Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-11 / 217. szám, szombat

A vállalat és a dolgozók érdekei i ■■ ■■ v-"** közösek A PÄRT MUNKÄJÄT A GAZDASÁGI EREDMÉNYEK TÜKRÖZIK A vegyipari termékek — ruházatunktól kezdve egészen a padlóburkolatig — a különböző célokra használt műanyagok, műtrtyyák, festékek, bányarobbantó-anyagok stb. formájában mindennapi életünk nélkülözhetetlen tartozékaiként egyre in­kább teret hódítanak a népgazdaság valamennyi ágában. Ért­hető tehát, hogy az e termékek iránti rendkívüli hazai és kül­földi kereslet kielégítése a vegyipar állandó, rendszeres fej­lesztését teszi szükségessé. Az eredményeket — az öntudatos munkások, mesterek, technikusok jóvoltából — a problémák ellenére is büszkék lehetünk. Erről a Győzelmes Február Ér­demrenddel és a Munkaérdemrenddel kitüntetett semtíni Synt- hesia vegyiművekben tett látogatásom alkalmával is meggyő­ződhettem. 1970 IX. 11. Forradalmi múlt - harcos jelen Az öt üzem társulásából meg­született vállalat gazdag forra­dalmi hagyományai a burzsoá köztársaság idejébe nyúlnak vissza, azokba az évekbe, ame­lyekben Semtín a munkásmoz­galom és a kapitalista kizsák­mányolás elleni harcok egyik jelentős központja volt. Az itte­ni dolgozók a fasiszta megszál­lás idején is beváltották a hoz­zájuk fűzött reményeket. Sokan életükkel fizettek a jogbitorlók elleni céltudatos, elszánt küz­delemben való részvételükért, amely a szovjet partizáncsopor­toknak nyújtott áldozatkész se­gítségben is kifejezésre jutott. Sok minden történt azóta. Ha­zánk felszabadítása, az államo­sítás, majd dolgozó népünk feb­ruári győzelme új, boldogabb élet kezdetét jelentette népe­ink, tehát a Synthesia dolgozói számára is. A vállalat üzemei­nek korszerűsítése és a terme­lés kibővítése jóvoltából ma már 1500 fajtánál is több vegy­ipari terméket állítanak elő, amelyeknek nagy részét a vi­lág 80 országába szállítják. — Míg 1945-ben alig néhány tízmillió korona értékű árut termeltünk, ma gyártmányaink értéke az évi 3 milliárd koro­nát is meghaladja — utal egyre igényesebb feladataikra Josef Míšech, az üzemi pártbizottság elnökhelyettese. Ezeket aligha teljesíthetnénk a kötelezettség­vállalások és a szocialista mun­kaverseny nélkül. A XV. pártkongresszus tiszte­letére vállalt kötelezettségeik­nek köszönhették azt is, hogy a bruttótermelési tervet az idei első félév végéig mintegy 18 millió koronával, az áruterme­lési tervet pedig 10 millió ko­ronával teljesítették túl, ami a félévi terv 51,6 százalékos tel­jesítését jelenti. Június végéig tehát 110 millió korona értékű áruval termeltek többet, mint a múlt év ugyanezen időszaká­ban. A feladatok teljesítéséből a munkaerőhiány miatt — az előirányzottnál kb. 200 dolgo­zóval kevesebb veszi ki részét. Ennek ellenére a túlórákat mintegy 20 százalékkal sikerült csökkenteniük. Mivel magyarázható ez a fi­gyelemre méltó eredmény? Vendéglátóm elmosolyodik: — A kedvező munkafeltételek ma­radéktalan biztosításával. Ez volt a feltétele annak, hogy az idei első félévben — a múlt évi helyzethez viszonyítva — 7,5 százalékkal fokozódott a munkatermelékenység. — De ezzel sem lehetünk elégedettek — mondja Míšech elvtárs, mert a jövő évi termelés 6 száza­lékkal emelkedik és a legna­gyobb figyelmet a minőségi mu­tatók igénylik, miközben csak az önköltség 1,1 százalékos csökkentésével kb. 20 millió koronát kell megtakarítaniuk. Eredményes ideológiai munka Hogyan csináljuk? Az elnök- helyettes elmondja, hogy a pártbizottság a lépten-nyomon felmerülő termelési problémák megoldásából is derekasan ki­veszi a részét. A kommunisták beszélgetéseinek célja az egyes munkahelyeken — a Mladá Bo- leslav-i felhívás alapján min­denekelőtt a tartalékok feltárá­sával — az, hogy az áruterme­lési tervet a 3. negyedév vé­géig legalább 75 százalékra teljesítsék. Azt a részleget, amelyben üzemzavar miatt jú­lius óta szünetelt a munka — nem minden nehézség nélkül —, augusztus 16-án sikerült is­mét üzembe helyezni. A párt­bizottság meggyőzte a dolgozó­kat, hogy az év végéig pótol­ják ezt a termelést érzékenyen érintő kiesést. — Felelősségteljes munkánk­ban, a dolgozók ideológiai ne­velésében nagy segítségünkre van a politikai nevelés kabi­netje, amelyet — noha a ka­binet a járási pártbizottság szerve — a saját kádereinkkel irányítunk — mondja Míšech elvtárs. Az ott folyó lelkiisme­retes munkát tükrözik a párt- oktatásban elért eredmények. A dolgozók nagy része — az alap- ísmereteket terjesztő tankörö­kön kívül — az esti iskolába és a marxizmus—leninizmus es­ti egyetemének az idén ősszel megnyíló további, 3. évfolyamá­ra iratkozott be. Ez utóbbi hall­gatói főleg munkások, akik egy­ben a párt funkcionáriusai is. Igaz ugyan, hogy az első évben harmincan voltak, az igényes tananyag miatt azonban szá­muk az idén 25-re zsugorodott. A lemaradt öt elvtárs tehát az esti iskolában folytatja majd tanulmányait. A műszaki-gazda­sági dolgozók a járási politi­kai nevelés házában, a legjob­bak pedig a kerületi politikai pártiskolának 3, illetve 6 hó­napos internátusái tanfolyamain gyarapítják ideológiai ismere­teiket. Bebizonyosodott, hogy a dol­gozók rendszeres művelődése, műveltségük állandó fokozása a lelkiismeretes munka egyik leg­főbb feltétele, ami nélkül a párt politikáját sem lennének képesek megvédeni. Ezért for­dít a Synthesia pártbizottsága olv nagy gondot a párttagok, s a pártonkívüliek politikai okta­tására és a fiatalok nevelésére is. Ugyanakkor különleges fi­gyelmet szentel a tagjelöltek­nek. Ennek a fáradozásának köszönhető, hogy a tagság szá­ma, feltéve, hogy semmi sem jön közbe, az idén 123 ifjú munkással és 12 technikussal gyarapodik. Mégpedig nem akármilyenekkel. Hiszen ök is a vállalat 4000 tagot számláló 230 szocialista munkabrigádjá­nak egyikében dolgoznak, me­lyek közül 170 már elnyerte a címet. A szocialista munkaverseny Vendéglátóm a dolgozók kez­deményezéséről beszél, amit kü­lönösen a CSKP XV. kongresz- szusát megelőző időszakban vál­lalt kötelezettségeik tükröztek. Pl. a Dana Zárubová munkacso­portjában dolgozó 19 fiatal technikus — valamennyien az ifjúsági szövetség üzemi szerve­zetének tagjai — a Fényszóró mozgalom keretében foganato­sított intézkedéseikkel néhány százezer koronát takarítottak meg üzemüknek. Kollektívájuk a Berta Králová vezette minő­ségellenőrzők és a Václav Hru­beš vezette mázsálók brigádjá­val áll versenyben. Eltekintve attól, hogy mindhárom munka- csoport a politikai nevel?- és kulturális tevékenységből is ki­veszi részét, a munkatermelé­kenység növelésére és az új, haladó munkamódszerek ter­jesztésére törekszik. A rnázsá- lók pl. a mennyiség ellenőrzé­sével kapcsolatban az elmúlt két év során tíz újítási javasla­tot nyújtottak be és valósítot­tak meg. A minőséget ellenőrző csoport is kitesz magáért. Havi tervét rendszeresen 110—120 százalékra teljesíti. Megtakarí­tásai az elmúlt két évben meg­haladták a 190 000 koronát, de a mérőkészülékeket karbantar­tó brigád új munkamódszere is megérdemli, hogy felfigyeljünk rá. A kollektíva tagjai — vál­lalva a felelősséget munkájuk minőségéért — a megjavított készülékeken a nevükön kívül a javítás nemét és idejét is fel­tüntetik. Ha tehát a készülék idő előtt elromlik, a karbantar­tó köteles azt ingyen megjaví­tani. Az ötlet bevált, s ezért valamennyi karbantartó-műhely­ben meghonosították már ezt a kitűzött munkamódszert, amelyet a pártbizottság a vál­lalati vezetőkkel együtt a ter­melőrészlegekben is igyekszik fokozatosan bevezetni. Felkészültek a választásokra — A választások sem érnek készületlenül bennünket — utal vendéglátóm a Synthesia már működő négy agitációs központ­jára, amelyekben a dolgozók az előadásokon kívül kérdéseikre is pontos választ kapnak. A legutóbbi pártgyülésen az elv­társak a népgazdaság továbbfej­lesztése és az életszínvonal emelése terén elért eredmé­nyekre, a dolgozók szociális biztonságának megszilárdulásá­ra is rámutattak, majd a szo­cialista társadalom továbbépí­tése programjáról beszéltek, amely mindenki számára érthe­tő, konkrét és vonzó. — E reá­lis program alapján magyaráz­zuk meg a dolgozóknak igé­nyeinket, amelyeknek teljesíté­séből kivétel nélkül mindenki kiveszi a részét — állapítja meg Míšech elvtárs. A pártbizottság figyelme a szakszervezetek funkcionáriu­sainak a megválasztására és az FSZM idén decemberben lezaj­ló konferenciájának az előké­születeire is kiterjed. Arra tö­rekszik, hogy azok, akik be­váltották a hozzájuk fűzött re­ményeket, megtartsák tisztsé­güket, azok helyébe pedig, akik nem váltak be, széles körű po­litikai ismereteket szerzett, és a gazdasági feladatok teljesíté­sét is a szívükön viselő elvtár­sakat választanak majd. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Synthesia pártbizottsá­ga a szakszervezettel és a fele­lős gazdasági vezetőkkel együtt — a szocialista kapcsolatok megteremtésével — a dolgozók elégedettségére törekszik. És hogy fáradozása nem hiábavaló, azt a vállalat gazdasági ered­ményein kívül a dolgozók lel­kes munkája és politikai elkö­telezettsége is bizonyítja. KARDOS MÁRTA „A XX. század embere“ címmel fényképkiállítás nyílt a Košicei Mfiszaki Múzeum­ban. Több mint száz olyan fény­képet és színes diafilinet állítot­tak ki, amelye­ket a Technický magazín folyóirat olvasói fénykép­pályázata anya­gából válogatott ki a zsűri. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) A kofcicei Ipari (Építésügyi Kutatóintézetben Üzembe helyezték az NDK-ban gyártott új EC 1040-es típusú számítógépet. Felvé­telünkön Andrej Kecer ellenőrzi a számítógép képernyőjén meg­jelenő adatokat. (Felvétel A. Haščák — ČSTK) „Lerendezzük'7 az ügyeket? A szókincsbeli nyelvi újítások többnyire valódi társa­dalmi szükségletet szolgálnak: új, eddig nem ismert dol­gokat, fogalmakat, jelenségeket neveznek meg; máskor az árnyaltabb kifejezés, a külső vagy belső valóság pon- tosubb tükrözésének igénye hívja életre őket. Minden új jelenséget aszerint kell elbírálnunk, hogy valóban hordoz-e valami kívánatos többletet, gazdagítja-e a nyelvet, vagy éppen kárára van. Így kell szemügyre vennünk az utóbbi években egyre szélesebb körben használatos lerendez szót is. Az igekötők nélkülözhetetlen elemei nyelvünknek, a nyel­vi gazdaságosság mutatkozik meg bennük. Igen bonyolult gondolatokat tudunk kifejezni a le igekötő segítségével is (hasonlítsuk csak össze az igekötő nélküli alakokkal!). Például: valaki valakit leszavaz, lepontoz, lenéz, leke- nyerez, lebilincsel, lefegyverez, lefokoz, lefülel; valaki leköszön a tisztségéről. A le jelentései közül a következők a legfontosabbak: 1. Valamilyen felsőbb helyről valami­lyen alsóbb helyre való irányulást fejez ki mind valóságos, mind átvitt értelemben: lead, lemegy, lejár, lehelyez, le­hajol. 2. Befejezetté teszi annak az igének a cselekvését, amelyhez kapcsolódik: arat-learat, csillapít-lecsillapít, for- dít-lefordít, szállít-leszállít, vizsgázik-levizsgázik. 3. Ki­csinylést, megvetést fejez ki: minősít-leminősít, mosolyog- lemosolyog, sajnál-lesajnál, szerepel-leszerepei, tegez-lete- gez; máskor csupán erősíti, fokozza az ige ilyen jelentését: lealáz, lealjasít, lehülyéz, leócsáról, leszid. 4. Visszájára is fordíthatja az ige jelentését: becsül-lebecsül, értékel-le- ériékel, leplez-leleplez. A rendez igéhez csak újabban kapcsolódik a le igekötő, igaz, hogy jobbára csak a beszélt nyelvben. Igényes írás­beli munkákba még nem hatolt be. Hagyományosan csupán az át, a be, az el, a meg és az össze igekötő járulhat hoz­zá (a lakást berendezzük, majd átrendezzük, a könyveket a polcon elrendezzük, az ünnepséget megrendezzük, cé­duláinkat valamilyen ésszerű elv szerint összerendezzük). A lerendez létrejöttében és térhódításában két tényező is szerepet kaphatott: egyfelől a befejezettség jelölésének igénye, másfelől — akarva-akaratlan — annak hangsúlyo­zása, hogy az intézkedés felülről lefelé irányul. Jobbára ugyanis irányító és irányított szervek, testületek, intéz­mények kapcsolatában divatozik a lerendez. — Szüksé- ges-e a rendez igén igekötővel jelölni a befejezettséget? A rendez — az Értelmező Szótár szerint — önmagában is ezt jelenti: „elintézetlen kérdéseket megnyugtatóan megold, a kívánatos állapotot megvalósítja“. József Attila is ilyen értelemben használta: „s rendezni végre közös dolgainkul, ez a mi munkánk: és netm is kevés“ (A Duná­nál). De jelölhetjük a befejezettséget a nyelvszokásnak jobban megfelelő el igekötővel is, hiszen az elrendez-nek egyik jelentését így adja meg értelmező szótárunk: „El­lentétet, vitás ügyet, viszályt elsimít, kiegyenlít; békítés- sel megszüntet“. Mind a rendez, mind az elrendez elő! kezdi elszívni a levegőt a lerendez. Nézzük meg a kérdést más oldalról is! A nyelv a gon­dolatok megformálásának, az emberek közötti gondola" cserének az eszköze. A beszélőt az a szándék vezeti, hogy beszédbeli partnere pontosan megértse, sőt hogy elfogad­tassa vele gondolatait, álláspontját. A pontos megértés azonban nemcsak fogalmi megértést jelent, hanem ennél sokkal többet. Ha a beszéd során csupán fogalmi tartal­makat akarnánk közölni, akkor szókincsünk jelentős ré­szét fölöslegesnek ítélhetnénk. A szavaknak fogalmi tar­talmukon kívül van az egyén akaratától függetlenül létező és érvényesülő hangulatuk, stilisztikai értékük, s ez el­választhatatlan része a szó jelentésének. A szókincsben elfoglalt helyüket más szavakhoz való kapcsolataik ha­tározzák meg, és magukon hordozzák annak a nyelvi rétegnek a jegyeit, amelyben honosak (például: irodalmi nyelvi vagy zsargon elemek). Egy-egy szó lehet színes, eleven, kifejező, közvetlen, egyszerű, természetes, tárgyi­lagosan szabatos, de lehet nagyképű, nyegle, fontoskodó, hivataloskodó, bizalmaskodó, íztelen, tudálékos, okoskodó, finomkodó, papirosízű is. Mindezek fényében még kedvezőtlenebb a lerendez-ről kialakuló kép. Zsargonszerű, fontoskodó, hivataloskodó kifejezés. Aligha képzelhető el például, hogy valaki el- hldegült baráti kapcsolatokat vagy éppen szerelmesek közötti viszályt akarna lerendezni. Próbáljunk most már választ adni arra, hogy a lerendez hordoz-e valamiféle többletet a rendez-hez és az elrendez- hez képest. Kétségtelenül hordoz többletet, csak éppen egyáltalán nem kívánatosat (a többlet nem azonos az ér­tékesebbel). A többlet zsargonszerűségében, a fölülről le­felé való irány hangsúlyozásában és egy kissé pöffeszkedő, szerénytelen jellegében van: Aki ezt és így akarja kife­jezni, ám használja a lerendez-tl A lelke rajta! G. VARGA GYÖRGYI

Next

/
Oldalképek
Tartalom