Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-09 / 241. szám, szombat

MINDEN SIKERÜNK FORRÁSA A DOLGOZÓK ALKOTÓ IGYEKEZETE t Folytatás az 1. oldalról) ezerszer demokratikusabb, mint akár a legfejlettebb tőkésország politikai rendszere. Ha valaki megkérdezi, milyen a mi demokráciánk, előbb azt kell megkérdeznie, milyen tár­sadalmunk, milyen osztályok léteznek benne, melyik osztály uralkodik, van-e helyük és sza­vuk társadalmunkban kizsákmá- nyolóknak, olyanoknak, akik kulcsfontosságú termelőeszkö­zöket birtokolnak? akik a ter­melőeszközök tulajdonjoga foly­tán a társadalom szellemi gaz­dagságának minden forrását a közükben tartják? Nálunk élős­ködő osztály vagy réteg nem létezik! Minek lennének hát a hatalmukat védő politikai intéz­mények? Minek lenne a kor­mányzásban egymást felváltó csoportok ún. pluralista rend­szere, amely biztosítaná a ma­gántőke szent és érinthetetlen jogait? A mi társadalmunk a dolgozó nép egységes társadalma, amelyben a döntő szó a szoros egységet alkotó munkásoké szövetkezeti földműveseké és értelmiségieké, és amelyben a csehek, a szlovákok és a Cseh­szlovákiában élő nemzetiségek 1 estvéri' együttműködésben való­sítják meg a közös művet. Talán mesterségesen és erő­szakkal be kellene vezetnünk olyan politikai rendszert, amely elősegítené társadalmi ellenté­tek és összeütközések kialakí­tását? Nem lenne ez vétők né­pünk ellen? Nem állna ez szö­ges ellentétben társadalmunk szükségleteivel? Társadalmunk azért tud egészségesen és dina­mikusan fejlődni, mert a hata­lom az egységes népé. Vagy ta­lán az a baj. nogy a gazdasági fejlődést központilag tervszerű­en és tudományos módszerekkel irányítjuk? Vagy talán az, hogy az emberek munkája által lét­rejött értéket Igazságosan el­osztjuk az egész társadalom ja­vára, az értékek alkotóinak ja­vára, figyelembe véve a jövő korosztályok még boldogabb életét? Hiszen éppen ebben rejlik a szocialista demokrácia ereje, hogy feltétlenül figyelembe ve­szi a dolgozó nép alkotó erőit, valamint a társadalom anyagi és szellemi forrásai egyesítésé­nek a szempontját, tehát ily módon konstruktív. A szocialis­ta demokráciát nem az anar­chia és a demagógia jellemzi, hanem a rend, a felelősségér­zet, az állampolgárok becsüle­tessége, a törvényesség, azok nyíltsága, akiket a nép valami­lyen szakasz irányításának jog­körével felhatalmazott azok iránt, akiknek a sorsáról hatá­roznak. Ez nem ünnepélyesen kinyilatkoztatott szólam arról, nogy „kinyithatom, vagy nem nyithatom ki a számat“, hanem az irányításban való részvétel, a közös felelősség reális lehe­tősége A szocializmus építésében el­ért fejlődés egyértelműen bebi­zonyította* hogy minden sike­rünk legfőbb forrása a dolgo­zók alkotó igyekezete öntuda­tos munka- és állampolgári ak­tivitásuk növekedése. Ennek to­vábbi fejlődése a helyes politi­kától és attól függ, hogyan jut érvényre és mennyire mé­lyül el a párt vezető szerepe, hiszen pártunk a munkásosztály és az egész dolgozó nép elis­mert élcsapata. Ezért a CSKP XV. kongresz- szusának programja kitűzi szo­cialista demokráciánk, szocialis­ta politikai rendszerünk tovább­fejlesztését, amely — a Nem­zeti Front értelmezése szerint is — egyik legfontosabb fela­datunk. Ezzel együtt arra fo­gunk törekedni, hogy elmélyül­jön pártunk lenini jellege, nö­vekedjen vezető szerepe, ja­vuljon politikai, szervezési és eszmei nevelő munkája. Tudjuk, hogy a marxizmus —leninizmus eszméit, a tudományos világné­zetet, amely pártunk tevékeny­ségének vezérfonala, a széles néptömegek elsajátították. Az a feladatunk, hogy a leninizmus történelmi igazságát valameny- nyi állampolgárunk magáévá tegye, mert a leninizmus az élet egyetlen Helyes vezérfo­nala. Pártunk munkájának értelmét {an fojtík elvtárs beszédet mond a választási gyűlésen (CSTK felvétele] abban látja, hogy a népet szol­gálja, és ahogy azt már sok­szor hangsúlyoztuk a kongresz- szusokon, a központi bizottsá­gi üléseken — ugyanezt tette beszédeiben Gustáv Husák elv­társ —, pártunk mindig küzde­ni fog azért, hogy egyre job­ben megszilárduljon a párt és a nép kapcsolata, s ezzel a párt tekintélye is növekedjék. Ilyen az a program, amelyet pártunk XV. kongresszusa a társadalmi' élet minden terüle­tére kidolgozott. E program el­sősorban a gazdasági és szociá­lis fejlesztés 1976—1980-as öt­éves tervére támaszkodik. Az öléves terv a Nemzeti Front választási pogramjainak alapja az egyes kerületekben, járások­ban, városokban és községek ben. Minden téren, főleg az álta­lános előrehaladást döntő mó­don befolyásoló gazdasági téren akkora fejlődést értünk el, amelyre joggal büszkék lehe­tünk. A 60-as évek végén be­következett mély válságot kö­vetően rövid idő alatt rendkí­vül bonyolult politikai és gaz­dasági kérdéseket oldottunk meg, társadalmunk dinamiku­san fejlődött, és méltó helyet biztosítottunk Csehszlovákia számára a szocialista táborban és a haladó világban. Emlékezzünk csak arra, mek­kora akadályokat gördített tár­sadalmi fejlődésünk elé a de­struktív nihilizmus, amely gya­korlatilag már a 60-as évek elején terjedni kezdett. Ez volt az ellenforradalom eszmei elő­játéka, ezt követte a 68-as év válságos perceiben a naciona­lizmus és a szovjetellenesség térhódítása, az ellenforradalmi erők ezt használták fel a feb­ruári események bemocskolásá- ra és diszkreditálására, a for­radalom és a szocialista építés vívmányainak megtámadására. Ezt a leckét nem szabad el­felejtenünk. Kötelességünk, hogv védjük a szocializmus ér­tékeit, ne engedjük meg rend­szerünk és eszméink ellenséges felforgatásának semmilyen for­máját, hiszen ezért a rendszer­ért és ezekért az eszmékért ha­zánkban a forradalmárok és a haladó szellemű emberek több korosztálya küzdött. Ezeket az eszméket valósítja meg ma ál­dozatkész munkájával a lakos­ság több milliós tömege, amely tudja, hol a helye. Ezért joggal emeljük ki, hogy büszkék va­gyunk a szocializmus értékeire a sikeres munkára, a munka­kezdeményezés példáira, szocia­lista brigádjaink, kiváló munka- csoportjaink és dolgozóink ál­dozatkészségére, alkotóképessé­gére és találékonyságára, arhe- iyet a szocialista vereenyben felmutatnak. Nagyon határozottan kell küzdenünk a különféle visszás­ságok ellen. Föl kell lépni a felnőttek azon negatív vise'ke- désformáival szemben, amelyek — bár néhány fiatal számára vonzóak — a tőkés társadalom erkölcseinek, kegyetlenségének, önzésének csökevényei, s nem egy esetben társadalomellenes akciókhoz, az emberek szocia- iista kapcsolatainak, sőt gyak­ran a törvényeknek megsértésé­hez vezetnek. Beszédének további részében Fojtík elvtárs a XV. pártkong­resszus programjának megvaló­sításával foglalkozott. Azt mon­dotta: ehhez sokkal több tudás­ra, energiára van szükségünk, mint a múltban, amikor sok esetben lényegében maga a lel­kesedés is elég volt. A fejlett szocialista társadalom építése közben nem lehet megpihenni, annál kevésbé stagnálni. Már a CSKP KP. 107-1 novem­beri .ülésszakán kiemelték a kritikai igényesség követelmé­nyét. Pártunk Köznonti Bizott­sága ezzel a követelménnyel fordult a dolgozókhoz, elsősor­ban a vezető dolgozókhoz, nagy nyomatokkal a felelőssé­gükre hivatkozott annak érde­kében, hogy emeljék politikai, szakmai és erkölcsi szintjüket, hogv tekintélyük munkájuk, példájuk és felelősségteljes el­járásuk alapján növekedjék. .A XV. pártkongresszus nem véletlenül emelte ki a nevem bori ülésszak határozatainak fontosságát. Ezek a határozatok szabják meg minden területen a párt, az állami és a gazdasá­gi szervek munkamódszerét. Ezeknek a határozatoknak szellemében zajlott le nemrég a CSKP KB legutóbbi tanácsko­zása is, amely a gépipar és a kohászat helyzetével foglalko­zott. Ez a népgazdaságnak két olyan ágazata, amely lényeges mértékben befolyásolja jövőn­ket, azt, hogy sikerül-e megte­remtenünk az ötödik ötéves tervidőszak végén felmerült új körülmények okozta gazdasági problémák megoldásához szük­séges eszközöket. Ehhez egészséges öntudatra van szükség. Az öntudat meg­van, reálisan mértük fel erőin­ket és lehetőségeinket, vala­mint zokat a nagy tartaléko­kat, amelyeket rendszerünk nyújt, továbbá a szocialista tá­bor, a KGST, de főleg a leg­barátibb ország, megbízható se­gítőtársunk, a Szovjetunió irán­ti felelősségünket is. Fojtík elvtárs ezután részle­tesen foglalkozott több gazda­sági problémává'. amelyeket sürgősen meg kell oldani, külö­nösen az energetikai ipar és a tüzelőanyag-gyártás területén. Megállapította: sokkal hatéko­nyabban kell érvényesíteni a gazdaságosság követelményét. Ezután behatóan foglalkozott azokkal a módszerekkel, ame­lyekkel szocialista államunk el­lensúlyozni igyekszik a mező- gazdaságban és az ellátásban az idei aszály következményeit. Beszédének befejező részében Fojtík elvtárs külpolitikai kér­désekkel foglalkozott, és rész­letesen kifejtette a szocialista országok békeoffenzíváját. Nagyra értékelte a Szovjetunió­nak és személy szerint Brezs­nyev elvtársnak a béke megszi­lárdítására irányuló világmoz­galomban való részvételét. A CÉLKITŰZÉS MEG EGYES DBV&TOS SZÓSZAPORÍTÁS Bizonypsan megfigyelték már, hogy sokan szívesen vá­lasztják az egyszerű kifejezés helyett a körmönfontat, a köriilményeslíedőt, hogy ezáltal mondanivalóink a nagyobb fontosság látszatával tűnjön k-i. Azt mondják vagy írják: a színmű előadásra kerül, az összeg levonásra kerül, vala­mit előjegyzésbe vesznek, kifejezésre juttatnak, valami be fejezést nyer, pedig többnyire így is elég volna: a színmü­vet előadják, az összeget levonják, valamit előjegyeznek, kifejeznek, befejeznek. Ilyenféle fontoskodás eredménye a manapság igen elterjedt célkitűzés használata az egysze­rűbb cél helyett. Divatos szó lett belőle. Különösen gyak­ran hallunk, olvasunk a célkitűzés megvalósításiJ-ról, még­pedig ebben az értelemben: a ,cél elérése'. Holott a cél­kitűzés megvalósításá val csak annyit tettünk, hogy való­ban .kitűzték a célt’, de lehet, hogy magától a céltól még messze vagyunk. Ne elégedjünk meg a puszta célkitűzés­sel, ne is azt valósítsuk meg. hanem a tervet, a feladatot, így érjük el- célunkat. Nagyon helyes, ha valamely vállal­kozásunk előtt világosan kitűzzük a célt, s a munka be­fejezéséig a kitűzött cél ra figyelünk; ha azonban célt ér­tünk, akkof magával a kész munkával már nem valami célkitűzésünk van. hanem célunk. Ezért furcsa a követke­ző idézet- „Történelemtanításunknak egyik igen fontos cél­kitűzése érzelmek keltése növendékeinkben.“ Az érzelmek keltése nem célkitűzés, hanem cél. Ugyanígy jobban tesz- sziik, ha bárineiy tevékenységnek vagy műnek céljáról, nem pedig célkitűzéséről beszélünk. Helyesen mindig valamely cél nem célkitűzés felé törekszünk. A következő mondatban természetesen nem hibáztathatjuk a célkitűzés szót: Pontos célkitűzés nélkül nem valósíthatjuk meg a tervet. De így is jó: A cél pontos kitűzése nélkül nem valósíthatjuk meg a tervet. Mindehhez hozzátehetjük, hogy nem burjánoz- na ennyire a célkitűzés, ha a német Zielsetzung szó nem serkentette volna kezdettől fogva. Más furcsaság a régebb eredetű se/leini enged, sejtetni hagy a sejtet helyett. Ezt olvastuk egy napilapunkban: „A sportolók eredményei azt is sejtetni engedik, hogv nagy lesz a küzdelem.“ Ez a sejteni enged vagy sejtetni hagy ugyanolyan helytelen, mint ha ezt mondaná valaki: ruhát hagy vagy enged csináltatni magának, e helvett: ruhát csi­náltat magának. Nyelvünkben a -tat, -tét vagy -at, -et ige­képzővel jelezzük, hogy nem maga az alany végzi a cse­lekvést, hanem mással végezteti, vagyis az említett kife­jezésben az enged, a hagy teljesen fölösleges, ráadásul idegenszerü. Sok nyelvben ugyanis általában külön igét használnak ilyenkor, minekünk úgynevezett műveltető ige­képzőnk van helyette. Jó, ha tekintettel vagyunk embertársaink érzékenységé­re, legyünk hát tekintettel nyelvi érzékenységünkre, stí­lusérzékükre is, azért ne beszéljünk így T e k int e 11 el arra, hogy esik az eső, itthon maradunk. Elég ennvi is: Esik az eső, itthon maradunk. Persze még sokféleképp mondhatjuk: Minthogy vagy mivel esik az eső. itthon maradunk. Esik az eső, azért itthon maradunk. Ne be­széljünk így se: Tekintettel a rossz időre, elhalasz­tották a mérkőzést. így is mondják, ugyanolyan rosszul: Tekintve, hogy rossz az idő, elhalasztották a mérkő­zést. Röviden, szabatosan, magyarul: A rossz idő miatt el­halasztották a mérkőzést. Említsük meg végül a fölösleges fontoskodás nyelvi pél­dái között az attól függően, hogy egyre gyakrabban hasz­nált kifejezést. Nem rossz a maga helyén, csak kezd már olyan tekintettel arra. hogy-fajta esetlen, előre gyártott nyelvi elemmé dermedni. Figyeljünk föl rá idejében! Bizo­nyára az attól függetlenül, hogy... ellenlábas kifejezéséül keletkezett, s ilyenként néha szükség is lehet rá. Igen ám, csakhogy némelyek már unos-untalan ilyesmivel bántják fülünket, szemünket: Ügy lesz, attól függően, hogy megold­hatjuk e ezt a kérdést. Meg is lehet valósítani, attól füg­gően, hogy ki mit végez. Mind a kétszer helyesebb volna így: aszerint, hogy ... Még ilyet is lehet hallani: Elme­gyek hozzád, attól függően, hogy ráérek-e. Ide nem kell sem az attól függően, sem az aszerint, mert egyszerűbben is mondhatjuk. így: Elmegyek hozzád, ha ráérek. FERENCZY GÉZA Az Hiúság és a választások Prágában ján Procházka, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára sajtótájékoztatón ismertette a csehszlovákiai ifjúság részvé­telét a népképviseleti szervek­be történő választások előké­szítésében. Hangsúlyozta, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség cselekvő munkával tesz tanúbizonyságot arról, hogy magáénak vallja a CSKP XV. kongresszusán kitűzött ország­építő programot. A SZIŠZ-tagság aktivitása kifejezésre jut a SZISZ-alap- szervezetek jelenlegi taggyűlé­sein is. Ezeken ifjúságunk visz- szatekint az utolsó általános választások óta végzett munká­ra, s megismerkedik az új vá­lasztási programokban kitűzött célokkal. Az idén 1 220 000 fia­tal választó járul életében elő­ször a szavazóurnákhoz. A SZISZ nagy gondot fordít ar­ra, hogy ezek a fiatal válasz­tók alaposan megismerjék szo­cialista demokráciánk alapjait, s egész szocialista választó­rendszerünket. Rendkívül jelen­tős körülmény az idei válasz­tásokon, hogy az egész CSSZSZK-ban a harmincöt éven aluli képviselőjelöltek száma eléri a hetvenezret. A SZISZ-tagság, együttmű­ködve a Nemzeti Front szervei­vel és szervezeteivel tevéke­nyen részt vesz a választáso­kat megelőző agitációs munká­ban is. Több kerületben önál­ló ifjúsági agitációs központok létesültek. Ifjúságunk a választásokat fokozott munkaaktivitással kö­szönti. Se szeri se száma azok­nak az ifjúsági szocialista munkabrigádoknak, kollektí­váknak, racionalizációs brigá­doknak, SZISZ-alapszervezetek- nek, amelyek a választások tiszteletére felajánlották, hogy emelik munkanormájukat, még hatékonyabb módon részt vesz­nek az anyag- és energiatarta­lékok feltárásában, s bekap­csolódnak az őszi mezőgazda­sági munkálatok mielőbbi sike­res befejezésére irányuló mun­kába. (sm) 1976 X. 9. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom