Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1976-08-11 / 190. szám, szerda
Belpolitikai kommentár- ■ - --■- —■ •■ •■■■ ...:ilr-.--.''.:i.'iii:'L ÍJv/ife- • ••■ *-—-■>■'■ A Podébrady melletti Písková Lhota Egységes Földművesszövetkezetben — az ország sok más mezőgazdasági üzeméhez hasonlóan — a késő esti és éjjeli órákban is folyik a gabona betakarítása. (j. TPeStík, CSTK felvétel) Fiatal kommunisták kezdeményezése Teljesítették vállalásukat $ Devizát takarítanak meg 9 Hazai nyersanyagból Miroslav Jakab, a Bnnská Stiavnlca-1 ércbánya IV. párt- alnpszervezetének 26-éves elnöke talán meg Is sértődött, amikor nemrég megkérdeztük tőle: teljesítette-e ez az alapszervezet a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére tett felajánlását. így válaszolt: — Teljes egészében. És ez természetes, hiszen minden dolgozónk részt vesz a szocialista munkaversenyben. Nemcsak a kommunisták. Munkánk minősége is jó. Különösen azóta, hogv a gépjavító és karbantartó üzemben a faliújságon kipellengéreztük azokat, akik selej- tet termeltek. A bejáratnál vicces rajz látható és a selejtgyártással kapcsolatos élcelödő felirat olvasható. „A legjobbak“ felirat alatt hét nevet olvashatunk: Ján Blahut Anton és Štefan Bu- zalka meg a többiek. „A legrosszabbak“ felirat alatt azoknak a nevei sorakoznak, akik áprilisban és májusban hadilábon álltak a minőséggel. Júniusban már senkit sem kellett pellengérre állítani. Közben már a július is véget ért. és „A legrosszabbak“ felirat alá ebben a hónapban sem került senkinek a neve. — Azt hiszem, a szégyentáblára inkább az ellátórészleg dolgozóinak nevét kellene felírni, mert nem kapunk tőlük megfelelő mennyiségű anyagot a hídcsapágyak gyártásához — vette át a szót Miro Remeň, a gépgyártó műhely szocialista brigádjának vezetője. — Júliusban 100 ilyen csapágyat kellett volna gyártanunk, de csak 50-hez volt elegendő nyersanyagunk. Ügy tűnik, fabatkát sem értele a termelési tanácskozásokon elhangzottak. Az ellátórészlegben dolgozóknak kezdeményezőbben kellene a munkához látniuk. Hiszen anyag van elég, a tervet nemcsak teljesítjük, hanem túl is szárnyaljuk. A XV. pártkongresszus tiszteletére két vibrációs osztályozó készüléket gyártottunk társadalmi munkában. Munkacsoportunk mindegyik tagja önkéntesen ledolgozott három műszakot. Ez volt az eredeti felajánlásunk nekünk, kommunistáknak, de ezt az ígéretet a pártonkívüliek is magukévá tették. Az egész kollektíva kezdeményezően vesz részt a munkaversenyben, pedig csak öten párttagok. Csak az anyag ne hiányozna... Ján Šiško, fiatal mérnök, egvetért a munkacsoport vezetőjének jogos felháborodásával: — Feltétlenül igaz, hogy kevés a hídcsapágyak gyártásához szükséges anyag. Mégis: ha országjáró körútra indulunk, sikerül beszereznünk a szükséges bádoglemezeket és öntvényeket. Az utóbbiakat, közős újítási javaslat alapján, készségesen szállítja az olomouci közlekedési építővállalat és a chabarovicei Észak-csehországi Szerelvénygyár. A csapágy alátét-lemezét ugyanis öntvénnyel helyettesítjük. Ezzel jelentős mennyiségű vastag bádoglemezt takarítunk meg, ami hiánycikk. A termelés ezzel olcsóbb, mivel a bádoglemez alkalmazásánál az anyag 60 százaléka hulladékba kerül, ötven százalékkal csökkentjük a költségeket a közeljövőben azzal, hogy az importált drága, rozsdamentes lemezeket hazai gyártmányú lemezzel helyettesítjük. Az olvasót talán meglepi, hogy a bánya gépkarbantartó üzemében hídesapágyakat gyártanak. Igen, ők az egyetlenek hazánkban, akik az NSZK-ból vásárolt szabadalom alapján ezzel foglalkoznak. Hazánkban senki sem tanúsított érdeklődést a hídcsapágyak gyártása iránt, a Banská Štiavnlca-l bányának pedig voltak szabad kapacitásai. Évente 700—1000 ilyen csapágyat készítenek. Hidat vagy felüljárót e csapágy nélkül nem lehet építeni. Ez alól a szabály alól az a felüljáró sem kivétel, amely Prága központi pályaudvara közelében éppen most létesítenek. Az ökonómusok már kiszámították, mennyit takarítunk meg népgazdaságunknak azzal, hogy ezt a csapágyfajtát Itthon gyártjuk. Az eredmény: 600 000 devizakorona évente, ami a fiatal kommunisták kezdeményezésének köszönhető. Közben a SZEIZMOLÓGIAI ÁLLOMÁSOK SZLOVÁKIÁBAN (ČSTK) — A szeizmológia olyan tudományág, amely a földrengésekkel foglalkozik. Mivel olyan szakterületről van szó, amely az egész világon végzett megfigyeléseken alapul, a szeizmológia fejlesztése széles körű nemzetközi együttműködést követel meg. A Szlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének négy szeizmológiai állomása van: Bratislavában, Šrobárová- ban, Hurbanovóban (Ögyallán) és a Magas-Tátrában a Kőpa- taki-tónál. A legrégibb ilyen állomás az ógyallai, amely az évszázad kezdete óta regisztrálja a földmozgásokat. 1909- ben mechanikus regisztrálású horizontális szeizmográfot szereltek fel. Ma ez a berendezés már elavult. A bratislavai, a šrobárovál és a kőpataki állomáson már optikus regisztr^lá- sú modern elektromágnoses szeizmográf működik. A szeizmográfokat a Szovjetunió szállította hazánknak. Az állomások szünet nélkül figyelemmel követik a földmozgást és erről úgynevezett szelz- mogramot készítenek. A szeiz- mogramokból nyert adatok egyrészt időértéket jelölnek, azaz megadják a különféle szeizmikus hullámok érkezésének időpontját, másrészt dinamikus jellegűek, megadják a hullámok amplitúdóját. Ha több állomás időértékei állnak rendelkezésre, a gyújtópont helye egész pontosan kiszámítható. A szeizmológiai adatok alapján a föld belsejének struktúrájára is következtetni lehet. A szeizmogramok elemzése alapján nyert összes adatot a Szlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetébe küldik, majd onnan nemzetközi együttműködés keretében külföldi szeizmológiai központokhoz is eljuttatják. bányagépek javítását és karbantartását is végzik. A híd- csapágyat gyártó részleg 36 dolgozójának mindegyike 230 ezer korona értéket termel évente. Üzemlátogatásunk végén Miroslav Jakab elvtárs megmutatta a XV. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlások teljesítésének kiértékelését. Talán elég, ha megemlítjük az első két pontot: két vibrációs osztályozó készülék — terven felül 106 000 korona értékben — elkészült. Kerékpárgarázs létesítése az üzem bejáratánál — SZISZ-akció — befejezéséhez közeledik. Gáz- és anyagraktár 50 000 korona értékben — már elkészült, átadták. Jó érzéssel indulunk el a régi bányavárosból. Meggyőződtünk arról, hogy a CSKP XV. kongresszusán kitűzött program nemcsak a kommunisták, hanem az összes dolgozó ügye. Ezt Jozef Gurica fiatal munkás így fejezte ki: „Nem vagyok tagja a pártnak és a többi párton kívüli nevében is mondom: a CSKP politikáját és a XV. pártkongresszus programját mindannyian a magunkénak valljuk. És eltökélt szándékunk, hogy megvalósítjuk.“ JÁN BARTŐK Nem lehet közömbös Hároin hét múlva újra megszólalnak az iskolákban a tanítás kezdetét jelző csengők. Ez az évente megismétlődő esemény az építőipari vállalatoknak nem kis gondot okoz. Amivel ogész évben késlekedtek, azt néhány héttel, nappal a tanévnyitó plőtt szeretnék behozni. De van ennél rosz- szabb is. Szlovákiában ugyanis vannnak vállalatok, amelyeket hidegen hagy az átadási határidő közelsége, és a munkaszervezés megjavítása helvott inkább felsorolják azokat az objektív nehézségeket, amelyek -— szerintük — gátolják őket a munkában. Hogy ez így van, azt számos példával lehet illusztrálni, de ngyanűgy azt is hogy ez ellen az illetékes szervek vajmi keveset tesznek. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi években az iskolaépítés iiteme egyre vontatottabb. Míg például az építővállalatnk 1972-ben e téren tervüket 94,8 százalékra teljesítették, 1973-ban már csak 89 9, egy évvel később pedig 88,8 százalékra. A CSKP XV. kongresszusán elfogadott gazdasági és szociális fejlődés irányelve leszögezi: „Feltétlenül biztosítani kell az épülő lakótelepek műszaki és járulékos ellátottságát, üzlethálózat, iskolák, kulturális, egészségügyi létesítmények és közutak építésével.“ Vagyis meg keJl tartani a komplex lakásépítés elvét. Sajnos, ezt nem mindenütt tették az építők magukévá. A nyugat-szlovákiai kerületben a lakótelepeken épülő iskolákra előirányzott 121,9 millió koronás évi beruházási tervből az év első felében csak 37,8 millió korona értékű munkálatokat végeztek el. Szlovákia fővárosában az említettek terén a feladatokat 32.4, a keletszlovákiai kerületben pedig 35.fi százalékra teljesítették. A legjobb eredményt a közép-szlovákiai kerületben érték el, ahol az említett időben az évi feladatok 40 százalékának tettek eleget. A kedvezőtlen helyzetet alátámasztja az a tény is, hogy míg 1975 első felében az iskolák építése terén az építők 36,7 százalékra teljesítették feladatukat, addig az idén csak 33.8 százalékra. Ezek az adatok elgondolkodásra késztetnek. Szlovákiában szeptember elsejéig 254 óvodai és 794 iskolai tantermet kellene átadni. Az óvodák építése terén — amelyeknek mintegy fele a Z-alcció keretében indult — a helyzet jónak mondható. De a2 év első hét hónapja alatt az iskolai tantermeknek csupán egyharmadát adták át rendeltetésének. Ez azt Jelenti, hogy az építők ismét adósak maradnak, sőt egyes építkezéseket az év végére sem fejeznek be. Az érsekújvári 28 tantermes iskolát, amelyet a Nitrai Magasépítő Vállalat épít, az év végére kellene átadni rendeltetésének, de még 14 millió korona értékű munka van hátra. A Prievidza! Magasépítő Vállalatnak július elsején kellett volna átadnia a Bánovce nad Bebravou-! alapiskolát, de még most is közel 6 millió korona értékű munkát kell elvégezni ahhoz, hogy elkészüljön. Még tovább sorolhatnánk a példákat. Ám sokkal célszerűbb volna, ha végre szlovákiai méretben kellő elemzést készítenének az iskolaépítés lasssú ütemének okáról, ebből levonnák a szükséges következtetéseket, és felelősségre vonnák mindazokat, akik a lemaradásért felelősek, akik ä párt XV. kongresszusának ez irányú határozatát nem bontották le kellően, s azt nem teljesítik felelősségteljesen. Ajánlatos volna, ha ezzel a kérdéssel az illetékes párt- szervezetek is foglalkoznának. Küszöbön áll az új tanév. Ott, ahol az új iskolát az utóbbi hetekben vagy napokban átadják rendeltetésének, a nemzeti bizottságoknak oda kell hatni, hogy a lakosság, a szülői munkaközösség társadalmi munkában segítse az épületek takarítását és a környezet rendezését. NÉMETH JÁNOS Felelősség a fiatalok neveléséért A szocializmus előnyeit nem kell szavakkal bizonyítani, mivel valósággá, életünk szerves részévé váltak. Ezt népgazdaságunk bármely ágazatával bizonyíthatjuk, az iparral és a mezőgazdasággal csakúgy, mint az államigazgatással, az egészségüggyel, sőt az iskolaüggyel Is. Konkrét adatokkal szemléltetően ki lehet mutatni, milyen sok pozitív változást hozott a szocializmus hazánk minden állampolgára, minden ember életében. Nem tagadjuk, hogy ezek az eredmények sok erőfeszítést, igyekezetei, hősi munkát, alkotó és átgondolt kezdeményezést követeltek meg. Mindezt a CSKP XV. kongresszusának tanácskozása is bebizonyította. Minden ágazatnak és munka- területnek megvannak és meglesznek a maga sajátságos gondjai, amelyeket meg kell oldani. Ezenkívül azonban olyan nehézségek is léteznek, amelyeket kisebb vagy nagyobb mértékben csak az összes ágazat bevonásával tudunk megoldani. Ilyen feladat például fiatal szakemberek képzése a fejlett szocialista társadalom igényes célkitűzéseinek teljesítésére. További nehéz feladat a gátló tendenciák minden fajtájának és alakjának kiküszöbölése. Ezek közül az egyik, amely nemcsak az anyagi javak termelésének, hanem a szellemi értékek alkotásának is árt, a felületesség Káros hatásával az oktató és a nevelő munkában is találkozunk. A felületesség nem olyan kategória, amellyel a társadalom- tudomány részletesen foglalkozik, viszont olyan fogalom, amellyel az életben gyakran találkozunk. A felületesség kisebb vagy nagyobb mértékben a következetlenségben és a formalizmusban jut kifejezésre, de feledékenység, és hanyagság formájában is jelentkezhet. Sokszor a tevékenységnek azon a területén, ahol öntudatos cselekvésre lenne szükség, ösztönszerű eljárásként nyilvánul meg. A felületesség tehát nemcsak közönséges fogyatékosság, mivel megteremti a hiányosságok halmozásának előfeltételeit. Nem lehet félvállról venni azért sem, mert ezen az alapon bizonyos mértékben tagadni lehetne, vagy legalábbis le lehetne becsülni számos helyes célkitűzést, feladatot, határozatot vagy tervet. Lenin az ilyen jellegű hibákat számos esetben bírálta, és rámutatott arra, hogy ezeket a fogyatékosságokat fel kell fedni és ki kell küszöbölni. Ne feledkezzünk el arról, hogy a felületességgel nemcsak a javasolt megoldás tekintélyét lehet aláásni, hanem azokét a konkrét személyekét is, akik az adott megoldásért felelősek. A felületesség nemcsak rejtett, hanem nyílt formában is jelentkezhet, pl. úgy, hogy túlbecsülik a dolgok szakmai oldalát. A szocialista társadalomban tevékenykedő szakember nem lehet apolitikus; már azzal, hogy tudatosítja felelősségét munkacsoportjával, vállalatával, szakágazatával szemben és a reá bízott értékeknek a szocialista társadalom javára történő továbbfejlesztéséért — ez már maga a szakképzettség másik oldala, vagy ahogy mondani szokás: az érem másik oldala. Enélkül az „érem első oldala“ elvesztené jelentőségét. Persze mindez fordítva is érvényes, ha a politikai oktatást nem végzik párhuzamosan a felelősségteljes szakképzéssel. Ha a szakismereteket nem tartanók szem előtt, ez is káros következményekkel járna társadalmunk szempontjából, és következményeiben magát az eszmei-politikai ráhatást is lejáratná azzal, hogy a szaktudás és a megfelelő ismeretek helyett a dilettantizmus jutna szóhoz. Az oktatás és a nevelés területén a felületesség további megnyilvánulása az, ha a jóváhagyott tantervet csak részben teljesítik, lerövidítik a tanórákat, csökkentik a megszabott óraszámot, pl. a főiskolai előadások és szemináriumok estében, vagy megfeledkeznek a szemináriumi csoportok nagyságára vonatkozó pedagógiai elvekről. Amint már említettük, a formalizmus is bizonyos értelemben a felületesség megnyilvánulása. Mindenki, akinek — akár mint tanítónak, akár mint tanulónak — köze van az oktatásügyhöz, tudja, hogy ez mit jelent. Ha valamely dolgot csak a forma, csak a látszat kedvéért teljesítünk, ezt nehezen sikerül eltitkolni. Ha ez a pedagógus részéről nyilvánul meg, a tanulók észreveszik csakúgy, mint ahogy a tapasztalt pedagógus figyelmét sem kerüli el tanulóinak formális magatartása. Ha a fiatalok, a középiskolás
