Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-03 / 210. szám, péntek
Fogyasztásra is bőven jut Több ízben szóltunk arról, hogy — a jövőre is gondolva — jól kell sáfárkodnunk, hogy nem „ehetjük meg“ mindazt, ami! termelünk, hogy előnyben részesítjük a nehézipar fejlesztését s nem feledkezhetünk meg a beruházásokról, a felhalmozásról sem. Nehogy olvan látszata legyen a dolognak, mintha a nadrágszíj meghúzására ösztönöznénk. foglalkozzunk kissé azzal is, hogy az elmúlt években milyen fejlődésen ment át a fogyasztási cikkeket és az élelmiszert gyártó ipar. Ez ugyanis már közvetlenebbül érint bennünket, nem is beszélve arról, hogy ezt mindenki könnyebben lemérheti saját életsorsa alakulásán. öt év leforgása alatt ebben a két iparágban is lendületes, az első esetében 34,3, a második esetében pedig 27,2 százalékos volt a fejlődés. Mondanunk sem kell, hogy a beruházásuk több tízmilliárd nagyságrendűek voltak (csak a textiliparban 10,5 milliárd koronát invesztáltunk). Nem akarjuk számokkal túlzsúfolni a rendelkezésünkre álló helyet, de néhány — többékevésbé véletlenszerű kiraga dott — példa mégis ide kívánkozik. Lássuk csak a tartós használati cikkeket. Fel évtized alatt 1 millió 855 ezer tv- készüléket, 1 millió 563 ezer hűtőszekrényt, 1 millió 285 ezer mosógépet, 612 ezer személygépkocsit gyártottunk. Az élelmiszer választéka — javuló minőség és tetszetősebb csomagolás mellett — nem kevesebbel, mint 1700 árufajtával bővült. Ezzel egy idejűleg a hús termelése 32,4, a tejé 32, a mélyhűtött gyártmányoké 34,6, a zöldségé és a gyümölcsé 38,2 százalékkal növekedett. Nincs is értelme a további felsorolásnak. Még előfordul ugyan, hogy a boltokban hiába keressük ezt vagy azt, de a hiánycikkek száma csökken és a vásárlót jóval kevesebb bosszúság éri, mint évekkel ezelőtt. Általában ugyanis hazai piacunk stabil, áruválasztékban többnyire gazdag és zökkenőmentesen ellátott. így tehát azok sem zúgolódhatnak, akik mindenre csak a fogyasztás szemszögéből tekintenek. (gály) KÖTELESSÉGTUDÓ EMBER M- " :\ ‘b-'r ° ; yMb' Egy Sevél margójára Nehéz nap volt a mai. A tervezett vagonok kétszerese érkezett meg a fatelepre. Mielőtt Balázs Tibor részlegvezető hazament volna, meg kellett szerveznie a munkát, hogy az üzem minél kevesebb fék-' bért fizessen. Ennek következtében jóval a műszak után tért haza, ahol már üzenet várta: „Este légy ott a hnb ülésén“. Egy kissé összeráncolta homlokát, majd elfogyasztotta az ebédet, amely egyúttal a vacsorája Is volt, s igyekezett a gyűlésre, nehogy utolsónak érkezzen. Itt született Gömörhorkán, itt él 34 éve. A Cellulóz- és Papírgyárban — ahol nyugdíjazásáig az édesapja is lakatosként dolgozott — tanulta ki az asztalos-mesterséget. Mielőtt tényleges katonai szolgálatra vonult be, felvették tagjelöltnek a pártba, és a Honvédelmi Szövetség előkészítő tanfolyamán gépkocsivezetői jogosítványt szerzett. Példás katonai jelvénnyel tért haza. 1967- Ig az üzemben személygépkocsi-vezető volt, majd darukezelő lett a fatelepen. Egy ideig a bérosztályon dolgozott, az év elejétől pedig a fatelep vezetője, 46 ember munkáját irányítja. — Ha a vasúti szállítás folyamatos lenne, nem volnának problémáink — kezdi el a beszélgetést. — A rendszertelenség eredménye, hogy hosszabbított műszakban vasárnap és szombaton is dolgozunk, de még így is sok jekbért kell fizetnie az üzemnek. Ez pedig az itt dolgozókat bosszantja, de orvoslása meghaladja erőnket. A nemzeti bizottság közrendészeti szakbizottságának tagja. Eredményeik közé tartozik, hogy előleg és fizetés napján a község kocsmáiban nem mérnek szeszes italt. Tagja a polgári ügyek testületének 1«. Igyekvő, feladatát teljesítő ember. Ezt az is bizonyltja, hogy újrajelölésével számolnak a gömörhorkaiak. — Az előző választások idején a Honvédelmi Szövetség helyi szervezete jelölt, egyébként itt is vezetőségi tag va gyök — tájékoztat. — Önsegélyes autójavító műhelyt és autómosó berendezést építettünk, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés 32. évfordulója alkalmából adtunk át rendeltetésének. A községben iskolát építünk. A különböző akciók során évente 60—80 óra társadalmi munkát végzek, és a szervezésből is kiveszem a részem. Hogy újra számolnak jelölésemmel ... Nagy elismerés ez számomra, és a jövőben még jobb munkára ösztönöz. Balázs Tibor immár kilenc éve a népi milícia üzemi egységének tagja. Helyet kapott a versenyrajban, amely a különböző lövészversenyeken évek óta jól szerepel. Megszerezte a Példás lövész és a Példás munkásőr jelvényt. S hogy itt is elégedettek munkájával, arról fényesen beszél az a tény, hogy tavaly kéthetes tengerparti jutalomüdülésre küldték feleségével Jugoszláviába és kinevezték az egység kiképző purancsnokhelyettesének. — Nem számítva a versenyekre való felkészülést, havonta 2 és fél napot vesz el a szabad időmből a népi milí- ciával kapcsolatban reám háruló kötelesség — jegyzi meg —. Ha azonban még egyszer annyit is rabolna el, akkor sem zúgolódnék. Számomra nagy megtiszteltetés a párt katonáinak sorában szolgálni. Odahaza felesége és két fia várja mindennap. Néha korábban, néha később látják viszont egymást. Ugyanis a már említett funkció mellett tagja az üzemi klub vezetőségének is, és a HSZ lövészkörének is a vezetője. Ügy osztja be Idejét, hogy a kötelességei teljesítése mellett a sportolásból is kiveszi részét. Több évig futballozott, jelenleg pedig az asztalitenisz-csapat tagja, amely a járási ligában játszik. Néha szakít időt a horgászásra, arra, hogy az erdőben, a szabadban sétálhasson. A kellemest a hasznossal összekötve málnát vagy gombát szed. Mindezt jó kikapcsolódásnak, aktív pihenésnek tartja. — A jövőben is szeretnék minden téren helytállni — mondja búcsúzóul —Remélem, hogy községünk az elkövetkező megbízatási időszakban Is továbbfejlődik, csinosodik, s ehhez én is hozzá akarok tárulni. NEMETH JÁNOS Elkeseredett hangú levél érkezett minap a szerkesztőségi postával. Feladója, Korcsok Alojz elvtárs, a Fővárosi Közlekedési Vállalat karbantartója. Soraiból kitűnik, hogy méltányolja lapunk igyekezetét, amellyel a környezet védelme mellett száll síkra. Ugyanakkor számos fogyatékosságra hívja fel a figyelmünket. Többek közölt így ír: „...sokan nem ügyelnek a tisztaságra, a szemetet nem a szemétkosárba dobják. Ez az önfegyelem és a kollektív fegyelem hiánya. Néhány polgártársunk mintha fej nélkül járna!... A Szovjetunióban más a helyzet. Ott fenn tudják tartani a rendet, tisztaságút, mert fegyelmezettebbek az emberek.“ Ügy véljük, aki valaha is járt Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, vagy bármely más szovjet nagyvárosban teljes mértékben egyetért levélírónk megállapításával. Az utcák, parkok, terek, sétányok tisztaságát a Szovjetunióban szinte mindenki a szívügyének tartja, lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy idősebbek, fiatalok szerető gondoskodással csinosítják környezetüket. Nagyarányú építőmunka folyik Bratislavában a Béke téren. Az átalakítás befejezése után lehetővé válik, hogy az új SZNF-híd közlekedését zavartalanul levezessék. A képen Jozef FarkaS és Štefan Lukáö betonozás közben. (Felvétel: A. Páldy — CSTK) A fertőző betegségeket az alacsonyabb rendű élőlények: a vírusok, a baktériumok, a rickettslák, a gombák, továbbá az egysejtű protozoonok és a többsejtű metazoonok idézik elő az emberi szervezetben. A kórokozók által termelt mérgek, vagyis a toxinok elárasztják a szervezetet, és általános betegségi tüneteket: lázat, gyengeséget, idegrendszeri zavarokat, étvágytalanságot stb. okoznak. A tünetek szempontjából a fertőző betegségeknél megkülönböztetjük a lappangási időszakot, amely a fertőzéstől az első jellegzetes tünet megjelenéséig eltelik, majd a lappangás második szakaszát, amikor a még nem jellegzetes tünetek: hurut, láz stb. észlelhetők, ezt követi a jellegzetes tünetek megjelenése, vagyis a betegség tetőpontja, majd a lábadozás s a teljes gyógyulás. A gyermekek közölt leggyakrabban a kanyaró, a rózsahimlő, a bárányhimlő és a járványos / fültőmirigy-gyulladás fordul elő. A kanyaró az egész világon előforduló igen elterjedt fertőző gyermekbetegség. Lappangási ideje 14 nap. A betegséget okozó vírus rövid élettartamú, gyenge ellenállóképességű, a szabad levegőn rövidesen elpusztul, tehát harmadik személy nem terjesztheti. A kanyaró cseppfertőzés, vagy a beteg köhögése, tüsszentése, valamint a vele egy helyiségben való tartózkodás útján terBratislava pillanatnyilag négyszáz hektárnyi parkkal, zöldövezettel, füvesített területtel rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy egy-egy lakosára /mintegy tíz négyzetméternyi „természet“ jut a főváros betonrengetegében. Továbbá tény, hogy a szóban forgó parkok, füvesített területek karbantartása például ebben az esztendőben huszonhatmillió koronát emészt fel. Nem kis tétel, mindenképpen arra int bennünket, hogy a környezetvédelem vonatkozásában is az ésszerű gazdálkodás elveire összpontosítsuk figyelmünket. „Fiataljainkat már az iskola padjaiban meg kellene tanítani arra, hogy ügyeljenek környezetük tisztaságára, védjék parkjainkat. Nos, nem nagyon venni észre, hogy ebből a „tantárgyból“ sokat tanultak volna ..." —- folytatja levélírónk. Nem szeretnénk a ló másik oldalára esni, viszont feltétlenül szükségesnek tartjuk megjegyezni, liogy pedagógusaink, az ifjúsági szervezetek valóban megkülönböztetett figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek. Országos mozgalommá terebélyesedett, hogy pionírjaink védnökséget vállalnak egy-egy emlékpark felett, szeretettel gondozzák fáit, díszbokrait, virágait. A Szocialista Ifjúsági Szervezet tagjai évente több százezer órát dolgoznak le önkéntesen parkok, zöldövezetek létesítésén. Természetesen mind a mai napig szép számban akadnak olyan fiatalok is, akik végigtaposnak a virágágyakon, kitördelik a facsemetéket, elcsúfítják az autóbusz- és villamosmegállók környékét. Persze, ne feledjük, hogy nem csupán az iskola, hanem főként és elsősorban a család, a szülők ráhatása formálja fiataljaink jellemét, alakítja magatartását. Ezekért a fiatalokért tehát az idősebb nemzedék is felelős, illetve mi mindannyian, hiszen levélírónk éppen a szovjet példán keresztül mutatott rá a kollektív fegyelem fontosságára. Magától érthető, hogy a környezet védelme érdekében nem szorítkozhatunk csupán felvilágosító, oktató-nevelő munkára. „ ... nálunk is van környezet- védelmi törvény, az ellene vétőkre büntetést kell kiszabnil“ — sürgeti a szigorúbb szankjed. A jellegzetes kiütések megjelenése előtt 2—3 nappal úgynevezett hurutos tünetekkel: náthával, köhögéssel, erős könnyezéssel járó kötőhártyagyulladással, légcsőgyulladással és 39—40 fokos lázzal kezdődik. A hurutos szakasz második-harmadik napján a száj nyálkahártyáján, a szájpadlás lágy részén és a torokban mészpettyszerű, vörös udvarral körülvett foltok jelennek meg. Az ezt követő bőrkiütések először a nyakon, a fül mögött és az arcon kezdődnek, majd innen terjednek szét a test egész felületére. A kiütések megjelenése utáni 4. napon a láz csökken, a kiütések megbámulnák, fokozatosan elhalványodnak, majd 3—4 nap múlva eltűnnek. A könnyű lefolyású kanyarós betegnek különleges gyógykezelésre nincs szüksége, elég, ha otthon elkülönítik. A gyermeket ágyba fektetjük, melegben tartjuk, s nem adunk neki hideg borogatást. A láz csökkentésére acilpirint adunk, ha gyulladt a szem kötőhártyája, alaposan átszűrt kamillafőzettel vagy bórvízzel naponta többször megmossuk. Mivel étvágya nincs, ne erőltessük az evést, viszont bőven itassunk vele folyadékot, gyümölcslevet, teát, tejet, levest stb. A betegszobát gyakran szellőztessük ki. A kanyarósnak a láztalanságot követő harmadik napig okvetlenül ágyban kell maradnia. A beteglátogatás tilosl Kórházi ciókat levélírónk. Törvényhozásunk valóban komoly figyelmet fordít a környezet védelmére minden vonatkozásban. Más lapra tartozik, vajon hogyan élünk a törvény adta lehetőségekkel, rendfenntartó szerveink milyen eréllyel érvényesítik a törvény szigorát. Számos esetről tudunk, hogy egy- egy énekesmadár elpusztításáért ezer koronát meghaladó pénzbüntetést is kiróttak illetékes szerveink. Hasonló bírságok róhatok ki a parkok pusztítóival szemben is, még szigorúbbak, ha a szocialista tulajdon komolyabb megkárosításáról van szó. Levélírónk nyilván saját tapasztalatai alapján állítja, hogy lakónegyedeinkben egyesek „.. .az esti órákban az ablakon keresztül a parkokba dobálják a hulladékotFeltesz- szük azonban a kérdést: mit tesz ilyen esetben a többi lakó? Vajon miért nem figyelmezteti lakótársát? Talán el akarja kerülni a felesleges súrlódásokat? Természetesen nem éppen kellemes lakótársunkat figyelmeztetni, hogy ne csináljon szemétdombot házunk tájából. Viszont a szocialista együttélés alapelvei megkövetelik mindannyiunktól, hogy ezt tegyük. Nem csupán a környezet védelme, hanem adott esetben szemetelő polgártársunk nevelése érdekében is! S ha nem használ a szép szó, nem tehetünk egyebet, felhívjuk a jelenségre az illetékes iakóbizottság, házkezelőség, nemzeti bizottság figyelmét. Köztudott, hogy az elmúlt időszakban milliókat, talán milliárdokat fordítottunk környezetünk védelmére. Tekintélyes beruházási eszközöket bocsátottunk erre a célra. Elért eredményeink korántsem lebecsülendők. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tárjuk fel a fogyatékosságokat, ne keressük egy-egy probléma, negatív jelenség megoldásának az útját. A megoldás kézenfekvő: több szerető gondoskodást tanúsítsunk környezetünk iránt. Legyünk fegyelmezettek és hasonló fegyelmet követeljünk meg polgártársainktól is. S mint ahogyan levélírónk megjegyzi: „Ne járjunk fej nélküli“ kezelésre csak súlyos esetben van szükség, ha szövődmény, pl. tüdőgyulladás lép fel. További igen gyakori fertőző gyermekbetegség a rózsahimlő. Lappangási ideje 14—21 nap. Kórokozója csak közvetlen cseppfertőzéssel terjed. A betegség kiállása tartós védettséget biztosít, viszont a rózsahimlőt az olyan felnőtt is megkaphatja, aki ezen gyermekkorában nem esett át. A betegség étvágytalansággal, fejfájással, általános levertséggel kezdődik, amelyhez néha szemkötőhártya, valamint orr- és toroknyálkahártya gyulladás is járul. Később az arcon, a nyakon, majd az egész testen láz kíséretében megjelennek az élénk rózsaszínű, köles vagy lencse nagyságú kiütések. A betegség felismeréséhez fontos tudni, hogy a kiütésekkel egyidejűleg a nyakon és a tarkón a nyirokcsomók megduzzadnak. A kiütések rendszerint 2—3 nap alatt, a nyirokcsomók duzzanata pedig 2—3 hét alatt múlik el. A betegnek különleges gyógykezelésre nincs szüksége, elég, ha addig ágyban marad, amíg a kiütések elmúlnak. Felgyógyulás után a beteg szobáját alaposan takarítsuk ki, ágyneműjét, fekvőhelyét, használati tárgyait napoz- tatással, kvarcolással fertőtlenítsük. A rózsahimlő általában enyhe lefolyású betegség, viszont a terhesség első harmadában bekövetkezett rózsahimlő magzatkárosodást okozhat, azért ilyen esetben ajánlatos a terhesség megszakítása. A leányoknál tehát egyenesen kívánatos, hogy még gyermekkorukban átessenek a rózsahlm- lőn, mivel így védettséget szereznek, s a leendő terhességük alatt nem fenyegeti majd a magzatot veszély. BALOGH P. IMRE ORVOSI TANÁCSADÓ A leggyakrabban előforduló fertőző gyermekbetegségekről 1.
