárgyaltunk meg a szövetségi kormány elnökségében az északcsehországi kerületet s jelentős mértékben éppen a mosti szénmedencét érintő két anyagot. Az egyik a tervezett építőipari munkák biztosításának kérdésével foglalkozott. A kormány megállapította, hogy a CSKP XV. kongresszusa határozataival összhangban az északcsehországi kerület fejlesztésének a 6. ötéves tervidőszakban országos méretekben elsőbbséget kell biztosítani, s ezzel kapcsolatban több feladatot tűzött ki. A második anyag a 6. ötéves terv vonatkozásában az északcsehországi kerület szénmeden- ce-vidékei környezetvédelmi problémáinak komplex megoldásával foglalkozik. A kormány több intézkedést hagyott jóvá, köztük több olyan beruházási akciót is, amelyeknek célja, hogy fokozatosan csökkentsék a kedvezőtlen következményeket. Önök tudják a legjobban, hogy ezeket teljes mértékben nem tudjuk kiküszöbölni. Ezek az anyagok és feladatok nemcsak a 6 . öléves terv időszakára vonatkoznak, de bizonyos szempontból program- anyagok is. Kötelességünk megteremteni a környezetjavítás feltételeit, éspedig a devasztált talajok rekultiválásával, a légkört szennyező anyagok csökkentésével, s nem utolsósorban meglevő lakótelepek, üdülőközpontok, természeti iskolák stb. minőségi javításával, Illetve új, korszerű, ilyen létesítmények építésével. Az érdeklődés homlokterében természetesen az új Most felépítése áll, mely város „itt nő a szemünk előtt“. Azt szeretnénk, hogy példás szocialista város legyen. HEMENYEMKKUPIM HEG NflEVOBB CÉLOKAT ŰZHETEM KI (Folytatás az 1. oldalról) Semmiféle hangoskodás, tarka reklám, sőt még a különböző burzsoá politikai pártok jelöltjeinek kortesfogásai sem képesek elhomályosítani azt a tényt, hogy a kapitalista országokban a gazdasági és a politikai hatalom a gazdagok és a burzsoázia kezében van, s ezek közvetítésével elsősorban a monopólium-csoportosulások irányítása alatt áll. A politikai pártoknak a hatalomban való váltakozása nem változtatja meg lényegesen a burzsoá társadalmi rend?r*rt. amely toCuúuvít Pezlár elvtárs vábbra is a magántulajdonon, és az embernek ember általi kizsákmányolásán alapul, hanem csupán a pénzoligarchia uralma alatt álló eszközök változását jelenti. Természetesen a kapitalista országok uralkodó körei jól működő propaganda-apparátust építettek ki, amely — a tömegtájékoztatási eszközök és más propagandaszervek segítségével — az emberek tudatában összezavarja a valóságot, a meglevő problémákat képzeletbeli problémákkal, a tartós értékeket hamis értékekkel helyettesíti és olyan Illúziót kelt, hogy az egyszerű embernek bizonyos dolgokban döntési joga van, viszont a politikai hatalom valódi forrását gondosan leplezi. A szocialista* demokrácia teljesen más alapokon nyugszik: ez a dolgozó emberek demokráciája, amely a dolgozók szükségleteiből és érdeklődési köréből indul ki. Társadalmunkban nincs antagonista társadalmi osztály, s ezért nincs szükség olyan politikai intézményekre és pártokra sem, amelyek a kizsákmányolt osztály érdekeit védik. „A többségi hatalom különböző jelszavaival, amit olyan melegen ajánl nekünk a burzsoá propaganda, tulajdonképpen egy visszafelé teendő lépést akarnak ránk kényszeríteni, törvényesíteni akarják a kizsákmányoló osztály maradványainak társadalomellenes tevékenységét, azo- kénak, akik a szocialista forradalom során elvesztették vagyonukat és politikai hatalmukat, s ezzel a lénnyel mindmáig nem tudtak megbékélni. Hogy hová vezet a meghátrálás a hazai és külföldi szocialistaellenes erők elől, azt az 1968—3969-es évek válságos időszakában láthattuk. Ez népünk forradalmi vívmányainak veszélyeztetéséhez és az ellenforradalomhoz vezetett. Számos példát is említhetnénk a mindennapi életből, amely rámutat a ml demokráciánk és a burzsoá értelmezés szerinti demokrácia közötti szöges ellentétre. így például a szlovákiai főiskolákon jelenleg a tanulók (30 százaléka munkás- és pai asztesaládok gyermeke, d.3 a fejlett kapitalista országokban ezeknek a száma alig éri el a 10 százalékot. Milyen távlatokat nyújt a Ifjúságnak a jelenlegi burzsoá társadalom? A fiatal emberek vállán nyugszik ennek a társadalomnak minden fogyatékossága: az áiiláslalanság, amely a főiskolák végzettjeit sújtja, a mély osztálykülönbségek, amelyek a fiatalság nagy része előtt elzárják a továbbképzéshez vezető utat, a gazdasági élet militarizáiása, amely arra kényszeríti a fiatalokat, hogy tudásukat ne az építés, hanem a megsemmisítés szolgálatába állítsák. A kapitalista országok vezető körei a fiatalságot ma is olyan háborús kalandokba akarják sodorni, mint amilyen a vietnami háború volt. A burzsoá ideológusok és propagandisták szemében szálka az a tény, hogy a szocialista társadalomban a kommunista párlé a vezető szerep. Értelmesen gondolkozó ember előtt világos, hogy amit eddig elértünk és amire olyan büszkék vagyunk — az elmaradottság leküzdése, országunk gazdasági fejlettségének elérése, a lakosság magas élet- és kulturális színvonala —, azt csakis a kommunista párt által vezetett, egész nemzedékeken át vívott forradalmi harc győzelmével valósíthattuk meg. A burzsoá propaganda kedvelt fogása, hogy kétségbe vonja a kommunisták hazafias érzését, pedig éppen ők tettekkel igazolták és állandóan igazolják, hogy valóban hazafiak. Népünkért senki sem hozott annyi áldozatot és nem Jeitett ki annyi erőt, mint éppen a kommunisták. Elég, ha megemlítjük, hogy a fasizmus elleni küzdelem éveiben pártunk tagságának egynegyede áldozta életét. A kommunisták mindig népünk forradalmi harcának az élén állottak. Ellenségeink igen kedvelt trükkje, amelyel ifjúságunkat igyekeznek befolyásolni, hogy rámutatnak arra, miszerint a kapitalista országok egyes mutatók terén, például az autók számában megelőzik a szocialista országokat. Természetesen arról bölcsen hallgatnak, hogy a szocialista világ miben előzte meg őket, például az ifjúság és a felnőttek továbbképzésében elért sikerek tekintetében. Propagandájukban azt a rafinált módszert alkalmazzák, hogy a szocialista társadalmi rendszerre hárítják mindazokért a tényékért a felelősséget, amelyek az ezt megelőző időszakoknak, vagyis az országok kapitalizmus előtti és kapitalista fejlődésének, esetleg a volt imperialista hatalomtól való függőségnek következményei és bűnei. Jóllehet ritkán, de mégis elhangzanak olyan propaganda- szólamok is, amelyek az ifjúság között a politikamentességet propagálják: mire kell az ifjúságnak a politika, elég a hangos, modern zene és a kellemesen eltöltött szabad idő. Apolitikus jelszavaikkal eltérítik a figyelmet a társadalom kulcsproblémáiról, a világnak azokról a jelentős eseményeiről és azokról a tényekről, amelyeknek az ifjúság jövője szempontjából döntő jelentőségük van. Az emberek akár elismerik, akár nem ismerik el, tény marad, hogy a politikai élet és a történések elől tartósan megfutamodni egyszerűen nem lehet sem az egyénnek, még kevésbé az egész nemzedéknek. Néha az idősebb emberek részéről panasz hangzik el a fiatalságra. Egyes észrevételek jogosak, főképp abban az esetten, amikor az idősebb nemzedék harca és munkája eredményeivel való visszaélésről van szó. Észre kell azonban vennünk, hogy a fiatal nemzedék sorsát, életelképzeléseit és vágyait összekötötte a szocializmussal. Fiatalságunkra —* a többi szocialista ország fiatalságával, elsősorban a szovjet komszomolistákkal együtt — igen nagy és igényes feladatok várnak, amelyek közül különösképpen fontos, hogy a tudományos-technikai forradalom vívmányait összekapcsolja a szocialista társadalmi rendszer előnyeivel. Ez a feladat éppen annyira forradalmi és történelmi jelentőségű, mint volt a szocializmus építése során, amelyet az idősebb nemzedék sikeresen valósított meg. A fejlett szocialista társadalom a fiatal nemzedék előtt öj távlatot nyitott, s olyan igényes és felelősségteljes feladattal bízta meg, mint amilyen az előző nemzedék forradalmi harca eredményeinek a gyarapítása. Ez a feladat megköveteli, hogy a fiatal emberek képzettek, bátrak, hősiesek és lelkesek legyenek.
