Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-06 / 238. szám, szerda

ď -ír Őszinte beszéd Beszélgetés JÁN MURÍNA elvtárssal, a Dolný Kubín-i Jnb elnökével A term észetked velő turisták és hazánk festői tájainak láto­gatói a Kortanú hitelességével bizonyíthatják, hogy az utóbbi három évtizedben milyen kor­szakalkotó változások mentek végbe Árvában. Vendéglátóm, luraj Murína elvtárs. a jnb el­nöke a házigazda egészséges lokálpatriotizmusával sorolta fel a fejlődés eredményeit a most folyó képviselő-testületi választások előkészületeinek tükrében. — A felszabadulástól eltelt harminc esztendő — hangsú­lyozta — gyökeresen megvál­toztatta az egykori faházikós, fapüpuesos Árva lakosainak éle­tét. A járás lakosainak száma három évtized alatt 67 481-ről százezer fölé emelkedett. A ré­gi lakások 64 százalékát újjá- épílették, korszerűsítették. Az 1961—1970-ig terjedő időszak­ban 5576 lakásegységet adtunk át rendeltetésének. A Nemzeti Front legutóbbi, most befejező­dő /álasztási programja kereté­ben további 4269 lakás épült, közel 90U egy-egy év alatt. A múlt választási programmal, mely a XIV. pártkongresszus határozataira épült, nemcsak egy sikeres tervidőszakot és ciklust zártak le a nemzeti bi­zottságok, hanem egyúttal új fejezetet is nyitottak járásunk életében, fejlődésé­ben. • Minden bizonnyal ebben jeientős szerepet játszott a la­kosság kezdeményezése, alko- lásvágyának növekedése is. — Ha visszatekintünk a mö­göttünk hagyott esztendőkre, megállapíthatjuk, hogy a párt által megjelölt irányvonal szel­lemében dolgoztunk. Ügy érez­zük, kezdem én yezésben sem volt hiány. S hogy milyen ered­ményeket szült a munkások, parasztok, értelmiségiek, kom­munisták és pártonkívüliek ösz- szefogása, arra csak egy példát említek: a XV. pártkongresszus köszöntésbe tett 131,8 millió korona értéket meghaladó fel­ajánlásunkat augusztus végéig már 85,6 millió koronára telje­sítettük. Az elmúlt esztendőkben sokszor nyílt alkalma a válasz­tónak, hogy véleményét nyilvá­nítsa: egyetért-e törekvéseink­kel, támogatni kívánja-e mun­kánkat. Csak a teljes elismerés hangján szólhatok a járás la­kosságának egyetértő állásfog­lalásáról. Nem sorolom fel já­rásunk fejlődésének összes té­nyeit: ezek önmagukért beszél­nek. Ha mégis azt .mondjuk, mindez még nem elég, akkor ezt az egészséges türelmetlen­ség mondatja velünk. Ügy gon­doljuk, hogy ez az egészséges türelmetlenség nem baj ha ezt a tettrekészség, a töb­bet és jobbat akarás hajtja, s ha nem felejtjük, hogy ezekben az esztendőkben — a hatodik ötéves terv időszakában is — történelmileg örökölt elmara­dást is pótolnunk kell. • Ezek szerint mire helyez­nek súlyt az új választási prog­ramban? — Már a most folyó válasz­tási nyilvános népgyűléseken falvakszerte arról tanácskoznak a legtöbbet, mi módon tudnánk előbbre lépni a mezőgazdaság fejlesztésében. Mert a mi viszo­nyaink között ez első számú kérdés. Nem titok, itt Árvában később kerülhetett sor a mező- gazdasági termelés kollektivizá­lására, de a múlt választási programban már elértük, hogy a járás földterületének csak­nem 68 százalékán szocialista nagyüzemi termelés folyik. Cé­lunk, hogy ez az arány a terv­időszak végéig legalább 80—85 százalékra emelkedjen. A kö­vetkező fontos teendőnk az is­kolahálózat és az egészségügyi szolgáltatás fejlesztése. 