Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-09 / 215. szám, csütörtök

Csehszlovák hazafi, népe igaz Ka, kommunista és internacionalista volt

(Folytatás ax 1. oldalról)

amelyek körülveszik az embert, de főleg azokról a fontos társadalmi problémákról, amelyekkel népének és az egész emberiségnek jobb életéért vívott kíi7delemben szembetalálta magit Az utolsó búcsú perce nehéz ezért nehéz kifejezni mindazt, amit Ladislav, Novo- meský számunkra jelentett, jelent és lelentenf fog.

1904. december 27-én született Budapesten, s ebben az élettel, mozgással, valamint a proletariátus küzdelmeivel teli városban töltötte gyermek- és serdülőkorát. A társadalmi kérdések Iránt érdeklődő fiatalember szemével élte át a proletárhatalom megvalósítására tett nagyszerű kísérletét a Magvar Tanácsköztársaság idején. Amikor 1919 őszén szüleivel Senlcába költözött, magával hozta a dolgozók elszántságát és vágyát, hogy életüket az orosz bolsevikok példája nyomán változtassák meg.

Elmélyülő politikai érzéke és az a képessége, amellyel meg tudta figyelni és érteni a tőkés világ ellentéteit és jogtalanságait, valamint kifejlődő költői érzéke személyiségét eléggé gyorsan a már megkezdett tanítói pályáról a viharos politikai és művészeti élet középpontjába sodorta. A húszas évek közepén a nagyközönség már ismerte verseit, irodalomkritikai glosszált és fejtegetéseit, amelyek számos folyóirat, különösen a kommunista lapok hasábjain láttak napvilágot.

Novomeský elvtárs 1925-ben lett a kommunista párt tagja. A jobboldali opportunizmus ellen és a proletariátusunk politikai élcsapatának forradalmi orientálódásáért vívott első nagy küzdelmek bonyolult időszakában öntudatosan, áldozatkészen és fegyelmezetten kezdte meg a párt által reá bízott feladatok teljesítését, főleg azokét, amelyekhez kivételesen Jő adottságai voltak. Szerkesztőként és forradalmi publicistaként működött Szlovákiában és Csehországban Is, Bratislavában, Ost- ravában, Prágában és Plzefíben. A Pravda chudobyban, a Rudé právóban, a Tvorbában, a Ľudový denníkban, a DAV-ban, a Slovenské zvestiben és más folyóiratokban tették közzé fan- tázladűs személyiségére, humanizmusára és Jó humorára valló írásait. Megismerte és riporteri tollával vonzóan és üde formában vetette papírra az egyszerű emberek nyomorát és szenvedését, akiket a munka- nélküliség, a bizonytalan jövő, a sértegetések, az ellenséges burzsoá világ kiskirályainak önkényeskedése sújtott. Ladislav Novomeský nemcsak a nép szenvedéseit írta meg, hanem vágyait, reményeit és távlatait Is. Mint elkötelezett publicista, kommunista költő, az osztályharc tántoríthatatlan katonája minden erejével a proletárok, a zsellérek és a napszámosok öntudatának kialakítására törekedett. Megmutatta nekik a haladás útját, amely a kapitalizmusban nem lehetett más, mint az osztályharc, a munkásmozgalom fejlődése.

Ott volt a pártunk bolsevizá- lása terén megtett első lépéseknél. Küzdött a bolsevlzálás elveinek t megvalósításáért a CSKP V. kongresszusát megelőző és a közvetlenül azt követő nehéz munkásmozgalmi Időszakban. A lenlnizmushoz hűen azoknak az oldalán harcolt, akik az Igazságot védték. Azon értelmiségiek közé tartozott, akik egyértelműen elfogadták Klement Gottwald bolsevista Irányvonalát.

