Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-25 / 229. szám, szombat
Technika mellett kultúra is Snkat beszélünk és joggal a tudományos-technikai forra- dalomról, hiszen az korunk esyik meghatározó jellemzője. A szocialista társadalom azonban nem járja az egyoldalú fejlődés útját, amely elkerülhetetlenül modern barbársághoz vezetne, dehumanizálná az emberiséget. Ezért tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget a szocialista kulturális forradalomoak is, amelynek alapvető célja műveltebbé, kulturáltabbá, nemesebbé formálni az embert. Ez különösképpen manapság múlhatatlanul szükséges, amikor akadnak nálunk is egyesek, akik a knnzumtársadalmat áhítiák és a szellemi értékeket fitymálják. Nem keveset fordítunk kulturális célokra s az állami gondoskodáson túl ezen a területen széleskörűen kibontakozott lakosságunk kezdeményező tevékenysége. Elég megemlíteni, hogy az elmúlt öt esztendőben nemcsak a különféle művelődési, kulturális és társadalmi akciók száma növekedett (1975-ben összesen mintegy 650 ezer ilyen akció volt), hanem a rajtuk résztvevők száma is (1975-ben hozzávetőleg 95 millió fő), fey vao ez annak ellenére, hncv továbbra is hódít a televízió. Akadnak «^igorú bírálók, akik a tévét egy kézlegyintéssel intézik el, mondván, hngy papucskultúra. Nos, távolról sincs igazuk, jóllehet az egyoldalú tévé-megszállottságnak mi sem vaeyunk a hívei. Viszont tény, hogy a tévé napjainkban nemcsak a szórakozás, hanem egyben a tanulás egyik nagyon fontos eszköze. S ezért nem lebecsülendő eredmény például az, liogy az 5. ötéves tervidőszak végén már lakosságunk 53 százaléka vehette a második programot is. Kulturális fejlettségünknek egyik további bizonyítéka a sok közül, hogy 1975-ben csaknem hétezer könyveim jelent meg, az 1164 lap és folyóirat pedig nem kevesebb mint 1 milliárd 943 millió évi példányban jelent meg. S így sorolhatnánk tovább az adatokat, amelyek meggyőzően tanúsítják, hogy kimondatlanul is megvalósuló jelszavaink egyike: nem csupán technika, hanem kultúra is. • (gály) A Szlovák és a Cseh Tudományos Műszaki Társaságnak a libereci Textilana és a trenčíni Merina vállalatban működő üzemi szervezetei hasznos együttműködést folytatnak. Munkacsoportokat létesítettek a termékek minőségének Javítása és a munkaerő-megtakarítás céljából. A libereci Textilana vállalat dolgozói racionalizációs jaavslataikban mindenekelőtt a munkaerő-megtakarítás problémájával foglalkoznak. Felvételünkön Richard Suchý mérnök, a társaság üzemi szervezetének elnöke (baloldalt) és Jirí Stern, a festőüzem vezetője ellenőrzi a festés technológiai eljárását. (Felvétel — ČTK — J. Vrabec) Ellenőrzés: a pártmunka hatékonyságának fokmérője Végleges befejezés előtt áll a Slovnaft petrolkémiai komplexumának első szakasza. A megközelítőleg 3 milliárd koronás be- ruházás jelentős szerepet játszik a 6. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésében. A megnövekedett gazdasági feladatok igényesebb hozzáállást követelnek a pártmunka minden terén. Hogy az általánosan megfogalmazott szavak mögött milyen tettek állnak, illetve milyenekre van szükség, arról PAVOL KRlZKA elvtárssal, a vállalati pártbizottság alelnökével beszélgettünk. Az erdőtől a fát... — Vállalatunk több mint 7000 dolgozót foglalkoztat. Ilyen nagy gazdasági egység öt évre szóló feladatait emlegetve természetesen milliókról és milliárdokról beszélünk. A közmondás szerint van. aki „nem látja a fától az erdői“. Ügy vélem, nálunk a fordítottjára kell törekedni, az erdő mögött meglátni a fát, vagyis a hétköznapok sokszor aprónak tűnő feladatait. Ezeknél van a legnagyobb szükség szorgalomra és a kezdeményezésre Szorgalom és kezdeményezés. E két szó kifejezi azokat az elvárásokat. melyeket pártunk XV. kongresszusának határozatai támasztanak a dolgozókkal szemben. Nélkülük valóban nem tudnánk elérni céljainkat, hiszen az előttünk álló öt év hosszú idő, s az új tervidőszak kezdeti ünnepi hangulatának, a nagy fogadkozások elmúltával sokan belefáradnak a hétköznapok kis harcaiba. A kommunisták feladata az üzemekben, hogy segítségnyújtással, s egy- ' ben példamutatással „ébren tartsák“ a jó munkaszellemet. A Slovnaft kommunistái ezt tartják egyik állandó fő feladatuknak. Minden termelési részlegen működik pártalapszervezet — összesen huszonegy. A vállalatban a dolgozók 15 százaléka tagja a pártnak. Elmondható tehát, hogy nincs is olyan munkaterületük, ahol ne lenne érezhető a párt vezető szerepe. „Más kárán tonul az okos" — tartja a közmondás, itt azonban ez nem érvényes, hiszen a vállalati pártbizottság elve, hogy az elmúlt időszak értékelésekor rámutattak saját fogyatékosságaikra, s a tapasztalatok alapján úgv irányítják a munkát, hogy ne ismétlődjenek meg. — Amikor az elmúlt évek fogyatékosságairól beszélünk, az összefüggések megértéséhez elkerülhetetlen a legfontosabb gazdasági mutatók megemlítése. Az 5. ötéves tervidőszakban 46 százalékkal növekedett a bruttó termelés, a munkatermelékenység 20 százalékkal, a dolgozók száma pedig 32 százalékkal. Az emelkedés még szembetűnőbb az árutermelés terén: 59 százalék, úgyhogy évente már megközelítőleg 5,6 milliárd koronát tesz ki. Egyébként teljesítettük az ötéves tervet, lemaradás a beruzások terén mutatkozott. — Mi okozta a legtöbb gondot? — A nyersanyaghiány. Főleg azon területeken, melyeken be hozatalra szorulunk. Oka az oly sokszor emlegetett energia- válság. Hogy ez mégsem okozott a tervteljesítésben jelentős kiesést, az egyrészt a szovjet kőolajnak köszönhető, másrészt dolgozóink kezdeményezésének. — S a beruházásoknál? — Már említettük, hogy véglegesen átadják rendeltetésének a petrolkémiai kombinát első szakaszát. Az eredeti elképzelés szerint ennek már a múlt év végén meg kellett volna történnie. A lemaradás okát a tervek nem megfelelő előkészítésében és a külföldi szállítók késlekedésében látom. A „bizonyítvány" nem szorul magyarázatra, azonban egykét adatot az összehasonlítás kedvéért érdemes megemlíteni. A 3 milliárd koronás létesítményt öt évig építették. Ezt megelőzően tizenöt évig épült a Slovnaft, s ugyancsak 3 milliárd korona körül volt a beruházás értéke. Egymás mellett élni — nem könnyű dolog. Ezt a tapasztalatot vonhatta le a pártbizottság, amikor részletesen elemezte a termelés szempontjából oly fontos munkaerő- kérdést. 1975 ig nagy volt a munkaerő-vándorlás, de az új személyzeti és szociális intézkedések meghozták a kívánt eredményt: csökkent a munkaerő-vándorlás. — A kedvezőtlen helyzet, legnagyobb oka a lakáshiány volt — folytatta Kŕĺžka elvtárs. — Bár a felmondásokban nem szerepelt, de az elemzések után kiderült, hogy baj van az emberek közötti kapcsolatokkal is. Rájöttünk, hogy egy ilyen nagy vállalatban, melynek dolgozói az ország minden részéből verbuválódtak, meg kell ..tanítani" az embereket egymás mellett élni. A lakáshiányhoz még csak annyit: lf/71-ben nyolc, 1974-ben pedig már 320 lakást kapott vállalatunk. Tanulni sosem késő Ezt vallja a Slovnaft dolgozóinak jelentős hányada, pontosabban 6600 ember. Minden párttag részt vesz az alap- vagy középfokú pártoktatásban. A marxizmus—leninizmus esti egyetemen átlag tízen, a Politikai Főiskolán pedig hárman tanulnak. — Sok segítséget kapunk a Katonai Politikai Akadémiától, nagyon jó előadókat küldenek hozzánk. A pártbizottság iskolázásai mellett a szakszervezet akcióit látogatják a legtöbben. Jó kezdeményezésnek tartom a szocialista munkaiskola megszervezését. Hallgatói főleg a szocialista munkabrigádokból kerülnek ki, s csak azok a brigádok nyerhetik el az első vagy második fokozatot, melyeknek tagjai elvégezték az iskolát. Tanrendjükben főleg szakmai, gazdasági és politikai témák szerepelnek. A pártbizottság eredményes munkáját fémjelezi, hogy az utóbbi öt év alatt 5 százalékkal nőtt a szervezettség. Évente átlag 110 tagjelöltet vesznek fel, 90 százalékban munkásokat. — A pártmunkában és a gazdasági tevékenységben az iskolázásokon kívül a feladatok teljesítésének következetes ellenőrzését tartjuk a további fejlődés alapjának. Fogalmazhatnék úgy Is, hogy az ellenőrzés a pártmunka hatékonyságának egyik fokmérője. Az utóbbi évek tapasztalataival elégedettek lehetünk, pártszervezetünk életében nem észleltünk nagyobb fogyatékosságokat, mindössze egy tagot kellett kizárnunk a pártból. Vállalatunkban több mint ezer a kommunisták száma, úgyhogy az arány elenyésző. A 6. ötéves tervidőszakban megnövekedett feladatok várnak a Slovnaft dolgozóira. A tervek szerint 36,4 százalékkal növelik bruttó termelésüket, 20,3 százalékkal pedig a kőolaj feldolgozását. A vállalat dolgozói tudják, hogy vállalatuk milyen fontos szerepet tölt be népgazdaságunkban, Ezt igazolták a múlt évben országos felhívásukkal is. Több szép kezdeményezésnek is a Slovnaft volt a „bölcsője" Az alelnök befejező szavait idézve: „A feladatok megkívánják, hogy a dolgozók e nemes hagyományokat tovább ápolják" MALINÁK ISTVÁN A mondatalkotás művészete Jól fogalmazni csak az tanul meg, aki figyeli-vizsgálja mások mondatalkotását és stílusát. Nem titkoljuk, ez a bíbelődés nem olcsó mulatság: erre időt kell szakítani. De eleinte nincs más mód a mondatépítő erők tanulmányozására — hiszen saját szövegünket bírálni nehezebb —, ez a tandíj, amit meg kell fizetni. Tehát korántse minősítsük veszteségnek vagy időfecserlésnek azt az órát, melyben a mondatszerkesztés szövevényes összefüggéseibe tekintünk be! A feladat — ha szépirodalmi művet fogunk vallatóra — tulajdonképpen kettős: az elemzés révén egyrészt a műalkotás világába hatolunk be, másrészt lassanként tisztába jövünk a mondatformálás erőivel. Hogy ez nem kis dolog, s hogy nem mindennapi titkokat fedezhetünk fel, bizonyságul nézzünk meg egy elgondolkodtató és éppen idevágó részletet. ,,A smog felhő“ című novellában Italo Calvino olasz író egy olyan vezetőt — elnököt — szerepeltet, akinek jelentést kell készíteni a smog eleni küzdelemről. Természetesen úgy akar fogalmazni, hogy a feladat nagyságát és a megoldás jelentőségét taktikusan kiemelve a maga érdemeit kellő megvilágításban tüntesse fel. A titkárával tanácskozza meg a dolgot, éppen a hatásos befejezésnél tartanak: „így tehát a társadalom egy szörnyű sorskérdésével állunk szemben. Vajon meg fogjuk-e oldani?“ Ám az elnök nem tartotta kifejezőnek az utolsó mondatot: „Nem hangzik ez túlságosan kishitűen?“ — kérdezte. A titkár is töprengett, hogy mitévő legyen, de aztán hirtelen döntött: ,,A legegyszerűbb az lett volna, ha átalakítom a kérdő mondatot kijelentővé: Meg fogjuk oldani. így, felkiáltójel nélkül. Árad belőle a nyugodt biztonság“. Ám az elnök továbbra is kétségeskedett: „Csakhogy nem látszik-e majd túlságosan békésnek, türelmesnek? Mintha csak amolyan egyszerűbb adminisztrációs ügy volna?“ Hosszabb gondolkodás után abban állapodtak meg, hogy „a mondat két alakban szerepel, majd: egyszer kérdőben, egyszer meg kijelentőben: Vajon meg fogjuk-e oldani? Meg fogjuk oldani.“ Azonban ez a formula sem nyerte meg az elnök tetszését, sőt a titkárét sem. Megpróbálták „az egészet jelenbe hozni: Megoldjuk-e? Megoldjuk. — De nem hangzott jól“ — ismerte el a titkár s így folytatta: „Tudjuk, hogyan van ez a fogalmazásnál. Az ember kihagy egy vesszőt, s először csak egyetlen szót kell emiatt kicserélnie, aztán meg kell bontani a mondat felépítését, a végén pedig szétesik az egész. Fél órát tanakodtunk. Azt ajánlottam, tegyük a kérdést és a feleletet különböző időbe. így: Vajon meg fogjuk-e oldani? Megoldjuk. — Az elnök ragyogott, s ettől a naptól vakon bízott a képességeimben.“ Nincs is hozzátennivalónk az élményszerű aprólékossággal bemutatott jelenethez. Valóban fáradságosan, hosz- szú vajúdás után születik nagyon sok mondat: lehúzva, kiegészítve, átalakítva, újra neki lendülve, míg végül úgy érezzük, hogy sikerült. E példánál könnyű volt belátni a tevékenykedő erők közé: a folyamatot maga az író magyarázta, érzékeltette, éppen csak követnünk kellett az elbeszélés menetét. Ám a figyelő szem általában ritkán bukkan ilyen eligazításra, legtöbbször magunknak kell kitalálni, kiokos. kodni a mondat megszerkesztésének fázisait és indokait. Nézzünk egy ilyen példát is! A „Gavallérok“ című Mikszáth műből e gondolatnak — „Ostobaság volna 25-én távozni és példátlan a történelemben“ — előzményei a következők: Csapitczky az újságírók hóvégi sztrájkja ellen tiltakozva azt javasolta, hogy böjtöljék ki még azt az egy hetet, s majd csak fizetés után lépjenek sztrájkba. A mondat szerkezetét vizsgálva mindjárt felmerül az első kérdés: oda értendő e a példátlan szóhoz a feltételes igealak, a volna? Ha nem: számíthatjuk-e külön mondatnak; ha igen: nem válik-e nehézkessé, rossz hangzatúvá a mondat, hiszen elvesztené lejtését, ritmusát, Jókai szavával: a nuinerózitását? összevonva pedig milyen mondattá alakulna át: „A történelemben példátlan ostobaság volna 25-én távozni.“ De hol itt a szenvedély, a felháborodás, a tiltakozás heve? Ez csak egy kínos, nehézkes mondat, melyről még azt sem állíthatni, hogy hűvös pontossággal szerkesztett. A méltatlankodás a példátlan szónak jelzői degredáltságából való kiemelése biztosítja, jelezve a felindulás hőfokát; s e művelet az ostobaság főnevet is hangsúlyozottabbá teszi, hiszen a jelző levette volna róla a nyomatékot Minden odahat tehát, hogy az író az egyszerű bővített mondat zártságát megbontsa és szétszedje. íme, mindjárt az elemzés kezdetén színre lépnek a mon- datformáló erők, s a bonyolult gépezet munkáját — akárcsak az előbbi példánál — működés közben szemlélhetjük, s így bepillanthatunk a szerkesztés — Arany szavával: a számítással költés —* titkaiba. Nyilván olyan tanulságot merítve belőlük, hogy számtalan tényaző összhatásának engedve kell a pontos, kifejező mondatot megformálnunk. BARLA GYULA