1980-ig 710 tanteremben legalább 18 950 tanuló számára kell biztosíta­nunk az oktatást s az ehhez szükséges feltételeket. Ezzel párhuzamosan jelentős javulást kell elérnünk az iskolalátoga­tottság és a tudományos világ­nézet nevelése területén, s az elméleti oktatás és a gyakorla­ti élet közötti szoros összhang megteremtésében. Ami az egész­ségügyi szolgáltatást illeti, ezen a téren páratlan ered­ményekkel dicsekedhetünk, no­ha a kezelés színvonalának ja­vításában sok még a behozni- való. • Járásuk a tv gyártás or­szágosan elismert központja. Milyen fontosabb üzemek bizto­sítják a lakosság foglalkozta- tosságát a Dolný Kubín-í járás­ban? — Árvának a múltban nem volt számottevő ipara. Vidé­künkre a kézművesipar, az ngyagedénygyártás, a zsindely- és ostyepkakészítés, fakiterme­lés, kőfejtés volt jellemző. Ezekben az ágazatokban csak 434 munkásnak nyílott lehető­sége arra, hogy szűkösen meg­keresse mindennapi kenyerét. Ma? Járásunk korszerű ipari üzemei — csak a nagy gyáregy­ségeket említeni — 16 000 mun­kást foglalkoztatnak, de az ál­talános foglalkoztatottság túl­haladja a 30 000 főt. Az ipar jellege lehetővé tette a szak­képzetlen nők foglalkoztatási gondjainak megszüntetését és különböző szakmák elsajátítá­sát. Ez a folyamat önmagában is kedvezően hatott a családok jövedelmének alakulására, az életszínvonal emelkedésére. Ügyes kezű munkásaink korszerű feltételek közepette ma már minden igényt kielégí­tő tv-készülékeket, öltönyöket, erdőgazdasági gépeket gyárta­nak, acélt öntenek. Ezzel je­lentős mértékben növelik ha­zánk gyártmányainak nemzet­közi tekintélyét Is. Ebben nagy támogatást nyújtott számunkra a testvéri Szovjetunió és a KtlST tagországainak forradal­mi munkásosztálya csakúgy, mint a cseh testvérnemzet ön­zetlen segítsége. • Mit várnak a választók az új képviselőktől, a nemzeti bi­zottságoktól? — Könnyű volna a képvise­lők dolga, ha megbízatásuk tel­jesítése csak azt kívánná tőlük, hogy végig üljék annak a tes­tületnek az üléseit, amelybe a választópolgárok bizalmából ke­rültek. Manapság, szerencsére, nemcsak ez a tisztségviselőkkel szemben támasztott követel­mény. A nemzeti bizottságok képviselőinek érdemi munkája megválasztásukkal csak elkez­dődik. Állandóan közre kell működniük a döntések előké­szítésében, s mindezt úgy, hogy naponta szoros kapcsolatot kell fenntartaniuk a választóikkal. A képviselőknek érzékenyen kell reagálniuk a választók ész­revételeire, panaszaira és ja­vaslataira is. A képviselők nem ígérhetnek felelőtlenül, hiszen jól ismerik a fejlesztéshez szük­séges adott feltételeket. A ja­vaslatokra őszintén kell vála­szolniuk; mondják meg nyíltan, mi az, ami rövidesen megvaló­sítható, mi az, amit későbbre kell halasztani. Mert az egye­nes'beszédet szeretik az embe­rek, sokkal inkább, mint az alap nélküli ígérgetést. — A nemzeti bizottságtól, rabit az államhatalom helyi szerveitől joggal elvárják, hogy a szocialista törvényesség, a XV. pártkongresszus határoza­tainak szellemében végezzék munkájukat, minden lépésüknél ügyeljenek a szocialista demokrácia rendszerünk alapvető követel­ményének megtartására. A kép­viselők megbízatása lejárt. Va­lamennyiük nevében kijelenthe­tem, hogy megfeleltek annak a bizalomnak, amellyel a válasz­tók öt évvel ezelőtt kitüntették őket: teljesítették a választási programban kitűzött feladatai­kat. Ha az ötödik ötéves terv időszakában, az eltelt ciklusban megtelt út eredményeit, ha pár­tunk XV. kongresszusán kitű­zött új és még nagyobb fela­datokat tekintjük, akkor nyu­godtan megállapíthatjuk, hogy Árva lakossága teljes bizalom­mal nézhet a jövőbe és adhatja le szavazatát a Nemzeti Front új jelöltjeire. SZOMBATH AMBRUS A minőség jegyében 1976. X. 6. Pártszervezeteink tevékenységének fontos ré­sz« a fiatal tagjelöltek nevelése. Az utóbbi évek­ben a párttagjelöltek sorainak döntő többségét ők alkotják: a XIV. kongresszustól 1976. áprili­sáig 33n 952 tagjelölt került a pártba. Kilencven százalékuk 35 évnél fiatalabb és több mint a fe­le pedig a 25. életévét sem töltötte be. Az if­júságnak ilyen tömeges csatlakozása pártunkhoz a párt további fejlődésének nagy erőforrása. A mennyiségi változást minőségi változás előzte meg: magának a pártnak a belső fejlő­dése. a színvonalasabb ideológiai tevékenység, a szervezés, s nem utolsósorban a propaganda és agitációs munkában tapasztalható javulás. Megnövekedett a pártban a fiatal mezőgaz­dasági dolgozók száma, ami természetesnek tű­nik, viszont látnunk kell azt a fáradságos mun­kát, amely a tény mögött áll. Elsősorban a párt- oktatás színvonalára gondolák. Rendkívül fontos a jövőben is az előadók megválasztása, a ve­lük szemben támasztott igényesség. A kongresszusi beszámolóból idézett számok, s az a tény, hogy a felvett tagjelöltek 62 százalé­ka munkás, rendkívül értékes eredmény. A si­ker elsősorban aniírfk köszönhető, hogy a párt­alapszervezetek tervszerű káderpolitikát foly­tatnak. Egyesek kételkednek, amikor arról beszélünk, hogy egy alapszervezet a tervek szerint évente ennyi és ennyi jelöltet vesz fel. Nem formális megoldás-e ez, nem megy-e a minőség rovására— kérdezik. A mai pártoktatási rendszer ismereté­ben kimondhatjuk: nem. Például a Košicei (Kas­sai) Városi Építővállalatnál már az ipnritanuló- iníézetben kiválogatják a legtehetségesebb fia­talokat, s tapasztalt kommunista előadók kiscso­portos foglalkozások keretében ismertetik meg őket a tudományos világnézet, a marxizmus— leninizmus alapjaival. Ugyanezt az elvet követik a vágsellyei Duslóban, vagy a bratislavai Slov- naftban is. Ez utóbbiban a kiválasztott Tatotok­kal szemben még nagyobbak a követelmények: az oktatásban résztvevőknek csak nz egyhar- madát, a legrátermettebbeket javasolják a párt­ba. Az említett példák szemléltetik, miként lehet a mennyiségi növekedéssel megfelelő arányban javítani a minőséget is, annak ellenére, hogy nehéz és felelősségteljes munkáról van szó, melynek eredményét sem tonnákban, sem szá­zalékokban nem lehet kimutatni. Természetesen nem megy mindenütt olyan jól, mint a fent em­lített vállalatoknál. Időre és lelkiisinaraíes mun­kára van szükség ahhoz, hogy a jó példa hol­napra mindenütt általános gyakorlattá váljon. A párttagjelöltek felkészítésekor nem szabad megfeledkezni az ifjúsági szervezetről, melynek fő küldetését a már sokszor elhangzott mondat­ban kell látnunk: a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség pártunk előcsapatát képezi. Kereteiben a fiatalok kellő irányítás mellett a politikai alap- ismeretek elsajátításával beletanulnak a szerve­ző munkába, hozzászoknak a fegyelemhez. E tulajdonságok elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egy ifjú kommunista mindenütt helytálljon. MALINAK ISTVÁN Nagy napok tanúfa A kommunista bíró £ A felejthetetlen élmény A tornóci Poszpis József, a munkásmozgalom ismert veteránja, a párt alapító tagja, egykori sztrájkok bá­tor szervezője már lassan nyolcvanéves lesz, de még ma is bekapcsolódik a köz érdekeiért folyó munkába. Tornócon Poszpis elvtárs látja el a több mint 70 tagú falusi pártszervezet elnöki tisztségét. Tagja a Nemzeti Front galántai járási bizott­ságának, a CSEMADOK Központi Bizottságának. Az utóbbinak megalakulása óta, vagyis 1949-től. A CSEMA­DOK járási bizottságának örökös tagja. Mindenütt ott van, ahol valamit tenni le­het, ahol határozott kiállá­sára és gazdag tapasztala­taira szükség van. Tapasztalatait olykor ke­mény harcokban szerezte, hiszen a dolgozók érdekei­nek képviselete régen nagy küzdelemmel, veszéllyeyárt A régi időkre Poszpis