Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-04 / 211. szám, szombat
A JÓ SZAKMAI FELKÉSZÜLÉS MÉG NEM MINDEN GONDOK ÉS PROBLÉMÁK A FIATAL VASÜTI MÉRNÖKÖK NEVELÉSÉBEN ÉS ELHELYEZÉSÉBEN A szocializmus építésében fontos szerepet töltenek be a főiskolai végzettségű szakemberek. A közlekedés fejlesztésének szükségletei megkövetelték, hogy szakosított közlekedéstudományi főiskola létesüljön Prágában, amelyet később Zilinára helyeztek. A főiskola, a vasúti mérnökök „bölcsője'1 fontos szerepet tölt be pártunk irányelveinek és határozatainak megvalósításában. Az iskola feladatairól, problémáiról és célkitűzéseiről Bedŕich Bureš mérnökkel, a Közlekedéstudományi Főiskola Üzemgazdasági Karának docensével beszélgettünk. Kevés a jelentkező — A Közlekedéstudományi Főiskolán évente mintegy 500 hallgató végzi el tanulmányait. Bár ez a szám elég tekintélyes, mégsem elegendő, mert sokan a tanulmányaik elvégzése után más pályán, más munkakörben helyezkednek el. Ennek egyik oka az, hogy sok olyan hallgató jön hozzánk, akik nem tudtak elhelyezkedni az orvosi, a filozófiai, vagy valamelyik művészeti karon, s ezért a jelentkezési ívet utólag küldték el hozzánk. Többségüknek halvány sejtelme sincs a vasút és a közlekedés problémáiról, s később sem tanúsítanak iránta nagyobb érdeklődést. Ideális megoldás lenne, ha a vasutascsaládok gyermekei jelentkeznének iskolánkba, akik számára nem idegen az élet a vágányokon. Több ilyen hallgatónk van, akikkel nagyon jók a tapasztalataink, de számukat tovább kellene növelni. — Hogyan lehet segíteni ezen a helyzeten? — Természetes, hogy nem feledkezünk meg a Közlekedéstudományi Főiskolán való tanulás kellő propagálásáról, amely széles területen kínál érvényesülési lehetőségeket és ígéretes távlatokat minden végzős hallgató számára. Bevezettük az érdeklődők megnyerésének új formáját, szerződéseket kötöttünk a vasúti igazgatóságokkal. A szerződésnek négy része van, s bizonyos módon kötelezi a vezető dolgozókat, hogy a tehetséges alkalmazottak számára tegyék lehetővé a főiskola látogatását. Elsősorban olyan területekről van szó, ahol nincs elegendő szakember, például hazánk északnyugati körzetében. Ennek talán az az oka, hogy Žilina messze esik ettől a vidéktől, esetleg közelebb is akad más főiskola, ahol tanulhatnak. Tény, hogy erről a vidékről kevesen jelentkeznek a főiskolára. Ugyanakkor Szlovákiában a Keleti Vasútvonalnak aránylag elegendő főiskolai végzettségű szakembere van. Az előnyösebb feltételek vonzó hatása Bureš docens jól ismeri az új vasúti mérnökök előkészítésével és nevelésével kapcsolatos problémákat. így nem kerültük el azt a kérdést sem, hogy miért távoznak a vasúti szolgálatból azok, akik az iskolát már elvégezték. — Nem mondhatom, hogy sokan távoznak más ágazatba, bár a gazdaságilag erős vállalatok és egyéb munkahelyek szinte csábítják a Végzős hallgatókat, jobb anyagi feltételeket, s ami a legfontosabb, le- kást ígérnek nekik. Többségük továbbra is a vasúti közlekedésben dolgozik, de nem mindig a képzettségüknek megfelelő munkahelyen. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a lakáskérdésnek a Csehszlovák Államvasútaknál nagyobb figyelmet kell szentelni. Mert hány vasúti munkahely nyújthat lakást a fiatal mérnöknek? Nagyon kevés. így aztán nem csodákozhatunk azon, ha a végzős, aki most indul az életbe, s családot alapít, oda megy, ahol többet kap a „konyhára“. És itt még nem szóltunk a további szempontokról, a jobb szociális és környezeti feltételekről. Az oktatás magas színvonalú A Zilinai Közlekedéstudományi Főiskola szakmai oktatása és politikai nevelési tevékenysége magas színvonalú. Vendéglátóm jól ismeri a hasonló típusú szovjet, NDK-beli és lengyel iskolákat, s amint mondja, nincs miért szégyenkezniük. A főiskola a hallgatókat sokoldalúan felkészíti a gyakorlati életre. Döntő szerepet játszik ebben az üzemi pártszervezet és a jól működő SZISZ-szer- vezet. — Mit tegyünk azonban annak érdekében, hogy a végzősök ne engedjenek más vállalatok és üzemek csábításának, hogy ne keressék mindig a könnyebbet és az előnyösebbet? Mert olyan eset is előfordult, hogy egy közlekedési mérnökből tejüzemi igazgató lett. Tapasztalataink szerint már eddig is sokat segített a helyes politikai-nevelő tevékenység. Megfelelő hatást kell gyakorolni rájuk, hogy tudatosítsák, milyen fontos szerepe van társadalmunkban a közlekedésnek, hogy ne riadjanak vissza a kezdeti nehézségektől, akadályoktól. Az is segítene, ha a különböző munkahelyek vezető dolgozói gyakrabban lépnének kapcsolatba a jűvendő végzősökkel, akik megismerkednének az új munkahellyel, munkatársaikkal, esetleg azzal Is, miként tehetnének szert lakásra stb. A vasutak türelmetlenül várják az új, szakképzett utánpótlást, amely segít majd a XV. pártkongresszuson kitűzött feladatok teljesítésében. Nagy hiba lenne, ha a vasutak hiányos szociális politikája miatt kárba vesznének a főiskolai hallgatók nevelésébe fektetett költségek. A vasút növekvő jelentősége és távlati fejlődése megköveteli, hogy ezeknek a kérdéseknek a felelős szervek és dolgozók megfelelő figyelmet szenteljenek, f. RISZDORFER A XI. nyitrai aratóünnepély résztvevői között számos mező- gazdasági szakemberrel találkoztunk. Horváth Vince mérnök, a jurovái (dercsikai) Barátság Efsz főagronómusa kissé elégedetlen, mert amint mondja, ezer hektáros területen gabonából „csak“ 54 mázsás hozamot értek el. Többet akartak, de az aszály keresztülhúzta számításaikat. A tavaszi árpa viszont 58,6 mázsás hektárhozammal „remekelt“. Az alkotókedvvel teli agronómus beszélgetésünk végefelé mégis örül annak, hogy terven felül 29 vagon sörárpát adhatnak el. A tapasztalatok alapján a Jubi- lejnaja és a Száva búza kap nagyobb teret a jövőben a vetésforgóban. Huszár Géza, az Oko- či (Ekecsi) Efsz alelnöke és Németh Károly üzemgazdász elégedetten közli, hogy a gabonatermesztési versenyben a Dunajská Streda-i (dunaszerda- helyij járásban az előkelő negyedik helyet sikerült megszerezniük. A gabona átlagos hektárhozama 63 mázsa volt. A Száva búzafajta egy parcellán 82 mázsát Is adott. A szorgalmas növénytermesztők gabona- termesztési tervüket 70 vagonnal túlteljesítették. A sikeren felbuzdulva — amint az alelnök közölte — gyors ütemben készítik elő a földet a vetésre. A repce magja idejében a földbe került. Nem okoz nekik gondot a betakarítás és a talajelőkészítés, mert az őszi munkákat előrelátással jól megszervezték. Dr. Bozó Jenő, a Rimavská Sobota-1 (Rimaszombati) járási pártbizottság titkára elmondta, hogy a járás lelkes földművesei több mint 40 mázsás hektárhozamot értek el gabonából, szerződéses eladási tervüket 300 vagon gabonával túlteljesítették. Ilyen jó termés még nem volt a járásban. Az eredmények elsősorban a Bátkai Állami Gazdaság növénytermesztőinek köszönhetők, akik 3000 hektáros területen 41 mázsás hektárhozamot értek el. A gabonatermesztési versenyben 54 mázsás hektárhoznmmal a Simonovcel (Slmonyi) Efsz került az első helyre. Ebben a közös gazdaságban az árpa hektárhozama 71,6 mázsa volt. A mezőgazdasági titkár mellett álló Madarász Sándor, a Lenártovcei (Lénárt- falvai) Efsz elnöke szintén elégedetten közölte, hogy átlagosan 47 mázsás hektárhozamot értek el gabonából. Szerződéses eladási tervüket lényegesen túlteljesítették. Az ünneplő tömegben számos vezető funkcionáriussal találkozom. Ondrej Hruška mérnök, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője a sikeres begyűjtésről tájékoztatott. Elégedettek a hektárhozamokkal. A tervek szerint a feldolgozó üzemeknek 5000 vagon sörárpát adnak el. Jelenleg a repce vetésének befejezésére és a talajelőkészítési munkákra összpontosítják figyelmüket. A szántás elég gyors ütemű, azonban egyes körzetekben a csapadékhiány miatt nem mindig lehet jó minőségű munkát végezni. A felszántott földet még tárcsával porhanyósítják, hogy minél jobb legyen az ősziek vetőágya. Tihamér Cvengroš mérnök, a Spišská Nová Ves-i járási párt- bizottság mezőgazdasági titkára elmondotta, hogy 14 mező- gazdasági üzemben 40 mázsás hektárhozamot értek el gabonából. A földművesek a hegyaljai körzetekben is megtanultak gabonát termeszteni. Pavel Baran, a járásban levő Stu- deneci Efsz elnöke örömmel közölte, hogy a gabona átlagos hektárhozama 44 mázsa volt. Nagyon elégedettek az árpaterméssel, mert minden hektár 65 mázsa szemmel fizetett a jó munkáért. Előreláthatólag mintegy 80 vagon sörárpát értékesítenek. BALLA JÖZSEF A zlatnát Közép szlovákiai Üveggyár ter- * mékeii csaknem az egész világon ismerik. Az üzem idén ünnepli fennálllásának L40. évfordulóját. Felvételünkön: Emil Eib- ner üvegfestő. (Felvétel: T. Babjak — ČSTKJ Még egyszer a brigád -rés Nemrég „Ml a brigádmunka“ címmel foglalkoztunk már a brigád szóval is. Megállapítottuk, hogy mi, csehszlovákiai magyarok sokkal több jelentésben használjuk ezt, mint az a szónak a magyar nyelvben való jelentésköre alapján megengedhető volna. Nálunk nemcsak az dolgozik brigád ban, aki szervezett munkacsoportban végez munkát, hanem az is, aki díjtalanul tesz valamit a közösség javára, sőt az is, aki nem rendes munkaviszonyban vállal állást, még akkor is, ha egyáltalán nem csoportban, vagyis brigádban dolgozik. Azt ajánlottuk, hogy a díjtalanul végzett munkát nevezzük társadalmi munká-nak, mint a magyar nyelvterület más részein, a nem rendes munkaviszony keretében végzett tevékenység meg legyen — jellegétől függően — Idénymunka, alkalmi munka stb. — De hogyan nevezzük meg akkor a brigádosokat? — tették fel mindjárt az első kérdést. — Hiszen a brigádnik szónak a megszokott megfelelője a brigádos. A megszokott, pontosabban a nálunk szokásos megfelelője igen, de nem a valódi megfelelője. A magyar ugyanis nem használja ezt a szót, mert nincs rá szüksége. A munkabrigád tagjai: brigádtagok, de a társadalmi munkát végzők sem brigádosok, hanem mindig a helyzetnek, tevékenységüknek megfelelő szóval nevezik meg őket. Lehetnek például önkéntes aratók, kisegítő krumpliszedők, kisegítő szü- retelők, faluszépítők stb. Á nyugdíj mellett munkái vállaló egyén sem brigádos, hanem alkalmi munkás, idénymunkás, bedolgozó; mikor melyik felel meg legjobban a fogalomnak. Nem fontos tehát a brigádnik vagy a brigádniöka szavak jelentését feltétlenül a brigádos főnévvel visszaadni, sőt nem is helyes, mert ez a magyarban nem használatos. Azt a tényt, hogy a faluszépítésbon száz „brigádos“ vett részt, közölhetjük így is: Száz személy vett részt a faluszépítésre szervezett társadalmi munkában. Azt meg., hogy például János bácsi mint brigádos még ma is segít olykor a szövetkezetben, mondhatjuk így is: János bácsi még ma is vállal Idénymunkát a szövetkezetben. Ha nem csupán idénymunkáról van szó, hanem tartósabban, de szintén nem rendes munkaviszonyban dolgoz’1: valaki, akkor ezt így is kifejezhetjük: Szerződéses munkaviszonyban van. S ezután jött a döntőnek vélt érv: — Hová mennek a nyári szünetben az egyetemi és a főiskolai hallgatók, ha nem brigádra, mint eddig? Építőtáborba. Legalábbis a magyarországiak oda mennek. A mi szerkesztőink, újságíróink „ízlelgetik“ a szót; nem tetszik nekik Az építő előtag erősen az építőszakmát, a tábor utótag meg a sátrakat, esetleg a fabarakkokat idézi. S ha arra gondolunk, hogy ma már a legtöbb diák konzervgyárban, cukorgyárban „brigádozik“, és jól felszerelt munkásszálláson lakik, úgy érzik, ez az „új ‘ szó nem felel meg a fogalom jelölésére. Csakhogy ez a szó csupán nekik új: a magyar nyelvterület nagy részén viszont már elég régen használják. Története van már, mint sok más szónak. A lábas szóval megnevezett edénynek sincs már régen lába, az asztalos sem csupán asztalt készítő mesternek a neve, mégis alkalmas mindkettő a saját fogalmának jelölésére. Alkalmas, mert megszoktuk ebben a szerepében. A fogalom megváltozása után sem tartották szükségesnek a nevet megváltoztatni: a régi név ugyanúgy felidézte a megváltozott fogalmat, mint azelőtt a régit. A megszokott szavak jelentését pedig már nem vizsgáljuk felül elemeik jelentése alapján, mint az újakat szoktuk. így vannak a magyarországiak is az építőtábor szóval. Kezdetben valóban, a szó szoros értelmében építettek valamit a diákok és az ifjúsági szervezetek más foglalkozású tagjai: csatornát, üzemet stb. Nyilván az elhelyezésük is táborszerűen történt: sátrakban laktak, esetleg barakkokban vagy a kollégiumi szállásokon, de mindenképpen megszabott napirendjük volt, szervezetten, „katonásan“ éltek itt. Nyilván ma is akadnak még ehhez hasonló építőtáborok is, de a fejlődéssel a feladatok is változtak, 6 Így az építőtáborok szerepe és jellege is megváltozott. Az építőtábor lakói ma már konzervgyárakban is dolgoznak (ugyanúgy, mint nálunk) állami gazdaságokban gyümölcsöt szednek, szóval abban segítenek, amiben a legjobban kell. A Magyar Ifjúság egyik nyári száma például arról tudósít, hogy a nyári építőtáborba jelentkezett diákok egy csoportja a kecskeméti konzervgyárban dolgozik. Talán lakóhelyük is jobban felszerelt, mint régen volt, de a napirend, a közös foglalkozások ma sem hiányoznak életükből. S e változások ellenére sem érzik helytelennek az építőtábor szót e fogalom jelölésére, egyrészt: mert megszokták ezt a jelentését, másrészt: már az építő és a tábor szavak jelentése is bővült az utóbbi Időben. Nemcsak az épít, aki házakat, gyárakat emel, hanem az is, aki bármilyen más módon elősegíti a társadalom fejlődését. A tábor sem csupán a hadsereg vagy más közösség ideiglenes tartózkodási helyét idéző szó, hanem magát az azonos céllal egybegyűlt közösséget is jelenti. Az építőtábor tehát ma már inkább a társadalomépítő munkafeladatokra önként vállalkozók csoporlját nevezi meg, mint az építkezési munkálatokat végzők ideiglenes lakóhelyét. Használjuk tehát mi is bátran ezt a szót a sok jelentésű, de éppen ezért keveset mondó brigád helyett. JAKAB ISTVÁN Színpompás népviseletbe öltözött felvonulók a menetben. (Ifj. Balla József felvétele) Mé g nagyobb hozamokat akarnak elérni Beszélgetés a nyitrai aratóünnepély részvevőivé*
