Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-13 / 244. szám, szerda

A nők és a demokrácia írta: Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnöke Naponta tanúi vagyunk annak, hogy polgáraink milliói konk­rét tettekkel váltják valóra a XV. pártkongresszus irányvona­lát. A férfiak és a nők, fiatalok, munkások, földművesek, ér­telmiségiek lelkesedéssel és kitartóan, gyakran nehéz körül­mények között is teljesítik, sőt túlteljesítik a 6. ötéves terv igényes feladatait. Ez tanúsítja népünknek a CSKP és politiká­ja iránti bizalmát. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy a kom­munista párt által kitűzött feladatok reálisak és teljesíthetők. A feladatok teljesítése hozzájárul nemzeti jövedelmünk továb­bi növekedéséhez, a csehszlovák gazdaság és kultúra további fejlődéséhez, életszínvonalunk emelkedéséhez. 1976 X. 13. Ellenségeink nem akarják, és nem Is érthetik meg eredmé­nyeink alapját. Nem képesek megérteni azt a folyamatot, amely hazánkban és a szocia­lista közösség többi országában végbemegy. A dolgozóknak a szocialista állam politikájához való aktív viszonyulása, alkotó részvétele az állam irányításá­ban és igazgatásában nem tör­ténik parancsra. Az emberek­nek a szocialista hazához és építéséhez való viszonya a szo­cialista rendszer lényegéből, a dolgozók számára biztosított határtalan lehetőségekből ja­kad. A szocialista állam igazgatá­sába, irányításába és fejleszté­sébe egyre több polgár kapcso­lódik be. Hiszen csak a nemze­ti bizottságokban mintegy 200 ezer képviselő dolgozik, több százezren tevékenykednek a Nemzeti Front társadalmi szer­vezeteiben. Szocialista társadal­munk egyre több nőt is bevon ebbe a tevékenységbe. Pártunk XV. kongresszusa, a szocialista országok testvér- pártjainak kongresszusa, első­sorban pedig az SZKP XXV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a dolgozók egyre nagyobb méretű részvétele a szocialista állam irányításában és igazga­tásában, a tudományos-műsza­ki haladás fejlesztésében egyik elsőrendű feltétele a szocialista társadalom előrehaladásának. E folyamat egyik jellemző vo­nása a nők állandó egyenjogú részvétele. A szocializmus meg­teremtette az objektív jeltéte­leteket a nők polgári és poli­tikai aktivitásának fokozásá­hoz. Egyre többen kapcsolódnak be az állam igazgatásába és irányításába. A mai nemzedék számára ez már többé-kevésbé természetes, pedig nem volt ez mindig így. A nők megkülön­böztetése a múltban elsősorban abból eredt, hogy kizárták őket a közügyekből, folyamatosan rájuk kényszerítették azt az el­vet, hogy ne avatkozzanak a társadalom ügyeibe, a politiká­ba, mivel ez a férfiak kivált­sága. A szocialista forradalom győzelme messzemenő változá­sokat hozott a gazdaságban, a kultúrában, az egész társada­lomban és a szocialista építés fo­lyamatában, s egyúttal maga az ember, tehát a dolgozó nők gondolkodásmódja is megválto­zott. A nők részt vesznek a társadalmi termelésben, az élet irányításában, ismereteiket, szellemi értékeiket kamatoztat­ni tudják a szocialista építés folyamatában. A nők a munkafolyamatban (Szlovákiában már egymillió nő áll munkaviszonyban) ta­pasztalatokat szereznek, bővül látókörük, megszilárdul politi­kai öntudatuk, érdekükké vá­lik, hogy a társadalom időben és jól teljesítse az igényes fel­adatokat. A nők nagy része bekapcsolódik a közügyek in­tézésébe. Minél bonyolultabb és igényesebb funkcióval bízzák meg őket, annál sokoldalúbban fejlődik személyiségük. A szo­cialista társadalom építésének eddigi időszakát az jellemzi, hogy a nők egyre nagyobb mér­tékben kapcsolódnak be az ál­lam irányításába és igazgatá­sába. Erről tanúskodik a nők részaránya a képviselő-testüle­tekben. Míg a burzsoá Cseh­szlovák Köztársaság parlament­jében 1925—1929-ben és 1929— 1935-ben a képviselőknek csak 2,66 százaléka volt nő, a szo­cializmus építésének első sza­kaszában, 1948—1954-ben már 12 százaléka. Részarányuk az­óta állandóan emelkedik. A leg­utóbbi választások alkalmából a Nemzetek Kamarájába 22,5, a Népi Kamarába pedig 18,5 szá­zalék nőt választottak. A Cseh Nemzeti Tanácsban a 200 kép­viselő közül 50, a Szlovák Nem­zeti Tanácsban pedig 150 kö­zül 29 nő. A nemzeti bizottsá­gok képviselőinek mintegy egy­negyede nő. A nők helytálltak ezekben a funkciókban és ezért a mostani választások jelöltjeinek már mintegy 30 százalékát képezik. A nők ilyen magas arányszáma csak a szocializmusra jellemző, így például az Egyesült Álla­mok egyes államainak parla­mentjeiben a nők csak 3 szá­zalékot. Nagy-Britanniában 5 százalékot, Olaszországban pe­dig 4 százalékot képeznek. Van­nak olyan országok is, ahol a nőknek még választójoguk sincs. Természetesen társadalmunk­ban az elért sikerekkel nem elégszünk meg. A CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa újból kiemelte, hogy fokozni kell a nők polgá­ri és politikai elkötelezettségét, tovább kell javítani élet- és munkafeltételeiket, ami felté­tele annak, hogy gyermekeik nevelése mellett sokoldalúan bekapcsolódjanak a közéletbe. Ez különben jelenünk objektív szükséglete és követelménye, mely összhangban áll társadal­mi fejlődésünk törvényszerűsé­gével. Lakosságunk mintegy fele nő, így tehát a párt ebből a szemszögből is hangsúlyt he­lyez a nők képviseletének fo­kozására. A nők jelentős mértékben be­kapcsolódnak a nemzeti jöve­delem kialakításába. Nincs szó csupán statisztikai adatokról. A fejlett szocialista társadalom továbbépítésének mai szakaszá­ban előtérben áll a minőség ja­vításának követelménye. A nők részvétele az állam igazgatásá­ban hozzájárul az irányítás ja­vításához, azon feladatok ma­radéktalan teljesítéséhez, ame­lyeket a párt tűzött ki polgá­raink, a családok, a községek, a városok és a munkahelyek «szükségleteit figyelembe véve. Fejlődik a nők — a polgárok és az anyák — személyisége is. A polgári és a politikai ak­tivitás egyik jellemvonása a szocialista életmódnak, amely nemcsak a családon belül ala­kul ki. A nők fontos szerepet játszanak a fiatal nemzedék ne­velésében. A szocialista társa­dalom tagjaival szemben tá­masztott egyre "nagyobb . igé­nyek szempontjából ez nem el­hanyagolható tényező. Ezért a Szlovákiai Nőszövetség rendkí­vüli figyelmet szentel a politi­kai nevelő munkának. A nők közügyekbe való bevo­násának alapelve: meg kell te­remteni az alapot ahhoz, hogy a tömegek valóban részt vegye­nek az irányításban és igazga­tásban. Erről az elmúlt időszak vár lasztási programjának teljesíté­se során is itieggyőződhettünk. A Nőszövetség figyelmének központjában a nők aktivitása állt olyan fontos területeken, mint az életfeltételek kialakí­tása, a gyermekintézmények hálózatának, a szolgáltatások­nak és a kereskedelmi hálózat­nak a bővítése. A nők nagymér­tékben hozzájárulnak ahhoz, hogy további jelentős előreha­ladást érjünk el az emberek közti jó kapcsolatok kialakítá­sában, a gyermekekről és az idősebbekről való gondoskodás­ban, az új szocialista hagyomá­nyok kialakításában, a munka­helyek, a lakótelepek, a közsé­gek és városok éleiének gazda­gításában. Ezen a területen a nők a jö­vőben is hasznos, elkötelezett munkát fejtenek ki. A válasz­tási programok teljesítéséhez nemcsak társadalmi munkával, hanem az új képviseleti szer­vekben folytatott tevékenysé­gükkel is hozzájárulnak. A Szlovákiai Nőszövetség, amely a Nemzeti Front szervezeteként részt vesz a választási prog­ram kidolgozásában és megva­lósításában, felkészíti a nőket, hogy az eddiginél még többen és még aktívabban vegyenek részt a polgári bizottságok és a népi ellenőrző szervek mun­kájában. Előtérbe kerül a nők politi­kai és szakmai felkészítésének kérdése is. A szocialista társa­dalomban a nők foglalkozta­tottságának egyik jellemvoná­sa, hogy állandóan bővül szak- képzettségük és műveltségük. Ezt a gazdagságot még jobban ki kell használnunk a 6. ötéves tervidőszakra