Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1976-08-27 / 204. szám, péntek
B elépve a zselízi könyvesboltba az a kellemetlen érzése támad uz embernek, mintha könyvraktárba került volna. A polcok túlságosan zsúfoltuk ahhoz, hogy áttekinthe tőek lehetnének. Az egy másra halmozott könyvek nemcsak a rövidke pultot lepik el, tele van velük a társalgóasztalka és a karszékek is. Sőt, a kályhán is könyv áll. Pavol Uhrin: Album literárnych pamiatok na Slovensku — olvasom el tüstént a címét. Nagyméretű, elegáns kivitelű könyv, ám sem méretével sem szép küllemével nem tudja eltakarni a szoba közepén alkalmatlankodó kályha és a mennyezetig nyúló kályhacső otrombasá gát. A kályhát nyárra talán kitehették volna a boltból, de a lényegen — a zsúfolt ságon, a keliemeten szűkösségen — az sem Igen segített volna. Egyszóval végképp nem felemelő látvány a könyvesbolt sem kívülről. lltikai könyveket főleg diákok, dolgozó fiatalok és középkorúak vásárolnak a boltban. A szépirodalmi művek iránt javarészt a fiatalok, a nők és az idősebbek érdeklődnek. A 20—50 év közötti férfiak a kalandirö- dalmat (azon belül is a de- tektívregényeket) keresik, az idősebb nemzedék tagjai a történelmi regényeket, vadászirodalmat (pl. Molnár Gábor, Széchenyi Zsigmond műveltj és az útleírásokat kedvelik. — Kik a legkeresettebb szerzők? — A magyar irodalomból jókai Mór, Berkesi András, Szilvási Lajos, a hazai magyar írók közül Duba Gyula. A szlovák prózairoda- lomból Jožo Nižňánsky, Ján Jonáš, a költők közül Ján Smrek és Vojtech Mihálik. A hazai magyar átlagol« vasó tehát még mindig nem fedezte fel a 20. század kitűnő magyar íróit: Kosztolányi Dezsőt, Krúdy Gyulát, Tersánszky J. Jenöt, KodoEgy könyvesbolt I * SJ 1 ■■ HU hétköznapjai sem belülről. Egyszerűen rontja a lassan-lassan újjáépülő város összképét. Jana Piíurná boltvezető közlése szerint 1978 márciusában szándékoznak ú) helyre költöztetni a könyvesboltot. Az még csaknem két esztendő. A könyv iránti meg- növekedett igényt tekintve már 5—8 évvel ezelőtt is időszferű lett volna a bolt méltó elhelyezése. Jana Plžurná 10 éve vezeti a könyvesboltot. Sok* éves eladói tapasztalata, szakközépiskolában szerzett könyvtárosi képesítése, nagy olvasottsága kellő biztosíték arra, hogy bár szűkös lehetőségek között —* jól vezesse a könyvesboltot, megfelelő tanáccsal lássa el a tájékozatlanabb vásárlókat. Minthogy maga is szenvedélyes olvasó, számos új könyvet ő olvas el elsőnek. Tehát első kézből szár. mazó részletes tájékoztatást kaphat a vásárló. Nemcsak a szlovák, hanem a magyar is, mert a boltvezető annak ellenére, hogy szlovák nemzetiségű és három gyerek édesanyja, a magyar nyelvet is Jól elsajátította. Egyébként a magyar olvasókat inkább kartársnője, Ruj’í Anna látja el tanáccsal. Noha ő csupán negyedik éve dolgozik a boltban, tudja, melyik olvasónak milyen fajta irodalmat ajánlhat. A könyvesboltnak öt falu Jednota-boltjával van szerződése könyvárusításra. Azonkívül tíz, iskolákból és gyógyintézetekből kikerülő irodalmi bizalmival működik együtt. A legjobb irodalmi bizalmiak egyike Sípos Béla glmnőziumi tanár, aki évenként kb. 10 000 korona értékű könyvet ad el. De a legeredményesebben működők közé tartozik dr. Dóka Rudolf gyermekorvos is. A két említett bizalmi azonban nemcsak arra törekszik, hogy minél több könyvet adjon el, maguknak is példásan szép I önyvtáruk van. A könyvesbolt könyvállománya mintegy 280 000 korona értékű. A magyar és szlovák nyelvű könyvek aránya a vezetőnő tájékoz- tatása szerint — 50-50 százalék. Az évi eladási terv mintegy 700 000 korona, amiből 120 000 a hanglemezekre esik. A napi forgalom átlagosan ezer korona körül mozog. Ez év júliuső-i ban például 4100 korona ér-' tökben adtak el politikai könyvet, 7100 koronáért szlovák szépirodalmat, 5600 koronáért hazai magyart, 58000-ért Magyarországról behozott könyveket. Minthogy a zselízi Járásban Is aktív politikai továbbképzés folyik, viszonylag nagy az érdeklődés a politikai irodalom iránt. Polányi Jánost, Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Déry Tibort, Mándy Ivánt hogy csak néhány nevet említsünk a kiválóak sorából. Nem- beszélve a magyar költészet kitűnő képviselőiről, századelejiekről és a ma élőkről. E téren bizony újságainknak, kritikusainknak és a könyvesboltok vezetőinek egyaránt még igen sok tennivalója van. A könyvesboltok dolgozóinak persze nem elsődleges feladatuk az irodalmi ízlésnevelés, de a kritika mellett jó tanácsokkal, a tájékozatlan olvasó minél szélesebb körű informálásával, egy-egy értékes könyv hangsúlyozottabb ajánlásával szintén jó szol* gálatot tehetnek lakosságunk irodalmi műveltségének pallérozásáért. Érdekes zselízi tapasztalatok: Az olvasók jelentős része csak a díszes kiadású, szép külsejű, tartós kötésű könyveket vásárolja, pl. a Világirodalom Remekeit, a Magyar Remekíírókat és más sorozatokat. Ez a szlovák nyelvű irodalomra is vonatkozik. Például kevesen vásárolják a Knižnica Slovenského spisovateľa című sorozat olcsó kiadású, fűzött köteteit, holott a mai szlovák irodalom legjobb szerzői jelennek inog e sorozatban. Egyik nyelven sem vásárolják kellő meny- nyiségben a mai költőket és általában a fiatal írókat, így a könyvesbolt például az új csehszlovákiai magyar művekből átlag 10—15 darabot rendel. Az Ismertebb szerzőből néha negyvenet, de a kezdőkből csak tizet. Ezt más könyvesboltokban is lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Ezért lapjainknak, folyóiratainknak az eddiginél hatékonyabban kell népszerűsíteniük a mai irodalmat. Jana Pižurná közlése szerint kevés a Magyarországról behozott könyv, jóval több elfogyna belőlük. Kevés a magyar nyelvű mezőgazdasági és műszaki irodalom Is. Szűkében van a könyvesbolt a 12—17 éves korúak számára íródott lányregényeknek. Míg szlovák ifjúsági irodalommal bőven el van látva, addig magyar ifjúsági irodalommal allg-alig rendelkezik. Pedig az ifjúsági irodalom minden műfaja igen keresett. , Minthogy az utóbbi megállapítások többnyire más könyvesboltokra is érvényesek, a helyzet megjavítása érdekében az illetékes szervek, de elsősorban a könyvesbolt közvetlen ellátója, a Szlovákiai Könyvnagykereskedelmi Vállalat szíves figyelmébe ajánljuk őket. KÖVESDI janos A mozgás költészete GREiNER SZIBILL RAJZAI, KÉPEI, FALIKÄRPITJAI A népművelő és ízlésformáló, feladatát céltudatosan teljesítő dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumnak tárlatl helyiségében Greiner Sziblll 1958-tól alkotott, esztétikai fogantatású, dekoratív színekben pompázó, élénk ritmusú művei díszítik a falakat. A szlovákiai huszadik századi modern művészet képviselői, G. Maily, M. Benka, M. A. Bazovský, J. Alexy, de főképpen M. Galanda és L. Fulla alkotó szellemben összegezték a népi kultúra hagyományait. A két utóbbi művészre ösztönzőleg hatott többek között a modern európai festői ízlés. Eszmei és filozófiai alapállásukból, ilmpresszionista és expresszionista hagyományukból sarjad ki a felszabadulás után Greiner művészete is. A Banská Bystrica-i születésű festő mesterei és első ihletői a monumentális hatásokra törekvő M. Benka, a nagyszerű szlnkeverő J. Mudroch és a rajzban kiváló M. Schurmann voltak. A Budapesti Akadémián Szönyi Istvánnal gazdagodott és mélyült el Greiner impresszionista és expresz- szionista indíttatású festői kultúrája. 1945 után bekapcsolódott a hazai képzőművészeti életbe. Érdeklődése mind határozottabban Irányult a népművészeti motívumokra és témákra. Mindenekelőtt a népdal- és a tánc, az emberi test dinamikai, ritmikai és térbeli játéka vonzotta. Közben a népi kultúsa kitűnő ismerőjévé vált, s a folklór kimeríthetetlen hagyományai lettek sugalmazól. De távol áll a népművészet regényes és idillikus átírásától. Az érzéki benyomásokat, a mozdulat izgalmas ritmusát kifogyhatatlan kedvvel fogalmazza át. így teremti újjá a népi kultúra örökségét. Az impresszionizmus illanó-villanó, lebegő könnyedségét expresszív színekkel, formabőséggel, rajzbeli finomsággal teljesíti ki. Tuss- és pasztellrajzaiban a szocializmus eszméjének elkötelezettjeként emlékezik meg az SZNF-ről. Vásznain az élet áradását ünnepli (Ga- ramvölgyi téma, Pásztortánc, Heľpai tavasz]. Az Erdélyi tánc és a Mozgás költészete már a látvány és látomás határán állanak. Napfényes derű sugárzik a Tavasz ébredésé bői. A formaigényes Muzsika mellett, a Kontyolás és a Csárdás dinamikusan lüktető valóság. Hagyomány és élmény táplálta eredetiséggel eleveníti meg a Dunaavivőkét. a Goralok táncai, Jánošíkot és álmát. Témaköre fokozatosan kibővült, a test szépségét a nemzetköziség érzését fejezik ki sport tematikájú munkái. A Sport költészeté ben és a Műkorcsolyázásban a kecsességet, a bájt és a technika tökéletességét ábrázolja finom vonalakkal. Oj szín, új műfaj: plakátok a római és az innsbrucki olimpiai játékokról és a bratislavai műkorcsolya EB-ről. A népművészeti együttesek és Greiner Szibill: Barcelonai táncosok rendezvények (az Ifjú Szívek, a SĽUK, a vý- chodnái folklórfesztivál) is életörömöt árasztó falragaszok alkotására serkentik. Európa csaknem minden országát bejárta. Spanyol útjára emlékeztetnek az ősi vallási szertartásból játékká alakult Bikaviadalok szenvedélyességét, a tökéletességig fejlesztett fegyelmezett mozdulatokat kifejező tusrajzok, melyek témáiknál fogva egyedüállók országunkban. A spanyol népi tánc, a Flamanco, hevét, Izgalmas lüktetését is szuggesztíven érzékelteti. Csajkovszkij ódája, a nagy kompozíció, átszel- lemített formákkal, színekkel, a pasztell poplé- kony, lágy simaságával jeleníti még Pliszeckája elbűvölő táncát. Hajlékony, beleérző képességét, költőiséget Jelez az Indiai Paradicsomban című kép. A mítoszok világába is magával csábít, felidézi az egymást felfedező Adámot és Évát, az Erdei nimfák bűvös báját. Sajátosan érzékelteti a Pillangókat, a Pókhálót. A több műfajban alkotó Greiner Sziblll bemutatja néhány art protisát. A csárdás forgatagában a vérmérséklet, a derű érzékeltetésének forrósága, lendülete megkapó. Monumentális díszítő alkotásai, fallkárpltjal és a mozaikok országunk számos középületét ékesítik. BARKANY IENÖNE • fffii iff vagyok..š Nagyidai István az első színházi évad előtt Még a nyár elején találkoztam vele. Amikor először megpillantottam, hirtelen nem is tudtam, hogy ki ez az ismerős. Aztán egy szövegkönyvet is észrevettem az asztalán, egyszerre minden világos lett. Biztosra vettem, hogy ez nem lehet más, mint Nagyidai István, aki az idén fejezte be tanulmányait a budapesti Színhmüvé- szetl Főiskolán. „Nagyi“ — ahogy barátai, ismerősei hívják — a pesti évek alatt külsőleg nem sokat változott, csupán arcvonását faragta keményebbé, férfiasabbá az élet, de kétségtelen, hogy a Jókai napok közönsége közül így is sokan ráismernének. — Azt hiszem, kettőnk közül most nekem van inkább melegem — Jegyezte meg félig tréfásan, majd kis szünet után, hogy célzását megértsem, hozzátette: — Tudod, ma délután négy órától lesz a Tháliában előadás, és szülővárosomban most lépek először közönség elé... Előadásunk egyébként Szajconyi Károly Adáshibájának a nyilvános főpróbája lesz. Szeptember elején ennek a darabnak a bemutatójával kezdjük majd az új évadot. Megittuk a Márkát és mindketten a színház felé indultunk. Útközben egyeztünk meg, hogy a főpróba után még találkozunk. A bemutató előtt sem a darabról, sem Nagyidai István teljesítményéről nincs szándékomban méltatást írni. Előre- bocsátva azonban annyit mégis megjegyeznék: biztos vagyok benne, hogy azok, akik ezen a napon a fürdés és a napozás helyett a színházat választották, nem csalódtak. Szakonyi vígjátéka jó szórakozást, szellemi felrissülést nyújtott. A fiatal színész a Slovanban várt. Mint az előadás előtt, most is szívta a Bystricát, de már nyugodtabban. — Rohangálással teltek el az utóbbi hetek. Volt olyan is, hogy vasárnap még Kassán voltam, hétfőn Debrecenben, kedden reggel Pesten, este Prágában, csütörtöJcön Újvárban, pénteken megint Pesten és szombaton újra itt Kassán. De hát — amint azt mondani szokás: úgy szép az élet, ha zajlik. — A kassai magyar tannyelvű ipariból indultál. Nem furcsa, hogy ebből az iskolából színésznek jelentkeztél? — Nem vonzódtam a műszaki pályák iránt. Az ipariban több kultúrcsoport tagja voltam, de a szívemhez már akkor is az irodalmi színpadot éreztem a legközelebbinek. Nagyon szerettem szavalni és az a gondolat is egyre jobban érlelődött bennem, hogy színész leszek. Harmadikos iparista koromban Jelentkeztem a MATESZ tehetségkutató vizsgájára. Igényes próba volt, de a sok érdeklődő közül öten mégis megálltuk a sarat. — Tudtommal a MATESZ tehetségkutató vizsgájára csak érettségizettek jelentkezhettek. — Ez valóban így volt. Amikor megtudták, hogy csak jövőre fogok érettségizni, ki is tört a botrány, hogy akkor minek nyúztam az idegeiket. Felvenni azért felvettek, mert tehetségesnek találtak. — Néha tehát érdemes kockáztatni. — Ügy látszik. Tudod, én attól féltem, hogy ha akkor nem megyek el, a következő évben már nem lesz tehetségkutató vizsga. A siker aztán ahhoz is erőt adott, hogy a Színművészeti Főiskolán is helytálljak. — Kik voltak ott a tanáraid? — Színészetre Simon Zsuzsa, beszédre Gáti József tanított. Befejezésképpen azt a kérdést tettem fel neki, amely bizonyára mindannyiunkat érdekel: a MATESZ színésze akar-e maradni, vagy idővel ő is Su- nyovszky Szilvia példáját követi? Nagyidai Istvánt váratlanul érte a kérdés. Széttárta a karját és mosollyal az arcán válaszolta: „Hát, itt vagyok!“ SZASZÁK GYÖRGY KULTURÁLIS HiKEK • A spanyol zene jegyében rendezik meg a luzerni Ünnepi Heteket augusztus 18. és szeptember 9. között, abból az alkalomból, hogy ez évben van Manuel de Falla és Pablo Casals születésének 100. évfordulója. • A Wieselberger lányok című regényéért Fausta Cia- lente írónőnek .ítélték oda a Premlo Stregát, a francia Gon- cour-díjnak megfelelő olasz Irodalmi díjat. • A New York-i Metropolitan Múzeumban rövidesen megrendezik az NDK képtárainak kiállítását, amelyen többek között Rubens-, Dürer-, Tiziano- és Velasquez-festmények&t mutatnak be. • Pierre Salinger kapta meg „Franciaország és az Űj- vllág“ című könyvéért az Egyesült Államok 200. éves jubileumára alakult francia bizottság nagydíját.
