Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-19 / 249. szám, kedd
ÉNEKES ÉS PEDAGÓGUS ŠTEFAN HOZA 70 ÉVES Alkotó- és előadóművészeink közül sokan szentelték munkásságuk egészét, vagy nagy részét a szlovák operaművészetnek. A Szlovák Nemzeti Színház történetének utolsó ötven esztendeje szorosan összefonódott Štefan Hoza érdemes művész nevével, akinek sokoldalú tevékenysége a szlovák kultúra több ágára is kiterled. A szepességi származású művész először diákévei, később tanítói működése alatt került kapcsolatba az amatőr színjátszással és énekléssel. Kezdetben színészként, rendezőként és karnagyként vett részt az előadásokon. Feltűnő énektehetsé- gét azonban hamarosan szélesebb körökben is megismerték, s így a bratislavai Zenei és Drámai Akadémiára került J. Egem professzor tanítványaként. Képességeit az énekművészet őshazájában. Olaszországban fejlesztette tovább, ahol megismerkedett az olasz hangzásszépség eszményével. Innen Bécsbe került. A külföldi tanulmányútjairúl visszatért énekes csakhamar népszerű lett mind vörosunk- ban, min pedig az egész országban. Emlékezetesek maradnak különböző opera és operettszerepei, melyekben nemcsak mint énekes nyújtott kiváló teljesítményt, hanem felvillantotta színészi tehetségét is. Repertoárjában több mint 70 opera-tenorszerep és 25 klasszikus operettszerep található. Átütő sikerű alakításokat nyújtott az operairodalom legismertebb műveiben több európai hírű énekes oldalán. Gyakran szerepelt hangverseny- és népdal énekesi minőségben is. Ha Hoza professzor érdemeiről és munkásságáról teljes képet akarunk alkotni, szót kell ejtenünk arról az értékes és elismerésre méltó tulajdonságáról, hogy tudását és tehetségét mindig nemes ügy szolgálatába állította. Mint operaszínházunk szólistája és dramaturgja azon fáradozott, hogy az operamüvé- szet eljusson a nép legszélesebb rétegeihez. Ennok nagy akadályát látta abban, hogy a felszabadulás előtt Bratislavában előadott operák szövegkönyvét nem ültették át szlovák nyelvre. Ezért úttörő bátorsággal. lázasan kezdett hozzá az operaszövegck fordításához. A legtöbb idegen eredetű opera máig az ő fordításában kerül előadásra. Irodalmi tevékenysége is sokrétű. Ö írta a szlovák operairodalom első két kiemelkedő alkotásának — Eugen Suchoii Az örvény és fán Cikker luro Jánošík című operájának — a szövegkönyvét. Számos cikk, kritika és megemlékezés szerzője. Könyvei felölelik a szlovák és a bratislavai szín- és operaművészet történetének nagy részét. A zene alkotói, Az opera története Szlovákiában, Egy este az operában című művei mindenkinek élménytadő olvasmányt jelentenek. írói munkásságának érdekes fejezetét alkotják a gyermekek számára írt művei. Szót kell ejtenünk film- és rádiószerepléseiről is. Pályájának csúcsán az Éneklő föld, A szívek zenéje és a Lengyel vér című filmekben szerepelt. 192R- ban állt először a rádió mikrofonja elé, s ettől kezdve számtalanszor hallhattuk hangját vagv értékes előadásait az éter hullámain. Hoza professzor még ma is folytatja színháztörténeti kutatásait, dokumentumokat gyÉjjt. Emellett a Bratislava! KonSip- vatórium énekszakán szólóéneket tanít és operaszínészetet ad elő. Tanítványai az.ország különböző zenei színpadain hasznosítják a nála szerzett énekesi és színészt tapasztala tokát. Stefan Hoza művészeinknek ahhoz a nemzedékéhez tartozik, akik töretlen lelkesedéssel és fáradhatatlan munkával alapozták meg az opera és színházművészet ma már természetesnek tűnő. elengedhetetlen feltételeit. A szlovák kultúra e sokoldalú személyisége most tölti be 70. életévét Ezt a jelentős évfordulót alkotóereje teljében ünnepli. A jubiláló művésznek születésnapja alkalmából jó erőt, további alkotói és pedagógiai sikereket kívánunk. SCHLOSSER KLÁRA A maffia történetek igen előkelő helyet foglalnak el az utóbbi évek olasz filmművészetében. Nemegy alkotó igényesen, kellő hozzáértéssel, a társadalmi-politikai összefüggések ismeretében próbál betekintést adni a maffia bonyolult gépezetébe. Persze, e témakörben szinte tucatszámra készülnek az olcsó produkciók is, melyek a társadalomkritikai filmeknek csak gyönge utánzatai; alkotóik a maffia történetekben csak az erőszakot, a brutalitást látják, mellőzik a politikai vonatkozások feltárását. Ez utóbbi csoportba sorolható Pasquale Festa Campanile filmje is. A nápolyi srác tulajdonképpen jelen (éktelen és kevésbé eredeti történetet beszél el egy srácról, aki Amerikába érkezve számos kalandot él át. A film helyenként szórakoztató ugyan, egészét tekintve viszont kevésbé az. Az alkotók elsősorbna a címszerepet alakító Adriano CeUntano, az ismert énekes népszerűségét akarták kihasználni, próbálkozásuk azonban nemigen járt sikerrel. Míg Celentano évekkel ezelőtt a Serafino című Pietro Gcrmi-fílmben színészi képességeit is felvillantotta, addig a most bemutatott vígjátékban nyújtott teljesítménye alapján arra következtethetünk, hogy egy főszerep túl kemény dió az énekes számára, legyen bár a fUm mégoly Igénytelen is.-'.un-* Bratisluvában a múlt hét végén mutatták be Štefan Uher legújabb filmjét, Ha lenne egy nőm címmel. A felvételen Dušan Tarageľ (jobbra), a főszereplő A SZERELEM ÉS A REMÉNYKEDÉS IDEJE (cseh) Nemes ügy szolgálatában A csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok fontos állomása Stanislav Sírnád neve elsősorban a Bátyámnak klassz öcs- cse van című vígjáték révén vált ismertté. A rendező most nemcsak ú| filmmel, hanem új oldalról is bemutatkozik, hiszen A szerelem és a reménykedés idején című alkotása regény- adaptáció, Antonín Zápotocký volt azoknak a nőknek, akik a szívükön viselték a munkásság ügyét. Az alkotók azonban ügyeltek arra, hogy alakját ne idealizálják, s ne magasztasul- jon plakáthőssé vagy ne váljon leegyszerűsített, sematikus figurává. Életvidám, küzdőtké- pes teremtés. ontir!-’musa töJelenet a cseh filmből; a képen Éva Trejtnarová és Vlastimil Brodsky művének a filmváltozata. A regény, illetve a belőle készült film cselekménye a 19. században játszódik. Hőse Tereza (Antonín Zápotockýnak a nagyanyja; az ő naplójegyzetei alapján írta Zápotocký a regényt), aki 19 éves korában elszegődött szolgálónak egy kastélyba. A leánynak túl fiatalon kellett elviselnie az élet megpróbáltatásait, talán azért is acélosodott oly töretlen és erős akaratú asszonnyá. Eleinte csak ösztönösen megérezte hol a helye, hogyan kerülhet kapcsolatba a kisemmizettekkel, később azonban fokozatosan öntudatra ébredt, s felismerte, milyen utat kell választania. Az alkotás az asszony sorsán. élettörténetén keresztül tárja a nézők elé a cseh munkásmozgalom éledését és kibontakozását. Pozitívuma, hogy a munkásmozgalom történetének e jelentős szakaszát egy asszony életének elbeszélésével hozza életközeibe s ezáltal a mű elevenebbé és vonzóbbá vált. Tereza asszony egyike retlen, hatalmas beksú erő sugárzik belőle, de nem mentes a hibáktól sem. Bonyolult utat kellett megtennie, míg tudatára ébredt annak, hová tartozik, merre vezet a fejlődés útja. Stanislav Strnad a regényt mértéktartóan, az irodalmi alapanyag szellemének megfelelő realista stílusban ültette át filmre. Kerülte az öncélú hatáskeltést. Érdeme, hogy a cselekményt bonyolítva hiteles történelmi hátteret razjolt. Szolid munkát végzett nemcsak a rendező, hanem Favei Tordn, a forgatókönyv írója is. A lmtaf- mas regényt sikerült másfél órányi műsoridőbe sűrítenie. A film főszerepét Éva Trejtnarová játssza. Az alakítás igényes feladat elé állította a színésznőt, hiszen Terezát 19 éves korától egészen 42 éves koráig kellett életre keltenie. így tehát nemcsak külsőleg kellett azonosulnia a szereppel, hanem érzékeltetni kellett azt a fejlődést is, melyen az asszony átment. S Éva Trejtnarová a felelősségteljes szerepben jelesre vizsgázott. ték a fényképeket, maketteket, berendezéseket. Apró, talán jelentéktelennek tűnő pillanatok, de korántsem azok. Jól Illusztrálják ugyanis a rendezvény légkörét, fogadtatását. A nyolc nap mérlege rendkívül pozitív. Illetékes magyarországi szakemberek szerint Is ezek voltak a legsokrétűbb, legtartalmasabb és legvonzóbb csehszlovák napok Magyarországon. A nyolc nap kultúránk ünnepnapja volt, szocialista kultúránk méltó szemléje. A két ország kulturális minisztériumainak illetékesei munkával töltötték ezeket az ünnepnapokat. Dr. Milan Klusáknak, kormányküldöttségünk vezetőjének tájékoztatása szerint elsősorban arról tárgyaltak, miképpen lehetne tovább mélyíteni, a mai társadalmi igényeknek megfelelővé alakítani a' csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatokat. Az illetékesek megegyeztek abban, liogy javítani kell a kölcsönös tájékoztatást. A jövőben ne fordulhasson elő, hogy egy egy értékes új alkotásról a szomszéd országokban hónapokig nem tudnak semmit, vagy csak keveset. Szorosabbá teszik a kultúra elméleti kérdéseivel foglalkozó intézmények együttműködését is. Ugyancsak közösen igyekszünk megoldani a népművelés, a megfelelő szórakozás, a szabad idő ésszerű kihasználásának szakaszán felmerülő problémákat. A megbeszélések során sokan hangsúlyozták, hogy a kulturális együttműködés hagyományos formái néha már nem elegendőek. Oj utakat, új formákat kell találni, amelyek megfelelnek a korszerű igényeknek. A közeljövőben már e felismerésnek, igénynek megfelelően bővülnek a csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok. A Magyarországon megrendezett csehszlovák kulturális napok tehát nemcsak eseményekben, hanem eredményekben is gazdagok voltak. A baráti Magyarország dolgozói még jobban megismerték szocialista kultúránkat. Az illetékes szakemberek pedig megszabták azt az utat, amelyen a kulturális kapcsolataink elmélyítése érdekében tovább haladunk. Nem közhely tehát, amikor megállapítjuk, hogy ez a rendezvénysorozat a népeink közötti barátság további elmélyítését, egymás életének, kultúrájának még jobb megismerését szolgálta. SZILVÁSSY JÓZSEF Nyolc napon át tartottak Magyarországon a iwehszlovák kulturális napok és a kiküldött krónikás végig nem tudott ki- kerülní a bőség zavarából. Gyakran megtörtén* ugyanis, hogy egy időben több érdekes színházi előadásra, filmbemutatóra és képzőművészeti kiállításra került sor. A csehszlovák kulturális napok méreteire jellemző, hogy a hivatalos műsoron kívül sok más, az eseményhoz szorosan kapcsolódó rendezvényre is sár került. Veszprémben például neves prágai és bratislavai zenetudósok részvételével szimpóziumot tartottak a mai cseh és szlovák zenéről. Az Állami Déryné Színház pedig Karácsodon szü- zadszor mutatta be Smetana halhatatlan remekművét. Az eladott menyasszonyt. Igv sorolhatnám tovább a példákat. Ahova eljutottam, mindenhol jóleső érzéssel tapasztaltam: nemcsak a szakemberek, hanem más nézők is őszintén érdeklődtek életünk, kultúránk iránt. Mindenhol azt éreztem, rogy szeretnének még többet megtudni barátaikról, szomszédaikról. Ott lüktettek azok a szép gondolatok, amelyet Mar- czali László, a Magyar Népköz- társaság kulturális miniszterhelyettese fogalmazott meg a megnyitón: „Népeink haladó hagyományai, a kortársi szp- ciaiista művészet értékes alkotásai kölcsönösen alakítják, fejlesztik kultúránkat. Amit magunkról egymásnak a művészet nyelvén elmondunk, az nemcsak életünk jobb megértését, hanem gazdagodását, teljesebbé válását is szolgálja.“ Sok felemelő pillanat, felejthetetlen élményt nyújtó jelenet tanúja voltam. Ritkán hallható például olyan vastaps, ami az Állami Operában csattant föl A 7 eladott menyasszony a Ruszalka és a Kát/a Kabanova előadása után. Még most is belém markol az a döbbent csend, amely a Radnóti Irodalmi Színpadon Laco Novomeský Cívódás egy madárral, amely kiszámolja az életet című versét fogadta. Költőre, forradalmárra emlékeztünk, aki a csehszlovák —magyar barátság elmélyítéséért is sokat tett. Békéscsabán a Pávaszonatína előadása után a kiváló teljesítményt nyújtó Gustáv Valachot egyszerűen nem akarták leengedni a színpadról, s ki tudja hány néző fejében motoszkált az, amit a mellettem ülő ki 19 mondott: lám, nemcsak a „messzi“ Párizsban, Londonban vannak nagy szinászegyénisé- gek, hanem Bratislavában, Prágában. Varsóban, Belgrádban is... Szombathelyen pótszékről néztem meg Štefan Uher filmjének bemutatóját: nemcsak a délutánira, hanem a következő, esti előadásra is minden jegy elkelt. Mi tagadás, jobban éreztem magam a pót- széken, mint mondjuk valamelyik páholyban. Budapesten, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban már az első napokban több százan nézték meg A prágai lakások ma és holnap című kiállítást. Figyeltem a látogatókat: nem akadt olyan, aki csak „végigfutott“ volna a termen. Mindannyian érdeklődéssel saerolélM. Cihelniková és J. Hlaus a Kalja Kabanova egyik jelenetében. (Csengery Adrienne felvétele) ÚJ fIL MEK A NÁPOLYI SRÁC (olasz)