kitűzött felada­tok maradéktalan teljesítése ér­dekében. Természetesen a szocialista demokrácia fejlesztése, az ál­lam irányítása és igazgatása nemcsak a megválasztott kép­viselők ügye. Az irányításban és igazgatásban való demokra­tikus részvételhez tartozik a Nemzeti Front szervezeteinek aktivitása is. Kommunista pár­tunk megteremtette a feltétele­ket a Szlovákiai Nőszövetség sokrétű tevékenysége, a nők kezdeményezése és aktivitása, a nők és a családok érdekeinek érvényesítése számára. A Nő­szövetség, amelynek ma már több mint 350 000 tagja van, se­gítséget nyújt majd a képvise­lőknek felelősségteljes megbíza­tásuk teljesítésében és hozzá­járul ahhoz, hogy időben tel­jesítsük minden munkahelyen a 6. ötéves terv igényes feladatait és fiatal nemzedékünk szocialis­ta társadalmunk hasznos építő­jévé váljon. A Szlovákiai Nőszövetség ugyanúgy, mint a Nemzeti Front többi szervezete, bekap­csolódik az általános választá­sok előkészítésébe. A járási bi­zottságok s a 4400 alapszerve­zet figyelmének előterében a mostani időszakban ennek az elsőrendű politikai feladatnak a teljesítése áll. Szervezetünk sok tagja dolgozik a választá­si bizottságokban, az agitációs központokban. Aktivistáink ta­lálkoznak a nőkkel és lépten- nyomon meggyőződünk arról, hogy a kommunista párt, és szo­cialista társadalmunk a jövőben is támaszkodhat asszonyainkra és lányainkra. Tudásukat, ügyességüket, megértésüket, szépérzéküket, szervezőképes­ségüket hazájuk, szocialista tár­sadalmunk szolgálatába állít­ják. Ma már ismerjük a Nemzeti Front képviselő-jelöltjeit. Szo­cialista hazánk lányai és asszo­nyai rájuk, a szocializmus to­vábbi fejlődésére, gyermekeink boldog életére, a békére sza­vaznak majd. A Nemzeti Front jelöltje Kerékpáron és repülővel A szomszéd falu egészség- ügyi központja előtt találtam rá. Éppen az új Ladájába szállt be, amikor megszólítot­tam. — Miska fiamat hoztam be felülvizsgálatra, torokgyulladá­sa volt. Hazaviszem, és jövök. Várjon meg az irodában. Az épület előtt emberek kém­lelik az eget. Vetni kellene, meg répát szedni, de csak nem szűnik az eső. Kérdem tőlük, milyen ember Renczés Sándor. — Sok a dolga, mégis min­denkire jut ideje, aki beszélni akar vele. Nincs vasárnapja sem, ha dolgozni kell, vagy va­lamit intézni. — Magunk közül való, sok országos hírű helyen jár, de most is közénk tartozik. Az utca végén feltűnik a szö­vetkezet elnöke — kerékpáron. Hajadonfőtt, zakóban kereke­zik, eső, szél szemlátomást nem zavarja. Irodájában ülünk le. — Tizenkét éve vagyok kép­viselő a Szövetségi Gyűlésben. Tagja vagyok a mezőgazdasá­gi bizottságnak is. — Mi volt a legkellemesebb érzése Prágában? — Az, hogy az utóbbi öt év­ben jelentőségéhez méltóan foglalkoztak mezőgazdaságunk­kal. Az eredmények igazolták ezt a figyelmet és gondosko­dást. A mezőgazdasági bizottság munkájáról kérdem. — Erről órákat lehetne be­szélni. Többek között három fontos törvényjavaslatot készí­tettünk elő: a megváltozott me­zőgazdasági adót, a földműves­szövetkezetekről szóló törvényt és a földalappal való gazdál­kodást. Nem ment vita nélkül, de azóta a gyakorlat igazolja az új törvényeket. A naptárjára pillantok, tele van bejegyzéssel. — Választási gyűlésekre já­rok, fárasztó, hiszen éjfél előtt sohasem kerülök ágyba, de örömmel teszem. Figyelemre méltó, hogy milyen tartalma­sak, konkrétak a választási programjavaslatok. Látszik, hogy nem egy-két ember készí­tette, az egész közösség véle­ménye érződik a sorokon. Se­hol sem akarnak ölbe tett kéz­zel ülni: sok építkezési és egyéb tervet összefogva, jórészt társadalmi munkában fognak megvalósítani. Gyarapodunk, nemcsak anyagiakban, szelle­miekben is. Óvodák épülnek, iskolák, művelődési otthonok. Egyre többen mondhatjuk el, hogy korszerű körülmények kö­zött élünk. — Mi kell ahhoz, hogy vala­ki jó képviselő legyen? Széttárja a karját, elmoso­lyodik: — Könnyebbeket is kérdezhet­ne. A politikai és szakmai fel- készültségen kívül azt hiszem leginkább a kiegyensúlyozott családi élet és a jó munkatár­sak. Megértő, áldozatkész fele­ségem van, s a munkahelyen kiválóan felkészült kollégákkal dolgozom. így Prágában vagy máshol nyugodtan végezhetem a dolgomat. Később még elmondja, hogy a határt rendszerint kerékpá­ron járja be, néha autón. Prá­gába repülővel utazik, ősszel olykor gépkocsival. Odahaza van a legkevesebbet. Érdekelt az is, hogy érezte-e már ma­gát fáradtnak, kimerültnek. — Nem is egyszer. A lelke­sedés meg a hivatástudat azon­ban mindig erősebb volt. Néz­ze, ilyenkor rendszerint hajna­li háromkor indulok Prágába, hogy kilencre megérkezzem. A legtöbben még alszanak, hu- nyorgatom én is a szemem, de aztán arra gondolok, hogy ma­gamhoz hasonló emberek vá­lasztottak meg, s a bizalom nagy dolog. Nem csalódhatnak bennem. Éjjel, hazafelé utazva, mindig felfedezek valami újat, amivel szebb lett az ország és szűkebb pátriám, Csallóköz, ez pedig nagyon jó érzés. Amikor aztán megpillantom felesége­met, gyermekeimet és unokái­mat, már nem érzek fáradtsá­got. Csak egyet tudok: így ér­demes, és holnap folytatom ... SZ1LVÄSSY JÓZSEF AZ AGITÁTOR Mintegy kétszázan kapcso­lódtak be Gaböíkovón ( Bősön j az agitációs központ munká­jába. öttagú csoportok alakul­tak, amelyek a választások előtti nyilvános gyűlések és egyéb rendezvények előtt vé­gigjárják a falut és meghív­ják a lakosságot. Elégedetten vettem tudomásul, hogy min­den egyes csoportnak leg­alább egy nőtagja van. Lehe­tetlen valamennyiük munkáját bemutatni, de ismerkedjünk meg legalább Izsóf Erzsébet­tel, a bratislavai Talaj- és Nö­vénykutató Intézet hősi rész­legének alkalmazottjával. Az Izsóf család a falu egyik mellékufcájában épült emele­tes házban lakik. Itt keres­tem Fel a ház asszonyát. Első kérdésemet, hogy mit gondol, miért vonták be őt is az agi­tációs munkára, szerényen el­hárította. De hadd idézzem a hnb alelnökének szavait: „Olyanokat kértünk fel erre a munkára, akikről tudtuk, hogy minden körülmények között számíthatunk képességeikre és munkabírásukra“. — Önnek, mint dolgozó nő­nek, feleségnek és két kis gyermek édesanyjának nem jelent e megterhelést az agi­tátor feladatainak teljesítése? — Mint minden állásban le­vő anyának, nekem is meg­van a magam délutáni mű­szakja. De szívesen vállaltam ezt a munkát. Egyébként is a közösség érdekében végzett munkát legalább olyan fon­tosnak tartom, mint az egyéni teendőket. — Mekkora körzetbe jár agitálni? — Az az öttagú csoport, amelynek én is tagja vagyok, a tizenhetedik körzetet kap­ta. Az én munkaterületem a Marokháza és a Kurtasor lett. Ez 33 házat jelent. — Hogy fogadták az embe­rek? — Abban a szerencsés hely­zetben vagyok, hogy körze­temben személyesen is jól Is­merem az embereket. Minde­nütt szívesen fogadtak s mi­után megmondtam, hogy mi­járatban vagyok, komoly dol­gokra, a falu problémáira te­relődött a szó. Egyik helyen arról esett szó, hogy nagy szükség lenne bölcsődére, a másik helyen felvetették, hogy nagy segítséget jelente­ne egy félkész ételeket áru­sító üzlet. Több helyen meg­kérdezték, hol építik fel az új kultúrházat. Mint agitáto­rok megismerkedtünk az el­múlt választások alatt elért eredményekkel s azzal is, hogy a jövőben a községfej­lesztés keretében mi létesül a faluban. Ezért a feltett kér­dések nagy részére tudtam válaszolni. S amire nem, ar­ra választ kaphattak és kap­hatnak a polgárok a nyilvá­nos gyűléseken, amelyekre szeretettel meghívtam őket. Ottjártunkkor megtudtuk azt is, hogy eddig már 18 körzet lakossága ismerked­hetett meg az új megbízatási időszak programjával és a képviselőjelöltekkel egy nagyszabású nyilvános gyűlé­sen. A gyűlést az állami gaz­daság kultúrházában rendez­ték meg, melynek nagyterme zsúfolásig megtelt. Ez pedig mindenekelőtt az agitációba bekapcsolódott személyek — közöttünk Izsóf Erzsébet — érdeme is.-kv-

Next

/
Oldalképek
Tartalom