Egész életében a párt nemzetiségi politikája terén Is következetesen a lenini elvekért küzdött- a nemzetek és a nemzetiségek kapcsolatát érintő kérdésekben. Mint igazi hazafi és meggyőződése» internacionalista, a dolgok meglátásában, és megismerésében őt jellemző gyorsasággal, pontossággal és felelősséggel megértette, feltárta és kipellengérezte a sovinizmus és a nacionalizmus, a pro- vincionallzmus és a terméketlen kozmopolitizmus káros voltát. Egész lényével elutasította a kölcsönös tisztelet és tekintély

Jozef Lenárt elvtárs gyászbeszéde

hiányán alapuló cseh—szlovák kapcsolatokról alkotott hamis elképzeléseknek minden árnyalatát. Elleneszegült az uralkodó csehszlovaklsta koncepciónak csakúgy, mint később az annyira gyűlölt Hllnka-naciona- lizmusnak. Egész tevékenységével és miden erejével a csehek és a szlovákok, valamint a Csehszlovák Köztársaságban élő többi nemzetiség közötti új kapcsolatok kialakításáért küzdött. Ezért emlékezetünkben mint Igazi csehszlovák hazafi, a szlovák nép fia, igaz kommunista és Internacionalista marad meg.

Laco Novomeskýt forró, őszinte szálak fűzték az első szocialista országhoz, a Szovjetunióhoz. E téren is szerve sen összekapcsolódott a szocializmus úttörői történelmi jelentőségű munkásságának felismerése a művész meglátásával, elképzeléseivel és mély átérzé- sével. A forradalmi gondolkodók és a haladó írók nagy csoportjával együtt ő is nagy örömmel üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Költészetet látott a forradalomban és forradalmat a költészetben. Ezt akkor még nem mindenki ismerte fel és értette meg.

Az októberi forradalom, az orosz munkásság bolsevik pártjának e történelmi jelentőségű cselekedete lehetővé tette Novomeský számára, hogy szívvel és ésszel megértse a lenini tanítás erejét, amely őt a tudományos megismeréssel és a világ megváltoztatásának módszerével fegyverezte fel.

Ez szabta meg útját már a két háború közti időszakban Is. így nemzeteink legnagyobb próbatételét, a második világháború évelt, a kibontakozó antifasiszta és nemzeti felszabadító harc időszakát már elméleti Ismeretekkel és óriási tapasztalatokkal felvértezve kezdhette meg, hogy ezeket az ismereteket és tapasztalatokat kellő Időben a harcoló nép Javára kamatoztathassa. 1943-ban Karol Smldke és Gustáv Husák elvtárssal egytKt az SZLKP 5. Illegális vezetőségének tagja lett. Mint a párt egyik vezető képviselője, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács egyik megalapítója és alelnöke azon fáradozott, hogy érvényre juttassa a faslsztaellenes harcot vívott Szlovákia legfontosabb követelményeit, hogy újra megalakuljon a Csehszlovák Köztársaság, de új szociális és nemzetiségi alapokon, a csehek és a szlovákok egyenjogúsága, kölcsönös tisztelete, bizalma és megértése elveinek alapján.

Hozzájárult ahhoz, hogy Csehszlovákia külpolitikája új irányba, a Szovjetunióval való szoros együttműködés és szövetség Irányába orientálódjék.

A felszabadult Csehszlovákiában, amikor a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalomba ment át, Ladislav Novomeský fontos állami és párttisztségeket töltött be. Mint oktatás- és művelődésügyi megbízott Ismét kedvenc munkájának, a fiatalok művelésének és nevelésének szentelhette életét. Elvszerű magatartásával és azoknak az alapvető feladatoknak a kitűzésével, amelyek történelmünk e korszakában az oktatásügyre, a tudományra, a művelődésügyre és a népművelésre hárultak, átfogó gondolkodási képességéről tett tanúságot. Bebizonyította, hogy képes marxista-leninista módon megoldani a párt kulturális politikájának kérdéseit a munkásosztálynak a szocializmus győzelméért vívott küzdelmével összhangban.

Beszédei, írásai, a tanítókkal, a fiatalokkal és az egész nyilvánossággal folytatott beszélgetései, kultúrpolitikai tevékenysége olyan íróra vallanak, aki örökké ösztönöz, aki a jelenkori legnagyobb alkotók közé tartozik, különösen művészeti és kultúrpolitikai téren.

A búcsúnak ebben a nehéz percében, a teljes tiszteletadás, a hála és az elismerés percében nem feledkezhetünk meg arról az Időszakról sem, amikor Ladislav Novomeský a szocialista törvényesség megsértésének áldozata lett.

Amikor 1963-ban a párt elvetette az ellene kiagyalt rágalmakat és elismerte tiszta kommunista becsületét, Laco Novomeský töretlenül tért vlsz- sza az életbe. Művészként és politikusként segített megoldani azokat a problémákat, amelyekkel a szocializmus alapjainak kiépítése után kellett szembenéznünk.

Jól emlékezünk politikai kérdésekben elfoglak állásfoglalásaira és verseire, amelyekkel elkötelezetten, igaz szívvel a szocialista jelen támogatására buzdított, cikkeire és fejtegetéseire, amelyekben bírálóan értékelte társadalmunk problémáit és ellentmondásait. Könyvei, a Teréza villa, a Harminc percnyire a várostól, az Onnan és más versek elősegítették és elősegítik, hogy az ember belelásson az élet mélységeibe, szépségeibe és sorsfordulataiba.

Ladislav Novomeský életművének értékelése során mindig emlékezetünkben maradnak óriási érdemei, amelyeket abban a küzdelemben szerzett, hogy a haladó és a demokrata értelmiséget megnyerjük a szocialista forradalom és a szocializmus építése ügyének. Novomeský elvtárs igazságos, alkotó és modern volt, mert lenini volt. Ezért meg tudott győzni másokat példájával, tollával, művészeti és nem művészeti tevékenységével különféle gyűléseken is, például a fiatal nemzedék 1932-es kongresszusán, a Szovjetunióban tett látogatásai során, a szovjet valóságról tartott beszédeiben, a szlovák írók 1936-ban Trenčianske Teplicében megtartott kongresszusán, az 1938-as košicei békefelvonuláson, amelyen tízezer ember vett részt, a párizsi antifasiszta kongresszuson és a harcoló köztársasági Spanyolország frontjain is. Ugyancsak meggyőzően emelte fel hangját a közelmúltban a vietnami nép és az arab nép igazságos ügyének támogatására.

A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésének és harcainak Idején csakúgy, mint 1945 és 1948 között, amikor a nemzeti és demokratikus forradalomból szocialista forradalom fejlődött

ki, szaval és cselekedetei a kommunista mozgalom résztvevői, a demokrácia és a társadalmi haladás más hívei közötti megértés összekötő fonalát képezték.

Makulátlan jelleme, egyszerűsége, szerénysége, a jobb világba, az Igazságosság győzelmébe vetett kiapadhatatlan reménye — ezek mind hatalmas kommunista erkölcsi értékeiről tanúskodnak. Kommunistának lenni számára azt jelentette, hogy becsületes, áldozatkész ember volt, mindig részt vett a harcban és ott volt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Nála sohasem került ellentétbe az egyéni és a társadalmi szempont.

Nem tért ki a problémák elől. nem kerülte meg a bonyolult helyzeteket és a fogyatékosságokat. Megállta helyét, kiállta a nehéz próbát, a mély politikai válság Idején is a veszélyeztetett szocialista vívmányokat, ď lenini elveket védelmezte.

Ugyanúgy, mint 1929-ben, amikor egyértelműen támogatta a CSKP gottwaldi irányvonalát, a jobboldali és a szocialistaellenes csoportokkal vívott küzdelemben is határozottan lépett fel, és elvszerűen támogatta a Gustáv Husák vezette lenini erőket a pártban.

Ladislav Novomeský sokoldalú személyiségének örökké élő hagyatéka abban rejlik, hogy tehetségét és eredeti művészetét kezdettől fogva egybekapcsolta a forradalmi mozgalommal, amelyből merített, amelyet gazdagított, amely növelte erejét.

Ladislav Novomeský Csehszlovákia népének örömtelje- sebb jövőjéért, a szocializmus eszméinek győzelméért és a vl- lágbékéért mint költő s mint kiváló politikus küzdött. A munkásosztály és pártja iránti odaadó hűsége, alkotó marxista útkeresése, az Igazság győzelméért vívott fáradhatatlan, harca, a gonoszság gyűlölete és a kimondhatatlanul nagy em- berszeretete az, amivel példát mutat mindenki számára.

Brezsnyev elvtársnak azt a megállapítását, hogy az Igazi tehetség nagy értéke, és a valóban nagyszerű Irodalmi vagy

művészeti alkotás nemzeti vagyon, Ladislav Novomeský életműve is példázza. Céltudatosan alkotott a nemzet, a dolgozók számára. Pártunk, népünk joggal büszke költőjére, a szocialista forradalom szószólójára. Novomeský műve már életében nemzeti vagyonná vált. Hagyatéka olyan, mint az élet bölcs könyve a jelenkori és a jövő nemzedékek számára, mert ő maga is a jövőnek, a forradalomnak élt, s ez a Jövő az Imperializmus ellen vívott utolsó, döntő harcban alakul majd ki.

Kedves Novomeský elvtársi

Búcsúzunk tőled családod, hozzátartozóid nevében akik körében megértesre és meleg szeretetre találtál.

Búcsúzunk tőled kommunista pártunk nevében, amelyhez hű maradtál életed végéig, amelynek tiszta, forradalmi zászlaját mindig magasra emel'pd és védelmezted.

Búcsúznak tőled közeli elvtársaid, akikkel szocialista jelenünkért küzdöttél. Búcsúzik tőled harcostársad és barátod, Gustáv Husák, pártunk főtitkára, köztársasági elnök, akivel mint legközelebbi barátoddal és elvtársaddal négy évtizeden át vállvetve harcoltál társadalmunk mélv forradalmi átalakításáért, a marxista-leninista eszmék győzelméért, népünk boldog életéért.

Búcsúzunk tőled szeretett hazád, Szlovákia nevében, Csehszlovákia dolgozó népe nevében, amelynek egész munkásságodat, szívedet és tudásodat, minden munkádat szentelted.

Búcsúzunk tőled a szlovák és a cseh kulturális dolgozók nevében. Örökké nagy művészként, a szocialista reneszánsz megalapítójaként fogunk számon tartani.

Búcsúzunk tőled sok százezer olvasód nevében, az egész fiatal nemzedék nevében. A fiatalság fejleszti tovább és valósítja meg a szocializmus és a kommunizmus eszméit, amelyekért' mint harcos és hős, egész életedet áldoztad.

Kedves Novomeský elvtárs, fájdalommal búcsúzunk tőled, mert a könyörtelen halál elragadott közülünk, de hálával és tisztelettel Is, mert halhatatlan művet alkottál, amelyből mi és a Jövő nemzedékek is meríteni fognak.

Tisztelet emlékednek!

Gyászszertartás a Bratislavai Krematóriumban

A Bratislavai Krematóriumban zárógyászszertartást tartottak, amelyen részt vettek az elhunyt rokonai, a Gustáv Husák elvtárs vezette párt- és állami küldöttség tagjai és további vendégek, köztük a bratislavai iconzuláris hivatalok képviselői.

Elő Romančik érdemes művész előadta Vojtech Mihálik érdemes művész Laco Novomeský emlékére című költeményét, majd Miroslav Vá- lek elvtárs búcsúztatta a kommunista költőt.

A cseh írók, tudósok, újságírók, iskolaügyt és kulturális dolgozók nevében Vilém Závada nemzeti művész vett búcsút Ladislav Novomeskýťól. „Minden művésznek — mondotta — kincse a munkája, mert annak él, abba vetíti kt gondolatait, érzelmeit és vágyait, abban realizálja magát. Ladislav Novomeskýnek is kincse volt a

művészet, mégsem sajnálta átlépni határait, hogy aktív harcot kezdjjen, és a döntő percben Smid- ke és Husák elvtárs oldalán a Szlovák Nemzeti Felkelés élére álljon. ,,Ez heroikus költői lelkének legnemesebb gesztusa volt. Erre a gesztusra csak kevés művész vagy író volt képes, olyanok, mint Pahlo Neruda, Nazim Hikmet, Nikola Vap- carov, s Csehországban Vladislav Vančura és Július Fučík“.

Az Elesett Forradalmárok Indulójának hangjai kísérték a koporsó utolsó útját. A Krematórium szertartástermében rendezett állami temetés az Internacionálé hangjaival ért véget.

Ezután a jelenlevők mély és őszinte részvétüket fejezték ki Karolina Novomeskának, az elhunyt özvegyének.

Miroslav Válek elvtárs búcsúbeszéde

Mint ebben a különleges esztendőben a többi évszak, az ősz is valahogy tál gyorsan ős túl korán jött meg. A mozgalmas világ, amelyben mindig történik valami, egyszerre csak elnémul. Lehet, hogy ez a csend csak bennünk lappang, hogy jobban átérezzük a szívfájdalmat, a hulló őszi levelek hangját, hogy átérezzük, hogyan játszanak idegeinken a zene hosszú, vékony ujjal, hogy akaratunk ellenére is tudatosítsuk: eljött a búcsúzás perce.

Már sok szóval kopogtattunk az ön ajtaján, de nem vált valóra az erről szóló bibliai igazság Már megszoktuk, hogy az életben és a művészetben csak az eredményt, csak a végső formát, a briliáns alakot nézzük, s mindazt, ami ezt megelőzte, a keresés bonyolult folyamatát«, az állvány megépítésének kemény ácsmunkáját nem vesszük észre. Ki tudná megmondani, miért volt ez az Ön esetében éppen ellenkezőleg. Ki tudná megmondani, miért kellett éppen Önnek életével és költészetével annyira szemmel láthatóan bebizonyítania, hogy sem az életben, sem a költészetben semmit sem adnak ingyen. A tapasztalat, amelynek alapján a költemény születik, az ön esetében gyakran túlságosan is nyilvánvaló, szemmel látható volt. És néha — mintha fölöslegesen attól félt

volna, hogy az, ami van, más, mint amit látunk — szavának hitelét további élettapasztalattal támasztotta alá. Mintha utólag nyomatúkot akart volna adni a kimondott szónak. Az igazság és a kimondott szó, az élet és a költészet az Ön esetében azonosult. Es voltak olyan percek, amikor az egyiket a másiktól majdnem egyáltalán nem tudtuk megkülönböztetni, mert az egyik a másiknak szoros függvénye volt.

Miután visszatért a költészetbe, a szó ismét elfoglalhatta méltó helyét. Es néhány költi, akik addig úgy játszottak a szavakkal, mint a betanított fókák a labdával, egyszerre csak elszégyellte magát. Ön is megtehette volna, hogy állandóan csak a szépséget dicsérje, a szavakkal zsonglőrös- ködjék, Ön is változtathatta volna költészetének arculatát úgy, ahogy arra éppen kedve szottyant volna. Csakhogy az Ön meggyőződése más volt, és az igazság, amelynek élt, megkövetelte, hogy a komoly dolgokról komolyan szóljon. Erről mások és más alkalommal még beszélni fognak. Azt szeretném csak megjegyezni egészen egyszerűen és érvelés nélkül, amely ebben a percben felesleges, hogy keveseknél fed! egymást annyira a terv az eredménnyel, mint éppen Önnél. Hogy az Ön költészete valóban azzá

vált, amivé akarta, hogy váljon. Hogy egyaránt szlovák és csehszlovák s egyaránt csehszlovák és szocialista költő. Bár szava útlevél és vízum nélkül is átlépte a világ sok országának határát, és eljutott az emberi szívekbe, közben mégsem hagyta el a szülőföldet. Amint már korábban mások megállapították — erkölcsi szempontból ön korának kategorikus imperatívusza. Ön nélkül művészetünk olyan lenne, mint egy elmosódott arc a bepárásodott tükörben. Azok, akik Ön után következnek, nem kerülhetik meg az Ön munkásságát, önön keresztül kell haladniuk. Ez egyformán vonzó- és lekötelező, de nehéz küldetésük.

Kedves Novomeský elvtárs, az ntóbbl években egyre ritkábban és lakoniknsabban folytatott velünk dialógust. Mintha már mindent megmondott volna, amit nkart, s mintha még sok dologra nem tudtunk volna válaszolni. Engedje meg, hogy ezt végiggondoljuk. ön elmegy közülünk. Az egész úgy tűnik, mintha finoman eltolna bennünket attól a határtól, amelyen áthaladt. Mintha azt súgná nekünk, hogy még elég munka maradt mindannyiunk számára. Ön már befejezte a magáét. Pihenjen békességben.

1976.

IX. 9.