Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-07 / 239. szám, csütörtök
A legszebb, ha apu mesél A pszichológusok esküsznek rá és statisztikai adatokkal bizonygatják: az olvasók körében rendkívüli népszerűségnek örvendenek az érzelgős, szívmarcangoló, könnyfakasztó történetek. Szeretünk ember-* társaink tragédiái felett siránkozni hatásos könnypotyog- tatások, sajnálkozások közepette... Tragikus sorsú gyerekekről lévén sző. könnyen célt érhetnék, ha célom lenne könnycseppeket csalni olvasóim szemébe. Ne sajnóljl Losonc. Fučík utca. Az épület semmivel sem tűnik ki az öreg, kopottas házak sorából. Csak a szűk, de ormótlanul vastag tölgyfaajtó mellé bigy- gyesztett tábla igazít útba: Be. széd- és Hallássérültek Magyar Tannyelvű Alapiskolája. A szürkés, szűk folyosón nagyméretű rézdombormüvön akad meg a tekintetem, pontosabban a feliraton: Ne sajnálj, mi is dolgozni akarunk! Hirtelen léptek dübörgése zú'iza szét a vaskos csendet. Hat-nyolc éves gyerekek serege rohan le az emeletről. Hozzám érve megtorpannak, hevesen gesztikuláló, számomra értelmetlen mutogatással, meghu nyászkodva mennek tovább. — Hogy is van itt a sajnálattal? — leptem meg kérdésemmel nevelőnő-kísérőjüket, Agócs Máriát. Látva őket, közöttük élni, hogyan lehet őket nemsajnálni? — Álhumán dolog, mármint a sajnálkozás. Megakadályozza, hogy igazán tudjunk szeretni — mondja s védencei után siet. S miközben Markotán Pálnak, az iskola igazgatójának ajtaján kopogtatok, az iménti, de valahol már olvasott mondat motoszkál a fejemben. Huszonkét éve működik Losoncon a Beszéd- és Hallássé. rültek Magyar Tannyelvű Alapiskolája Komáromból települt ide. Szlovákiában hét hasonló alap -és két iparitanuló-iskola működik. Van egy speciális gimnázium is Prágában, ahol főiskolai tanulmányokra készítik elő a hallás- és beszédsérült fiatalokat. Az alapiskola egyébként tíz évfolyamra ősz. lik. Négyéves korukban kerüld nek ide a gyerekek — a kétéves előkészítő osztályban kezdenek. — Ha ugyan idekerülnek — buggyan ki egy sóhajszerű félmondat az igazgató ajkán. — Még a lonsonciak között is szép számban akadnak, akik nem tudják, hogy létezik ilyen iskola. Megtörtént, hogy 11 éves korában hozták ide a hallás-, illetve beszédsérült gyereket, de van, hogy egyáltalán nem hozzák ... Pedig a járási pszichológiai-pedagógiai tanácsadóknak kötelességük lenne, hogy ide vagy valamelyik testvériskolánkba irányítsák a beteg gyerekeket. Jelenleg öt- venhét diákunk van. Ez alig kevesebb, mint húsz év átlaga, pedig józan számítás szerint is legalább 75—80 diáknak kelleje itt tanulnia. Az ötvenes évek elején —gon. dolván, hogy az egészségügyi ellátás javulásával csökken a hallássérültek száma — megszüntettek egy sor hasonló intézményt. Sajnos, ennek pont az ellenkezője tapasztalható: emelkedik a hallássérüléssel születők száma. A hatvanas évek óta fokozott gondot fordítanak ezekre az iskolákra. Ma a hallássérültekről való hazai gondoskodás világhírű — egyi. ke a legeredményesebbeknek. — Azért akad még tennivaló — mondja Markotán Pál —, nem mindenütt van még Siemens-gyártmányú csoportos hallókészülék. Az az érzésem, legszívesebben visszaszívná szavait, olyan hevesen kezd magyarázkodni. Ne értsen félre, nem panaszkodni akar, természetes, hogy egyszerre nem biztosítható mindegyik iskola számára a százezreket érő segédeszköz. Nem értem félre. Ennyi lokálpatriotizmus — iskolaigazgatóról lévén szó — még megengedhető, sőt, talán szükséges is. S a segédeszközök? NH 20-as és HH 25-ös, magyar gyártmányú csoportos hallókészülékeik vannak. — Nem az a fontos, hogy milyen segédeszközökkel dolgozunk — zárja le a témát /e- tek Szonya igazgatóhelyettes. — Az eredmény a döntő. 12 év alatt mindössze két olyan diá. kunk volt, akit nem tudtunk elhelyezni valamelyik iparita- nuló-iskolában, és három, akiket ugyan felvettek, de nem tudták elvégezni. — És a prágai gimnázium? — vetem közbe. tüze, mint Reznyík Éva szemé, ben... Nem lehet elmenni Az itt dolgozó nevelő és tani.* tók zöme fiatal. A kilenc tanító, tizennégy nevelő és öt segédnevelő között alig akad, aki 35 évesnél idősebb. Agócs Mária 22, Reznyik Gva 23, Fe. hér Béla és Svantner Gyula 26, Molnár Zsuzsa 23 éves. Munkájuk nehéz, idő- ős „ideg“-igényes, felelősségteljes. Miért csinálják!? Hiába faggatom őket. Talán Molnár Zsu- zsa szavai szolgálhatnak magyarázatul. A csoportos hallókészülék bevált segítőtárs (A szerző felvételei — Ugyan! — néznek rám csodálkozva... Ennyit sem könnyű elérni, áldozatokat követelő munka áll eredményeink mögött. Nemcsok mint pedagógus Az iskola bentlakásos. Saját konyhájuk van, napi négyszeri étkezést biztosítanak a gyerekeknek. Beszélgetésünket az ebédre készülődés beszűrődő zaja szakítja félbe. Szokatlan, meghökkentő dolgokat láthat ilyenkor az idegen. S össze kell szednie magát, ha nem akar elérzékenyül- ni. Nem az artikulálásra, a furcsa, érthetetlen hangokra gondolok itt. nem is a görcsös erőlködés arcot torzító szorítására. Most én vagyok számukra az „élmény“, minden“ áron barátkozni igyekeznek velem — az idegennel. Csak nagyritkán sikerül kibogoznom egy-egy „szó“ értelmét. S még valami bénít. A vad, felfokozott érzelmi kitörések látványa. Fáj leírni, de több itt látott gyerek nem is annyira hallás-, mint szellemi sérült. Ebben kísérőm is megerősít. — Sajnos, nemigen áll módunkban válogatni. Hallássérülésben szenvedő szellemi fogyatékos gyerekek is kapnak itt elhelyezést. Nem is szívesen küldjük őket más intézetbe. Nekik is segíteni kell. Hogy ez többletmunkát jelent? Természetesen. De kötelességünk segíteni rajtuk, nemcsak mint pedagógusnak, hanem mint em. bernek is. A siker __________ Az előkészítő osztály legfontosabb tantárgya a hangképzés. Négy-ötéves gyerekeket egy helyiségben tartani 45 percig — idegmorzsoló feladat. S hol van még akkor a tanítási? Közel harminc perce figyelem egy alig huszonéves nevelő-oktató. Reznyík Éva küzdelmét. Százszor ismételt „baba“ a tükör előtt. S a válasz? Jobb esetben valami érthetetlen artikuláció, vagy még az sem. Csak szótlan néző vagyok, de homlokom gyöngyözik. Reznyík Éváé nem. S a szó ezredik ismétlése meghozza az eredményt — egy tisztán érthető „ba“ pattan le az egyik kisfiú makacskodó ajkáról. Lehet, csak visszhang. Vagy a fal rezgi vissza a kurta szótöredéket? Nem, megszületik az egész szó, a „ba-ba“ is, aztán a „ma“, s holnap talán már ebből is „mama“ lesz ... Olimpiai győzelmi dobogóra lé* pő sportoló szemében nem gyúl a siker örömének olyan — Ha itt lenne (s kibírna) egy hónapot, nem tudna egykönnyen elmenni. Talán, mert minden mozdulatukkal, nézésükkel, hangtöredékkel segítségét, szeretetét kérik! — Negyvenéves korunkban talán mi sem leszünk itt — jegyzi meg valamelyikük —, addigra mi is elfáradunk, de évente 10—15 embert megtanítunk beszélni, legalább annyira, hogy meg tudjon állni a saját lábán. Mi a legszebb? Úgy látszik, az ötéves Ma- tesz Csabi talál a legszimpati- kusabbnak. Hajlandó megérteni, amit mondok, s válaszol is rá. Igaz, én nehezebben értem szavait, de alig egy órán belül választ kapok kérdésemre: — A világon a legszebb az, amikor apu mesél... Nevelő-oktató barátaim csaknem irigyekdve figyelik beszélgetésünket. — Hogy csináltad?! Előfordul, hogy hetekig egy hangot sem hallat ... Lebontani a falat — Természetesen, ha több szellemileg sérült és teljesen néma, illetve süket gyerek is van itt, legtöbbjük ért idővel pedig — ha kisebb nagyobb kiejtési hibákkal is — megtanul beszélni. Lényegében ugyanolyan alapiskola vagyunk, mint a többi. Ugyanazokat az „alaptantárgyakat“ oktatjuk mi is — s fő célunk, küldetésünk is abban rejlik — mondja Markotán Pál —, hogy lebontsuk azt a falat, amelyet betegségük emel a mi és más iskolák gyermekei közé. — Pionírszervezetünk a járás legjobb iskolai pionírszervezetei közé tartozik. A pantomim- kör miisorszámaira épülő kultúrműsorunkkal nagy sikerrel szerepeltünk a környék falvaiban, iskoláiban. Az ügyes kezek körében figyelemreméltó munkák születnek. A hallássérültek kézügyessége közismerten fejlett. Elbúcsúzunk. Érdekes, hogy kifelé menet nem találom olyan ridegnek a szürke, szűk folyosót, melankolikusan szomorúnak a málló vakolatú épületet, pedig most már azt is tudom, hogy a szobák mennyezetét beázások tarkítják. De még valamit tudok — s ez a fontosabb: lelkes, áldozatkész kollektíva végez nem mindennapi, nemes munkát ebben a kopottas épületben... PÁLHÁZY JÓZSEF EsiléÉoi igénnyel készült mankók Lengyel alkalmazott művészeti tárlat A népek közeledésének, egymás jobb megértésének fontos eszköze a művészet. Örömmel üdvözöljük tehát a lengyel alkalmazott művészet és grafika kiállítását, amelyet a Szlovák Képzőművészeti Alap, a DASA lengyel külkereskedelmi vállalat, és a Slovart együttesen rendezett Bratislavában a Dielo Obchodná utcai bemutató termében. Korunk bámulatos műszaki fejlettsége, már-már túltechni- zált és agyonautomatizált világunk egyre jobban igényli az ember környezetét derűssé varázsló, esztétikai igénnyel készült munkákat. A házgyárak termelte elemekből szerkesztett gyakran fárasztóan egyhangú külsejű lakótelepek típusbútorokkal berendezett lakásai áhítják a meghittséget, sajátosságot, amit a szép falikárpitok árasztanak. S a lengyel iparművészek A. Nowak, V. Przezidzieska szőtt szőnyegeinek még az •elnevezése is szépen cseng: a Virágos est, aW- rágok tánca, a Virágkompozíció csupa szín, elevenség és ötlet. A hétköznapi tárgyak megnemesednek. A néhány fehérre lakkozott fából és üveglapokból komponált bútordarabot, a praktikus, tolható asztalt jó arányérzékkel és komponálókészséggel tervezték. Ugyanezekkel az erényekkel rendelkeznek a nem teljes szimmetrikus, sötétre pácolt farámával körülvett keskeny, vagy a vastag spárgából font, keretbe foglalt kerek falitükrök. Nyájas fényt, bizalmas hangulatot teremtenek a rubin vörös, meg a zöld üvegből való asztalilámpák. Korstílusra, mesterségbeli újításra reagálnak a vastag falú, ritmikus formarendü fújt, öblös, vagy karcsú és szűknyakú ékkövek színében tündöklő vázák, és a halk szavú árnyalatokat váltó üveg dísztálak. A keriámiák szabad képzelettel gyúrt, gazdagon árnyalt mázú darabjai, a tányérok, továbbá a hamu- és a virágtartók. Az edények megszokott szigorú és szimmetrikus formái itt eloldódnak, merész vonalakká válnak. A díszítések, legyen az mértani jellegű vagy nyíló mezei virágokat feltüntető, mindig egységet alkot a tárgy formájával. Az ékszerek korunk formavilágára átírtak. Az ezüst fehérségét. vagy oxidált sötét szín-ét féldrágakövek élénkítik. A fekete fából formált karkötők bizonyára szépen hangsúlyozzák a női csuklók karcsúságát. A szabálytalan borostyán-kődarabokból összefűzött hosszú nyakláncok választékos kiegészítői az alkalmi ruháknak. Ez a környezet harmóniáját befolyásoló lengyel alkalmazott művészet a korszak iparművészeti kultúráját követi, részben meg alakítja. A grafikákat A. Levandovski rézkarcai képviselik. Egyik lapján Torun, Krakkó, Franbork ódon városképei, az archaikus modorban feltüntetett Nap, Hold és az Állatöv veszi körül Kopernikusz alakját. A. Solti festői reneszánsz utcaképet, tátrai téli tájakat, hullámzó tó tükrén tovasikló hattyúkat érzékenyen jelenít meg litográfiáin. H. Kupp miniatűréi múltat idéző bájos női portrét és nyájas vidéki életképet idéznek. S. Pavlovskit a medrében békésen tovaáradó folyó és a szeszélyesen belenyúló szárazföld találkozása'serkenti levegős kis akvarellek festésére. A változatos formákat és színeket érdeklődéssel figyelő közönség nem csupán gyönyörködik a tárgyak együttesében, hanem válogat is köztük. Mérlegeli. mi a legalkalmasabb közülük otthona szépítésére. Ugyanis ezen « tárlaton minden megvásárolható. Íj;., BÁRKÁNY JENÖNÉ Cseh és szlovák könyvek az NDK-ban BERLINI LEVÉL A Német Demokratikus Köz* társaságban a korábbi évekhez hasonlóan most is nagy az érdeklődés a cseh és szlovák szépirodalmi alkotások iránt. Évente átlagosan harminc müvet fordítanak le és adnak ki a csehszlovák szerzők művei közül. A válogatás nem véletlenszerű. mert az NDK négy legnagyobb kiadójában a cseh és a szlovák irodalommal foglalkozó munkatársak dolgoznak, s egyébként is a kulturá-i lis intézmények valamint a folyóiratok állandó és élénk figyelemmel kísérik a kortárs cseh és szlovák irodalmat. Az elmúlt években túlsúlyban volt a klasszikus müvek száma. Két évvel ezelőtt jelent meg német fordításban Ladislav Fuks Krimi című regénye, valamint Janko Jesenskij egyik alkotása. Tavaly a Volk und Welt Kiadó gondozásában látott napvilágot többek között Karel Čapek Hogy születik a színmű című könyve, továbbá Ján Otčenášek Amikor a paradicsomban esett című regénye és Norbert Frýd alkotása, A császárné. Ebben az esztendőben az NDK-ban a mai cseh és szlovák szerzők müvei dominálnak. Az Aufbau Kiadó jelentette meg a mai szlovák írók novellanntológiáját Ragyogó szemek címmel. Ebben a kötetben Peter faroš, Ivan llabaj és Vincén/ Bikula írásaival is megismerkedhetnek az olvasók. Jövőre is több érdekes könyv jelenik meg német fordításban. Kiadják Ján Kozák Vadászaton a tajgában, Bohumil Riha Dr. Meluzin című regényét, valamint František Svantner elbeszéléskötetét. A Neues Leben sorozatban Franz Fíihmann fordításában adják ki Konstantin Biebl verseit. Az NDK és Csehszlovákia közötti irodalmi kapcsolatok természetesen nemcsak a fordításokra szorítkoznak. A két or-* szág kulturális intézményei, és ezen belül is könyvkiadói között sokoldalúak és gyümölcsözőek a kapcsolatok. Számos ismert NDK-beli író rendszeresen fordít cseh és szlovák irodalmat. Közülük Franz Füh- mann nevét említjük, aki Csehországban született és lelkes propagátora a cseh és a szlo-» vák irodalomnak. Az NDK-ban népszerűek a cseh és a szlovák szerzők, sokan olvassák könyveiket, hiszen egyre többet akarunk tudni a baráti ország kultúrájáról, az ottani emberek életéről. JOACHIM WALTHER 1970. X. 7. Könözsi István felvétele