eh' társ így emlékezik: Húszéves voltam, amikor 1919-ben a falunkban meg alakult a szociáldemokrata párt helyi szervezete. Ak kor a helyi uradalomban afatómunkásként dolgoztam s a szakszervezet bizalmija lettem. Megismerkedtem Nagy Gyula elvtárssal, aki a szakszervezeti központ képviseletében járt lent. hogy szóljon a dolgozók ügyében. Miután Nagy Gyu­la hazajött Ľubochňáról, Tor­nócon Is megalakult a kom muiiista párt helyi szerve zete. Méghozzá több mint 200 taggal. A helyi szociál­demokraták 80 százaléka át­lépett a kommunista párt^ ha. Az alakuló gyűlést a vendéglő tanácstermében tartottuk. A földmunkások hívták össze a szociálde­mokratákat. Nagy elvtárs beszámolójában a Szovjet­unió példáját hozta fel, s rámutatott, mi vár ránk, ha a munkásosztály forradalmi úton átveszi a hatalmat. Az alakuló gyűlésen jelen volt Alföldi elvlárs is a szak- szervezeti mozgalomból. Huszonegytől huszonötig minden évben sztrájkot szerveztünk. Huszonöt után már minden sztrájkot és egyéb megmozdulást a párt irányított. Aztán arról beszélt Posz­pis elvtárs, milyen nehéz sorsa volt, amikor alkalmi munkásként dolgozott Žili- nán, Myjaván, ahol éppen munkája akadt. Gyalog jár­ta az utat többi alkalmi munkás társával együtt. A keresetre nagy szüksége volt: saját magán kfvül fe­lesége és két gyereke eltar­tásáról is gondoskodnia kel­lett. A régi időkre emlékezve felidézi egy Bratislavában 1928-ban megtartott kerüle­ti pártkonferencia emlékét: — Ezen a konferencián Gottwald elvtárs is jelen volt — mondta. — A két­napos tanácskozáson én voltam a munkaelnök. So­sem felejtem el, hogy a rendőrség naponta kétszer­háromszor bejött, hogy je lenlétével megfélemlítsen bennünket. Legnagyobb élményei közt azt a tüntetést tartja szá mon, melyet 1S38. szeptem bér 4-én Tornócon tartottak a köztársaság védelmére. — Én akkor kommunista bíró voltam a faluban, összeácsol tunk egy 50X20 m-es szabad téri színpadot. A tünteté­sen mintegy 18—20 000 em bér vett részt. Vlado Cle mentis szlovák, Major Ist ván pedig magyar nyelvű beszédet mondott. Csehül Mikulíček szenátor, néme tül Kreibich Károly szená tor. ezenkívül magyar nyel ven mondott beszédet, a haladó értelmiséghez Lő rinch Gyula festőművész Ján Poniöan költő nndip szlovákul- s/ i" '1' Poszpis József (A szerző felvétele) Sugárzó tekintettel beszél a már történelmi tényként ismert eseményekről, de hirtelen elkomolyodik: — A tüntetés után nagy hajsza kezdődött, összeszed­tek bennünket. Engem fél évig őriztek. Ahol két em­ber beszélt, én harmadik­ként nem állhattam meg. A kakastollasok mindent átkutattak a lakásomban. Még a párnákból a tollat is kiszórták. Aztán ismét megvillan a szeme. — Az elvtársak azonban segítettek — emlékezik. — A vörössegély ruhát küldött a gyerekeknek is. Sokat, nagyon sokat küz­dött, mégis azt vallja, hogy ha újra kezdhetné az életét, ismét azt az utat választa­ná, amelyen eddig is ha­ladt. — Ugyanazt tenném, amit eddig, csak még jobban — mondja szerényen. — Mi az, amit a mai fia­taloknak a leginkább el szeretne mondani? — kér­dem. Elgondolkodik, majd e'fct mondja: — Hogy nem volt mindig így, mint ma van. S hogy mindazt, amit elértünk, úgy őrizzék, mint a szemük fé­nyét. FÜLÖP IMRE OROS ADAPTER AZ SZK - 4 ES KOMBÁJNON A Zemianska Olčai / Nemesócsai) Egységes Földművesszövet ke­zeiben SZK—4-es kombájnra szerelt Oros adapterrel gyűjtötték be a silókukoricát, aminek kétszeres a jelentősége. Hasznosít­ják a gabonabetakarításra már alkalmatlan kombájnokat és az őszi csúcsmunkák idején kevesebb vontatóra van szükségük. [Foto: Egri F.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom