Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-07 / 187. szám, szombat

Épületelemek komplettizálására szolgáló új gépsort helyeztek próbaüzembe a Könnyüépítöanyag- ipari Vállalat bratislavai Pórobeton gyárában. A dolgozók ezzel teljesítették a körzeti pártkonfe­rencia tiszteletére lett közös szncialista felajánlásukat. (Felvétel: ČSTK) A HAGYOMÁNYOKHOZ HlVEN A HAJÓGYÁR KOMMUNISTÁINAK KÜZDELMES ÚTJA Ebben az esztendőben or­szágszerte megemlékeznek ha­zánk dolgozói pártunk megala­kulásának 55. évfordulójáról. A CSKP megalakulásának jubi­leumi ünnepségeit a komárnói (komáromi) járás — de legfő­képpen Komárom — haladó szelllemű dolgozói, munkásai, a vörös szakszervezetek tagjai felkészülten várták. Az itteni munkások között sokan voltak olyanok, akik részt vettek a Magyar Tanácsköztársaság szer­vezésében és tevékenységében. Elsősorban Steiner Gábor elv­társ, aki benne volt a szervező- bizottságban is. A Magyar Ta­nácsköztársaság vöröskatonái — nagyon rövid időre ugyan — de behatoltak a komáromi já­rás területére és itt sok fiatal munkást, földművest és nincs­telent nyertek meg a marxiz­mus ügyének egy egész ember­életre. Ez a magyarázata* annak, hogy *> CSKP megalapítása után azonnal, még 1921 májusában megalakult a kommunisták ko­máromi városi szervezete, amely ugyanaz év június 12-én a komáromi víztorony alatt, a Rácz-kertben nagysikerű nagy­gyűlést szervezett. E népgyűlés elősegítette megszervezni a kommunista pártszervezetek megalapítását a járás községei­ben. A komáromi városi párt­szervezet tagjainak nagy részét hajógyári és kikötői munkások képezték. A kikötőnek akkori­ban korántsem volt olyan sze­repe, mint a későbbiekben. A következő évek folyamán aztán egy kormányrendelet értelmé­ben elkezdődött a járás akkori legnagyobb építkezése: a kikö­tő kiszélesítése. Abban az idő­ben itt dolgozott a legtöbb munkás — építők, segédmun­kások, rakodómunkások. A bur­zsoá Csehszlovák Köztársaság idején 600, sőt néha 900 mun­kás is dolgozott a komáromi kikötőben — mind idénymun­kás. Állandó alkalmazottat csak 30—40-et tartottak nyilván, hogy ne kelljen fizetni a mun­kások szabadságát. A rakodás kézi erővel történt, annak el­lenére, hogy 1926-ban elkezd­ték négy nagy teljesítményű daru építését. A komáromi ki­kötő a kommunista párt leg­erősebb fellegvára — a bur­zsoázia képviselői szemében pedig a „legveszedelmesebb kommunista tűzfészek“ lett a Járásban. A CSKP 1924-ben megtartott II. kongresszusa után a párt belső átszervezést hajtott vég­re, amelynek értelmében az ak­kori pártszervezetek utcai és üzemi pártsejtekké alakultak ét. A járásban elsőként a ko­máromi kikötő kommunistái lé­tesítettek üzemi pártsejtet, amely a „LENIN-SEJT“ elneve­zést viselte. A Lenin-sejt hosz- szú éveken át a legaktívabb, legforradalmibb sejtje volt a kommunisták komáromi járási szervezetének. A hajógyárból Ide jött dolgozni Mező István elvtárs is, aki mint a szenátus tagja, a kommunisták képvise­lőjeként nyíltan síkraszállt a kommunisták és a munkásság Igazságos ügyéért. Persze nem­csak Mező István, hanem a két világháború között és a II. vi­lágháború alatt 18 képviselő ke­rült ki a kikötőből, olyanok, akik nem egy esetben fellép­tek a kizsákmányolás, majd a háború idején a fasizmus el­len. A kikötő kommunistáinak egysége a húszas években nagyon nagy erőt képviselt. Az öntudatos munkásokból összete­vődő pártsejt kommunistái több esetben szerveztek és vívtak eredményes bérharcot a mun­káscsaládok jobb életfeltételei­ért. A bérharcok közül az 1924- es volt a legnagyobb. Sztrájk­kal és követelésekkel küzköd- tek az uzsorások ellen azért, hogy a komáromi kikötő mun­kásai számára is olyan kollek­tív szerződést harcoljanak ki, amely olyan magas béreket biz­tosít számukra, mint amilyen­ben a bratislavai kikötői mun­kások részesültek. Ez a harc a kikötői kommunisták győzel­mével végződött. Nem volt kisebb jelentősége annnak a sztrájknak sem, ame­lyet 1927-ben szerveztek a ki­kötő kommunistái. Ekkor azért sztrájkoltak, mert a kikötő igazgatósága több adót akart levonni a kikötői munkások bé­réből, mint amennyit a törvény megszabott. A háromnapos sztrájk ezúttal is a kikötői munkások győzelmével végző­dött. A komáromi kikötő kommu­nistáinak az egység, az össze­tartás és a szolidaritás volt mindig az erőssége. Erről már 1925-ben is tanúbizonyságot tettek, amikor a dohánygyári munkások léptek sztrájkba. Tu­domást szereztek erről a kikö­tő kommunistái is, és azonnal leállították a munkát. Felvo­nultak a dohánygyárhoz, és kö­vetelték a dohánygyári munká­sok azonnali béremelését. E szolidáris felvonulás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sztrájk végül is a dohánygyári munkások győzelmével végző­dött. A kikötő kommunistái közül többen a II. világháború kitörése előtt fegyvert ragad­tak és részt vettek a spanyol nép fasisztaellenes harcában. Közülük öten hősi halált hal­tak. Pártunk és szocialista ál­lamunk válságos éveiben, 1963 —69-ben sem maradtak hűtle­nek a proletár nemzetköziség elvéhez. Egységesen szálltak síkra ezekért az elvekért a né­pi milícia soraiban. Az itteni kommunisták a há­ború idején is tevékenykedtek. A németek rengeteg szalmát tároltak a kikötőben és persze szigorúan őrizték. A kommu­nisták ennek ellenére felgyúj­tották Amikor a fasiszták már menekültek — mint ahogyan azt a kikötő régi munkása és veterán kommunistája, a ma is élő Kiss Imre elvtárs elmondot­ta —, a munkások és kommu­nisták leszerelték a kikötőben a motorokat és elrejtettték őket, mert érezték, hogy a né­metek utolsó bosszújukra ké­szülnek. Az volt ugyanis a né­metek szándéka, hogy amikor az utolsó német katona is el­hagyja a kikötőt, az egészet a levegőbe röpítik. Ám a kommu­nisták elvágták a robbanóveze­téket ... és a kikötő épségben maradt. Sajnos, a II. világhá­ború szomorú emlékeket is ha­gyott az itt dolgozók nagy csa­ládjában. Több elvtársat elhur­coltak a koncentrációs táborolc- ba, közülük négyen sosem tér­tek vissza. A borzalmas háború után köztársaságunk új életet kez­dett, és új élet kezdődött a komáromi kikötőben is. Még a felszabadulás évében további két négy tonna teherbírású da­ruval korszerűsödött a komá­romi kikötő. A rakodómunká­soknak — annak ellenére, hogy már szabad hazában dolgoztak — a kezdeti években nagyon sok nehézséggel kellett meg­küzdeniük. A későbbiek során azonban fellendülés volt ta­pasztalható. 1958-ban vezették be a két, majd 1963-ban a há­rom műszakot. Ebben az évben alakultak meg az első szocialista imuinkabrigád cftnért versenyző kollektívák. A mozgalom indítványozói a kommunisták voltak. Egyre erő­sebbé vált az üzem pártszerve­zete. A komáromi kikötő foko­zatosan a járás legjobb üzemei közé dolgozta fel magát. A ki­kötői munkások és családtag­jaik a legnagyobb gondoskodás­ban részesültek. Sőt, ebben az üzemben akkor sem feledkez­nek meg róluk, amikor már nyugalomba vonulnak. A párt- szervezet irányításával az üze­mi szakszervezeti tanács és az üzem vezetősége évente meg­hívja a nyugdíjasokat, akikkel elbeszélgetnek jelenlegi problé­máikról és ha kell, segítenek nekik. Az ilven találkozások alkalmával sokszor idézik fel azok nevét, akik síkraszálltak az elnyomók, a fasizmus ellen. Sokat emlegetik Mező István, Trencsík János, Cseszár István, Repka Gyula, Czanek János, Kocsis Jtánoly, Kiss Imre, Tren­csík Sándor, Kacz József, Hor- ján Ferenc, Kosik Ferenc, Be­ké János, Kozár István, Hrus- kár Béla, Dolezsa Károly, Cse- vár Lajos és mások nevét. A kikötői munkásoknak több mint az egyharmada tagja, vagy tagjelöltje a CSKP-nak. Ezenfelül nagyon erős üzemi egysége van itt a népi milíciá- nak is. A múltban a kommunis­ták álltak mindig a munkások jobblétéért, a munkáért vívott harc élén, s ma ugyancsak a kommunisták vezetik a harcot a gazdasági eredmények sike­res teljesítéséért. Ök azok, akik példamutatással lendítik fel a szocialista munkabrigádok tevé­kenységét, a munkaversenyt és a kötelezettségvállalási mozgal­mat. A kommunisták céltudatos politikai nevelőmunkájának az eredménye az is, hogy az üzem dolgozói évről évre — határidő előtt — a járásban az elsők között teljesítik évi feladataikat. Az üzem Igazgatósága épületének falait ékesen díszítik többek között a „Az építésben szerzett érdemekért“, a „Kiváló munká­ért“ és a „Munkaérdemrend" magas állami kitüntetések. Nagyon tisztelik a forradal­mi hagyományokat, dicső elő­deiket. A felszabadulás óta min­den évben megemlékeznek ró­luk. Hogy mindez évente ne csak egyszer történjék meg, sa­ját erejükből 1974-ben emlék­művet állítottak azoknak, akik életüket áldozták a kommunis­ta eszmékért. KOLOZSI ERNŐ Vannak-e Csehszlovákiában céhek? „A határozat eljutott a termelőegységekhez: a vállala­tokhoz és az üzemekhez, a céhekhez és a műhelyekhez“ — olvasom az egyik fordítás kéziratában. Amikor felteszem a kérdést: vannak-e ma Csehszlovákiában céhek — a for­dító védi vélt igazát: — Hogyne volnának, hiszen az üzemek bizonyos ki­sebb egységeit a csehben és a szlovákban ma is cech szóval nevezik meg, ennek pedig a céh felel meg a ma­gyarban. Valóban, ha csak a szlovák—magyar, tehát a kétnyelvű szótárakra támaszkodik a lordító, akkor megmarad a céh szónál; e szótárak ugyanis általában azt tüntetik fel a szlo­vák cech magyar megfelelőjeként. Többször hangsúlyoztuk már, hogy egy-egy szlovák, cseh vagy más nyelvből vett szónak nem mindig egyetlen meg­felelője lehet a magyarban. Még azokban az esetekben sem, amelyekben nem az átadó nyelv tősgyökeres szavát, ha­nem egy abban is idegen elemként kezelt szót kell lefor­dítani, olyat, amely az átvevő nyelvben is megvan, esetleg csak más formában. Ezek közé tartozik a cech, illetve a céh szó is. Mivel magyarázhatjuk ezt a tényt? Azzal, hogy egy-egy szó jelentésköre nem mindig azo­nos az átadó és az átvevő nyelvben. Például a cech szó­nak több jelentése van a szlovákban, mint a céh-nek a magyarban. A szlovák nyelv szótárában a cech két szó­ként szereppel; azonos alakú (homonim j szóként kezelik a kettőt. Az első cech szónak (cech1./ mindenekelőtt a tör­téneti jelentését tünteti fel a szótár, tehát ezt: ugyanah­hoz az iparághoz tartozó kisiparosok szervezete a közép­korban. De megemlíti az átvitt jelentését is: azonos ér­dekeltségű emberek csoportja, szövetsége. További jelenté­sei: vendéglői fogyasztás összege; klikkszerű érdekszövet­ség. A második cech szó (cech2) ebben a jelentésben sze­repel a szótárban: a termelés bizonyos szervezési formája — néhány műhelyből álló, zárt termelési rendszerű egy- ség. A magyar céh szónak elsősorban szintén a történeti je­lentését találjuk meg A magyar nyelv értelmező szótá­rában: ugyanahhoz az iparághoz tartozó kézműves ipa­rosoknak, illetve a kereskedőknek zárt érdekvédelmi szer­vezete a hűbéri társadalom idején; majd ezek a jelentései következnek: az azonos munkaterületen dolgozók, főleg értelmiségi személyeknek nem szervezett közössége; klikk­szerű érdekszövetség.' • Ha a cech és a céh szó jelentéskörét összevetjük, köny- nyen megállapíthatjuk, hogy mikor megfelelője egyik szó a másiknak. Az első cech szót (cech1), ha az a középkori érdekvédelmi szervezetet, továbbá ha az azonos érdekelt­ségű emberek csoportját vagy a klikkszerű érdekszövetsé­get jelenti, nyugodtan fordíthatjuk a céh szóval. Nem használhatjuk azonban a céh szót a vendéglői fogyasztás összegét, számláját Jelentő cech szó megfelelőjeként, mert ebben a jelentésben — a kevésbé választékos nyelvhasz­nálatban —• a magyarban is a cech fordul elő. (Tehát mind a céh, mind pedig a cech szó szerepel az értelmező szótárunkban.) A második cech szót (cech2), vagyis azt, amelyik a né­hány műhelyből álló zárt termelési egységet jelölt, for­díthatjuk magyarra a céh szóval, mert a magyar nyelvben a céh-nek ez a jelentése nincs meg. Hogyan fordítsuk hát le? — kérdezik joggal egyesek. Ügy, hogy megkeressük a cech2 jelentésének megfelelő magyar szót. Dobossy László Cseh—magyar szótára feltün­teti a csehben használt cech szónak ezeket a magyar jelentéséit is; üzem, műhely, osztály. Bizonyos esetekben, beszédösszefüggésekben nyilván ezek a szavak is megfe­lelői lehetnek a cech2-nek. A ml példánkban — és általá­ban — azonban az üzemrészleg felel meg neki. A fordítás tehát így tehető helyessé és a magyar fül számára is ért­hetővé: „A határozat eljutott a termelőegységekhez: a vállalatokhoz és az üzemekhez, az üzemrészlegekhez és a műhelyekhez.“ Tanácsunk: fordítóink ne csak kétnyelvű szótárakat használjanak segédeszközül, hanem — bonyolultabb ese­tekben,. illetve szükség szerint — lapozzák fel mindkét nyelv értelmező szótárát is! Így állapíthatják meg a leg­biztosabban, hogy a megfelelőknek vélt Idegen és ma­gyar szavak valóban megfelelői-e egymásnak. Ha igen, használhatják őket nyugodtan egymás érdekében; ha pedig nem, akkor fel kell kutatniuk a lefordítandó szó igazi megfelelőjét. Ha ez a módszer nem szolgál is minden esetben kész megoldással (hiszen néha tovább kell kutatni a megfelelő után), egy nagy haszna van: elkerülhető segítségével a helytelen fordítás. Természetesen mindehhez az is szükséges, hogy a fordító felfigyeljen a bonyolultabb esetekre: tudja, mikor kell fellapoznia az értelmező szó­tárakat. Más szóval: a fordításhoz megfelelő fokú nyelvi műveltség is kell. JAKAB ISTVÁN A lilohoveci (trnavai járás) Drótgyárban 38 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. A félévi értékelés bizonyítot­ta, hogy a kollektíva sikeresen teljesíti felajánlását. Felvételün­kön: Ján JuríČek, a munkabrigád egyik tagja. (Felvétel: J. LofaJ — CSTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom