Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-13 / 192. szám, péntek

A KÉT WASHINGTON

„Fővárosunk lassan nemcsak a politikai élet központja lesz, de fokozatosan pompás várossá, sőt az Is lehet, hogy az ország kultűrális központjává válik ... New York most hűvösen csillog, de nem ragyog. Washington pedig, a közelmúltban még álmos kisváros, a mesés Sangri-Lahoz fog hasonlítani..." — jelentette ki nemrég televíziós beszédében Fric Se- vereid, a közismert amerikai kommentátor. Úgy érezzük, hogy egy kissé helyre kell igazítani a fővárosi újságírói lokálpatriotizmusát és azt a tényt, hogy a jubileumi évre való tekintettel a dolgoknak csak a napos oldalát illik hangTámadás az emberi jogok ellen

Washington — Az amerikai gazdasági élet még mindig az utóbbi 35 év legsúlyosabb válságában vergődik.

A szakszervezeti sajtó közli, hogy a hivatalos statisztikai adatok szerint a munkanélküliség 7,5 százalékos — s ez nem felel meg a valóságnak, mert a kimutatott szám nem öleli fel azokat a munkanélkülieket, akik már elvesztettek minden reéiényt, hogy valamilyen munkát találnak, és a részben foglalkoztatottakat. Ha ezt a 2 kategóriát is figyelembe vesz- sztik, az USA-ban a valóságban 9,7 millió a munkanélküli, ami n munkaképes lakosságnak a 10,2 százalékát képezi.

A közelmúltban a 20. életévüket még be nem töltött néger fiatalok 40,3 százaléka és az építőmunkások 17 százaléka volt munkanélküli. A jelenlegi feltételek között a munkanélküliek helyzete napról napra romlik, mert hetente 50 ezren vesztik el jogukat, a szigorúan meghatározott időponttartamra szóló állami segélyre.

Koppenhága — 1976 első hat hónapjában Dániában 735 iparvállalat került csődbe. A vállalatok munkásainak legnagyobb része a munkanélküliek táborát növelte. Számuk július közepén meghaladta a 110 000

W.

Nagy a munkanélküliség az olyan fontos iparágakban is, mint a hajógyártás, fémkohászat, a vegyi- és textilipar. A napokban a frederichshaveni hajógyár Is bejelentette, hogy rövidesen 300 munkást kénytelen elbocsátani. Gyakran előfordul, hogy a dolgozók szabadságukról visszatérve megtudják, hogy munka nélkül maradtak, és másutt nézhetnek foglalkozás után. így lártak a dán főváros egyik elővárosának textilgyári munkásai is.

Párizs — Augusztus elején váratlan „meglepetés“ érte a francia vásárlókat: Jelentősen

emelkedtek az élelmiszerárak — 10 százalékkal a kenyér, 7 százalékkal a tej, 28 százalékkal a margarin, 7 százalékkal a gyümölcs és a zöldség ára. Ez azt Jelenti, hogy minden francia jóval többet költ élelemre, mint eddig. Megdrágult a tartósított zöldség (9,5 százalék), a halkonzerv (5 százalék) és a félkész áruk (4 százalék). Az Általános Munkásszövetség (CGTJ adatai szerint Francia- országban a közszükségleti cikkek árai az év eleje óta több mint 6 százalékkal emelkedtek.

A francia .kisember,“ családi költségvetését Jelentősen érinti az is, hogy megdrágult a szolgáltatás. Csak az Idén 11 százalékkal emelkedett a rádió-, 29 százalékkal a telefon- és 15 százalékkal a gázdíj. Várható a televízió előfizetési díjának az emelése, függetlenül attól, hogy az év ©lején már 10 százalékkal emelték. Augusztus elejétől 28 százalékkal megdrágult a postai viteldíj.

Tehát az „árcédulák keringő- Je“ — ahogy a franciák nevezik az állandóan és gyorsan változó árakat — folytatódik.

súlyozni, és elhallgatni az árnyoldalait. Az igaz, hogy az utóbbi években a főváros központját és fontosabb sugárútjait, melyeket a turistáknak mutogatnak, számos új épülettel díszítették. Itt poimpáznak néhány állami intézmény és múzeum új épületei, a Kennedy művészközpont, és innen indul a földalatti első szakasza.

De létezik egy „másik“ Washington is, ahová nem viszik el a turistákat, pedig egymás tő- szomszédságában él a két város, egy és ugyanazt a nevet viselik, mégsem hasonlít a kettő egymásra, mint ahogy nem hasonlít az olajfoltos munkaruhába öltözött fizikai dolgozó a felcicomázott tisztviselőre, aki olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. A Capitolium- tól csak néhány lépést kell tenni északra, vagy a XV. utca tengelyétől oldalra fordulni és a nyomornegyedbe jutunk, ahol minden — a szutykos aszfalt, az ósdi házak málladozó falai, a többnyire sötét bőrű emberek arca — magán viseli a nehéz élet és a létért vívott küzdelem nyomait. Az első, a mindenki által jól ismert Washington — a szenátorok, a kongresszusi küldöttek, az államférfiak és a pénzemberek városa. A második — azoké, akik amazokat kiszolgálják: utcát söpörnek, a teherautók és az autóbuszok kormánykerekeit forgatják, tisztogatják az emlékműveket, vagy egyszerűen valahogy megpróbálnak élni munka nélkül, mert számukra nincs munkalehetőség.

Ennek a „másik városnak" a sajátos életéről néhány képet a Washingtoni Városi Liga által kibocsátott jelentés tárt fel, amelyet a főváros négerlakta Sói, Adams-Morgan és Anakostia elnevezésű gettóiban a több hónapos közvéleménykutatás alapján állítottak össze. A jelentés címe nem véletlenül tartalmazza a hajótörést szenvedők „S. O. S.“ („S. O. S.— 76“) jelzését. Amint a Washington Post írja, a Columbia környék legsivárabb gettójában az élötet a mindennapi puszta megélhetésért folytatott harc mindent felemésztő gondja jellemzi.

A szervezet aktivistái megállapították, hogy a gettólakóknak csak a 16 százaléka keres annyit, vagy valamivel többet, mint amennyit a tisztességes megélhetéshez szükséges ösz- szegnek tart az amerikai kormány. A jelentésben vázoltak szerint 200 000 ember tengődik vigasztalan életfeltételek között a 750 000 hivatalosan is elismert nyomorban élők közül — mondotta John Jacob, a Városi Liga igazgatója.

A megkérdezetteket felszólították, mondják meg. hogy mi

jelent számukra legtöbb gondot. 29 százalékuk első helyen a magas árakat említette. Arra panaszkodtak, hogy a helybeli vegyeskereskedők háromszoros árakkal nyúzzák őket, kihasználva, hogy a város szegénynegyedeiben jóformán egyáltalán nincs közellátás. A megkérdezettek 20 százaléka a lakbérárdrágítást tette az első helyre: egy elhanyagolt házban, ahol hemzsegnek a patkányok, a lakásért a háztulajdonosnak havonta a dollárok százait kell fizetni. A bajnok között az első helyen áll a bűnözés („félünk kimenni az utcára“, mondják az emberek), a bölcsődék, az óvodák hiánya, az iskolák színvonala sem kielégítő. és nagy a munkanélküliség,

Az országban a munkaképes lakosság több mint 7 százaléka munkanélküli, ugyanakkor a washingtoni gettók megkérdezett lakói 29 százalékának nincs kereseti lehetősége. Közülük több mint a fele még a reményt Is feladta, hogy tehetségének megfelelő munkát talál, ezért már a munkabörzére sem járnak (egyik bizonyítéka annak, hogy miért csökken a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma). A munkanélküliek túlnyomó többsége — 84 százalékuk — nem kap állami segélyt, mert lejárt a kifizetés határideje.

A jelentés adatai mögött — mondja John Jacob — a szegények szenvedései és nélkülözései rejtőznek, „a legelemibb emberi szükségleteket nem tudják kielégíteni, s ezzel nem lehet elégedett a társadalom“. Jacob arra célozva, hogy az amerikai városok gettóiban egyre közelebb ér a puskaporos hordóhoz a láng, a kormányt és a kongresszust felvilágosult politika folytatására és sürgős tettekre szólította fel, hogy az utódok a jubileumi tűzijátékot ne nevezhessék az utolsó ,,hurrá“-nak.

A két Washington — az egyik a szerencsés, az önmagával elégedett, a másik — az idegfeszültségben és szenvedések közepette élő. Lakói nappal egymás közelében élnek, éjszakára elválnak: az előbbiek a munkaidő letelte után hazatérnek a kertes zöld elővárosokba, az utóbbiak — bebújnak sötét gettójukba. A sikeres Washington lakója, amikor késő este a fényektől csillogó Kennedy művészközpontból hazatér és keresztülhajt az „idegen terület“ sötét utcáin, és a biztonság kedvéért ellenőrizi, vajon jól bezárta-e az ajtókat...

Washington, augusztus

G. VASZILJEV (Moszkvai Pravda)

Együtt többre képesek

A Nemzeti Front választási programjavaslatai, amelyek a községek, a városok, a járások és a kerületek fejlesztését tűzik ki célul és amelyeket a szeptemberben és októberben megtartandó választási gyűléseken a lakosság elé terjesztenek, már elég konkrét alakot öltöttek.

A választási programjavaslatok kidolgozását megszabó irányelv a többi között két kulcsfontosságú szempontot emelt ki: hogy az adott választási program legyen a Nemzeti Front választási programja, tehát a nemzeti bizottságok komplex feladatainak meghatározásán kívül konkrétan és kötelező jelleggel jelölje meg a központilag irányított vállalatok és az efsz-ek részvételét az adott területegység fejlesztésében, azt a célt tartva szem előtt, hogy növekedjék ezen szervezetek részesedése a lakosság szükségleteinek megoldása terén; hogy a választási programok ne té- zisszerűen, hanem konkrét módon jelöljék ki a társadalmi szervezeteknek ebben a munkában való részesedését is úgy, hogy már ebben az időszakban meg lehessen egyezni azokról az akciókról, amelyeket az adott területegységen mint társberuházó a nemzeti bizottság hajt végre üzemekkel, efsz-ekkel és más intézményekkel karöltve. Vajon menyire sikerült ezeket a szempontokat érvényre juttatni a Nemzeti Front választási programjavaslataiban?

Meg kell állapítani, hogy az összes javaslatban szó esik az üzemek, az efsz-ek és a társadalmi szervezetek feladatairól, sajnos nem minden esetben konkrétan. Helytelen, ha megelégednek a feltétlenül helyes, do túl általános és nehezen ellenőrizhető tézisek leszögezésével. Hogy mindezt jobban szemléltessük, felsorolunk néhány pozitív példát. A nyugat-szlovákiai kerületben a szakszervezeti szervezetek a Nemzeti Front választási programjavaslataiban „A szak- szervezeti tagok üzemüknek és a köztársaságnak“ mozgalom keretében konkrét felajánlásokra összpontosítják figyelmüket. Ezekben a felajánlásokban a munkahelyen kívüli életkörnyezet javítására és szociális létesítmények építésére vonatkozó társadalmi munka áll előtérben. A kerületben felajánlást tettek 27 iidiilő építésére, összesen 3010 férőhellyel. A kerület SZISZ-szervezetei kötelezik magukat, hogy ifjúsági klubokat építenek és rekonstruálnak a nemzeti bizottságokkal és a Jednota fogyasztási szövetkezettel karöltve. Nemes célkitűzés az is, hogy növelik a fiatalok számarányát a lakóbizottságokban és bevonják az ifjúságot a rend és a tisztaság megőrzésébe. Bratislava harmadik városkerületében a szakszervezeti tanács védnökséget vállalt a rafcai amfiteátrum építése felett. A közép-szlovákiai kerület szakszervezeti szervezetei figyelmet szentelnek a Banská Bystrica-i szakszervezeti művelődési otthon befejezésének, valamint a Liptovský Mikuláš-i, a Ziar nad Hro- nom-i és a luöeneci (losonci) szakszervezeti művelődési otthon építésének stb. Rá kell mutatnunk arra, hogy a választási programjavaslatokban szereplő ezen célkitűzések konkrétak, és teljesítési határidejüket is megszabták.

Bölcsődei és óvodai kapacitások, testnevelési és másfajta objektumok létesítésében és kibővítésében a jövőben az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalniuk az üzemeknek, az efsz-eknek és a nemzeti bizottságoknak, mint a most véget érő megbízatási időszakban. Példamutató a trnavai járás programjavaslata, amelyben az üzemek és az efsz-ek 37 millió koronát ajánlanak fel óvodák és bölcsődék építésére, azt a célt követve, hogy 1900-ig a járás óvodáiban a gyermekek 85 százalékát helyezhessék el. A senicai járás programjavaslatában az üzemek 39 óvodai osztály építésére tettek ígéretet, a vállalatok pedig kötelezték magukat az üzemi étkeztetés bővítésére, a dolgozó nők munkakörülményeinek javítására és az üdülési lehetőségek bővítésére, összesen 280 millió korona értékben. A levicei (lévai) járásban pionírtábort létesít a pukaneci Smrečina, a lévai járási építővállalat, az Agrostav, a Leninről elnevezett gya- potfcldolgozó üzem és a járási kommunális szolgáltató vállalat.

Tovább folytathatnánk a pozitív példák felsorolását. Sajnos, nem minden járás választási programja jelöli meg ilyen konkrét módon a társberuházókat, az üzemeket, az efsz-e- ket és a nemzeti bizottságokat. Még mindig nincs későn ilyen akciókat bevonni a programjavaslatokba. Ezek az akciók a lakosság érdekeit szolgálják és több szerv és szervezet együtt többre képes. JAROSLAV MEŠKO

CÉRNAGIUSZTA-BETEGSÉG

Okozója a világszerte elterjedt élősködő, de leggyakrabban az európai és amerikai országokban fordul elő. A kisgyermekek közel 100 százalékánál és a felnőttek 20 százalékánál mondható ki. Lagállan- dóbb tünete a végbélviszketés. Terjedéséről, helyes gyógykezeléséről sok eltérő vélemény, található a szakirodalomban, de sok tévhit is elterjedt.

Ahhoz, hogy felismerjük a betegség jelentőségét és a helyes gyógymódot, részletesen ismernünk kell a kórokozó életmódját. A lenyelt petékből a vékonybélben kibújó lárva főleg a vakbélben és ennek környékén telepszik meg. A lárva valószínűleg először a bélnyálkahártya felső rétegében tartózkodik, majd a béltartalomban tanyázik. Hogy ellenálljon a bélműködés sodrásának a nyálkahártyához simul. Nemritkán a vakbélből a féregnyúl- ványba kerül, ahol szövődményeket okozhat. A híipek néhány hét múlva kiürülnek, a nőstények kb. 5—8 hét múlva petékkel telnek meg. A petéket azonban nem rakják le, velük együtt a végbélbe sodródnak, ahonnan Igyekeznek a külvilágba jutni. A levegőn beszáradva megrepednek, illetőleg vakarózás által szétdörzsölődnek. Férgeket csak erősebb fertőzés esetén találunk a széklet felszínén, és pete is csak ritkán fordul elő a székletben. A fertőzés tünetei elsősorban a férgek számától és mechanikus hatásától függnek, ezért nagyon fontos, hogy ismerjük azt a íôncľolyarnatot, amely révén a végbélgiliszta az emberben elszaporodik.

Az első fertőzést a szétszóródó peték hozzák létre, amelyek porral, szennyezett étellel, piszkos kézzel a szervezetbe kerülnek. Az ilyen egy-két féreggel való fertőzés általában észrevétlen marad. Enterobia- zis (végbélgiliszta-betegségl tartós állapotként vagy megbetegedésként csak akkor jelentkezik, ha nagy mennyiségű pete ismételt lenyelése állandó újrafertőzést okoz. Az ilyen fertőzés rendszerességét a féreg által kiváltott viszketés okozza. A vakarózó kézre és a körmök alá nagy számban tapadnak peték, amelyek az ágyneműben és a fehéneműben szétszóródnak. A kisgyermek ujjszopásán, alvásmódján és egyéni tisztaságán múlik, hogy mennyit eszik vissza naponta

saját petéjéből. Felnőtteknél nem az ellenállóképesség fokozódása miatt csökken a betegség előfordulása, hanem elsősorban a megváltozott szokások miatt.

Az enyhén fertőzött vagy kevéssé reagáló személyek rendszerint tünetmentesek. Átlagos esetben inkább állapotról beszélünk, mint betegségről. A kisgyermek és iskoláskorban a közepes mértékű, ismétlődő, évekig tartó fé>'gesség a végbél környékére lokalizált viszketéssel és az éjszakai nyugalom zavarával okoz bajt. A viszketés akkor jelentkezik, amikor a nőstényféreg a végbél záróizmain igyekszik átjutni. Az éjszakai álom zavarását és a vakarózást nem az okozza, hogy a férgek csak éjjel másznak ki, hanem az, hogy a viszketési inger alváskor sokkal erősebb. Erősebb a viszketés akkor is, ha lánygyermeknél vagy felnőtt nőknél a féreg a hüvelybe kerül. A férgek mikrobákat visznek magukkal, és emiatt már kisgyermekeknél is folyás jelentkezhet.

A cérnagiliszta gyakran neurotikus tüneteket és általános allergiás jelenségeket okoz. Ezek közül a legjellemzőbb sokszor az egyetlen feltűnő orrviszketés, ami a gyermekeknél állandó orrpiszkálást válthat ki. Megszüntetése neveléssel sokkal nehezebb, mint féregűző kúrával.

Ebbe a tünetcsoportba tartozik még a nyugtalan alvás, az éjjeli ágyba vizelés, általános nyugtalanság és sok olyan megnyilvánulás, amellyel a szülők a pszichiátert keresik föl. Kezelés után az egyébként hosszan tartó és alig befolyásolható tünetek az esetek többségében megszűnnek. A végbélgiliszta többnyire nem tekinthető e kórképek okozójának, hanem csak kiváltójának.

A szövődmények közül már rámutattunk a lányoknál gyer- mekorban is jelentkező folyásra. Ezenkívül külön rá kell mutatni a vakbél, Illetve a féregnyúlvány idült Ingerlésére. Az ismétlődő enyhe gyulladások főleg iskolás lányoknál gyakoriak.

Az orsószerű, fehér színű giliszta nősténye 9—12 milliméter, a hím csak 4 milliméter hosszú. A nőstényben mintegy 10—15 ezer pete fejlődik ki. A peteürülések kb. hathetes időszakban ismétlődnek.

Az enterobiazis — ha sikerül az újrafertőzést elkerülni — magától is megszűnik. Ma már hatékony gyógyszereket használunk gyógyításánál. A kezelés azonban csak akkor lehet eredményes, ha a kollektíva vagy a család valamennyi tagját egyidőben kezelik, és a kúrát három-négy hét múlva megismétlik.

Dr. MARIA ĎURlKOVA

hm«* TANÁCSADÓ'