Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-12 / 243. szám, kedd

A Škoda Művek dolgozói készítik a Jaslovskc Bohunice-i atom­erőmű számára a \I—1 típusú atomreaktorokhoz szükséges 220 megawattos gőzturbinákat. Képünkön: František Fišer (elöl) és Jiŕí Kopecký lakatos a gőzturbina alacsonynyomású rotorjának szerelése közben. (Felvétel: J. Vlach — ČSTK) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Különböző ügyekben P. D.: ön munkaviszonya ide­jén kötött« a dolgozók társas balesetbiztosításáról szóló szer­ződést. Mivel ön nem üzemi baleset következtében lett rok­kant, szerződésének alapján, amely a baleset után bekövet­kezett halál, illetve tartós kö­vetkezmény esetére szól, nem keletkezett igénye a biztosító­val szemben a szerződésben kikötött és a biztosítási felté­telekben meghatározott teljesí­tésre. A biztosítási szerződés és feltételei értelmében mint tel­jes rokkantat — rokkantságá­nak idejére — mentesítették a biztosítási díj fizetése alól. Biz­tosítási szerződése azonban to­vábbra is érvényben van, ha csak munkaviszonyát nem szün­tette meg. Ebben az esetben rendszierint a munkaviszony megszűnésével egy hónapon belül az utolsó biztosítási díj átutalása után megszűnik a biztosítás is. Ettől az időpont­tól kérhetné a megtakarított összeg kifizetését (amíg dolgo­zott, a szerződés megkötésétől kezdve havi 10 korona összeg­ben). Ha szerződését írásbeli felmondással egyhavi felmon­dási idővei korábban fel kíván­ja mondani, joga volna azt megszüntetni, és kérni a meg­takarított összeg kifizetését. A rokkantjáradék megállapítása csak a járadékos számára je­lent felmondási okot a munka- viszony megszüntetésére. Cs. A.: Ajánljuk, hogy ügyvé­det bízzon meg a bíróságon hosszabb ideje elfekvő ügyé­ben való képviseletével. Az ügyvéd a peres iratok, vala­mint az ön tájékoztatása alap­ján informálni tudná arról, hogy a kerítés elhelyezésének kísérlete szabályos volt-e? Ha a szomszéd önjogú akciójáról volna szó, a szabálytalan eljá­rás miatt panaszt (feljelentést) tehetne esetleg a körzeti kato­nai ügyészségnél (Vojenská ob­vodová prokuratúra, Bratislava, Jelenia ul.) a hivatalos hata­lommal való visszaélés miatt. V. M.: A bérrendszer éssze­rűsítése (racionalizácia mzdo­vej sústavy) során az ön alap­bére is megváltozott. Ez nem a munkaszerződés megszegése. Az új alapbér mellett a szemé­lyi értékeléssel s a prémiu­mokkal valószínűleg elérheti jő munkája esetében a korábbi átlagot. Az említett változás esetében a különbözetet per útján nem tudná eredményesen érvényesíteni. Nyugdíjügyekben K. L.: A járási nemzeti bi­zottság társadalombiztosítási véleményező bizottságának 1976. június 22-i döntése egye­lőre csak arról szól, hogy önt egészségi állapota következté­ben csökkent (változott) mun­kaképességű személynek kell tekinteni. A jnb említett osz­tályán érdeklődjék, hogy fel­lebbezésének saját Hatáskörük­ben eleget tettek-e, Önt rész­ben, vagy egészben rokkantnak nyilvánították-e és mikori ha­tállyal. Ha a döntés ön számá­ra kedvező volt, kérheti az ügy végleges elintéződéséig elő­leg folyósítását. Ha csak rész­leges rokkantnak, ismerték el és ez a döntés jogerőre emel­kednék, akkor a munkaadó vállalatnál kellene újból jelent­keznie, hogy az egészségi álla­potának megfelelő munkára osszák be. V. E.: ön özvegy emberhez ment férjhez, akinek akkor egy másfél éves kisgyermeke volt. Házasságuk alatt öt saját gyermekük született. A nyug­díjkorhatár az ön esetében 53 év, természetesen ehhez telje­sítenie kell majd a legalább 25 ledolgozott. Illetve beszámítha­tó nyugdíjév feltételét is. Saját gyermekei után — ha ugyan­akkor nem volt részben, vagy teljesen munkaviszonyban — pótidőként be kell számítani a gyermekek nevelése címén azok hároméves koráig járó pótidőt, de az egymást fedő időket csak egyszer lehet számítani. Igen fontos jeligére: A kér­déses nő két kisgyermekével kénytelen volt férje ittassága miatt elköltözni a közös ház­tartásból. Eddig egyikük sem kérte a házasság felbontását, a férj a gyermekekre a bíróság által meghatározott összegben tartásdíjat fizet. Az anya már hosszabb ideje egy másik fér­fival él közös háztartásban s viszonyukból gyermekük is szü­letett. Ismerősének — férje esetleges korábbi halála eseté­ben — csak akkor lenne igé­nye az 1975/121 sz. társadalom- biztosítási törvény 37* paragra­fusának I. bek. 6. pontja értel­mében özvegyi járadékra, ha a férj halála idején igénye lett volna vele szemben feleség- tartásdíjra. Igenlő esetben az özvegyi járadék csak a tartás­díj összegében állapítható meg. Az új nyugdíjtörvény sem biztosít az élettársnak perelhe­tő igényt özvegyi nyugdíjra élettársa elhalálozása esetében, azonban a törvény szigoráriak enyhítése címén az olyan élet­társnak, aki élettársa halálá­nak idejében vele közös ház­tartásban élt és az elhunyt gondoskodott róla, főként ab­ban az esetben, ha közös gyer­mekük volt, a járási járadék­bizottság ajánlására a munka és szociális ügyek minisztere engedélyezhet özvegyi nyugdí­jat. Dr. F. J. A VÉNASSZONYOK NYARA Nagyon sokan az őszt szeretik legjobban az évszakok közül. Talán azért, mert ősszel nincs olyan nagy meleg, mint nyáron, s az időjárás nem oly zord, mind télen s nem annyira sze- széllyes, mint tavasszal. Az ősznek egészen kü­lönleges hangulata van. Gondoljunk csak az er­dők és mezők színpompájára, a csodálatos nap­keltékre és napnyugtákra! Ősszel aránylag sok a napfény, jobbára szélcsend van, egyszóval az őszt legnyugalmasabb évszakunknak tekinthet­jük. Az ősz is — akár a többi évszak — meteoro­lógiai szempontból kenek három hónapig tart, szeptember 1-től november 30-ig. A csillagászati ősz háromhetes késéssel, szeptember 23-án kö­szönt be. Csakúgy, mint a többi évszak megha­tározásában, ezek a határozatok is önkényesek: jókora eltérések, „elcsúszások“ lehetségesek. Az ősz egyik legjellegzetesebb vonása a nyár időszakos visszatérése, a „vénasszonyok nyara“. Maga az elnevezés igen légi keletű, s a nép aj­kán született. A nyár az őszben azonban nem hazai különlegesség, földünk számos más vidé­kén is ismeretes. Német földön Altweibersom­mer (vénasszonyok nyara), a franciáknál été du St. Martin [Szent Márton nyara), az olaszoknál estate di San Martino (ugyanaz, mint franciá­ul), Amerikában Indian Summer (indián nyár) a neve. Dr. Zách Alfréd magyar meteorológus szerint a „vénasszonyok nyara“ abból áll, hogy szep­temberben és októberben hosszabb-rövidebb idő­re visszatér a nyár, sőt gyakran éppen ekkor kapunk kárpótlást a hűvös, esős, kellemetlen napokért. Ilyenkor gyakori, hogy néhány napra 20 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, sőt el­érheti a 25 fokot is. A hazai ősz nyugalmasabb időjárását egyéb­ként az okozza, hogy ebben az időszakban már kiegyenlítődik az a nagy hőmérsékleti különb­ség az Atlanti-óceán és a szárazföldünk között, amely a nyári monszun esőzéseit okozza. A hosszan tartó derült, száraz, csöndes idő­járáshoz ekkor még — szeptemberben, október elején — elég erős és hosszan tartó, a földfel­színt nagy szögben érintő napsütés társul, tehát nagy az energiabevitel, s ez meleget, jó időt jelent. Ez a „vénasszonyok nyara“. Ezért mond­hatjuk, hogy a mi éghajlatunkon a legkedvezőbb időszak a nyárutó és az őszelő, vagy — na­gyon sokszor — az ősz. Ősz végére — október végén, november elején — azonban rendszerint ismét fordul a helyzet. A keleti szél szállította szárazföldi levegő ekkor már — bár mindig derült idővel jár — annyira hideg, hogy a helyi napsugárzás hatása (amely időközben egyre csökken) nem képes felmele­gíteni. Ilyenkor már csak a lassabban hűlő óce­án felől érkező levegő hozhat enyhülést. S mi­vel hazánk — földrajzi szélessége, vagyis az egyenlítőtől való távolság szerint — a nyugati szelek övezetében fekszik, a derült időt hozó szárazföldi hatások lassú gyengülésével egyre nő a nyugatról érkező páradús levegő uralomra jutásának a valószínűsége. A páradús óceáni le­vegő erős felhőképződéssel, esővel Jár, ami csök­kenti az éjszakai kisugárzást. Ez az enyhülés azonban már csak viszonylagos. Az ősz tehát — akárcsak a tavasz — nem egységes évszak. Első két harmada lehet nyári­as, a harmadik azonban már átvezet a télbe. Az ősznek erre a harmadára a kiadós csapa­dék jellemző, de míg nyáron a csapadék zápo­rok és zivatarok formáját ölti, késő ősszel rend­szerint csendes eső hull. S bár ez az üdülni vá­gyóknak kellemetlen, mezőgazdasági jelentősége azonban rendkívül nagy, a víz ugyanis a talaj mélyebb rétegeibe szivárog, s ez lesz az arany- tartalék a jövő tavasszal és nyár elején. A SZÉLENERGIA KIAKNÁZÁSA Az emberiség egy két évezredre el van látva a jelenleg felhasználhatónak ismert földi ener­giahordozókkal. De a természeti energiaforrások között vannak kiapadhatatlan és ma még na­gyon elhanyagolt források Is. Köztük a legha­talmasabb a szélenergia. A szélenergia kiaknázása ma természetesen nem oldhat meg országos gondokat, mivel nagy­arányú felhasználására még alig tettek lépése­ket, s a technikai megoldások is kidolgozatla­nok. Egyetlen ország sem veheti ma még komo­lyan számításba a szélenergiát a hőenergia, a vízi energia vagy az atomenergia helyett, de egyre többet foglalkoznak vele világszerte, mi­vel kisebb gondokat már a közeljövőben is megoldhat. A legrégebbi emberi kultúrák is felhasználták már a természeti energiákat, éspedig víz- és a szélenergiát. Közülük a szélenergia volt min­dig a könnyebben hozzáférhető. A vízi jármű­vek, csónakok, dereglyék vitorlákkal hasznosí­tották a szélenergiát. Évezredekkel ezelőtt az első ősi szélmalom is vitorlákkal működött, amelyek egy függőleges tengely vízszintes kar­jaira (küllőire) voltak kifeszítve. Később vízszin­tes tengely küllőire erősítették a vitorlákat; ez volt a későbbi csavarszárnylapátos szélkerék őse* amely ugyanakkora vitorlával jóval több energiát tudott termelni mint a függőleges ten­gelyű szélkerék. A XVI—XVII. században a víz­Az eddigi gyepnyeső gépek meglehetősen za­josak, s ezért használatuk nem kívánatos külö­nösen az üdülőközpontokban és a városi ker­tekben. A svájci Wolf cég újabban olyan moto­ros gyepnyeső gépeket hozott forgalomba, ame­lyek különleges műanyagháza lényegesen csök­kenti a zaj szintjét. szintes tengelyű, szárnylapátos kerekű szélmal­mok már annyira elterjedtek Európában, hogy az iparosodás fontos segédeszközei lettek. A sok-sok tízezer szélmalom, amely olcsón dol­gozott a természeti energiával, olyan mérték­ben szűnt meg működni a XIX. század folyamán, amilyen mértékben a gőzgép, később pedig a belső égésű motor előrehaladt hódító útján, és ahogy a villamosenergia-hálózat is meghódította a civilizált világot. Ezt a folyamatot az sem állíthatta meg, hogy a technika fejlődése a szélmalmok korszerűsí­tésére is kihatott. A réginek, a korszerűtlennek teljesem el kellett tűnnie, csak műemléknek ma­radt meg valami belőlük, és helyettük teljesen új, korszerűbb, gazdaságosabb és önműködő szélerőgépeknek kellett megjelenniük. Olyan új és korszerű szélgépeket kellett készíteni, ame­lyeknél a szélenergia szakaszos jellege nem je­lent hátrányt. Ilyen a vízszivattyúzó szélmotor, amelynek szerkezete igen egyszerű s öntözési célokra Is rendkívül alkalmas. Itt a víztartály hidalja át a szélszegény időszakot, és így a szélenergia hasznosításával létesített vízellátás folyamatossá válik. Hasonló az eset egyes házak és kis települé­sek villamos energiával, főleg villamos világí­tással való ellátásánál, amikor a szélszegény Időszakokat villamos akkumulátorokkal lehet át­hidalni. Mind a vízszivattyúzó, mind a villamos ener­giát fejlesztő kis szélgépek alkalmazási lehető­sége igen nagy azokon a területeken, amelyek távol esnek a villamos hálózatoktól, és más energiaforrásoktól, ahol tehát a szélenergia jó­formán az egyetlen energiaforrás. Sok ilyen te­rülete van a Szovjetuniónak is. A szovjet ipar ezek energiaellátására évente több mint 40 ezer kis szélerőművet gyárt, melyek teljesítménye 2 kilovattól 30 kw-tig terjed. A szélerőgépek ki­próbálására és továbbfejlesztésére Moszkva mel­lett, Isztrában hatalmas kísérleti telep működik. Az USA és Anglia gyárai is tízezerszámra készí­tenek kis szélerőgépeket a vizszivattyúzás, és a villamosenergia-termelés céljaira. Ausztráliában jelenleg több mint 250 000 szélgép szivattyúz vi­zet, vagy termel villamos energiát. A század elején olcsó energiaforrások után kutatva arra gondoltak lehetne-e a szélenergiát nagyüzemi méretekben is hasznosítani, s az így termelt villamos áramot ugyanúgy rátáplálni a központi hálózatra, mint a hő- és a vízerőmű­veket. Az ezzel járó problémákat elsőnek a Szovjetunió oldotta meg. 1931-ben üzembe he­lyezett egy 100 kW-os szélerőmüvet a Krím- félszigeten, amely kitűnően bevált. Ezt ■ követő- leg Németország, Anglia és az USA is végzett hasonló sikeres kísérleteket. Dánia egy 200 kW- os szélerőművet épített, amelyet 1957-ben helyez­tek üzembe. Ez a gép azóta is önműködően szolgál és évi 410 000 kilowatóra energiát táplál a közeli villamos hálózatba. Habár dolgozik már számos teljesen önműkö­dő szélelektromos berendezés, a nagy szélerő­művek építése még gyermekcipőben jár. A ku­tatók, műszakiak nem adták fel a harcot, mert meggyőződésük, hogy érdemes foglalkozni a szélenergia nagyüzemi hasznosításával. (df) X. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom